Az osztrák klasszicista bútorokra a 18. század második felétől jellemző a polgári egyszerűség, a funkcionalitás és a mérsékelt díszítettség, szemben a francia klasszicizmus gazdagabb, díszesebb empire stílusával. Német-osztrák területen ezt a stílust gyakran copf stílusként, majd a 19. század első felében biedermeierként ismerik. 

Bécsi klasszicista bútorokról:

Forma és vonalvezetés: A bútorok világos, egyenes vonalvezetésűek, az antik görög-római formavilágot idézik. Kerülik a barokk és rokokó bonyolult hajlított formáit. A lábak gyakran hengeresek vagy négyzetes oszlopok, hangsúlyozva a tartó funkciójukat.

Anyaghasználat: Kedvelt anyagaik a helyi fafajták, mint a cseresznye, dió, tiszafa és a topolya gyökér. A francia mahagónival ellentétben itt a fát gyakran pácolással vagy égetett tussal színezték.

Díszítés: A díszítés visszafogott és mértéktartó. Jellemzőek az egyszerű, klasszikus motívumok, mint a babérágak, indák és koszorúk, amelyek gyakran finom fafaragásban vagy intarziában jelennek meg. Kerülik a túlzott aranyozást és a gazdag fémvereteket; ha mégis használtak fémkiegészítőket, azok gyakran egyszerűbb réz elemek voltak.

Funkcionalitás és kényelem: A polgári életmód térhódításával a kényelem és a célszerűség vált fontossá. A bútorok könnyebbek, praktikusabbak lettek, alkalmazkodva a kisebb polgári lakások méretéhez, ellentétben a főúri kastélyok tágas termeibe szánt darabokkal. 

Az osztrák klasszicista bútorok az elegancia és a praktikum harmonikus ötvözetei, a polgári ízlésvilágot tükrözik.