Vonalvezetés

Vonalvezetés

Bár az oldal címében Veszprém-Alsóörs vasútvonal szerepel, azaz a régi belvárosi Veszprém állomás és a ma is üzemelő Alsóörs állomás közti vonal, itt a Veszprém-külső (korábban Jutas, ma Veszprém állomás) és Káptalanfüred (korábban Balatonkáptalan-fürdő) közti vonalszakasz bemutatása következik: ez volt ui. az a vonalszakasz, amely a Székesfehérvár - Celldömölk, valamint a Győr - Veszprém-külső vonalat a jelenleg is üzemelő észak-balatonparti vasúttal összekötötte, és amelyet a rajta menő forgalom megszüntetése után teljes hosszában felbontottak.

A Veszprém-külső - Veszprém szakasz hossza 4 km, a Veszprém - Káptalanfüred szakasz hossza 16 km volt. A szakasz legalacsonyabb pontja (Káptalanfürednél) 103 m, legmagasabb pontja (Veszprém-ipartelepek és Meggyespuszta közt nagyjából félúton) 292 m volt, továbbá Veszprém állomás 266 m, Veszprém-külső pályaudvar 208 m tengerszint feletti magasságban feküdt. A pálya legnagyobb lejtése 20 ezrelékes, a legkisebb ívsugár 200 m volt. (Ide kattintva elérhető a vonal nagy felbontású, részletes térképe [Tárolt változat]. /Tapasztalatom szerint ez utóbbi két link Chrome-mal nem nyílik meg, Firefox-szal viszont igen./ Egy áttekintő ún. hossz-szelvény a Veszprém-Káptalanfüred szakaszról itt érhető el. /A hozzá tartozó jelmagyarázat pedig itt./)

A Veszprém-külső - Veszprém szakasz valamivel korábban épült, mint maga a Veszprém-Alsóörs vonal: 1896-ban a Győr-Veszprém vasútvonal részeként építették meg, megoldva a városnak az összekötését a Székesfehérvár-Celldömölk vonalon fekvő Jutas állomással, amely egészen addig Veszprém állomásaként funkcionált. Ez az összeköttetés, jobban mondva annak hiánya addigra már csaknem 25 éve megoldatlan probléma volt. A szombathelyi vonalon fekvő állomás, amely ma ismét a város egyetlen vasútállomása, még a mai, autós-mobilizált világban is eléggé kívül esik a városon, hát még akkoriban, amikor nem létezett városi tömegközlekedés.

Annak okáról, hogy a Székesfehérvár-Celldömölk vasútvonal miért kerülte el ennyire a várost, két változatot is hallottam: ahogyan nekem történelem órán tanították, akkoriban a vasutak koncessziós formában épültek, ami nagyjából azt jelentette, hogy a beruházást magántőkéből, elsősorban nagybirtokosok pénzéből finanszírozták. Mivel akkoriban a vasút elsődleges célja nem a személyszállítás, hanem az árufuvarozás volt (mezőgazdasági termények eljuttatása piacokra, malmokba, kikötőkhöz, stb.), ezért a nagybirtokosok voltak leginkább érdekeltek a vasút megépítésében, és anyagilag is hozzá tudtak járulni ahhoz. Cserébe volt beleszólásuk abba, hogy merre húzódjon a vasút. Ennek köszönhető, hogy -nemcsak Veszprémben, hanem az ország számos vasútvonalán- nem utasbarát módon építették meg a vasutat, azaz nem olyan közelségben a településekhez, ami a személyszállításnak kedvező lenne.

A másik magyarázat, amely Veszprém wikipédia szócikkében olvasható, egészen mást állít. Eszerint „amikor 1872-ben végre megépülhetett a Székesfehérvár–Veszprém–Szombathely vonal, a püspök és a város vezetői megakadályozták, hogy az a városon haladjon át”. Tehát a városi elöljárók részéről tudatos döntés volt.

Nem tudom, hogy melyik magyarázat a valódi, de akármelyik is igaz, biztos vagyok benne, hogy a vonalvezetést nagyban befolyásolták a domborzati viszonyok is. Az utóbbi változatban például kíváncsi lennék arra, hogy az a terv, amelyet állítólag a városvezetők keresztülhúztak, a belvárosi állomás után merre vezette volna tovább a vonalat Nyugat felé, ugyanis a város domborzati viszonyait ismerve kötve hiszem, hogy olcsón meg lehetett volna építeni innen a folytatást.

Akárhogyan is volt, tény, hogy a Székesfehérvár-Celldömölk vasút nyomvonalát végül úgy jelölték ki, hogy az a várostól északra, a központtól kb. 3 km-re haladt el Veszprém mellett.

3.1(a) A Székesfehérvár-Celldömölk vonalon fekvő Jutas, később Veszprém-külső, ma Veszprém állomás épülete.

3.1(b) A mai Veszprém állomás a fehérvári kijárat felé nézve. A Balatonra induló vonatok ebben az irányban hagyták el az állomást.

Az 1896-ban megépített belvárosig tartó szakasz a fővonalból az állomás fehérvári kijáratánál ágazott ki egy jobbkanyarral dél felé. Ennek a kiágazó vágánynak a megmaradt csonkja ma is meg van kb. 100 méter hosszan.

(a)

(b) c)

(d)

3.2 Az egykor a belváros felé kanyarodó vonalrész maradványai.

Itt azonban a sínek megszakadnak, a töltésnek a nyomát az északi körgyűrű megépítéséhez kapcsolódó tereprendezés teljesen eltüntette a további pár száz méteren. A nyomvonal a kiágazás után egy rövid egyenes szakaszt követően megint jobbra kanyarodott délkelet felé és egy darabon ismét egyenesen haladt. Ezen a szakaszon ismét a nyomára lehet bukkanni a régi töltésnek, a Török Ignác utca kanyarától kezdődően, a honvédségi terület és a garázssor hátulja által közrefogott bozótos sávban. Itt még megvan a kavicságyazat is, de erősen benőtte a növényzet. Ez a rövid egyenes szakasz nagyjából merőleges volt a mai Haszkovó útra. Ezen haladva mielőtt elérte volna a mai Haszkovó utat a buszfordulónál egy balkanyarral ismét délnek fordult. Ezt a kacskaringós vonalvezetést egyébként a nagy szintkülönbség indokolta, ui. Jutas és Veszprém régi állomás között majdnem 60 méteres szintkülönbséget kellett leküzdenie a vonatnak, aminek ráadásul egy jelentős része erre a kezdeti szakaszra összpontosult. A vonat tehát egy újabb kanyarral -aminek a helyén kb. ma a jutas ABC, illetve a mellette álló panel sorház vannak- tért rá a mai Haszkovó út vonalára kb. a mai stromfeld utcai körforgalom előtt, és itt haladt a mai közúttal (Haszkovó út – Hold utca) megegyező vonalon. Ez az út a vonalvezetésével őrzi a vasút emlékét: a térképet nézve szembetűnő ennek az útnak az íves vonalvezetése a környék többi utcájának négyzetrácsos elrendezésével szemben. A vonat a Hold utca vonalán és a mai Balaton Pláza parkolóján keresztül haladva jutott el Veszprém állomásra.

3.3 Régi és mostani légifelvétel a Jutas és a belvárosi állomás közti vonalszakaszról (a képekre kattintva elérhető nagyobb felbontású változat).

A vasúti pálya itt ért véget egészen 1909-ig, amikor is ennek a "zsákvonalnak" a logikus folytatásaként megnyílt a Veszprém-Alsóörs vonal.

3.4(a) A veszprémi belvárosi indóház az utca felől nézve abban az időben, amikor még nem épült meg a vonal Alsóörs felé.

3.4(b) Az eredeti indóházat az idők során kibővítették.

3.5(a) Az állomás épülete 1996-ban...

3.5(b) ...és szépen felújítva napjainkban.

3.6(a) 3.6(b) 3.6(c)

A veszprémi állomás épülete a vágányok felől (a), az állomásról kimenő vágányok nyugati (b) és keleti (c) irányban. A képek a sínek felett a Partizán útról a Nap utcába átvezető gyalogos felüljáróról készültek.

A vonat az állomást elhagyva Alsóörs irányában egy vöröskő lábazaton álló felüljárón keresztezte a 8 sz. főút városi szakaszát. Az út akkoriban a vasúti felüljáró alatt áthaladva enyhe jobbkanyarral és állandó lejtéssel a Kossuth utcába vezetett be.

3.7 A 8-as főút városi szakaszát keresztező vasúti felüljáró.

A vasúti pálya a Kossuth iskola mellett elhaladva egy magasított töltésen folytatódott.

3.8(a) Kilátás a vasúti töltésre a "Lordok házából" (felül), illetve a pártházból (alul).

3.8(b) Alsóörs irányában közlekedő vonat halad el a veszprémi villanytelep mellett, a Veszprém állomás és Veszprém-Honvédlaktanya közti pályaszakaszon

3.8(c) A villanytelep épülete előtt húzódó vágány

A pálya néhány száz méter után keresztezte az Almádi utat és megékezett Veszprém-ipartelepek (korábban Veszprém-honvédlaktanya) megállóhelyre. A megálló épülete és a vasút néhány további emléke (pl. a jellegzetes MÁV-os betonkerítés) még ma is megvannak.

3.9(a) Az almádi úti "kisállomás" valamikor a háború előtt, még Veszprém-honvédlaktanya néven...

3.9(b) ...Veszprém-ipartelepek néven 1972-ben,...

A megállóhelyről a mai Mester utca vonalán haladva hagyta el a várost a vasúti pálya. A töltés megegyezett a mai utca vonalával egészen a mai stadion utcai kereszteződésig. Innentől a déli körgyűrűig nem követhető a töltés nyoma a tereprendezések miatt. A körgyűrűn áthaladva viszont rögtön rá lehet lelni, már messziről egy fa- illetve bokorsor jelzi, és a kavicságyazat is megvan nagyjából. A vasút az Almádi és a Füredi út közti bevágásban haladt az Almádi út felé eső lejtő oldalában, enyhe emelkedővel, a Füredi úttal nagyjából párhuzamosan. A töltés itt még teljesen jól járható, nem nőtte be a bozót úgy, ahogyan az ez utáni szakaszokat. Almádi felé indulva jobb kéz felé rögtön egy őrház romjai tűnnek fel.

3.10(a) A vasúti töltés nyoma a veszprémi déli körgyűrű közelében, a város irányába nézve. Baloldalt az 1 sz. őrház romjai.

Továbbhaladva már egyre jobban kezdi benőni a növényzet a töltés nyomát. Így érkezik meg Meggyespusztához, ahol még az állomás előtt jobb kéz felől volt egy iparvágány-kiágazás, amelyet egyes helyeken Danuvia-, más forrásokban Videoton-iparvágányként emlegetnek. Mindkét elnevezés helyes: a budapesti Danuvia gépgyár itt levő fegyverüzemét 1961-ben vásárolta meg, és alakította át a Videoton. Ennek az iparvágánynak a helyén ma földút van, ami egészen a Felsőörsi útig kivezet. Ugyanitt volt egy másik kiágazás is a másik irányban, amit 1943-ban létesítettek és a Veszprémből Almádiba vezető utat a mai szentkirályi felső buszmegállónál keresztezve a szentkirályszabadjai katonai reptérre vezetett be. (A közút ekkoriban még nem kerülte el a települést, hanem egyenesen bevezetett a faluba, azon belül egy derékszögű kanyarral folytatódott Almádi felé, és a temető mellett hagyta el a községet.) Arról nincs adatom, hogy ezt a vágányt mikor számolták fel, de bizonyos, hogy korábban, mint magát a vasútvonalat.

3.10(b) Az egykori töltés a veszprémi körgyűrű és Szentkirályszabadja közti szakaszon néhol teljesen jól járható...

3.10(c) ...máshol kevésbé...

3.10(d) ...bizonyos szakaszokon pedig teljesen járhatatlan a bozót miatt.

3.10(e) Az egykori vasút nyomvonala (vékony piros vonallal jelölve) Meggyespusztánál

A meggyespusztai állomáson még megvan a megállóhely épülete illetve néhány dolog (pl. padok betontartói), ami arra utal, hogy itt valaha egy vasúti megálló volt.

3.11(a)

3.11(b)

Továbbhaladva egy éles balkanyarral jutunk az egykori Szentkirályszabadja állomáshoz, amely azt a benyomást kelti, hogy a semmi közepén létesült, ugyanis a település nem látszik innen, egy domb választja el ettől a helytől.

3.12(a) Szentkirályszabadja vasútállomás 1937-ben...

3.12(b) ...és napjainkban

A nyomvonal az állomás közelében mindkét irányból járhatatlan. A vasúti pálya Szentkirályszabadja állomást Alsóörs felé elhagyva egy éles jobbkanyarral haladt tovább dél felé és a Vödör-völgyben lefelé csordogálva érte el Almádi északi végét. A völgyben futó töltést évekkel ezelőtt kerékpárúttá alakították.

3.13(a) 3.13(b) 3.13(c)

3.13(d) A vasúti pálya részlete a Vödör-völgy alsó részén

Az aszfaltozott kerékpárút a völgy alján elhagyja a vasút nyomvonalát és közúton folytatódik Vörösberény és Budatava felé. Sokáig nem is lehetett másfelé folytatni az utat, ugyanis a töltés itt beért az öreghegyi erdőbe, és a vasút felszedése után ezt a szakaszt visszahódította a természet. Nemrég azonban újra járhatóvá tették, így akár kerékpárral is tovább lehet haladni az egykori vasúti pálya nyomvonalán.

3.14 A vasúti töltés erdőben haladó, újra járható szakasza.

A vonat az erdőből kiérve rögtön megérkezett az első almádi megállóhoz, amely még ma is áll, többé kevésbé változatlan formában.

3.15(aa) 3.15(ab)

A remetevölgyi állomás régen, még Sárkuta néven...

3.15(b) ... Balatonalmádi-Remetevölgy megállóhelyként 1968-ban...

3.15(c) ...és napjainkban.

3.15(d) Vonatra várakozó utasok Remetevölgy megállóban a 60-as években

A vonat egy éles jobbkanyarral folytatta útját a part felé. Itt csodálatos látvány tárult az utasok elé.

3.16 A remetevölgyi megálló utáni kanyar Veszprém irányába nézve. Bár a jobboldali bokortól pont nem látszik, itt a pálya magasan a lakott terület felett haladt.

3.17 Nagyjából ilyen panoráma fogadta az utazót a vonatról a remetevölgyi megállót Alsóörs irányában elhagyva. Bár a kép az Óvári-kilátóból, azaz valamivel magasabbról készült, mint ahol a vonat haladt, a látvány nem sokban különbözik attól, amit az egykori vasúti töltés nyomvonaláról lehet látni. A vasút a kép közepén a fák kopasz koronája mögött fehéresen végighúzódó utca vonalán (Töltés utca) haladt. Egy teljes panorámakép az Óvári-kilátóból itt tekinthető meg.

A pálya egyenletes, meredek lejtéssel haladt a hegyoldalon, mígnem elérte Balatonalmádi-Öreghegy megállóhelyet.

3.18 A vasút az almádi Öreghegy oldalában, a Jancsi-villa előtt.

3.19 A vasúti pálya íves vonalvezetéssel érkezett meg az öreghegyi állomás veszprém felőli bejáratához. A képen ugyan nem látszik, a vasút itt keresztülhalad azon a vöröskő hídon, amely az almádi felső kőbányába vezető utat hidalta át egykor. A háttérben két tehervagon látható, amely a bánya iparvágányán parkol. Bár a bányából sokáig vasúton szállították el a kifejtett követ, sajnos ez nem mentette meg magát a vasutat: a bánya csekély teherforgalmát már a vonal bezárása előtt átterelték közútra, majd nem sokkal a vasút után a bánya is bezárt kimerülés miatt.

3.20 Az öreghegyi állomás Veszprém felőli kijárata ma. A vasút felszedésekor a bányába vezető utat áthidaló vöröskő hidat nem bontották el, a jelenleg látható híd alapvetően azonos a régivel. A Töltés utca szintjét viszont -amint a képen is látható- itt kissé megemelték és a tengelyét is módosították az egykori vasúti töltéshez képest azért, hogy a gépkocsiközlekedés számára az utca végét egy kanyarral össze tudják kötni a Budai Nagy Antal utcával.

3.21 Az öreghegyi megállóhely az eredeti állomásépülettel.

3.22 A régi állomásépület egy kevésbé ismert (és kétségkívül kevésbé látványos) nézete egy képeslapon.

3.23(a)

3.23(b) Az öreghegyi állomás új épülete valamikor a bezárás előtt...

3.26(b) A kép jobb oldalán haladó utca (Vécsey Károly utca) az egykori töltésen létesült.

A vasút Almádi nyugati végén egy balkanyarral a part felé vette az irányt, majd a 71-es utat keresztezve leereszkedett a 29-es észak-balatoni vasút töltéséhez. A főúttal való keresztezése 1940-ig szintbeli volt, ekkor építettek egy vasúti felüljárót. A híd a háborúban megrongálódott, majd újjáépítették. Ma már csak az északi pillérje látható az út szélén, a benzinkúttal szemben. (A vasúti híd történetét bemutató újságcikk, amely az Új Almádi Újság 2011 októberi számában jelent meg, ide kattintva tekinthető meg.)

3.27(a)

3.27(b)

3.27(c) A káptalani vasúti híd. A kép jobb oldalán előtérben a vonal bezárása előtt kialakított autós pihenőhely látható

3.28(a) 3.28(b)

A pálya a felüljárón áthaladva egy éles jobbkanyarral meredek lejtésbe kezdett és rövidesen elérte a 29-es vonal szintjét.

3.29(a)

3.29(b)

3.29(c)

3.30(a) A veszprémi vonal becsatlakozása az északi-balatoni vasútvonalba, amelyen éppen egy 424-es típusú gőzmozdony vontatta szerelvény érkezik Fehérvár irányából

3.30(b) A veszprémi vonal becsatlakozása, veszprém irányából érkező 375-ös típusú mozdony vontatta szerelvénnyel.

A vonal megnyitásától kezdve évtizedekig nem állt meg a vonat Almádi-Öreghegy állomás és Alsóörs között, azonban a káptalani hegyoldal kedvelt üdülőhellyé válása lassanként szükségessé tette egy megálló közbeiktatását ezen a vonalrészen. Ez végül 1935-ben jött létre közvetlenül a veszprémi szárnyvonalnak a balatoni fővonalba való becsatlakozásánál, Balatonkáptalan-fürdő néven. Ekkoriban még csak egy nyitott kis váró volt, amely előtt egy vágány futott.

3.31(a) 3.31(b) 3.31(c)

3.31(d) A káptalanfüredi megállóhely, egyvágányos vasúti megállóként, a vonalon közlekedő jellegzetes motorkocsival

A megállót a 60-as években, nem sokkal a veszprémi vonal bezárása előtt korszerűsítették, ekkor építették a ma is létező szigetperonos megállóhelyet a zárt váróteremmel. A veszprémi vonal volt a B vágány a megállóban, a becsatlakozása a fővonalba pedig áthelyeződött a megállóhely Alsóörs felőli oldalára, a mai vasúti átjáró utáni ívbe. (A régi és az új megálló egymáshoz viszonyított helyzete jól látszik ezen a helyszínrajzon.)

3.32(b) A régi "B" vágány helye

3.33 A mai káptalanfüredi strand környékének látképe, az előtérben a 71-es út fehérlik a fák mögött. A megálló átépítése után a veszprémi szárnyvonal a kép közepén látható pályaívben csatlakozott be a balatoni fővonalba.

Innentől a vonat a még ma is létező pályán érte el Alsóörsöt, amely az északi parti fürdőhelyek népszerűvé válásával inkább csak a helyközi forgalmú vonatoknak lett a végállomása, a távolsági (győri) vonatok pedig Füredig vagy akár Zánkáig közlekedtek tovább.

3.34 A vasúti pálya az 50-es években Káptalanfüred Alsóörs felőli végén, Almádi irányába nézve

* * *

A vasút egykori nyomvonala néhány rövid szakasz kivételével teljesen bejárható. Egy ilyen bejárásra alkalmasabb az évnek az az időszaka, amikor nincs lomb a növényeken, mivel ekkor követhető a legjobban a töltés nyoma a Veszprém és Szentkirályszabadja közti résznek azon a szakaszain, amiket esetleg már jobban benőtt a növényzet. Ha valakit nem érdekel annyira az egykori vasútvonal, hogy a teljes nyomvonalat bejárja, annak is érdemes kerékpárral vagy gyalogosan a Szentkirályszabadjától délre eső részen kirándulni, a természeti környezet ezen a részen a legváltozatosabb és a legszebb. Aki pedig csak egy rövid sétára vágyik, annak mindenképpen az Almádi Öreghegyen kiállított gőzmozdonyt ajánlom, illetve egy sétát a Töltés utcában, ahonnan megcsodálhatjuk azt a balatoni panorámát, amit egykor az utasok a vonat ablakából láttak.