Építése

Történet

Bár a vonal tervezésének és építési körülményeinek kutatására nem fordítottam sok időt, a weboldal nem lenne teljes ennek tárgyalása nélkül. Mivel a vonal wikipédia szócikke erről tartalmazza a legtöbb -levéltári dokumentumokkal is alátámasztott- információt, ezért itt ebből szemezgettem.

A vonal tervezése a 19. századba nyúlik vissza. Azok számára, akiknek a téma teljesen ismeretlen, bevezetésképp röviden elmondom, hogy a Balaton északi partjának kötöttpályás megközelíthetősége egészen a 20. század elejéig megoldatlan probléma volt. A Közép-Dunántúl két jelentős vasútvonala, a Buda-Nagykanizsa (átadás éve 1861) és a Székesfehérvár-Celldömölk (-Szombathely) (átadás éve 1872) vonal, amelyek addigra már évtizedek óta üzemeltek, a Balaton-felvidéket elkerülték, de kézenfekvő kiindulási és csatlakozási pontokat kínáltak a leendő északi parti vasút számára.

Az itt következő szövegrészletek a hu.wikipedia.org/wiki/Alsóörs–Veszprém-vasútvonal weboldalról származnak.

A balatoni vasút gondolatának felvetődése és tervek a megvalósításra

"1881-ben sokan javasolták egy lóvasút megépítését a Veszprém és Balatonfüred közötti közlekedés megoldására. [...] Óvári Ferenc 1892-ben elmondott parlamenti szűzbeszédében a filoxiavész miatt kilátástalan helyzetbe került kivándorlásra ítélt Balaton melléki nép helyzetén való javítást éppen egy jó közlekedési politikában látta. A tapolcai, nagyvázsonyi és veszprémi választókerületek országgyűlési képviselői (Csigó Pál, Óvári Ferenc és Szabó Imre) 1893. február 15-én memorandumot intéztek a miniszterelnökhöz, melyben a filoxiavész miatt szükségessé vált szőlőfelújítások támogatására tett javaslataikat a Balaton-parti vasút kiépítésének szükségességével zárták.

1894. augusztus 12-én Balatonfüreden a Balaton-parti vasút ügyében Óvári Ferenc és Véghely Dezső javaslatára kimondták, hogy a vonalat Veszprémtől, Szentkirályszabadja, Almádi és Vörösberény érintésével a Balaton-parton haladva egészen Keszthelyig kell megépíteni. Az értekezleten elfogadott javaslat megvalósítására 200 tagú végrehajtó bizottságot választottak Véghely Dezső Veszprém megyei és Cserán Károly Zala megyei alispán elnökletével.

A kereskedelemügyi miniszter 1895-ben egy esztendőre előmunkálati engedély adott Óvári Ferenc és Szabó Imre országgyűlési képviselők részére a Veszprém állomástól Kővágóörsig, innen vagy Káptalantóti vagy pedig Badacsonytomaj érintésével Badacsonytördemicig, innen Keszthely állomásig, továbbá Szentkirályszabadjától Vörösberényen át Almádiig vezető helyiérdekű, gőzvontatású vasútvonalra. [...] 1897-ben született egy másik terv, mely szerint Veszprémből Almádin keresztül Balatonfüredre helyiérdekű villamos vasút vezetett volna, a közlekedésügyi miniszter azonban megtagadta az előmunkálati engedély kiadását. Újabb engedélyt kapott 1898-ban Köves Jenő, ifj. Perczel Sándor és Suly László a Veszprém állomástól kiinduló, Szentkirályszabadját, Vörösberényt és Almádit érintő vasútra, mely aztán a part mentén Balatonfüreden át Keszthelyig vezetett volna. 1898-tól a sajtóban egyre sűrűbben jelentek meg a készülő vasútvonalról készült írások. [...]

1899-ben kezdődtek meg az előkészületek az építéshez. Balatonalmádiban a Vödör-völgytől Veszprémig, majd a Vödör-völgytől Balatonfüredig folytatták a mérési munkálatokat, s az elkészült Veszprém-Balatonfüred vonal mérnöki terveit a kereskedelemügyi miniszterhez benyújtották. A vasút, tekintettel arra, hogy a villamosvontatás drága és fejletlen volt, a gőzvontatás pedig nehézkes, "automobil" kocsikra (motorkocsi) lett tervezve.

1903. március 26-án Balatonalmádiban tárgyalták a Szentkirályszabadját, Alsóörsöt és Balatonalmádit érintő kérdéseket. [...] A malom-völgyi meredek vonalvezetés miatt főként személyforgalommal számoltak, motoros vontatással. Ezt a korábban egyszer már elfogadott tervet a vasút illetékesei átvizsgálták és elvetették, ezért más megoldást kellett találni. A vödör-völgyi vonalvezetésre több variánst dolgoztak ki.

[...] Az Óvári által javasolt útvonal Szentkirályszabadjától a vörösberényi erdőn át vezetett volna a fürdő előtti részre. Ez szolgálta volna legjobban az almádi fürdőhöz való közlekedést. Létezett egy olyan elgondolás is, mely szerint a vasút Szentkirályszabadjától kelet felé kanyarodva Balatonfűzfőnél érte volna el a partot. Végeredményben a vasút megépítését a Veszprém-Almádi szakaszon drágábbnak ítélték, mint a pálya további, Tapolca felé vezető szakaszán.

A vasút céljára megkezdődtek a kisajátítások, amelyek még a vasút megépítése után is folytak. A [veszprémi] káptalan 1900. február 17-én határozott arról, hogy 200 forintos kat. holdankénti áron hajlandó eladni a birtokából a vasúti pálya céljára kisajátítandó hét kat. holdas területet. Mindezek ellenére a vasút építése a tervezett időpontban, 1906 őszén sem kezdődött meg. Almádi érdeke azt kívánta, hogy minél hamarabb épüljön meg a vasút, ezért 1906. november 2-án a községi képviselő-testület 10 ezer koronát szavazott meg a Balaton-parti vasút építésére, azzal a kikötéssel, hogy 1907-ben megkezdik az építést. A vasút építését nem műszaki, vagy anyagi problémák akadályozták, hanem az érintett települések érdekellentétei. A veszprémiek 1906-ban a Budapest-Székesfehérvár-Veszprém-Almádi-Tapolca vonalat favorizálták, mely Veszprém és Almádi között megteremtette volna a vasúti összeköttetést, ezzel szemben a zalaiak a Budapest-Székesfehérvár-Tapolca vonalat részesítették előnyben, mely segítségével el tudtak volna jutni Budapestre Veszprém érintése nélkül. A kormány végül a Börgönd-Polgárdi-Kenese-Almádi irányú vonalra tette le a voksát, mire a veszprémiek vissza akarták vonni a támogatásukat. Óvári Ferencnek és Rainprecht Antalnak kellett őket meggyőzni arról, hogy ne lépjenek vissza, hanem építsék meg a Veszprém-Almádi vonalat is a Székesfehérvár-Tapolca vonal mellékvonalaként.

Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter a Balaton-parti vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslatot, amelynek a parlamenti közlekedési bizottságában Óvári Ferenc volt az előadója, 1907. február közepén benyújtotta a parlamentben.

A törvény szövegének egy részlete:

1. § A Fehér és Tolna vármegyei helyi érdekü vasutak Börgönd állomásából kiágazólag, a cs. kir. szab. déli vaspálya Szabad-Battyán állomásán, Polgárdi községen, Kenesén, Almádin, Alsó-Őrsön, Balatonfüreden és Badacsonyon át a dunántuli helyi érdekü vasutak Tapolcza állomásáig, továbbá ezen vonalból Alsó-Őrs és Almádi között kiágazólag a győr-veszprém-dombovári helyi érdekü vasut Veszprém állomásáig vezetendő gőzmozdonyu vasutvonalak az ezen törvény kihirdetésétől számitott két év alatt államköltségen kiépitendők.

A törvénytervezet indoklásában Kossuth Ferenc a Balaton-parti lakosságot sújtó filoxéravészre, a gazdasági stagnálásra hivatkozott, s arra, hogy a kőbányák és a fürdőhelyek forgalmának fellendítése miatt van szükség a vasút megépítésére. Miután a képviselőház és a főrendiház is megszavazta, a király szentesítette a Balaton vidéki vasút megépítéséről szóló 1907. évi XX. törvénycikket. Veszprémben nagy ünneplésben részesítették Óvárit, akinek a vasút kiharcolásában kimagasló érdemei voltak."

A vonal megépítése

"A pálya kitűzése után megindult az építkezés. Az almádi szakaszon 1907. október 15-én, a szüret után kezdték a töltések építését. Az építkezések idején is folytatódtak a viták, főleg a Veszprém városi szakaszon a felüljáró létesítése miatt, és az almádi szakaszon a két vonal csatlakozása és az állomás elhelyezése miatt. Végül a hegyoldalon épített állomások és a megyehatáron kívüli csatlakozás valósult meg. [megjegyzés tőlem: akkoriban Veszprém és Zala vármegye határa Almádi és Alsóörs közt, a mai Káptalanfüred keleti felén húzódott. A Balaton északi partjának nagy része, így Balatonfüred és Alsóörs is Zalához tartozott.] A vasútépítést nagy figyelem kísérte mind a lakosság, mind a sajtó részéről. Utóbbi sokat foglalkozott a technikai részletekkel. [...]

2.1(a) A 8-as főút veszprémi szakaszát áthidaló vasúti felüljáró építése

2.1(b) Az épülő vasúti felüljáró a másik irányból nézve

2.1(c) A vasút és a villanytelep építése a veszprémi nagyállomás és az almádi úti kisállomás közti szakaszon, jobbra a háttérben a Kossuth iskola épülete látható hátulnézetben

2.2 Vasúti mérőkocsi és pályabejárás a vödör-völgyi szakaszon

2.3 Vöröskő híd építése az almádi Remetevölgy északi bejáratánál

2.6 Kép a vonal építésének idejéből az almádi Öreghegy oldalában. Jobbra a háttérben a jelenleg is üzemelő almádi vasútállomás épül.

Az Alsóörs-Veszprém vonal építéséhez mindössze hét hónapra volt szükség. 1908. szeptember végén végighaladt rajta az első vonat. A vasút megnyitására több időpontot tűztek ki a hírlapokban, végül 1909. július 8-án megtörtént az ünnepélyes avatás és másnap megkezdődött a menetrend szerinti forgalom. Minden állomáson zászlódísz és ünneplőbe öltözött lelkes sokaság fogadta a magyar kormány képviselőivel végigrobogó első vonatot. A megnyitóra az egyik küldöttség Szterényi József államtitkár vezetésével Budapestről nyolc óra körül indult. Óvári Ferenc Börgöndön csatlakozott hozzájuk. A veszprémi belső állomásról is indult egy vonat fél 12-kor, melyet Szeglethy György veszprémi polgármester vezetett. A két vonat Balatonalmádiban találkozott, Óvári Kálmán, Óvári Ferenc fia, üdvözölte az államtitkárt, majd Szeglethy György mondott köszönetet a kormánynak a veszprém-alsóörsi szárnyvonal megépítéséért. Az alsóörsi és balatonfüredi megálló után Tapolcára ment a különvonat."

Az észak balatoni vasút előzményeivel, építésével és történetével az Új Almádi Újság helytörténeti rovata több számban is foglalkozott (pl. a 2005 júliusi,a 2006 januári, a 2009. áprilisi, júniusi, júliusi, augusztusi és szeptemberi, a 2013 májusi szám). Ezek és más számok is elérhetők ezen a webhelyen. [Az említett számok tárolt változatai a hónapok nevére kattintva érhetők el.]

A vonal működése (1909-1969)

2.7 1944-es menetrendi táblázat a Győr-Veszprém-Alsóörs viszonylatról

A vasút rövid, kereken 60 éves működésének idejéből kevés történet olvasható a neten, ezek is leginkább két dolgot említenek: az egyik a vonatok zsúfoltsága a jó idő beköszöntével, amikor a veszprémi telektulajdonosok tömegesen szálltak vasútra, hogy leutazzanak Almádiba vagy Alsóörsre megművelni a kiskertjüket, illetve a nyári hétvégéken, amikor a Veszprém megyei és a győri fürdőközönség ezen a vonalon közelítette meg a népszerű észak-balatoni fürdőhelyeket. A másik jellegzetes dolog, amiről viszonylag sokat lehet olvasni, az az itt közlekedő vonatok legendás lassúsága.

Jó lenne, ha ez a történeti rész idővel kiegészülne a honlap azon látogatóinak a személyes élményeivel, akiknek még volt szerencséjük utazni ezen a vonalon. Szívesen várok olyan beszámolókat, amelyek egy-egy érdekes és jellemző momentum felelevenítésével bepillantást engednek a vasútvonal hétköznapjaiba azok számára is, akik már nem utazhattak vele. Nagyjából olyasmire gondolok, mint ami az alábbi hanganyagban hallható. Két idős néni mesél a vasútvonallal kapcsolatos fiatalkori emlékeiről.