A művészettörténetben a barokk korszak kezdetét Európában 1575 körülre datálják, míg a barokk bútorstílus megjelenése 1620 körülre tehető. A barokk bútorkorszak Németországban a korszak végét követően még 20 évig, 1770-ig fontos maradt.

A barokk stílus egyik kulcsfontosságú aspektusa a Gesamtkunstwerk (teljes műalkotás) megteremtése volt, amely magában foglalta az összes művészeti irányzatot. Az építészetet pazar palotakomplexumok és patrícius házak jellemezték. A szobák belső kialakítása illeszkedett az épületek külső megjelenésének pompájához.

A reneszánsz meglehetősen szigorú formai nyelvét a barokk korban ívelt, olykor hagymás formák váltották fel. Ekkor jelentek meg a dekoratív és szobrászati ​​ívek, amelyeket értékes anyagok emeltek ki hangsúlyos elemként.

A barokk szekrényeket erősen kiálló párkányok jellemezték – amelyeket gyakran szabadon álló és csavart oszlopok tartottak. A faragások kevesebb figyelmet kaptak, és helyüket új, kifinomult, túlnyomórészt értékes furnérokból készült intarzia váltotta fel. Például a „frankfurti szekrény” a korszak jellegzetesen tipikus bútordarabjaként jelent meg. Építészeti elemei jellemzik, mint például a pilaszter vagy a bordázott szekrény. Egy különleges forma itt az úgynevezett „hullámszekrény”, amelyet hullám alakú, keresztfurnérozott diófa profilokkal díszítettek.

A fiókos szekrény a 18. században élte virágkorát. Bár a fiókos bútorok az előző században már nem voltak szokatlanok Nyugat-Európában, a fiókos szekrény csak 1700 körül kezdett népszerűvé válni Franciaországban. Az ezt követő időben gyorsan a legnépszerűbb szekrénybútorrá vált.

A reneszánszban már használt faanyagokat cseresznye, körte, rózsafa és ébenfa egészíti ki.

A barokk különböző szakaszaiban még domináns szögletes és szigorú alapformák Franciaországból a rokokó korban (kb. 1720 - 1770) ívelt és hajlított - szinte „játékos” - formákká alakultak át.

Külső megjelenésükkel ellentétben – melyeket bonyolult szalagberakások, korhű gömblábak és profilált szegélylécek jellemeztek – a barokk szekrények belülről gyakran szinte befejezetlenek és durván fűrészeltek voltak. Ez csak a rokokó stílus fejlődése során változott meg.

A barokk bútorstílust erősen befolyásolta XIV. Lajos Napkirály (1653-1715). A király fényűző életmódja és a tekintélyes megjelenés iránti kifejezett vágya modellként szolgált minden európai udvar számára.

Ebben az időszakban a Kelet-indiai Társaság hajói egyre több árut hoztak a Távol-Keletről Európába. A díszítőművészetet a japán és a kínai művészet befolyásolta. Az időszak folyamán a luxus és a gazdagság egyre inkább elterjedt a középosztály körében – ez már nem volt kizárólag az arisztokrácia kiváltsága.