Te lásd meg, ó Sors*, szenvedő hazámat,
Vérkönnyel ázva nyög feléd!
Mert kánya, kígyó, féreg egyre támad,
És marja, rágja kebelét.
A méreg ég, és ömlik mély sebére,
S ő védtelen küzd egyedűl,
Hatalmas, ó légy gyámja, légy vezére,
Vagy itt az óra, s végveszélybe dűl!
Áldást adék, sok magzatot honodnak,
Mellén kiket táplál vala;
S másokra vársz, hogy érte vívni fognak?
Önnépe nem lesz védfala?
Szív, lélek el van vesztegetve rátok;
Szent harcra nyitva várt az út,
S ti védfalat körűle nem vonátok;
Ő gyáva fajt szült, s érte sírba jut.
De szánjad, ó sors, szenvedő hazámat!
Te rendelél áldást neki:
S a vad csoport, mely rá dühödve támad,
Kiket nevelt, öngyermeki.
Taposd el a fajt, rút szennyét nememnek;
S míg hamvokon majd átok űl,
Ah tartsd meg őt, a hűv* anyát, teremnek
Tán jobb fiak, s védvén állják körűl.
Törvényem él. Hazád őrcsillagzatja
Szülötti bűnein leszáll*;
Szelíd sugárit többé nem nyugtatja
Az ősz apák sírhalminál.
És más hon áll a négy folyam* partjára,
Más szózat* és más keblü nép;
S szebb arcot ölt e föld kies* határa,
Hogy kedvre gyúl, ki bájkörébe lép.
1838
Sors: Kölcsey a végső kéziratváltozatban a nagy kezdőbetűt elég egyértelműen a kicsiből javította; de a 3. versszakban ugyanezt nem tette meg. Az első kéziratváltozatban Sors helyett még Isten szerepelt megszólítottként.
hűv: hű, hív (formai archaizmus)
őrcsillagzatja / szülötti bűnein leszáll: sorsának védelmező csillaga lehullik szülötteinek bűnei miatt.
négy folyam: így együtt a történelmi Magyarországot jelképező Duna, Tisza, Dráva és Száva (a magyar címer négy ezüstszínű sávja e négy folyónak felel meg)
más szózat: más szó, más nyelven való beszéd
kies: szemet-lelket gyönyörködtető (a kietlen ellentéte)