Embedded Files
A magyar nép zivataros századaiból*
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje* védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors* akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére*,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére*.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt* csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád*
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús* hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Ozman* vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad*
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre*!
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában*,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú* s kétség* mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette*.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő* szeméből!
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!
Cseke, 1823. január 22.
A magyar nép zivataros századaiból: Az alcímnek a cenzori éberséget kijátszó funkciójáról először Gyulai Pál tesz említést egyetemi előadásában (Kölcsey költői és prózai munkái, 1889): "Utóbbi hozzátevést, mint látjuk, csak azért használta a költő, hogy a cenzúra túlszigora ellen, mintegy villámhárítóul szolgáljon." Ugyanez a megjegyzés olvasható Greguss Ágost költészettanában (Magyar költészettan, 1896) is. 1828-ban viszont, az Auróra című irodalmi újságban való első megjelenésekor még nem viselte a vers az alcímet (a jelek szerint a cenzúra nem talált problémát a szövegben alcím nélkül sem); a zivataros századok csak 1832-ben, Kölcsey összes verseit tartalmazó kötetében kerültek a cím és a versszöveg közé.
feléje: értsd: 'fölé' (nyelvjárási alak)
Bal sors: a különírott alak jelentősége, hogy a bal melléknév önállóan is (nemcsak szóösszetételekben, előtagként) hordozta a 'rossz' jelentést.
Őseinket felhozád / Kárpát szent bércére: a honfoglalást Isten ajándékaként feltüntetni, a vándorlás utáni letelepedést Isten szándékával magyarázni abba a protestáns gondolkodásbeli hagyományba tartozik, amely párhuzamot von az ószövetségi zsidók pusztában való vándorlása, majd Kánaán földjén való megtelepedése és a magyar honfoglalás között.
Bendegúznak vére: a középkori krónikák szerint Bendegúz volt Attila, Buda és Keve apja; ha a hun-magyar folytonosságból indulunk ki, Bendegúz vére, azaz leszármazottai a magyarok.
nektár: a görög mitológiában az istenek itala, a méznél kilencszer édesebb; képes a halandókat halhatatlanná (istenné) tenni.
plántál: ültet
bús: a szó régebben a mai 'bánatos' jelentésén kívül hordozta a 'bősz' ('felbőszült', 'nekibőszült', 'elszánt') értelmet is.
Ozman: I. Oszmán szultán, illetve az őróla elnevezett, 1299 és 1923 között fennálló Oszmán Birodalom, amely Magyarország egy részét is meghódította ("török hódoltság").
tenfiad: értsd: 'saját fiad'.
hamvveder: a hamvakat tartalmazó veder, azaz halottas urna
barlang: a szónak korábban volt egy 'rejtekhely', 'búvóhely' jelentése is.
bú: a szónak volt egy 'gond', 'töprenkedés' jelentése is.
kétség: értsd: 'kétségbeesés'
fölette: Kölcsey egyéni alakváltozata a szó fölötte, illetve felette alakjaiból - feltehetőleg azért, hogy változatossá tegye a hangzást.
hő: melléknévi értelemben: 'hév', 'forró'
Page updated
Google Sites
Report abuse