A Mainzi Proklamáció (1967.)

A 7. nemzetközi UFO Világkongresszus határozatát, a rakétatudomány és űrkutatás legnagyobb tudósa prof. Oberth Hermann díszelnöksége alatt, a tudományos élet és 24 nemzet képviselői, valamint a német és számtalan külországbeli szervezetek képviseletei az alábbi meggondolások figyelembevételével és mérlegelése után fogadták el:a./ nagy és középhatalmak, mint az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Anglia, Kanada, Argentína, Csehszlovákia, stb. a fokozódó UFO felderítés ellenőrzésére állami szerveket, intézeteket állítottak fel és létesítettek.

b./ Az UFO probléma nemzetközi megoldását megfigyeléseink alapján ismert tudományos személyiségek úgy az Egyesült nemzeteknél, mint saját korányaiknál állandóan szorgalmazzák.

c./ A nemzetközi konferencia fő referense Keviczky Kálmán MMSE. (katonai és hadiműszaki tudományok mestere, szkv. m. kir. őrnagy) az Amerikai Egyesült Államokból, a Kontinensközi UFO Kiértékelő Hálózat képviseletében november 3. és 4—i nyilvános előadásaiban tényszerű és tudományos analízisek alapján minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy az UFO-k, mint idegen égitestekről származó felderítő űrjárművek globálisan teljesen azonosak, és így azokat mint anyagi testeket csak fizikai testben élő, gondolkodó észlények navigálhatják.

d./ Keviczky Kálmán az Interkontinentális UFO Kutató Hálózat részéről november 5-.-én az alábbi határozati javaslatot terjesztette elő:

HATÁROZAT A 7. Nemzetközi UFO Kongresszus megállapította és egyhangúan kinyilatkoztatja, hogy az UFO-ként ismert „korongrepülők” (repülő csészealjak) a világűrből származó légijárművek – és annak kérdése a jelen emberiség legéletbevágóbb problémája.

A békés űrkutatás –valamint Földünknek biztonsága megköveteli, hogy e problémát a világ népei, kutatóik és tudósaik szoros összműködésével közös egyetértésben az emberiség és az űrkutatás javára oldják meg és gyümölcsöztessék.

A./ Az UFO probléma, mint világprobléma:

1.

Államférfiak, tudósok és kormányok az utóbbi két évtized alatt az UFO-król általában oda nyilatkoztak, hogy azokat „egyetlen földi hatalom sem gyártja” és így csak idegen égitestekről származhatnak.

E nyilatkozatokat mi sem bizonyítja jobban, hogy az egyes országok területi szuverenitását rendszeresen  sértő, sőt veszélyeztető ismeretlen eredetű légijárművek miatt az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsánál  „Tiltakozó Jegyzéket” még egyetlen állam sem nyújtott be, melyben követelte volna, hogy az Egyesült Nemzetek haladéktalanul indítson vizsgálatot „nemzeti hovatartozásuk” megállapítására.

Még ennél is sajnálatosabb, hogy hivatalos szerveink a technika és tudomány fejlettsége mellett 20 év óta semmi pozitív vizsgálati eredményt nem mutatak fel, s a min d jobban aggodalmaskodó lakosságot nem tudták megnyugtatni.

2. Ezzel szemben az évről évre terjeszkedő űrfelderítésünkkel párhuzamosan az UFO-k tevékenysége, és leszállási kísérleteinek száma ugrásszeren és rendszeresen emelkedik. Ez a tény a lakosság részéről máris pánik félelmet idézet elő az „ismeretlen világűrtől”, valamint nagyfokú eredménytelenséget, sőt bizalmatlanságot azzal a kormányzattal szemben, melynek „titkos” irattárában az UFO-jelentések felett hatalmasan tornyosul a probléma megoldásának sürgető ténye. A lakosság hivatalos felvilágosítása tehát nem késlekedhet sokáig.

3.

Idegen égitestek Földünk egész területére kiterjesztett felderítése ma már olyan méreteket ölt, hogy országaink űrkilövő atom –és katonai bázisai, hadszinterek, légi, vízi, közúti közlekedésünk, elektromos, hírszolgálati berendezéseink állandó megfigyelésük alatt áll.

Felderítő tevékenységük célja ismeretlen, kormányainkkal soha hivatalos kapcsolatot nem kerestek, s így magatartásuk az emberiséggel szemben inkább barátságtalan, mint barátságosnak nevezhető. Országaink biztonsága tehát megköveteli e felderítés nemzetközi és rendszeres ellenőrzését, hivatalos kapcsolatok megteremtésének lehetőségét és leszállás esetére a szükséges biztonsági és elővigyázati intézkedéseket.