A bécsi barokk bútorok a XVII. és XVIII. század fordulóján (illetve a XVIII. század első felében) élte virágkorát, és elsősorban az Osztrák Császárság pompás, főúri palotáinak berendezésére szolgált. Főbb jellemzői:

Dinamizmus és monumentalizmus: A bútorok célja a gazdagság, a hatalom és a társadalmi státusz kifejezése volt, ezért gyakran monumentálisak, és tele vannak élettel, mozgással.

Gazdag díszítés: Jellemzőek az ívekben gazdag alapformák, a faragott díszek, esztergályozott munkák, bonyolult mintázatok, oszlopok, rozetták és gyűrűk.

Vonalvezetés: Az egyenes vonalak mellett a hangsúlyos hajlított és csigavonalak, ívelt lábak (ún. "kecskelábak") alkalmazása a meghatározó.

Látványosság és teátrális elemek: A bútorok kialakítása gyakran teátrális, célja a szemlélő ámulatba ejtése a kidolgozott részletekkel és a mozgalmas formákkal.

Kényelem és funkcionalitás: Különösen a székek és fotelek esetében, a kárpitozás fontos szerepet kapott, és a kényelmi szempontok (például az ülésmélység, magasság) az esztétikai igényekkel párhuzamosan fejlődtek.

Anyaghasználat: Gyakran használtak finoman megmunkált, néha egzotikus furnérokat, amelyek kiemelték a bútorok fényűző jellegét.

A stílusra jellemző, hogy a gazdagon díszített főúri darabok mellett léteztek egyszerűbb, hétköznapibb megjelenésű, "ónémet" vagy "bécsi barokk" néven ismert változatai is.