Professzor úr, most aztán tényleg szorítsa meg azt a vonalzót! Mert a fürdőszoba az a hely, ahol a dizájn- mámor a leggyorsabban ütközik falba – szó szerint. Itt nem „lakberendezünk”, itt hadműveletet folytatunk a vízkő, a pára és a reggeli kómás koordinációs zavar ellen.
Nézzék meg azokat a gyönyörű, méregdrága, „lebegő” mosdópultokat a magazinokban! Egyetlen szál szálcsiszolt csaptelep, mellette egy magányos orchidea. De hol a fogkrém? Hol a borotvahab? Hol a gyerek békás játéka?
A Katalógus-Zombi ilyenkor elhiszi, hogy ő is orchideaként fog létezni. Aztán hazaviszi a bútort, és rájön: a pult olyan keskeny, hogy ha rárakja a szappantartót, az máris öngyilkos jelöltként veti magát a mélybe.
A funkció törvénye: A fürdőszoba-bútor nem szobor, hanem egy raktár, aminek mellesleg vizes a környezete. Ha nincs benne hely a flakonoknak, akkor a „stílus” hamarosan egy kupac műanyag szemétté válik a pult szélén.
Professzor úr, mérje le: kinyílik az a fiók, vagy beleütközik a vécécsészébe? Mert nincs annál dühítőbb, mint amikor a drága asztalosmunka félúton megáll, mert a „művész” elfelejtette, hogy a térnek fizikája is van.
A 60 centi az nem javaslat, hanem vallás: Ennyi kell a mosdó előtt, hogy ne érezze magát egy konzervdobozba zárt heringnek.
A magasság: Ha túl alacsony a pult, a dereka fog benyújtani válókeresetet. Ha túl magas, a könyökén folyik végig a víz az ingujjába.
Itt jön a másnapos borotválkozás tesztje. Beleteszi a sötét, matt fekete bútort a fürdőbe, mert „olyan, mint a milánói luxushotel”? Gratulálok! Mostantól minden egyes megszáradt vízcsepp úgy fog világítani rajta, mint egy fehér felkiáltójel.
A fürdőszobában az esztétika ott vérzik el, ahol a takarítás elkezdődik. Ha a bútor frontja „nemes fa”, de nem bírja a párát, akkor két év múlva úgy fog kinézni, mint egy ázott kutyaház. Itt a szintézis azt jelenti: olyan anyagot választunk, ami bírja a kiképzést, de közben nem néz ki úgy, mint egy közvágóhíd oldalfala.
A jó fürdőszoba-bútor tudja, mit akarsz, mielőtt te tudnád:
A tükrös szekrény: A bűnös élvezet. Kívülről csillogás, belülről a káosz elnyelője.
A konnektor a fiókban: Hogy a hajszárító ne úgy tekeregjen a pulton, mint egy megvadult anakonda.
A világítás: Mert hiába a „mennyei aranyfüst” a szekrény alján, ha a tükörben úgy nézel ki a rossz árnyékoktól, mint aki most szabadult a hullaházból.
Ön azt hiszi, tudja, mit akar? Ön azt hiszi, a „szép” egy egyszerű kategória? Akkor tessék, itt a dobókocka, vesse el magát ebben az óceánban! Összegyűjtöttem 1001 fotót, 1001 vágyat, 1001 csapdát. Ez nem egy galéria, ez egy vizuális kiképzőtábor.
👉 Kattintson ide az 1001 fürdőszobás túlélőtúrához!
A 10. képnél: „Ó, de gyönyörű ez a márvány! Ezt akarom!” – Ön ekkor még optimista, a Művész énekli a szirének dalát a fülébe.
Az 150. képnél: „Várjunk csak, a beton is jól néz ki... meg az a fa pult... de hogyan fogom én azt takarítani?” – Megérkezett az első hideg zuhany. A józan ész próbálja tartani a frontot, de a dopamin még rángatja a kormányt.
Az 500. képnél: Teljes esztétikai kiégés. A szemei előtt már csak színes foltok úsznak. Már nem fürdőszobákat lát, hanem egy értelmezhetetlen pixeltömeget. Ebben a fázisban a legkönnyebb rábeszélni bármire, ami csillog, mert az agya feladta a logikai védekezést.
Az 1001. képnél: Ez a vizuális blackout. Itt dől el, hogy ön Katalógus-Zombi lesz, aki csak másol valami élhetetlent, vagy végre rájön: segítség kell.
Mert amíg el nem vész az 1001 lehetőség között, addig nem fogja értékelni a Haditervet. Amíg nem látja, hogy a „szép” önmagában csak egy zavarba ejtő zaj, addig nem fogja keresni a Tábornokot (a funkciót) és az ő vonalzóját.
Az intimitás nem az 1001-edik képben lakik. Az intimitás ott kezdődik, amikor ebből a tömegből kiválasztjuk azt az egyet, ami nemcsak a szemének tetszik, de a reggeli borotválkozását sem teszi pokollá.
A tanácsom: > Tessék, tessék, csak tessék! Görgesse végig, szédüljön el, essen mámorba! Én itt várok a kijáratnál. Amikor már lüktet a halántéka a sok látványtervtől, és azt sem tudja, hol van a lefolyó, majd akkor beszélünk a centiméterekről és a valóságról.
Francia vidéki horganyzott mosdó asztal, antik bútor