A SynergyTax AI Solutions irodájában csend volt. Horváth Kálmán vezető könyvelő három monitor előtt ült. Az asztalán egy digitális toll feküdt, pontosan párhuzamosan a billentyűzet szélével.
Kegyes János lépett be. A kezében tabletet tartott, rajta egy piros hibaüzenettel.
– Horváth úr, az ÁNYK-val van egy kis problémám.
Horváth felnézett.
– Az ÁNYK-val vagy magával?
János megállt.
– A 2529-es bevallással. A validálás piros hibát jelzett a harmadik blokkban. Kijavítottam, amit kért, de utána két újabb hibát adott.
– Akkor azokat is javítsa ki.
– Igen, de azok az előző javításból következtek. Az egyik mezőben nullát vár, a másikban nemleges adatot, a harmadiknál pedig nem tudom, hogy az A vagy a B oszlopba kell-e írni az összeget. Ha az egyiket módosítom, a másik kettő megint hibát jelez.
Horváth hátradőlt.
– János, maga szerint miért van validátor a programban?
– Hogy ellenőrizze az adatokat.
– Pontosan. És maga mit csinál?
– Ellenőrzöm az adatokat.
– Nem. Maga vitatkozik velük.
János lenézett a tabletre. A piros felirat ott világított a kijelzőn, és ő úgy érezte, mintha valaki egy apró, de makacs ajtót csukott volna az orrára.
– Horváth úr, én nem vitatkozom. Csak azt szeretném tudni, hogy a mezőbe nullát kell írni, vagy nemleges adatot. Mert nem ugyanaz. És ha rossz oszlopba kerül az összeg, akkor hiába helyes maga az összeg, a bevallás nem lesz jó.
– A rendszer hibát jelzett?
– Igen.
– Akkor a rendszer tudja, hogy valami nincs rendben.
– Azt tudja, hogy valami nem felel meg az ellenőrzési szabálynak. Azt nem mindig tudom belőle, hogy mit kellene beírnom.
Horváth lassan levette a szemüvegét.
– János, maga könyvelő. Nem filozófus.
– Én is így gondoltam, Horváth úr. De néha egyetlen nulla miatt több órát lehet eltölteni a filozófiával.
Horváth visszatette a szemüvegét.
– Maga azt hiszi, hogy a bevallás célja az, hogy maga megértse?
– Nem. Az a célja, hogy helyes legyen.
– És ha a program nem fogadja el?
– Akkor meg kell találnom, miért nem fogadja el.
– Nem. Akkor követni kell a rendszer utasításait.
János fölemelte a tabletet.
– De ha kijavítom az első hibát, utána kettő másik jelenik meg. Ha azokat is kijavítom, megint újabbak. Az adatok összefüggenek, egymásból adódnak. Nem lehet mindegyiket külön kezelni.
Horváth elmosolyodott. Nem volt benne vidámság.
– Látja, János, ezért nem szeretem, ha a munkatársak túl sokat gondolkodnak. A gondolkodás lassítja a folyamatokat.
– De hát éppen azért kell gondolkodni, hogy a végén jó legyen a bevallás.
– A végén az a jó bevallás, amelyet a rendszer elfogad, az eredmény a fontos.
János elhallgatott. Aztán megkérdezte:
– És ha a rendszer elfogadja, de rossz adat van benne?
Horváth egy pillanatig nézte, mintha most látná először.
– Akkor maga rossz adatot adott meg.
– De ha a rendszer elfogadta…
– János – mondta Horváth halkan –, ne próbálja rám hárítani a felelősséget azért, mert maga nem tudja kitölteni a nyomtatványt.
János arca elvörösödött.
– Én tegnap este tizenegyig dolgoztam rajta. Végignéztem a kitöltési útmutatót, ellenőriztem az összefüggéseket, újra meg újra lefuttattam a hibakeresést. Nem akarom megkerülni a rendszert. Csak azt akarom, hogy helyes adat kerüljön a megfelelő helyre.
– A cégnek nem arra van szüksége, hogy maga minden egyes mező fölött eltöprengjen. Arra van szüksége, hogy a bevallás határidőre elkészüljön.
– És ha nem készül el helyesen?
– Akkor majd megvizsgáljuk, miért nem készült el helyesen.
János ekkor értette meg, hogy ebben az irodában a felelősség mindig egy lépéssel később kezdődik. Amíg a bevallás nincs beadva, a feladat a határidő betartása. Ha beadták, a feladat az esetleges hibák kivizsgálása. Ha a hiba kiderül, a feladat annak megállapítása, ki követte el. Csak azt nem tudta, mikor jutnak el odáig, hogy valaki a hiba előtt is megkérdezhesse, mit kellene helyesen csinálni.
– Mit tegyek most? – kérdezte.
Horváth a képernyőjére nézett.
– Javítsa ki a piros hibát, és adja be a bevallást.
– De már kijavítottam. Most két újabb van.
– Akkor javítsa ki azokat is.
János bólintott. Nem azért, mert egyetértett, hanem mert a beszélgetés véget ért.
Kilépett az irodából, leült az asztalához, és újra megnyitotta az ÁNYK-t. A piros hibaüzenet még mindig ott volt. Megnézte a kitöltési útmutatót, összevetette az adatokat, ellenőrizte az oszlopokat, aztán kijavította a mezőt.
A program gondolkodás nélkül közölte, hogy két újabb hiba keletkezett.
János hátradőlt. Aztán elmosolyodott, mert eszébe jutott Horváth Kálmán mondata: a gondolkodás lassítja a folyamatokat.
Úgy döntött, mégis gondolkodni fog.
Este nyolc óra után végre eltűnt az utolsó piros jelzés is. János ellenőrizte az összegeket, még egyszer végignézte a mezőket, majd benyújtotta a bevallást. A visszaigazolás megérkezett.
A rendszer elfogadta.
Másnap Horváth Kálmán magához hívatta.
– Hallom, sikerült.
– Igen, Horváth úr.
– Látja? A rendszer működik.
János bólintott.
Horváth már a következő képernyőt nézte.
A monitoron egy új feladat jelent meg:
VALIDATION ERROR – SYSTEM OVERRIDE ATTEMPTED.
Horváth összehúzta a szemöldökét.
– János, jöjjön csak vissza egy pillanatra.
Rádli Róbert