Gondolataim lakberendezésről

„Szeretném jól érezni magam ott, ahol élek, és szeretném, ha a környezetem elmondaná, ki vagyok én.”

Élet a falakon belül

    Első lakásomat fiatalosan, divatosan újíttattam fel, rendeztem be, büszke elégedettséggel nyugtáztam, jó munkát végeztem. Aztán, ahogy múltak az évek, a tapéta kopott, a konyhapadló kicsorbult, és ami a leginkább zavaró lett az egészben, már divatjamúlt elcsépeltnek láttam. Amúgyis ideje volt nagyobb lakásba költözni család bővülése miatt, a divatot már kerültem, és sokkal több időt fordítottam, hogy a burkolatokat magam készítsem, a falakat magam fessem, időtállóbb, de ne ódivatú legyen a lakás. Ma már biztosan más burkolatot választanék, vagy éppen egy- egy részlettel nem foglalkoznék annyit, alakultak bizony kopás nyomok, de hát ránc is homlokomon, így nem öregszünk, hanem érünk. Vidéki házam újítottam fel, gyakorlatilag darabokból, egyre több teret engedtem magamnak, sőt, igyekeztem kizárni minden külső hangot. Most nem hiszem, hogy jönni fog olyan idő, amikor bármely részletét felújításra érdemesnek látnám. A falak ívei, a fafödém göcsörtjei, a kopott téglapadló, mind, mind olyan, amilyen vagyok.

    Munkám során ambícióból sok- sok ház felújításánál, berendezésénél az irányok kialakításánál közreműködtem, fizikailag teljes egészében vagy éppen egy- egy részletét végig vittem. Sok emberrel találkoztam, és sok akarattal, értettük egymást, és sikerült úgy együttműködnünk, hogy a feladatot magaménak ereztem és a megrendelő pedig érezhette, hogy az általa meg- álmodott otthon elkészítése jó kezekbe került. Sok- sok fejtörést, nehézséget csak az okozott, ha valakinek a gondolatait egy idealizált kép - egy katalógusból, lakberendezési magazinból egzotikus bútorról - annyira el nem ragadta, hogy szentül hitte velem megcsináltatja. Láttam, ezek az ideák jobb esetben szétesnek vagy rosszabb esetben, mint hitvány koppintások, megvalósulnak. Csak ritkán adok tanácsot, de fent leírt soraim után megteszem: saját lakásom berendezésének én magam vagyok a kiindulópontja, a kényelmemről kell annak szólnia, az ízlésemről, a bensőmről, ami viszont valószerűtlenül ritkán esik csak egybe a magazin tizenkettedik lapján bemutatott lakás képével. Lapozgassuk nyugodtan a lakberendezési oldalakat, de kérem, ne mint szentírást, hanem mint inspiráló ötletparádét. Legyünk lezserek! Pontosabban fogalmazva a lakásunk berendezése legyen olyan, amilyennek mi szeretnénk, és hirdesse, mit kívánunk magunkról elmondani!

    Most nem a legújabb lakberendezési trendekről írok, hanem azokról a dilemmákról, amelyek a legtöbbször megfordulnak a fejünkben, amikor saját otthonunkon dolgozunk.

• Kerüljük el a felújítással járó szorongást! A vissza- fordíthatatlanság súlya helyett válasszuk az alkotás örömét! A maximumot kell megcélozni, de az optimumot létrehozni. Nem lóverseny! mindig lesz olyan, akinek majd tetszik, olyan is, akinek nem. Mi is történik, ha éppen nem a legszebb csempét választottuk? A világ nem fog összedőlni, de figyelmünket olyannyira összpontosítjuk, hogy közben elfelejtünk kreatívak lenni. Nem is biztos, hogy arra a felületre csempe illik. 

• Éljünk bátran a válogatás lehetőségével! A temérdek kínálatban csak akkor merüljünk el, ha valami tényleg elragadót találunk, különben lépdeljünk át felettük, ne zavarjon meg semmi, a szükséges mindig jóval kevesebb, mint a lehetséges. Ahogyan ebédünkre sem szórjuk rá a teljes fűszerpolcot, lakásunkban sincsen minden technológiai újításra szükség és nem is kell a hupikék ötven árnyalatát beszereznünk, csak mert a gyerekszoba törp stílusa ezt kívánná.

• Értsük meg, a szakik a marsról jöttek! Fél szavakból értik egymást, teljesen hiába minden, hiába is magyarázzuk, Picasso mely festményéről szeretném az árnyalatot. nem értik. Mestereknek pedig fordítva, ők meg azt nem értik, hogy hogyan lehet a megrendelő olyan buta, hogy nem tudja az esztrich betont minimum 2 cm vastagságban szabad önteni. Alapvetően emocionális stratégák vagyunk lakásfelújítás során, a kivitelező pedig sokkal jobb, ha számíthatóság, szakértelem talaján marad, maradjon is racionális! Ez érdekünk is, hogy a műszaki alapok hiányt ne szenvedhessen a végeredmény! Legyen ez egy izgalmas nyelvtanulás! Ha az egészet úgy kezeljük, mint egy tőlünk idegen kultúrával történő ismerkedést, akkor örömmel tudunk együtt dolgozni a magában motyogó asztalossal, a szólamokban kitörő burkolóval. 

• Pontos, mérnöki munkára az űrkutatásban, steril körülményekre a műtőben van szükség, lakásunk berendezésében, hogy élhetőbb legyen. 

Rádli Róbert