A holland barokk stílusú bútorok a 17. században és a 18. század elején éltek virágkorukat, és jellegzetességeikben tükrözik a kor holland társadalmát: egyszerre voltak masszívak, jó minőségűek, és a többi európai barokk stílushoz képest kissé visszafogottabb díszítésűek.

Anyaghasználat: A holland barokk bútorok készítéséhez gyakran használtak tölgyfát, de kedvelt alapanyag volt a dió- és vadcseresznye is, különösen a finomabb, faragott részletek kialakításakor.

Formavilág: Jellemző a robusztus, időtálló szerkezet. Bár a barokk stílusra általában a gazdag díszítettség jellemző, a holland változat esetében megfigyelhető egyfajta praktikum és egyszerűség a formákban. Ez nem jelenti a díszítések teljes hiányát, de azok gyakran mértéktartóbbak, mint a francia vagy német barokk esetében. Megtalálhatóak az egyenes vonalú, de gazdagon kiképzett főúri darabok is.

Díszítés: A bútorokon gyakran alkalmaztak faragott díszítéseket, de ezek kevésbé voltak túlzóak. A 17. század végén, III. Vilmos és Mária uralkodása idején a díszítések használata még visszafogottabbá vált.

Népszerűség: A holland mesterek munkái rendkívül népszerűvé váltak Európa-szerte, és ma is keresettek az antik bútorok piacán. A holland bútorok hatása a későbbi korok stílusaira is kiterjedt, például az Anna királynő korabeli angol stílusra.

A holland barokk bútorok az erőteljes, tartós kialakítást ötvözik a megmunkált fa eleganciájával, a túlzásoktól mentes, de mégis kifinomult megjelenéssel.