A koloniál (gyarmati) bútorstílus egy elegáns lakberendezési irányzat, amely a 17. és 19. századi gyarmati korszakból merít ihletet, amikor az európai telepesek (főként angolok és hollandok) a klasszikus európai stíluselemeket ötvözték az egzotikus, helyi kultúrák és anyagok hatásaival. 

Történeti háttér: A stílus a gyarmatokon (például Amerikában, Indiában, Délkelet-Ázsiában) alakult ki, ahol a telepesek az otthonról hozott bútorstílusokat adaptálták a helyi klímához és erőforrásokhoz.

Anyaghasználat: Jellemzően masszív, sötét, trópusi fafajtákból készültek a bútorok, mint a mahagóni, tíkfa vagy rátán, amelyek ellenállóbbak voltak a párásabb éghajlattal szemben.

Formavilág: A bútorok robusztusak, tömör kivitelűek, letisztult, sima vonalakkal, amelyek a stabilitás és a hagyomány érzetét keltik. Gyakran megfigyelhetők rajtuk ázsiai virágmotívumok, grafikus ornamentikák vagy más helyi díszítőelemek.

Színvilág: A berendezésben a sötét fa dominál, ami megalapozza az egész helyiség alaphangulatát. A kiegészítő színek és textúrák sokszínűek lehetnek, a klasszikus európai elemek egzotikus kiegészítőkkel keverednek.

Hangulat: A koloniál stílus meleg, elegáns és időtlen hangulatot áraszt, utazások és a felfedezések korának romantikáját idézve meg. 

A koloniál stílus valójában nem egyetlen egységes stílus, hanem stílusok csoportja, mivel a különböző gyarmati területeken más és más helyi hatások érvényesültek (pl. amerikai koloniál, indiai koloniál).