Írta és rendezte: Kovács Pistike
„Ha a kód hibás, a rendszer összeomlik. De mi van, ha az omlás alatt kezdődik az élet?”
Ez a darab nem egy puha, kényelmes bársonyfotel a nézőnek. Ez egy nyers betonfal, aminek nekiszaladunk a sötétben. A történet ott kezdődik, ahol a legtöbb reklámfilm véget ér: a drága burkolatok mögötti csendben és a félreértett intimitásban.
Miről szól? Van egy férfi, Tamás, aki azt hiszi, az életet is meg lehet tervezni, mint egy társasház alapozását. Van egy nő, Eszter, aki hivatásos színészként próbálja eljátszani a „Végzet Asszonyát”, miközben valójában csak egy biztonságos menedéket keresne. És ott van a „Baráti Kör” – Zsófi, a bírónő és Kálmán, a mérnök –, akik Istennek képzelik magukat, és úgy rángatják a szálakat, mintha az emberi lélek egy Excel-tábla lenne.
Miért nézze meg?
Mert itt a szex nem Hollywood, hanem egy korai elélvezés és egy félreértett helyzet abszurd keveréke.
Mert a minimalizmus itt nem egy lakberendezési trend, hanem az utolsó mentsvár a digitális hazugságok ellen.
Mert látni fogja, ahogy a professzionalizmus álarca mögül előbukkan a rettegő kisfiú és a sebzett kislány.
Ez a darab a „lankadó kakaskák” és a „leszakadó függönyök” drámája. Nem ígérünk katarzist, se happy endet. Csak azt az őszinte pillanatot, amikor a kamion és a kis Fiat találkozása után a roncsok között végre nem kell megjátszanunk magunkat.
Figyelem! Az előadás alatt a nézőtéren a mobiltelefonok használata nemcsak tilos, de felesleges is: a valóság úgyis fájdalmasabb, mint bármelyik Instagram-poszt.
„A legluxusabb dolog az életben nem a dizájn, hanem az, ha nem kell semmit tettetni. Ha elbaszom, hát elbaszom.” – Tamás
HELYSZÍN: Ahol a vakolat már mállik, de a tartószerkezet még bírja. IDŐPONT: Most. Vagy tizenöt évvel ezelőtt. Teljesen mindegy.