Lakberendezés, kert, udvar, ház, lakberendezési stílusok

Rusztikus lakberendezési stílust hogyan látom?

A rusztikus „álom” – Avagy a falu nem díszlet, a fa pedig nem tapéta

Na, nézzük a következő nagy ámítást: a „rusztikus” lakberendezést. Tudod, ez az, amit a magazinokban úgy adnak el, mintha egy osztrák rönkház és egy provence-i levendulamező nászából született volna. Minden fehér, minden tiszta, és minden olyan kínosan „természetes”, hogy az embernek kedve támad sáros bakancsban végiggyalogolni rajta, csak hogy lásson egy kis valódi életet.

A valódi rusztika nem „bájos”. A valódi rusztika nehéz, szúrós, és van benne valami ősi vadság, ami fittyet hány a modern ember kényeskedésére.

A fagerenda nem „stukkó”, hanem teherhordó Látom a lakóparki lakásokban az utólag felragasztott, belül üreges „mű-gerendákat”. Na, ennél nagyobb szellemi kútmérgezés kevés van. A gerenda azért van a plafonon, mert tartja a feletted lévő mázsákat. Ha csak dekoráció, akkor az nem rusztika, hanem színjátszókör. A valódi gerenda reped, csavarodik, és ha rásüti a napot az idő, akkor sötétedik. Aki fél a repedéstől a fában, az ne akarjon rusztikus otthont, az vegyen műanyag mennyezeti panelt. A fa akkor őszinte, ha látszanak rajta az évek és az erőfeszítés.

A kő nem „burkolat”, hanem a föld darabja Azt mondják, tegyünk fel „kőhatású” greslapot a falra, mert az rusztikus. Hát frászt! A kőnek súlya van, hidege és textúrája. Ha megérinted, nem egy sima, nyomtatott mintát kellene érezned, hanem a természet érdességét. Egy igazi rusztikus falnál a fuga nem patikamérlegen mért csík, hanem a kövek közötti küzdelem helyszíne. Ne akard „szépre” fugázni! Hagyd, hogy a kövek beszéljenek. A rusztika ott kezdődik, ahol elfelejted a tökéletes illesztéseket, és elkezded tisztelni az anyagot, amit a hegyből vágtak ki.

A „vidéki stílus” nem egyenlő a lomtárral Azt tanácsolják, zsúfold tele a lakást régi köcsögökkel, meg fonott kosarakkal, hogy „hangulatos” legyen. Én azt mondom: a kevesebb több, ha az az egy-két darab valódi. Egy tisztességes, bárdolt felületű tölgyfa pad vagy egy kézzel vetett téglafal többet ér ezer darab kínai „vintage” kiegészítőnél. A rusztika nem a tárgyak halmozása, hanem az elemi egyszerűség. Az az állapot, amikor rájössz, hogy egy darab gyalult deszka és egy kovácsoltvas szög elég ahhoz, hogy otthon érezd magad.

A diagnózis: Ne keress „rusztikus stílust” a katalógusokban. Keress olyan anyagokat, amiknek még illata van. Amikhez ha hozzáérsz, érzed a nap melegét vagy az erdő hűvösét. Ne akarj „tájházat” a város közepén, de akarj olyan otthont, ami nem akarja eltitkolni, hogy az ember a természetből jött, és oda is vágyik vissza. Mert a végén nem az számít, hogy „otthonos-e a látvány”, hanem az, hogy a falaid között van-e még valami, ami emlékeztet a valódi világra az aszfalton túl.

Rádli Róbert