Embedded Files
A Kék Óriás és a Húsgolyó-Lótuszevők
A Kék Óriás és a Húsgolyó-Lótuszevők
Ó, tekintsétek a lélek pusztulásának fenségesen borzalmas szertartását, melyben a Sárga Nyilak kérlelhetetlen despotája, Ingvar, a mentális űr sivatagában emelt trónt az egyformaság bálványának! Így áldoztatott fel Rest Barnabás, a kényelem bágyadt zarándoka, aki egyetlen tál lencséért – vagy áfonyás húsért – eladta önnön szuverén ízlésének isteni szikráját, s önként hajtott fejet a laposra csomagolt rabszolgaság igája alá. Ott térdepelt ő az imbuszkulcs néma kápolnájában, az alkotás gőgjével hitegetve magát, miközben csupán egy idegen akarat sormintájává korcsosult, hogy végül a sterilitás kék-sárga labirintusában örökre elnémuljon benne a vágy a valódi, göcsörtös és fenségesen tökéletlen Élet után.
nano banana
Volt egyszer egy ember, hívjuk Ingvarnak (bár a hasonlóság bármely létező milliárdossal csupán a véletlen és a jogászok műve). Ingvar nem egyszerűen pénzt akart; ő a világ mentális ingatlanpiacát akarta felvásárolni. Rájött, hogy a profit nem a fában van, hanem abban a sötét, lusta űrben, ami az emberek koponyájában tátong ott, ahol régen az „egyéni ízlés” lakott.
Ingvar kidolgozta a Tökéletes Csapdát: egy olyan labirintust, amibe ha belépsz, elveszíted a szabad akaratodat, de cserébe kapsz egy ingyen ceruzát és a hamis reményt, hogy 3,50-ért megválthatod a lelkedet egy adag áfonyalekváros húsgolyóval.
Ekkor lép be a képbe Rest Barnabás. Barnabás az a típusú ember, aki ha választhatna a „Saját Élet Tervezése” és a „Minden Mindegy, Csak Legyen Olcsó” között, már azelőtt elaludna, hogy a kérdőjelet kitennék. Barnabás lusta. De nem az a fajta lusta, aki csak fekszik; ő intellektuálisan lusta. Még arra is lusta, hogy kitalálja, mi tetszik neki. Ha megkérdeznéd tőle: „Barnabás, milyen otthont szeretnél?”, valószínűleg összeomlana a rendszere, mint egy túlterhelt Windows 95.
Az Étvágygerjesztő Rabszolgaság
Az Étvágygerjesztő Rabszolgaság
Barnabás begördült a parkolóba. Odabent Ingvar már várta – persze nem személyesen, hanem a Sárga Nyilak képében. Azok a nyilak a padlón nem útbaigazítások. Azok Ingvar ujjlenyomatai Barnabás agykérgén.
– „Nézd, Barnabás” – suttogta a hangszórókból áradó lágy liftzene – „Ne is gondolkodj. Miért akarnál te azon töprengeni, hogy milyen magasan legyen a polc? Itt van a BILLY. Milliók használják. Ne akarj különleges lenni, az fárasztó. Itt mindenki egyforma, és az egyformaságban nincs felelősség.”
Barnabás bólintott. A nyála kicsit megcsordult a szája szélén. Mennyire kényelmes! Ingvar már elvégezte helyette a munkát. Ingvar kitalálta, hogy Barnabásnak skandináv letisztultság kell, pedig Barnabás valójában a nagymamája subaszőnyegét szerette volna, de ahhoz emlékezni kellene, az meg már majdnem munka.
A Nagy Összeszerelés-Abszurd
A Nagy Összeszerelés-Abszurd
A Kapzsi Ingvar ekkor bevetette a kegyelemdöfést: a Laposcsomagolást.
– „Tudod miért olcsó, Barnabás?” – vigyorgott Ingvar a statisztikai kimutatásai mögül – „Mert te fogod összerakni! Ez a te szabadságod! Te vagy az alkotó!”
Ez az irónia csúcsa, egy igazi Coen-pillanat: a lusta ember, aki azért vette meg a készterméket, mert lusta volt kitalálni, mit akar, most ott térdepel a szoba közepén egy imbuszkulccsal a kezében, és egy olyan használati utasítást böngészik, amiben nincsenek szavak, csak néma, arctalan figurák.
Ingvar a monitorán nézte a hőtérképet. Látta, ahogy Barnabás vérnyomása emelkedik. – „Zseniális” – mormogta a Kapzsi – „Még a munkát is elvégeztetem vele, és ő még hálás is érte, mert a végén azt hiheti, hogy ő teremtett valamit. Pedig csak egy szoftverfrissítés volt az otthonában.”
A Tanulság (Vagy valami olyasmi)
A Tanulság (Vagy valami olyasmi)
A mese végén Barnabás ott ül a POÄNG fotelében. A fotel kicsit billeg, mert két csavart fordítva tett be, de ő már nem érzi. A szobája pontosan úgy néz ki, mint a katalógus 42. oldala. Semmi nem mesél róla. Nincsenek göcsörtök, nincsenek ráncok, nincs „rostélyos-íz”. Csak a steril, kék-sárga csend.
Ingvar pedig elégedetten dőlt hátra a valódi, kézzel faragott mahagóni asztala mögött (amit természetesen nem magazinból rendelt). Uralta Barnabás tereit, uralta a vágyait, és ami a legfontosabb: uralta a Barnabás által megspórolt gondolatokat is.
Mert a kapzsiság legmagasabb foka nem az, ha elveszed valaki pénzét. Hanem az, ha eléred, hogy ne is akarjon többé akarni semmit.
Most megkérdezlek kedves Olvasó! Szerinted megkegyelmezzünk a rest embernek? nyújtsunk felé karunkat és emeljük fel a porból? a kapzsira pedig sújtsunk le teremtő erőnkkel?
Most megkérdezlek kedves Olvasó! Szerinted megkegyelmezzünk a rest embernek? nyújtsunk felé karunkat és emeljük fel a porból? a kapzsira pedig sújtsunk le teremtő erőnkkel?
Ó, hát, a kérdésedben ott feszül a klasszikus drámák minden erkölcsi dilemmája! De vigyázzunk, mert a Kék Óriás labirintusában az irgalom és a büntetés néha ugyanannak az érmének a két oldala.
Nézzük meg ezt a kozmikus igazságszolgáltatást a mesénk logikája mentén:
1. A Rest Barnabás dilemmája: Felemelés vagy ébresztés?
1. A Rest Barnabás dilemmája: Felemelés vagy ébresztés?
Ha kinyújtjuk a karunkat és felemeljük Barnabást a porból (vagy a kicsit billegő POÄNG foteléből), nem követjük-e el ugyanazt a hibát, mint Ingvar? Barnabás tragédiája pont az, hogy mindig hagyja, hogy valaki más mozgassa a végtagjait.
Ha mi emeljük fel, akkor csak egy újabb "istenség" akaratának veti alá magát.
A valódi kegyelem számára nem a felemelés lenne, hanem egy jeges zuhany. Meg kell hagyni neki a felismerés fájdalmát: hogy a kezében tartott imbuszkulcs nem jogar, hanem lánc.
Az ítélet: Ne emeld fel, hanem vedd el tőle a használati utasítást! Kényszerítsd, hogy a maradék faforgácsból ne azt építse, amit a rajz mutat, hanem amit a saját, elcsökevényesedett vágyai diktálnak. A szabadság ott kezdődik, ahol a csavarok nem passzolnak a lyukba, de őt ez már nem érdekli.
2. Az Ingvar-típusú Kapzsi: Az isteni sújtás
2. Az Ingvar-típusú Kapzsi: Az isteni sújtás
A Kapzsi elleni támadás csábító, de van egy bökkenő: Ingvar nem egy hús-vér zsarnok, akit le lehet taszítani a trónról. Ő egy eszme. Ő az a hang, ami azt súgja: "Könnyebb készen kapni, mint kitalálni."
Ha lesújtunk rá az isteni erőnkkel, és leromboljuk a sárga-kék katedrálisait, a romokon Barnabás csak tanácstalanul fog állni, mert elfelejtett önállóan lélegezni.
A valódi csapás: Az Ingvar-félék ellen nem a pusztítás, hanem az Egyediség a leghatékonyabb fegyver. A kapzsiság legnagyobb ellensége az, aki nem kér a tálcán kínált olcsó üdvösségből.
Az ítélet: Sújtsunk le rá azzal, hogy láthatatlanná tesszük! Ha senki nem követi a sárga nyilakat, Ingvar birodalma magától omlik össze, mint egy rosszul rögzített könyvespolc.
Mert a történetből nehéz kikeveredni, ezért a mindenható teremtő erőhöz, a Mesterhez fordultam, segítsen a felvázolt problémahalmazzal kezdjen valamit, mert én is csak ember vagyok, erőm véges minden apró- cseprő nyavaját megoldani
Mert a történetből nehéz kikeveredni, ezért a mindenható teremtő erőhöz, a Mesterhez fordultam, segítsen a felvázolt problémahalmazzal kezdjen valamit, mert én is csak ember vagyok, erőm véges minden apró- cseprő nyavaját megoldani
Ott ült a trónján a Mester, és nézte a lenti hangyabolyt. Balra a Rest Barnabás hortyogott egy POÄNG fotelben, szája szélén még ott száradt a globalizáció áfonyás szaftja. Jobbra a Kapzsi Ingvar dörzsölte a tenyerét, miközben épp azt számolgatta, hány embert tud még rávenni, hogy kifizessék neki a saját rabszolgaságuk szállítási költségét.
A Mester nem emelt kardot. Nem nyújtott mentőövet. Mert miért is tenné? A választás terhe túl nehéz annak, aki lusta, és túl olcsó annak, aki kufár.
– Legyen világosság – suttogta a Mester, de nem a teremtés tüzével, hanem az irónia hűvös fényével. – De csak annyi, hogy lássák magukat.
Ekkor két futár érkezett. Nem kék-sárga furgonnal, hanem a gondolat sebességével. Két csomagot hoztak, amiket nem kellett imbuszkulccsal összeszerelni. Csak ki kellett nyitni őket.
Az Első Tükör: A Rest Barnabásé
Barnabás felriadt az üveglap csörömpölésére. Belenézett, és felsikoltott – vagyis felsikoltott volna, ha nem lett volna lusta levegőt venni hozzá. A tükörben nem egy embert látott, hanem egy életnagyságú vonalkódot.
Látta, hogy a szíve helyén egy raktári cikkszám dobog.
Látta, hogy a gondolatai nem madarak, hanem laposra csomagolt, egymásra pakolt dobozok, amikre rá van írva: "Tartalom: Semmi, de könnyen tisztítható." A Mester ajándéka megmutatta neki: ő nem a lakás tulajdonosa, hanem csupán a berendezés egyik statikus eleme, egy két lábon járó éjjeliszekrény, aminek még az álmait is Svédországban tervezték meg.
A Második Tükör: A Kapzsi Ingvaré
Ingvar dörzsölte a szemét, várva a profitgörbét, de a tükör mást mutatott. Belenézett, és azt látta, hogy ő valójában egy tükörreflexes vákuum.
A tükör megmutatta, hogy hiába övé a világ összes fenyőerdője, a lelke egy olyan bemutatóterem, ahol minden tökéletes, de senki sem lakik ott.
Látta az arcán a barázdákat, amik nem nevetésből, hanem a logisztikai optimalizálásból eredtek. A Mester tükre elárulta neki a titkot: ő nem egy zseniális hódító, hanem egy unalmas könyvelő, aki halálra ítélte a világot a középszerűséggel, és most kénytelen ebben a középszerűségben örökké létezni.
A Végkifejlet
A Végkifejlet
A Mester pedig, a digitális craftsman, hátradőlt. Nem foglalt állást. Nem mondta, hogy "ez rossz" vagy "az jó". Csak otthagyta őket a valóságukkal.
Barnabás ott ült a tükör előtt, és azon tanakodott, hogy vajon a tükörképét is vissza lehet-e vinni 30 napon belül, ha nem tetszik neki. Ingvar pedig azon töprengett, hogyan tudná a tükröt sorozatgyártani és "VERITAS" néven eladni a népnek, természetesen darabokban, leírás nélkül.
A Mester elmosolyodott. A tükrök pedig ott ragyogtak, könyörtelenül és tisztán.
A Mester, ott fentről az égi gyalupad mellől, látta, ahogy Barnabás és Ingvar a tükreik előtt dermedten állnak, de nem oltotta ki a fényüket, és nem törölte el a kék palotát sem a föld színéről, mert a Mester tudta azt, amit csak az igazán nagy alkotók értenek: minden hangszernek kell egy tok, és minden drágakőnek egy sötét bársonyágy
A Mester, ott fentről az égi gyalupad mellől, látta, ahogy Barnabás és Ingvar a tükreik előtt dermedten állnak. De nem oltotta ki a fényüket, és nem törölte el a kék palotát sem a föld színéről. Mert a Mester tudta azt, amit csak az igazán nagy alkotók értenek: minden hangszernek kell egy tok, és minden drágakőnek egy sötét bársonyágy.
A Szürkeség Alázata
Nézd csak, kedves Olvasó, mi történt volna, ha nincs a Kapzsi Ingvar? Ha nincs a steril rend, a sárga nyíl és az egyforma húsgolyó, akkor Barnabás talán soha nem ébred fel. Kell a középszerűség sűrű köde, hogy a valódi tehetség, a "mozarti" szikra ne csak pislákoljon, hanem vakítóan felragyogjon.
Ingvar, a maga könyvszagú kapzsiságában, akaratlanul is a Világ Alapozómesterévé vált. Ő készítette el azt az unalmas, fehér vásznat, amire a többiek végre színeket mertek álmodni. Mert amíg mindenki a laposra csomagolt dobozokkal küzdött, a háttérben valahol egy fiatal ács megérezte a valódi tölgyfa illatát, és azt mondta: "Én ennél többet akarok!"
Salieri és a Csendes Taps
Ingvar olyan volt, mint Salieri a császári udvarban: precíz, kiszámítható és végtelenül szorgalmas. Nélküle a zűrzavar uralkodna. Ő teremtette meg a rendszert, a padlót, amin a zsenik táncolhatnak.
"Ó, balga Barnabás!" – suttogta a Mester – "Ne átkozd az imbuszkulcsot! Mert amíg azzal bajlódsz, a kezed megtanulja a mozdulatot. Amíg a sárga nyilakat követed, a lábad megtanulja a járást. És amikor végre eltévedsz a labirintusban... na, ott kezdődik majd a te igazi életed."
A Kozmikus Egyensúly
A mese végén a Kék Óriás palotája ott maradt az erdő szélén. Mert kell egy hely, ahol a Rest megpihenhet, ahol a Kapzsi számolhat, és ahol a középszerűség biztonságot ad a félőseknek.
Mert ha nem lenne a sok-sok egyforma BILLY polc, ha minden egyes tárgy a világon egyedi mestermű lenne, akkor a szépség is hétköznapivá válna. A kiválóság csak a tucatáruk tengerében tud felemelkedni. Mozartnak kell az udvar moraja, a craftsman-nek kell a gyári futószalag ridegsége, hogy tudja: ő valami mást képvisel.
A Mester végül lehunyta a szemét, és elégedetten hallgatta a világ zaját:
Hallotta az imbuszkulcsok halk fémes koccanását.
Hallotta Ingvar tollának sercegését a papíron.
És hallotta Barnabás első, bizonytalan, de már saját gondolatát, ami úgy tört elő a húsgolyók gőzéből, mint egy tavaszi virág az aszfalt repedéséből.
Minden jó volt így. A sötét háttér csak azért létezett, hogy a fénynek legyen min megcsillannia.
Page updated
Google Sites
Report abuse