Szilánkok‎ > ‎

Forgácsok


Bódor Sándor
Hexasakk életem a szilánkok elõtt, mint forgácsok






Gelencsér Mihály 8.OB, Budapest, 1988. 1.Hajdú k., Debrecen, 1988. ULJANOVSZK Kupa, 1988.
3.PALICS kupa, Szabadka, 1989. 2.Hajdú kupa, Debrecen, 1989 Nemzetközi verseny, 1990., MINSZK.
I. Egynapos verseny, Debr., 1990. 3. Hajdú Kupa, Debr, 1990. Keserveim, ha vannak,... Epizód fõszerepben
2. Egynapos verseny. Debrecen. 1991. 6. Kristály kupa, TATABÁNYA, 1991. 4. Hajdú Kupa, Debrecen, 1991.
4. Palics kupa, SZABADKA, 1991. 9. Nyílt OB., TENGELIC, 1991. 4. Egyéni Debrecen bajnokság, 1991.
1.ALFADAT kupa, Tatabánya, 1992. Kollár Attila Ev., SZABADKA, 1992. 11. Nyílt OB., MISKOLC, 1992.
1. Tanker Kupa, Tamási, 1992. 5. Hajdú kupa, Debrecen, 1992.























4.
Gelencsér Mihály
  A III. Palics Kupán találkoztam utoljára Gelencsér
Mihállyal. Ezután az események felgyorsultak és a
tatabányai IV. EB- én tetõztek, amit követet a lemondása,
illetve leváltása a vezetõi tisztségrõl.
Gelencsér Mihálynak én sokat köszönhetek, de voltak
csalódásaim is. Erre lehet mondani, semmi sem tökéletes.
Ez teljesen emberi, hisz nincs ember hiba nélkül.
Ezek után nézzük a tényeket:
Köszönhetem neki: a sok pécsi versenyt, ahova mindig nagy
örömmel utaztam, mivel Pécs a kedvenc városom.
Az ô segítségével és bizalmával jutottam el külföldi
versenyekre: Uljanovszk, Palics.
A határozott, kemény vezetõi stílust, ami elengedhetetlen
minden több embert összefogó szervezetnél.
A lehetõséget a szerény megnyitás-elméleti búvárkodásomhoz.
Csalódásaim: a 1987-es Hexasakk Híradó fontossága mellett
is száraz, paragrafus volta.
A megnyitás elméleti próbálkozásaimért beígért csekély
pénzösszeg elmaradásaiért.
A rajzaimért, terveimért ígért támogatás elmaradása. Pl. a
IV.EB emblémájának megtervezéséért, ami sajnos súlyos malõr
lett, a felirat hibás egyeztetése miatt /EB kontra Kristály
Kupa/. És itt pattant ki a sikkasztás és hûtlen kezelés
gyanúja is, ami végül a szakadáshoz vezetett /olvasható
teljes terjedelmében a Hexasakk Híradó. 1989/9-10.
Számában/.
Ahol szerintem a túlságosan kemény hangvétel, a minden
megegyezést mellõzõ hozzáállás /hogy melyik részrõl? ez
talán már elvész a ködös homályban/ vezetett a sajnálatos
szakadáshoz, ami hosszútávon egyáltalán nem lehet
szerencsés.
Debrecen, 1992.08.08.



5.
VIII. Országos Bajnokság Budapest 1988.07.30.-08.05.
 A  8.OB.-ból hiányzó partikSajnos errõl a versenyrõl
nagyon hiányosan kaptam meg a játszmalapokat. Ez nem 
válik dicsõségére az akkori játékvezetésnek.
1.forduló
1.Sziráki L.- Szõke Gy.
2.Nagy J.- Vida L.
5.J.Tumbas- V. Volkov
8.Frank I.- Csupor P.
10.Jurasits M.- Kolozsvári M.
11.Somlai L.- Czékus A.
2.forduló
15.Vida L.- Sziráki L.
20.Szôke Gy. - Wunderlich L.
25.Somlai L.- Kisimre I.
3.forduló
32.J.Tumbas- Bede I.
34.Lódi L.- Gados L.
35.Frank I.- Szõke Gy.
39.Molnár J.- Vida L.
4.forduló
46.V.Volkov- Boronyák I.
54.Csupor P.- Botkó I.
5.forduló
.........................
6.forduló
78.Wunderlich L.- Frank I.
7.forduló
91.Gados L.- V. Volkov
8.forduló
105.Sziráki L.- Frank I.
9.forduló
113.Somlai L.- Gados L.
118.Jurasits M.- Szegi Antal
120.Frank I.- Kolozsvári M.
10.forduló
134.Gados L.- Wunderlich L.
11.forduló
143.Búzási J.- Kolozsvári M.
144.Fejes Cs .- Szegi A.
145.Szôke Gy. - V. Volkov
146.Boronyák I.- Mányi B.
148.Wunderlich L.- Sziráki L.
149.Frank I.- Deme L.
150.Vida L.- Czékus A.
151.Bede I.- Jurasits M.
152.Petô Z.- Kisimre I.
153.Gulybán G.- Molnár J.

összesen : 154-bôl 32 játszma
Aki tud segíteni a hiányzó partik elküldésével
örömmel veszem és várom.
Debrecen, 1994. június 07.




6.
I.HAJDÚ kupa, II. Debrecen Bajnokság DEBRECEN 1988. december 2-4. Játékidõ: 2x1 óra
Elõzmény:
  A kezdõk vajúdása és hibái :
1. Mányi  Béla  a  versenykiírásba  utólag /amikor kiderült,
hogy Elnökünk Gelencsér Mihály nem jön el a versenyre/,
erõsen vitathatóan betette, hogy a játszmát az utolsó
pillanatig írni kell. /Ezt az motiválta, hogy Baján Sziráki
László ellen kedvezõ állásban az utolsó öt perc körül
vesztett amiatt, hogy neki még írni kellett a partit, 
ellenfele pedig már schnellezhetett./
2. A játékvezetés háromarcúsága, hisz Deme Lajos  mellett
ott volt még egy helyi tanár és maga  Mányi Béla, ezért az
összhang erõsen akadozott.
3. Az eddigi versenykiírások nem egységes volta.
"Újabb botrány Debrecenben
Ezúttal nem foci : Hexasakk
Hexasakk Híradó, 1989/1                     Rudolf László"
"Az egyik érintett véleménye.
 Volt egyszer 1988-ban egy Hajdú Kupa Debrecenben!
A rendezõk az átlagosnak megfelelõ körülményeket
(Versenyterem, szállás, étkezés) teremtettek a  
versenyzõknek. Ez a mai viszonyok között is sok munkával
jár, amiért ezúton mondok köszönetet érte. 
Külön elismerés  illeti  Bódor Sanyit (és családját) az 
érdekes, és örömet  szerzõ munkájaiért.
Ezeket tudom a verseny pozitívumaiként felsorolni.
Sajnos negatívumok is voltak a versennyel  kapcsolatban,
amirõl nem hallgathatok, mert engem is negatívan érintett,
másrészt nem árt a jövõben jobban odafigyelni rá.
Igyekeztem pontokban szedve leírni :
1. A versenykiírás nem tartalmazta a holtverseny
eldöntésének lehetõségeit.
2. Tartalmazta viszont, hogy az utolsó 5 percben nem kell
írni a játszmát.
3. A versenyvezetõségnek nem  volt  erõsorrendje (errõl
nem Deme Lajos tehet).
4. A verseny megkezdése elõtt Mányi Béla javaslatára  és
döntése után!!! sokak ellenvéleménye ellenére, végül mégis
kellet írni az utolsó öt percben!
5. A holtverseny eldöntését vetette fel Kövér Imre a  6.
forduló után.
6. Deme Lajos versenyvezetõ a következõ sorrendet jelen-
tette ki az összes résztvevõ elõtt :
a. elõször a Buchholz értékelés dönt,
b. másodszor a több gyõzelem,
c. harmadszor a több sötéttel szerzett pont dönt,  és
itt vége volt a felsorolásnak!
Észrevételeim és a tények :
1. Ne szóljon bele (Mányi Béla) egy versenyzõ a  verseny
közvetlen kezdése elõtt a versenykiírásba! (Ez csak a
versenyvezetõnek  lehet hatásköre)
2. A verseny végén kialakult sorrendnél   és
alulírott 7-7 pontot gyûjtöttünk úgy, hogy Sanyi engem
legyõzött, viszont mivel veretlen maradt, így én többször
gyõztem! - ez késõbb fontos lesz.
3. Bódor Sanyi, míg az értékelés tartott, közölte velem,
hogy én nyertem a versenyt, mivel jobb a Buchholzom (való-
ban az én Buchholzom jobb is volt, mint az övé).
4. Az eredményhirdetésnél legnagyobb meglepetésemre Deme
Lajos t hirdette ki gyõztesnek.
5. Reklamálásomra, hogy  jobb  az  én  Buchholzom,  mint
Bódor Sanyié, Deme Lajos  közölte,  hogy  õ  a  módosított
Buchholzot számolta (ami egyforma volt).Mikor felvetettem,
hogy õ nem ezt mondta a 6. forduló után, õ erre azt közöl-
te velem, hogy tévedett !!!.
6. Közöltem vele, hogy ebben az esetben a több  gyõzelem
dönt a javamra, hivatkozva a 6. forduló után 
elhangzottakra.
7. Erre közölte, hogy Sanyi engem legyõzött és ezért lett
õ az elsõ!
8. A vita itt félbeszakadt, mivel a vonat indulása miatt
el kellett mennünk.
9. Gondoltam, hogy  majd  értesítenek a tévedésükrõl, de
erre a mai napig hiába vártam!
10. Az ez évi versenynaptárban Gelencsér Mihály  már  úgy
közölte le az I. Hajdú Kupa védõje  ( pedig
Gelencsér Mihály már részletesen tudott az egész 
bonyodalomról)!! Várom az ügyben szereplõk (másokét is) 
véleményét az újság következõ számában.    
                              Tisztelettel :
Hexasakk Híradó, 1989/1                    Sziráki László"
A versenybíró véleménye: "Ha nem játszotok a  Szirákival  4
lépéses remit, nincs  ez a nagy vita a végén!
Hexasakk Híradó, 1989/1                        Deme Lajos"
"Az én véleményem.
 A fenti tömör vélemény Deme Lajos hozzám  intézett
levelébõl származik. Teljesen logikus : azért volt  botrány az
eredményhirdetésnél,  mert  szalomremiztem  a  Szirákival!
Ugyanis ha nem remizünk 4 lépésben, mi lehetett volna még?
Például megverem, s Bódor egyedül elsõ. Tehát nincs  botrány!
Például õ ver meg  és lesz egyedül elsõ. Megint csak
nincs botrány! Például kétórás küzdelem  után  két  király
marad a táblán : döntetlen! Tehát van botrány!?
Miért gondolod, Lajos, hogy éles meccsen nem lehet  remi
egy  Sziráki - Rudolf parti?  Miért akarod a saját hibádat
másra ruházni?  Talán még nem késõ kijavítani a hibát.
Kisebb baj, ha utólag korrigálunk, mintha sosem, bár tudjuk,
hogy  hibáztunk! Ha szubjektíven nézem az esetet, azt
mondom: Bódor Sanyi megérdemli az elsõ helyet: megverte
Szirákit és engem. De sosem szubjektív vélemény, hanem 
objektív szabályok alapján kell eredményt hirdetni!
Hexasakk Híradó, 1989/1                     Rudolf László"
"Vitassuk meg!
A jelenlegi Sakkszabályzat sem tisztázza, ha a 3 tükörállás
között más lépés vagy lépések vannak, akkor is döntet-
len-e a parti?! Mi errõl a tagok véleménye? (Vitafórum be-
indítása) Továbbá mi a tagok véleménye a végig irt 1  órás
partikról?! Továbbá miért kell nekünk  tökéletesen  azonos
sakkszabályokat elfogadni, mikor itt a Hexasakkban sok más
típusú lépés is van?! (alaplépés  illetve alapállás szem-
pontjából)
Hexasakk Híradó, 1989/1                        Mányi Béla"
"Sportszerûségbõl jeles!
       Rudolf - Kövér rangadó a 7. fordulóban.  Mindketten
elleneztük a játszmajegyzésre vonatkozó szabály "Mányi-féle"
változatát. most pedig saját bõrünkön érezzük  ennek
visszásságait. Túljátszom Imrét, s nem fogadom el a 
döntetlen ajánlatot (eddig mindig én nyertem ellene, így 
bátran mertem játszani). Az egy év kihagyás érzõdik: nagyon 
lassú vagyok! Általában én szoktam leejtegetni az
ellenfeleimet, itt  meg  szinte minden partiban nekem maradt
kevesebb idõm. Ráadásul még írni is kell a játszmát, a  az
sem mindegy, mikor! Ez a számomra teljesen új  szabály se-
hogy  sem  akar  megrögzõdni :  elõször beírni az ellenfél
lépését és csak utána szabad lépni.
Az állás teljesen nyert, s ha nem kellene  az  utolsó  5
percben írni (írni? kaparni!), legalább a  döntetlent
biztosítom a mattadó figurák leütésével. Az ellenfél 
ilyenkor már nem is azt figyeli, mit lépek, hanem írok-e  
vagy sem! Mindegy, hogy mit, csak írjak, s ezzel is teljen 
az idõ: ez az új szabály lényege!
Leesik a zászlóm. Vesztettem. Nyújtanám a kezem, de Imre
megelõz: "Remi jó ?!"- kérdezi váratlanul. Gépiesen felelek
igent. Imre is érezhette, hogy  valami  nincs  rendben : A
szabályok szerint neki járó gyõzelemhez kevesebb köze van,
mint magának az új szabálynak!    A verseny sok negatívuma
mellett Kövér Imre tette igazán sportszerû cselekedet volt
és méltó válasz arra, mit  gondol õ az új szabályról!
Az én véleményem errõl a "végigírni" szabályról:  olyan
játszmában, ahol nincs állandó függõzés, hanem a  játékidõ
véges, sohasem  szabad  végigíratni  a  játszmát, hanem az
utolsó 5 percben csakis s schnell szabályok  szerint
szabadna játszani! A magyarázat nagyon egyszerû: véges
játékidejû partinál, ha az egyik félnek elfogy az ideje, a
schnell szabályok döntik el a játszma sorsát,  függetlenül
attól, mi van a játszmalapra írva. Akkor miért kell  
erõltetni a játszmaírást? Döntsenek a  "tizenegyesek",  
vagyis az  utolsó 5 perc igazi schnellje!
Bódor Sanyi Az I. Express Kupa legérdekesebb játszmái
címû cikkében (30.oldal) szintén feszegeti  ezt  a  kérdést.
Miért fél a jobban álló és több idõvel rendelkezõ  játékos
attól, hogy õ lesz az idegesebb és ront?   Ha  az ellenfél
kapkod, hát kapkodjon, ez az õ baja. Én attól még  lehetek
nyugodt. Nem a szabályt kell megváltoztatni, hanem  
magunkat!
A csak sakkozásnak mégiscsak több köze van  játékhoz,
mint a firkálásnak. S ha többet tudnak lépni,  nagyobb  az
esélye, hogy a táblán kialakult erõviszonyoknak megfelelõn
végzõdik a játszma. A gyakorlatot Börcsök Laci  javaslatának
elfogadásával lehet megszerezni! (4.oldal)
Hexasakk Híradó, 1989/1                     Rudolf László"
  Kövér Imre velem szemben is lehetett  volna  sportszerû.
Mikor egymás ellen  játszottunk  szétesett  a  szemüvegem,
és eltûnt az egyik csavarja, ami összetartotta. Csupor Péter
segített keresni, de sajnos nem találtuk. Én akkor kb.
10-15. lépésben emiatt döntetlent ajánlottam egyenlõ  állás
mellett, de nem fogadta el.
Ez volt a büntetésem gondolom debreceni mivoltom és a
szervezés miatt.
Úgy látszik nála a gesztus, gusztus kérdése. (BoSa)
Olvasói levelek, vélemények.
 "Valószínûleg alkatomból adódóan érzem  úgy, hogy  néhány
cikkben a Híradó hangja kicsit  túl  "élesre"  sikeredett.
Talán egy kicsit mérsékeltebb hangvétel is elérné  a  cél-
ját!?  Ilyenkor  persze  magamból  indulok  ki, hogy adott
esetben hogyan fogadnék egy hasonló, szigorú kritikát.
Bizonyára mérlegelném magamban azt is, vajon mindent
Megtettem-e azért, hogy semmilyen kritika ne érhessen.
A nagy vihart kavaró  I. Hajdú Kupa végeredménye  kapcsán
szeretném véleményem kifejteni. Minden baj  abból  adódik,
hogy még mindig nem fixálták le véglegesen  a  versenyek
végeredményének megállapítását holtverseny  esetén.  Egyet
értek Csupor Péterrel- Hexasakk Híradó 1989/2 7.oldal-hogy
egy  svájci  rendszerû  versenyen  mindig (!!!) a Buchholz
számítás döntsön és csak ennek egyenlõsége  esetén
következzen az egymás elleni eredmény, vagy a legtöbb nyert
játszma  stb., vagy  ahogy  a  versenykiírás  tartalmazza.
Ugyanezt értem a körmérkõzéses versenyekre is, ahol minden
esetben elõször a Berger - Sonneborn számítás döntsön.
Mit érzek, vagy inkább hiszek a sokk cikk, vélemény
elolvasása után az I. Hajdú Kupáról? Azt hiszem,  hogy  a
versenyvezetés a verseny rendezõivel egyetértésben úgy
alakította a lehetõségeket, hogy lehetõleg  hazai versenyzõ
nyerjen! Nagyon rossz szájízt von maga után, ha a játékosok
sok azt érzik, a verseny nem volt tiszta.
Kolozsvári Miklós
Hexasakk Híradó, 1989/3                         Budapest"
"Ismét az I. Hajdú Kupa, visszatérek a  debreceni  Rudolf-
Kövér  partira.   Elitéltem én is a végig írni változatot,
mert a játék végén a csak körmölésnek, mert az  volt,  nem
sok köze van a sakkhoz.  Elveszi a figyelmet  a  tábláról.
A végig írni változat tudata  károsan hat már az elsõ  ne-
gyed- és félórára is, mert ne adj Isten  már ott hátrányba
kerülni mondjuk 10 perccel. Állandó kapkodást jelent, ha le
akarjuk  tudni  e hátrányt és hol vagyunk attól, hogy bele
tudjunk mélyebben gondolni egy-egy lépés szerteágazó
kombinációjába akár 10-15 lépésnél.
Elítélem a végig írni változatot, mert a  versenykiírás-
ban nem ez volt feltüntetve, s nekünk ott még  a  szavazás
esélye  sem maradt.  Maradt viszont a Rudolf elleni kinek-
- kinek "meghökkentõ" döntetlen ajánlatom a szabályok által
nyert parti után. A játszma során Laci jobb volt nálam. Az
utolsó percekben láttam, õ is küszködik az írással. Én
segítettem neki, rá is szóltam párszor, mondtam: írjad!
idõvel látta, oda lesz a jó kis parti, s le is esett. 
Láttam az arcán, nem ért egyet a vereséggel, s akkor 
fogalmazódott meg  bennem,  hogy  ilyen  gyõzelem  nekem 
nem kell! S felajánlottam  a remit, amit õ el is fogadott.
Mi a helyzet akkor, ha engedem lépni írás elõtt?  Csupor
ellen úgy jártam, s behozta idõhátrányát, sõt én estem  le
és nem tudtam partit nyerni vezérelõnnyel.
Tehát mi van, ha engedem lépni Lacit írás elõtt és én esem 
le. õ nem ajánl nekem döntetlent jobb játéka után. Jóval
késõbb többen hangoztatták, hogy Laci nem volt  sportszerû,
mert  elfogadta  a  remit.   Érthetetlen lett volna
számomra, ha  ott nem így cselekszik, s érthetetlen az is,
ahogy a rosszindulatúak minõsítik.
Bízom  benne,  hogy  a  jövõben ésszerûbb, logikusabb, a
többségnek megfelelõ szabályok kerülnek alkalmazásra.
Hexasakk Híradó, 1989/3                        Kövér Imre"
Az I. Express Kupa legérdekesebb játszmái
  Megfigyelhetõ  olyan   tendencia,  hogy  egyes játékosok
[kik? - a szerkesztõ kérdése] addig gondolkoznak,  míg  az
utolsó öt perc következik és a  kapkodásban  remélnek
halászni. Mivel már nekik így nézve nincs veszteni  valójuk,
általában  a  jobban  álló  versenyzõ lesz az idegesebb és
ront. És ez kihat a verseny színvonalára. Ezért javaslom a
2x1 órás játéknál  is  a  kötelezõ  lépésszám bevezetését.
[Mennyit ?- a szerkesztõ kérdése]
Hexasakk Híradó, 1989/1
Hogy kik: komoly, kemény kérdés. Kár, hogy  a  szerkesztõ
majd egy évig nem játszott. Pl. Hámori András, de elég 
belenézni a játszmalapokba, ahol tízegynéhány lépés  van 
írva, ott van a kutya eltemetve. Hogy mennyit? - az utóbbi
évben sokat feszegettem: legalább 40-et. A 2x1 órás 
partikba, 55 perc alatt kellene meglépni a 40 lépést, és 
az órát visszaállítva 5 perccel lehetne  vígan  schnellezni.
Mondhatom nagy  volt  az ellenállás, hivatkozva a rövid, 
szûk idõre, pedig ha már vállaljuk a csökkentett idõt, amit 
a  pénzszûke motivál, a bizonyos megkötéseket is el lehetne
fogadni, hogy  kizárjuk  a  sportszerûtlen  cselekedeteket,
és  mérhetõ egyenlõ feltételeket kapjon mindenki. /BS/
Olvasói levelek
  "Az elemzés változatokból áll
Jó lenne, ha minél többen küldenének be ELEMZETT  JATSZ-
MAKAT. (Az elemzés szerintem nem a  játék  körülményeivel
foglalkozó mondatokból, hanem jobb lépésekbõl és  
változatokból áll.) Úgy érzem, a játékosok nagyobb okulására
szolgál,  ha egy leirt  változat  korrektségét vizsgálják,
mintha a döntetlenajánlattal, vagy az idõzavarral foglalkozó
érdekességeket olvassák!
Hexasakk Híradó, 1990/3-4                   Somlai László"
  "Somlainak teljesen igaza van. Ha   legutóbbi
"elemzéseire" céloz, akkor Sanyi védelmében el  kell
mondanom: az az írás a régi híradó számára készült!
Hexasakk Híradó, 1990/3-4                  Rudolf László"
  "Széljegyzet Sziráki László versenyzõtõl!
Nagy  Józsinak,  Bódor  Sanyinak és a többi kívülállónak
egy-két megjegyzés a H.H. 1990/1-2-es számában  engem  ért
bírálatokhoz, hogy az asztal fel ne boruljon az 
egyoldalúságtól!
A sakk, a hexasakk is szerencsére korlátok közé zárt
játék (harc). Azon lehet vitatkozni,  hogy  egyes  szabályok
nem jók, de ezt nem a versenyzõ bírálatában kell kihozni.
A játszmákat az elõre meghatározott szabályok közt  kell
lebonyolítani. Namármost, ha olyan szabályt hoztak, hogy a
partit az utolsó lépésig írni kell, különben játszmavesztést
eredményez, akkor ehhez lehet ragaszkodni.  Az,  hogy
az utolsó lépésnél ragaszkodtam ehhez, az természetes, mivel
egy lépéssel késõbb már bottal üthettem volna  a  pontot.
Mindezt így látja a Tisztelt kívülálló, csak azt  nem
veszi észre, hogy én már elõtte is szóltam ezért a vétségért
többször is ellenfelemnek, aki sportszerûtlenül rám sem
hederített! Ezek után nem is tudom, kettõnk közül  ki  is
volt elõbb sportszerûtlen?
A kapkodásban született egylépéses  mattraállítások  még
nem mattok, ezt csak azért írom le, mert velem is már
kétszer elõfordult, hogy elfelejtettem beadni az egylépéses
mattot, és a játszma folytatásában vesztettem.  Hiába
reklamáltam volna, hogy én mattot adhattam volna. Erre
mondják: miért nem adtad be! Ez a probléma is csak annak 
ilyen egyszerû, aki kívülrõl nézve mondja a versenyzõre a
felelõtlen bíráló szavakat.
A szabálytalan lépésrõl annyi megjegyzést, hogy tény: már
én is léptem több esetben is (mint utólag kiderült)sakkba,
de a tudatos alkalmazását elvetem magamtól.  Ezzel a
témával kapcsolatban én is jónak tartom a lassú  partik 
utáni schnellnél az egyszeri vagy kétszeri  figyelmeztetés 
utáni játszmavesztést.
Bódor  Sanyinak  a  parti közben tett remi ajánlatára már
nem emlékszem konkrétan, nem emlékszem az  adott  verseny-
szituációra sem, de ha így is volt, hogy nevettem, az  nem
a Sanyi által közölt lekezelésnek szólt, hanem  valamilyen
konkrét szituációnak. Ha Sanyit ezzel megbántottam,  ezért
elnézést kérek.
A parti végénél levõ bonyodalmakhoz még annyit, hogy
Sanyi valamiért elhallgatta, hogy az ominózus  szabálytalan
lépésénél már csak 15 másodperce volt hátra neki és
elfelejtette leütni az óráját, ami már nem elõször fordult 
elõ vele, és így is már 5-8 másodperc eltelt, amikor egy
tisztelt  debreceni  versenybíró beleszólt, hogy ugyan 
kezelje már az óráját. A felháborodásom ennek szólt, 
gondolom  nem ok nélkül.
Az eddig leírtakhoz persze az is hozzátartozik,  hogy én
is ember vagyok és különben is minden  szentnek maga  felé
hajlik  a  keze,  még Sanyinak is, mikor az ominózus parti
utáni  eredményhirdetésnél  fekete-fehér  bizonyítás  után
(mint kiderült, hogy én nyertem valójában a versenyt)  sem
szólt  egy  szót sem, hogy Laci, tényleg te nyertél, mikor
is õt hirdették ki gyõztesnek.....
Hexasakk Híradó, 1990/3-4                  Sziráki László"
  "Még egyszer leírom:  a régi Híradónak  írta
azt az elemzést. Lehet ma már nem így írná meg.
Hexasakk Híradó, 1990/3-4                   Rudolf László"
A széljegyzet fuvallata
  Köszönöm a védelmet, de én ma is úgy írnám meg a
történteket, mint 1988-ban (hiányolom a dátumot, hisz  így 
lett volna igazán hiteles).
A  végén történteket azért nem részleteztem tovább, mert
nem akartam  fokozni az indulatokat. Lehet naiv vagyok, de
én ha két tiszt hátrányba  kerülök, s ráadásul  egylépéses
matton állok, feladom a partit, nem spekulálok az idõre.
Veszíteni is tudni kell, bármennyire is fájdalmas. Ugyan
mi öröm van abban, ha hátrányos helyzetben idõvel  nyerek.
(Sajnos hexaversenyen ez elég  általános,  valószínûleg  a
rövid partik miatt.) Tudom ilyenkor a lendület viszi tovább
a versenyzõt, de bele kellene törõdni abba, hogy megverte
magát, hisz errõl van szó, s ilyenkor nem az  ellenfélre
kell haragudni, keresni a kibúvókat, a mentségeket.
Én most is azt mondom és az az elvem, ha két játékos
azonos  ponttal  végez, és játszottak egymással, az legyen
az elsõ, aki akkor gyõzött. Így nem kell a  mások  eredmé-
nyességére vagy eredménytelenségére  számítani,  szurkolni
és várni. Nem értem a Buchholz piedesztára emelését,  (ha
kettõnél  többen  végeznek  azonos  ponttal, természetesen
szükség van rá) hisz legtöbb esetben nem az elsõknek
szokott lenni a legmagasabb. /Kérdem: akkor nem õk voltak a
legjobbak?) Lásd az I. MÁV Kupát, ahol Josip Tumbasé volt
a legjobb. Itt szerintem Sziráki Lászlónak  kellett  volna
elõl végeznie, mivel gyõzött Rudolf László ellen. Nem
vitatom  a verseny  végeredményét, hisz a  versenykiírásnak
megfelelõen született.
Engem bosszant, hogy az egymás elleni eredményt az utol-
só helyre számûzték. A döntetlenek elkerülésére is
inspirálóbb lehetne. De meghajtom fejem a versenykiírások 
elõtt és - mea culpa.....
Az elemzés változatokból áll, és...
Az elemzésekre nagy szükség van, nem vitatom, de  azért
ne rejtsük el az emberi érzéseket, érzelmeket, és a játszma
menetét befolyásoló, meghatározó gondolatokat, körülményeket,
amik lehetnek egyaránt negatívak és pozitívak is.
Egy zenekarhoz tudnám hasonlítani : alaphang az elemzés,
aláfestõ zene az emberi gyarlóságukból eredõ motívumok
kavalkádja, dobszóló pedig ez alkalommal az idõ, az óra
könyörtelen elmúlásra utaló ketyegése.
Nekem sokszor többet mond és nagyobbra értékelem a parti
közbeni intimitásokat ( persze a jó ízlés határain belül ),
történéseket és emberi megnyilvánulásokat, mint a  száraz,
de korrekt matematikai elemzéseket, természetesen nem  le-
mondva ezek jelentõségérõl sem.
Végül is a sakk van az emberért és nem fordítva. (BoSa)
Hexasakk Híradó, 1990/5-6  Debr.,1990.04.24.




7.
ULJANOVSZK Kupa Uljanovszk 1988. július 24-augusztus 1. Játékidõ: 2x3 óra
Uljanovszki jegyzetek
 1988. július 24-tõl augusztus 1-ig tartó uljanovszki
nemzetközi hexasakk - versenyen a szovjet sakkozókon  kívül,
csak  mi  négyen  magyarok  vettünk részt.  Sajnos a többi
nemzet  meghívottai  nem érkeztek  meg.   Így  meglehetõsen
szûk körû verseny jött létre, de remélhetõleg  a  színvonal
kárpótolta ezt.
Négynapos hosszú vonatozás után érkeztünk meg, meglehetõsen
összetörve, gyûrötten, fáradtan.  A szervezés hibájának
róható fel, hogy az elõre megbeszéltek ellenére nem vártak
bennünket az állomáson. Ezért aztán enyhén szólva nagy
nehezen, nyikorgó veszõdség árán jutottunk végül is el
elõször a szállásra, majd további bosszúságos kacskaringó
után a verseny helyszínére.
A nagy távolságok és gyaloglás miatt  némelyikünknek
hólyagos lett a talpa, de csak szokás és törõdés kérdése  az
egész. A helyi gasztronómiai élvezetekrõl pár  próbálkozás
után sajnálkozva /nem értve gyomrunk és türelmünk alkalmazkodó
készségének hiányosságát/ lemondtunk, erõsen  rá-
szorulva a hazulról hozott konzervekre, szalámira.   Az is
igaz, hogy erre a nadrágszíjam négy lyuk összébb húzó
egységével  is leadta figyelmeztetõ  vészszorításait, vagy
inkább lötyögéseit. Pl. : némelyik ebéd, vacsora  helyett,
amit nem kaptunk meg a  kajajegyünk  felmutatása  ellenére
sem, Teper újító javaslatára, lógó orral újra meg újra meg-
néztük a Volgát, de végül ezt is meguntuk,  mert  a  folyó
csak egyre nõtt és nõtt /Uljanovszknál több kilométer
szélességet  is  eléri/, mi  meg csak laposodtunk, gyomrunk
korgott, szemünk forgott. Ennek megfelelõen néhány játszmánk
szintén laposra sikeredett, de azért Schenkerik Csaba
személyében magyar végzett az elsõ helyen. Teljesen
megérdemelten, aki így ki tudja kapcsolni magát a körülmények
zavaró hatásai alól és ennyire tud összpontosítani, az joggal
várhatja az elismerést.   De  azért  mi  többiek   sem
vallottunk szégyent holtversenyes ötödik helyünkkel.
Visszautazásunk sem volt megpróbáltatásoktól mentes. Már
Uljanovszkban megkezdtük a hazautazásunkhoz szükséges hely-
jegy beszerzését, de nem sok sikerrel kecsegtettek. Jártuk
a hivatalokat Rutkovszky Tiborral és néha már a frász kör-
nyékezett   bennünket,  a  helyiek  nemtörõdömsége  miatt.
Moszkvában is töltöttünk másfél napot, szállás nélkül /azzal
biztatgattak, lehet ebbõl tíz nap is/.    Persze   nem
panaszként mondom - Moszkvában járni, a  Kremlt látni,  az
Arbaton sétálni nem mindennap adatik meg ilyen  gyalogjáró
földi embereknek, mint amilyenek mi vagyunk.
Emellett  láttuk  közelrõl, hogyan  alakul, bonyolódik a
történelem, mivel szem-és fültanúi  lehettünk  az  Arbaton
nézelõdve, az Afganisztánból hazajött  és  leszerelt  volt
deszantos fiatalok tüntetését. /Bánatunkra õk meglehetõsen
be voltak vodkázva, mi viszont tök józanok  voltunk  a
az éppen tartó szesztilalom miatt./ Így aztán rövid
szemlélõdés  után,  pláne  mikor  láttuk, hogy a 
rendfenntartó erõk egyre többen és egyre komolyabb 
felszerelésben gyülekeztek, elhúztuk a csíkot  "nyugodalmas"
szálláshelyünkre, a Kievszkij pályaudvarra.
Pár nap múlva, már szerencsére otthon olvasom  a  Magyar
Nemzetben, hogy ezt a napot ezután, a  deszantosok napjának
fogják  nyilvánítani. Gondolom, ezzel akarják elvenni
az élét a további megmozdulásoknak.
Hexasakk Híradó, 1989/1




8.
III.PALICS kupa Szabadka, Palics 1989. május 31-junius 4. Játékidõ: 2x2 óra
Emlékek Palicsról
 A III. Palics kupa kellemes emlék marad.  Mind a fogadtatás
- Bohócki  Mihály  és  kedves  felesége  Terka, szíves
vendéglátása Kelebián - az  egzotikus  versenyszínhely,  a
palicsi   állatkert  utánozhatatlan  varázsa  (  egy - egy
elvesztett  fél-vagy egész pont, avagy épp ajándékba kapott
pontok után kilépve a versenyterem ajtaján  a  hosszúnyakú
zsiráfra nézhettem fel, illetve nézhetett le ô  engem,  az
alkalomhoz illõen), - a hangulatos és megkapó süsd magadnak
rostonsült, - a  verseny  zökkenõmentes  rendezése, - s  a
mindig naprakész eredménylisták Kisimre Istvánt és segítõit
dicsérik.
Egyedül az idõ nem fogadott  kegyeibe  bennünket,  esett
párszor, bár tudjisten, sakkozni elment, mint Jan Kudelski
is pókerezni a dollárnyerõ kaszinóba.(sicc!)
Csak... csak a végén ne kaptam volna ki a szovjet 
Vaskevicstõl, de hát nem lehet minden mézbõl- mondhatnám, 
mint Micimackó, amikor belenyalt a sóba.
Hexasakk Híradó, 1989/5




9.
II.HAJDÚ kupa és III. Debrecen Bajnokság DEBRECEN 1989. augusztus 15-19.
Elõzmény:
  "Nem volt falrahányt borsó
A megújult Hexasakk Híradó elsõ " forradalmi"  tette  az
volt, hogy nyíltam beszélt az I. Hajdú kupa bonyodalmairól.
Sokan  nem  értették,  miért  kell már megtörtént dogokról
annyit beszélni, hisz azokon már úgysem lehet  változtatni.
Sajnos visszamenõleg nem is sikerült  elérni a változtatást
Deme Lajosnak és Gelencsér Mihálynak  a  "történelem"
megváltoztathatatlanságához való görcsös ragaszkodása
miatt (pedig azóta Nagy Imrét is rehabilitálták!), még sem
volt  falrahányt  borsó  a  sok  beszéd.  A II. Hajdú kupa
versenykiírása az ékes bizonyíték erre.  A     m ú l t a t
azért kell néha felhánytorgatni, helyre tenni benne a
dolgokat, hogy a  jövõben   ne fordulhassanak elõ ismét
ilyen visszásságok, törvénytelenségek.
Csak gratulálni tudok a debrecenieknek ehhez a  verseny-
kiíráshoz! Megszüntették a sokat bírált végigírást, 
pontosan rögzítették a  holtverseny  eldöntésének  
szempontjait (igaz a mundér  védelmében  elsõ  helyre 
tették az egymás elleni eredményt, amit tavaly csak a 
helyiek hallottak!), sõt még egy csodálatosnak ígérkezõ 
szabadidõ programot is biztosítanak a versenyzõknek. 
/Virágkarnevál/  Csak így tovább, Debrecen!
Hexasakk Híradó,1989/6                      Rudolf László"
Közbemény /sic!/:
  Volt még egyszer Hajdú kupa
Sajnálom, hogy a  II. Hajdú kupára ilyen kevesen jöttek
el.    Ez azért szomorú, mert lehetséges, hogy ez  lesz  a
hattyúdala  ennek  a  versenynek  és Debrecen szerepének a
hexában. Mert ugyan ki fog támogatni olyan versenyt,  ahol
az egész országból 11-en vettek részt.  ( Még  szerencse a
szerencsétlenségben, hogy erõfeszítéseink ellenére is alig
volt érdeklõdõ a DEKO, az újság, a Városi Televízió  és  a
Mûv. Központ részérõl.)
Gondolom, több összetevõje van ennek.   Részben a  nyári
idõszak.   Az, hogy drága lenne, nem hiszem, csak meg kell
nézni a hagyományos sakkversenyek magas részvételi díjait.
A harmadik: az I. Hajdú kupa  záróakkordjainak  disszonáns
zöngéi. (Megmondom õszintén, az idén is törtük a fejünket,
hogyan lehetne debreceni versenyzõé az elsõ hely,  mondjuk
mérgezett pulykát adunk az  esélyeseknek  /enyhébb variban
csak hashajtót /, avagy a  hagyományos  pulykafutásban
fárasztottuk volna ki õket, vagy a nálunknál több pontot
elérõktõl annyi büntetõpontokat vonunk le, hogy  végképpen
lemaradjanak. Szóval vagyunk mi ilyen rosszindulatúak,  de
most  megerõltettük  magunkat és nem gonoszkodtunk. Meg is
lett az eredménye, hát nem elvitték a miskolciak a két 
elsõ helyet.)
Na, de félre a viccel, a sértõdéssel, a véres komolysággal,
a bugyuta  kicsinyes  bosszúkkal,  végül is  köszönet
azoknak, akik belénk helyezve bizalmukat eljöttek  hozzánk
hexasakkozni.
Végeredményben Botkó Imre megérdemelten végzett az  elsõ
helyen,  biztonsági  sakkot  játszva, a  legkevesebb hibát
vétve.
Rutkovszky Tibor szilárd második helye több  partiban is
inogni látszott, de a szerencse és nem kis mértékben a ki-
tartása meghozta gyümölcsét.
Én is megharcoltam a harmadik helyért, bár éppen az elsõ
helyezettõl elszenvedett vereségek  mélyen megrendítettek
abbeli érzéseimben, hogy tudok-e egyáltalán hexasakkozni.
Kövér Imre a 4. helyét harcos  megnemalkuvásának köszön-
heti. Tárgyilagosabb  helyzet- és  állásmegítéléssel  több
pontot szerezhetett volna.
Wunderlich Líviusnak az  5.  hely  megszerzése  igencsak
meglepetés. Hisz, mint ahogy hangoztatta érkezésekor, õ az
elsõ helyért jött. (Hasonló önbizalom rám férne néhanap.)
Különben õ a jövõ embere, remélem nem szegi  kedvét  ez  a
malõr, s lelkesen folytatja továbbra is a versenyzést.
A 6. hely Deme Lajosnak jutott, de a  döntetlenül végzõdött
partik többségében jobban állt, s egy kicsit több 
küzdõkedvvel és fõleg nyugalommal elõrébb végezhetett volna.
Császár Imre többre hivatott,  ha  a  végjátékokat  majd
higgadtabb és  pontosabban  elemzi, pár fél pont  visszatér
hozzá adventre.
Péter István megcsípte az elsõ helyezettet, majd legtöbb
partiját rapszodikusan adta elõ, illetve el.
Putzer András részben gyomorbántalmakban szenvedett,  de
gondolom, a vesztes partik sem  jöttek  neki  gyógyírként.
Azonkívül az i3 és i6 megnyitást nem  ártana, ha  
felülbírálná, vagy pontosabban játszaná.
Kosztya Tibor többet ígér. Kár, hogy keveset foglalkozik
a hexasakkal. Diagnózis : edzéshiány.
Mányi Béla energiájának java elment a szervezésre,  s  a
verseny közben kapott injekciók a lázát  csökkentették, de
játékerejének nem tettek jót.
Könnyû volt végigszaladni a létszámon, oly kevesen voltunk.
Remélem jövõre, ha egyáltalán lesz Hajdú kupa többen 
leszünk.
Hexasakk Híradó, 1989/7
Utózmány /sic!/:
  "Lesz még egyszer Hajdú kupa?!
Ha a szervezõk higgadtan kielemzik a kudarcnak  számító,
példátlanul alacsony nevezési  számot ( talán  még  nem is
volt olyan országos jellegû, nyílt verseny,  ahol  csak 11
azaz  tizenegy  induló  lett  volna ), akkor biztos vagyok
benne,  hogy lesz  még Hajdú kupa.  Ha  viszont lehiggadás
nélkül vonnak le téves következtetéseket ( bojkottálták  a
Hajdú kupát, a Hexasakk Híradó elvette a játékosok  kedvét
Debrecentõl, stb. ),  akkor  aligha  lesz tudósítás a III.
Hajdú kupáról! Nem vagyok sértõdékeny,  bármit  mondhatnak
rólam, legfeljebb vitába szállok  mások,  szerintem  hibás
véleményével. Egyszerûen nem lesz  mirõl tudósítani, ha  a
szervezõk most elhamarkodottan vonnak le következtetéseket
és elmegy a kedvük további Hajdú kupa rendezésétõl!
Gondolkozzunk egy kicsit közösen: mik lehettek az
érdektelenségek okai? Én hármat tudnék kapásból felsorolni:
1. A verseny idõpontja : nyár volt, a szabadságok, utazások
idõszaka. 2. A verseny idõtartama: ma már nem tud mindenki
elmenni ötnapos versenyekre. 3. A  versennyel  kapcsolatos
költségek: akinek nincs támogatója (egyesület, vállalat ),
annak bizony egyre drágábbak ezek az önköltséges versenyek.
Ezekrõl a lehetséges okokról és kiküszöbölésük 
lehetõségeirõl
az elkövetkezõ számokban még bõvebben szólok.
Hexasakk Híradó, 1989/7                     Rudolf László"



10.
Nemzetközi verseny 1990. március 12-20. MINSZK Játékidõ: 2x2 óra + 1x1 óra függõ
 Az utazás "szervezése" nem volt az igazi. Ketten mentünk,
de  külön-külön. Nem rajtam  múlott,  hisz én úgy indultam
ezen  a  versenyen,  ha  legalább egy nyelvet értõ is jön,
mivel  én sajna, de azért szégyen, az oroszt csak makogom.
Az biztos  még  egyszer  külföldre egyedül nem vágok neki,
hisz többesben  megijedni  is  könnyebb.     Voltak  olyan
helyzeteim   utazás   közben,   amikor  a  zabszempróbáról
szûkített esszét is  írhattam volna a halk sóhajok hídján.
Utazás :  Indulás  március 10 - én 20.07 órakor. Kétszer
kellett átszállnom : Lvovban és  Baranovicsin.  Helyjegyem
Lvovig volt. ( A debreceni Inturiszt biztatott, csak addig
kell, és onnan kapok olyan vonatot, ami már nem helyjegyes,
becsületesen meg is adták a csatlakozásokat.)    Hamar
kiderült, hogy a továbbiakban is csak helyjegy felmutatása
ellenében lehet tovább utazni, /Szófia-Leningrád gyors/ de
már a vonat indulásakor. Szerencsémre sikerült 
megvesztegetnem 200 Ft-tal /rubelrõl hallani sem akart/ az 
egyik kalauzt, és feketén felvett a már félig mozgásban 
lévõ kocsijába. Kb. õ volt a hetedig, akivel egyezkedtem. 
Baranovicsiig így már "sima" az utam. Baranovicsin át 
kellett menni a Central pályaudvarra,  megint  szerencsémre
olyan magántaxist! találtam, aki elvitt 5 rubelért, sõt még
segített a helyjegy megváltásában, sõt a vonatra 
felszállásban is. 
Az itt külön tudomány és sportteljesítmény: befutott
a Berlin-Moszkva gyors, a 16-os kocsi messze  legelöl
( éjjel 1óra 40perc, esõs-hó pustol,  kemény  északi  szél
borzolja hajam és kedélyem), a taxis megragad, nagy 
rohanás a többiek után, akiknek szintén odaszól a jegyük,
alig tettem fel a lábam a lépcsõre, már indult is.   Ez 
megvan. Március 12-én, hajnali 3 óra 20 perckor 
megérkeztem Miszkbe.
 Az utazási körülmények ecsetelésére  még  egy  jó  példa:
Erdõs  Géza  Kijeven  keresztül  igyekezett  Minszkbe,  de
lekéste a csatlakozást, így csak 13-án érkezett a  verseny
színhelyére.
A  verseny  helye :  Minszktõl  fél  órás  buszútnyira,
Sztajkiban, a 80-as olimpiára épült sportcentrumban volt a
a  szállás,  étkezés  és  a  verseny.  Mi a 4-es szállóban
laktunk focistákkal, atlétákkal és más sportolókkal  
egyetemben.
Ellátás : Bõséges reggeli, ebéd, vacsora.   Az  európai
ízléshez közeli ízek, csak a fasírtjukat nem fogadta  be a
gyomrunk.  Kaptunk  még  25  rubel  költõpénzt  is.  Marek
Mackowiak meg is jegyezte, hogy nálunk,  mármint 
Magyarországon ilyen nincs. Mondom  neki -szponzor kérdése
az egész, - mintha az olyan könnyen menne.
A szállásunk  egy kicsit szeles volt az elsõ  napokban ,
amíg szél dühöngött. A szaláminak, amit  vittem  magammal,
nem kellett külön hûtõszekrény keresnem, de végül  az  idõ
is kiderült, kedvemmel karöltve.
Idõjárás : Az elsõ napokban azért  dorgáltam magam, mert
könnyû öltözékben indultam,  a  verseny  vége  felé  pedig
azért, mert túlöltözött voltam. Esõ, hó, szokatlanul erõs,
heves szél, befagyott mesterséges tó, igazi  zima  -  majd
végül napsütés, langyos meleg, vékonyinges madárfütty.
Résztvevõk : 6 lengyel, 2 magyar és 24 szovjet, de közülük
visszalépett az elsõ forduló után : Janyenko,  Vaskevics,
Kosevoj,  Szokolov, és Suljan. Janyenkonak valami
nézeteltérése volt Krasznopeevával (Leánykori nevén: Júlia
Gelfond) még az elõzõ versenyeken és  bocsánatkérést köve-
telt, amit meg is kapott négyszemközt, de õ mindenki elõtt
kérte, s mivel ezt nem kapta meg, visszalépett.  Vaskevics
szolidaritásból vele tartott, gondolom segítette  ebben  a
veresége is, amit Ivanjuktól szenvedett el.  A  többiekrõl
nem tudok közelebbit, se távolabbit.
Versenyvezetés : Pavlovics lelkiismeretesen, odaadóan és
önfeláldozóan (hisz így nem játszhatott) látta el a  nehéz
és hálátlan fõszervezõi posztot. A versenyvezetésre itt is
a  belterjesség  a  jellemzõ.  Zezjulkin édesanyja volt az
egyik bíró, amit kiválóan oldott meg, de azt hiszem  ilyen
esetekben nem zárható ki a szubjektivitás.
( Apropó- Pavlovics ! Játszunk mi egy  közös  levelezési
csoportban, az  SZM-1-esben,  ahol  õ  nyolc  lépés  után
magának igényelte a gyõzelmet, azzal az  indoklással, hogy
én nem válaszolok. Négy válaszlevelet küldtem  neki,(írtam
a versenyvezetõnek Bakulinnak is ebben az ügyben), de tõle
egy levelet sem kaptam. Azt reméltem, majd  itt  rendezzük
ezt  a  problémát,  hisz  itt van  Pavlovics, Bakulin és a
fõbíró, Volkov is. Sajnos valahogy nem jött össze.  Külön-
- külön  ment is  a játék, de közösen leülni nem sikerült.
Egységes nevezõre így nem jutottunk.  Végül is  övé lett a
pont. Engem nem is az bánt.( Bár volt  abban az idõszakban
olyan gondolatom, hogy abbahagyom az egész levelezést, van
úgy, hogy egy-egy levélre 2 hónap múlva jön  csak  válasz,
ha  egyáltalán   feladták,   és   elég  sokat  kell  ezért
lépést ismételni.) Én játszani szeretnék és nem vitatkozni.
Megjegyzem, nemzetközi versenyen a 2  év  rövidnek  tûnik.
Pláne, ha sok versenyzõ felelõtlenül és büntetlenül kezeli
az idõt.
Az elvárások szubjektív zöngéi :
Marek  Mackowiak meggyõzõ játékkal nyerte a  versenyt, a
papírformának megfelelõen. Kár, hogy Janyenko és Vaskevics
visszalépett. A  jelenlétük és kemény  játékuk meghatározó
lehetett volna.
Grazsina  Mackowiak  gyengébb   teljesítményt  nyújtott,
bár  gondolom, ebben  közrejátszott az  anyai  aggodalma,
otthon maradt beteg gyereke miatt.
Seligának voltak szerencsés és szerencsétlen partijai is.
Az  õ  játszmái igen jól példázzák, hogy  a  dolgok idõvel
kiegyenlítik  egymást.
Lapko  maga  alatt  teljesített, de  ami  igaz, az igaz:
többet  foglalkozott  ebben az idõben a gyengébbik nemmel,
mint a sakkal.
Wojnar nyugalma, türelme jutalma: megérdemelt második hely.
Bakulin egyenletes teljesítményt nyújtott.
Én  az  elsõ fordulóban meglehetõsen összetörve ültem le
Zezjulkinnal, s mellette még tartottam is tõle, hisz
Miskolcon is megvert. Amikor már azt hittem, hogy megvan a
döntetlen, akkor  néztem  el. A  harciasságomon  van  még
javítanivalóm Igazában azt hiszem, nem vagyok nyerõ típus.
Ennek tudatában az 5. hellyel elégedett vagyok.
Münkinben több van, úgy nézett ki sokáig  megveri  Marek
Mackowiakot, de sajna döntetlenre rontotta.
Volkovot erõsen visszavetette  a  Seliga elleni önmattja
(9 lépében) a saját cseljátékában, de igazolta azért mély
elméleti jártasságát.  Idén  két újabb könyve  jelent meg
játékunkról.
Zsupko  több  nyugalommal  és  bátorsággal,  még elõrébb
végezhetett volna.
B. Laninnak voltak felvillanásai.
Teper, úgy mint Seliga, vagy gyõzött, vagy  kikapott.
Baturo Pavlovics tanítványa, övé a jövõ, de már a jelen 
embere.
Szvisztunov ritka rossz kezdéssel, 4-bôl nulla, nem tudta
megismételni uljanovszki formáját.
Krasznopejeva kitartását dicséri az 50%-os teljesítménye.
Garajeva is a nõi nemet képviselte meggyõzõ eleganciával.
Erdõs  Géza  megfelelõ  erõsségû   edzõpartnerrel többre
lenne képes.
Korhov mindennel aktívan  foglalkozott  játszma  közben,
legkevesebbet a hexasakkal. Olvasott, irogatott, 
nyelvészkedett. Küldött velem egy debreceni professzornak,
egy jó nagy és nehéz orosz- angol- görög szótárt.
Misurov fiatalka, õ csak jobb lehet.
Ruszanov, ha nem olyan makacs, több pontot szerez.  Pl.:
Baturo döntetlen ajánlatát, minimális anyag és tök egyenlõ
állás mellett nem fogadta el- idõtúllépéssel vesztett.
Szalnyikov : forma-forma.
A. Zezjulkin  ifjú  reménység,  de már is skalpokra tör,
ezt nem azért mondom, mintha az én legyõzésem  olyan  nagy
kunszt lenne, de õ már több versenyen is elõl végzett, így
nemigen  értjük  miért  alacsony  az élõpontja, hisz ezzel
rontja átlagunkat.
Ivanjuk eredetien kezeli a hexasakkot. Látszik, hogy nem
régen tért át erre a játékra, de máris mutogatja  oroszlán
körmeit.
R. Lanin, - neki talán az abszolút bátortalanság a 
mintaképe.
Suhnyin több partiban ígéretes állás után-durva elnézés.
Jazsembovszk most kezdte, de reméljük folytatja,  s  nem
veti vissza a kezdeti sikertelenség. Sajna így is kevesen
vagyunk.
Korcsickij szintén a jövõ embere. Ellene a királycselt
játszottam, meglepõ jól és gyorsan rakta ki a  megnyitást.
Látszik, hogy  komolyan  foglalkozik  az  elmélettel.  Bár
nekünk lenne ilyen ígéretünk!
Debrecen, 1990. március 26.      Hexasakk Híradó, 1990/3-4
  Marek  Mackowiak a verseny vége felé jelentette be, hogy
Londonban meghalt Wladyslaw Glinski, a hexasakk megteremtõje.
Sajnos  én  nem  találkoztam vele, így nem tudok róla
összefogó hiteles képet festeni, de tiszteletem és 
elismerésem is az övé.   Emlékének egyperces néma csenddel 
adóztunk. Hiteles képet tud róla  viszont adni Rudolf László,
aki többször is találkozott vele:
"Elment a kisöreg
   Szomorú hírrel tértek vissza Minszkbõl versenyzõink:
februárban  Londonban elhunyt  Wladyslaw  Glinski, a hexasakk
feltalálója.
Egymás közt csak kisöregnek tituláltuk Glinski. Ezt
apró  köpcös  termetével "érdemelte ki".  Találmánya azonban
óriássá tette õt. Igaz, a hexasakk még messze nem vívta ki
magának azt a helyet, amit megérdemelne.   A  XXI.  század
sakkjaként is emlegetett sportág kezdeti lépéseit  Glinski
egyengette Angliában, majd szülõhazájában,  Lengyelország-
ban. Szervezõnek és agitátornak azonban nem bizonyult olyan
sikeresnek, mint feltalálónak. Az utóbbi években már inkább
csak hátráltatta az addig is leginkább csak papíron létezõ
nemzetközi  szövetség munkáját.   Nem tudta befejezni nagy
álmát: az elsõ  hexasakk  világbajnokság  csak  a zónaközi
döntõkig  jutott.   Évek óta  várta, hogy  megjelenjen egy
szponzor, aki pénzt áldoz a döntõre. A szponzorok nem 
jöttek, õ  viszont elment.  Nem tudta kivárni ennek a 
számnak a megjelenését! Pedig ezt neki is el akartam 
küldeni, hogy lássa: már ábrákat is tudunk közölni, 
s minden  nehézség ellenére a hexa él és élni akar!
Kisöreg! Amíg élünk, nem felejtünk el. A legcsodálatosabbal:
a játék örömével ajándékoztál meg minket! Játsszál
te is sokat: Boronyák Pisti már  felállította  a  bábukat,
Kollár Attila hozza az  órát, Sánta Pista bácsi és Pingitzer
Sanyi pedig a szabályokat magyarázzák el Jóistennek és
Szent Péternek. Jó játékot odafent!
Hexasakk Híradó, 1990/3-4                   Rudolf László"




11.
I. Egynapos verseny DEBRECEN 1990. május 5.
 A 6. fordulóban a kicsi létszám okán, és a  számítógépes
sorsoló program rakoncátlanságai miatt, erõnyerõ voltam.
Volt is ebbõl kalamajka. Mányi Béla szerint én és Rudolf
László manipuláltuk  az  egész  hóbelefrancot, csak ezért,
hogy õt hátrányos helyzetbe hozzuk. Sajnos ezen kívül volt
még két mellékzönge is, ami szintén az õ nevéhez  fûzõdik.
Mindenki megértette és elfogadta, hogy  Mészáros Sándornak
nehéz a rövid játékidõ alatt írni a partikat,  rokkantsága
miatt.  Csak  Mányi Béla volt  felháborodva, és õ sem írta
ellene. Deme Lajos ellen  pedig nem volt hajlandó a fogott
bábbal lépni.  Egyszerûen letagadta, hogy megfogta a 
figurát.
Sajnos elég kevesen voltunk,  de szerencsére  sok volt a
fiatal játékos. Köszönhetõen  Deme  Lajos  mesternek,  aki
Miskolcról mindig hozza  és  gardérozza az ifjú 
érdeklõdõket.
Most meg  is  elõzték  köszönetképpen tanítójukat, de
ahogy én  õt  ismerem, ezen egy cseppet sem bánkódott,
inkább örült neki, hogy feljövõben vannak.




12.
III. Hajdú Kupa DEBRECEN 1990. október 21-23.
Elõzmények
 Nem sok hiányzott ahhoz, hogy elmaradjon ez  a  verseny.
Mányi Béla, aki az elsõ két  Hajdú  kupát  elindította  és
szervezte, megmakacsolva magát korábbi valós vagy  képzelt
sérelmeire hivatkozva lemondott  tisztségérõl, és  mintegy
büntetésként ahol tudott keresztbe tett.
Nagyon sajnálom, hisz sokat köszönhetek neki : õ volt az
elsõ ember, aki Debrecenben próbálta terjeszteni  a  
hexasakkot.
Az Újkertben  létrehozta a  hexasakk - klubot. Idõs
kora ellenére sokszor vitt bennünket versenyekre kocsijával.
Akit  érdekel, végig követheti a Hexasakk Híradóban
sorra megjelenõ meddõ vitáit, amik részben a szabályok nem
ismerése, félremagyarázása, és  utólag ráerõltetett dolgok
okán születtek.  Ennek  ellenére nekem még  ma  is  nagyon
hiányzik makacs, nyakas szervezõkészsége, ami ha  néha át-
csapott önfejûsködésbe, mégis bizonyos  értelemben  
elõrevivõ volt.
A téma jobb érthetõsége végett, íme levélváltásunk :
Kedves Béla!
Ami tény : aug.23-án délután, ahogy a nyaralásból  haza-
jöttem, s mivel még nem válaszoltál a levelezési  partink-
ban adott lépésemre, elmentem hozzád.  A feleséged közölte
velem - alszol... Akkor mondom, nem zavarlak.  Eljöttömben
utánam szólt, hogy abbahagytad az egészet.  Én  még  aznap
ajánlott levelet adtam fel, a megismételt  lépésemmel  és
kérdéseimmel.  Azóta  sem  kaptam  választ, vasárnaponta a
klubba sem jöttél el.
Sziráki Lászlót kérdeztem meg telefonon felõled, õ közöl-
te, írtál valami négyoldalas levelet neki, amiben  az áll,
nem folytatod a versenyzést, abbahagyod az  egész  
mindenséget.
Nem tudom én mivel bántottalak meg, hogy  levegõnek
nézel, és  válaszra  sem méltatsz. Ha csak a sport oldalát
nézzük, ez nemigen sportszerû.
Mi lesz a debreceni így is szegényes hexasakk élettel, és
mi lesz a Hajdú kupával? Nem szeretném, ha kicsinyes
bosszúvággyal az egészet veszni hagynád nem segítve
megvalósítását. Hiszen a gépezet beindult. Több felõl is 
jönnek jelzések a versenyen való indulásra. Erdõs Géza is
tanácstalan, hogy invitálhatja-e az oroszokat. 
Mit csináljak velük? A jugoszlávok felé is vannak 
tarozásaink,  amit nem biztos, hogy elvárnak, de 
becsületbeli kötelességünk a  segítésük, mint ahogy õk is
tették ezt velünk Palicson.
S ami a következmény lehet: Tudod, hogy rajtad sok  múlik.
Nem lenne szép, ha ezzel "visszaélnél".
Többször is mondtam már  neked :  tisztellek,  becsüllek
azért, mert te voltál az úttörõje a hexasakknak  Debrecen-
ben, de már akkor is utaltam rá - szétzüllesztése nem válna
dicsõségedre.
Sajnos az eddigi hallgatásodból erre tudok következtetni.
Nagy  igazság,  hogy  az  ember  nem  lépheti át a saját
árnyékát.  Így  mindenki  azt teszi, amire képes. Téged is
csak erre kérlek.  Tedd félre  megbántottságodat,  bármily
nehéz  is,  a debreceni hexasakk érdekében, de csak akkor,
ha ez még jelent neked valamit.
Kívánva sok erõt, egészséget :
üdvözlettel!
Debrecen, 1990. szept.   04. H.H.,1990/9-10
" Tisztelt Sándor!
Leveled megkaptam, már vártam! Ittlétedkor valóban aludtam,
feküdtem, beteg voltam.  Úgy volt,  hogy  személyesen
megyek hozzád! de a helyzet másként  alakult,  így  leírom
mindazt, amit mondandóm van, mert a szó elrepül,  az  írás
az marad.
Kezdem azzal : Te is tudod, már többször is kifogásoltam
a Rudolf L. magatartását velem szemben.  A személyeskedés,
a megalázó, burkolt sértegetõ és rágalmazó  Cikkei  miatt,
már többször szót, írást emeltem, hiába! Ott folytatja, a-
hol abbahagyta. S nem emelte Senki emiatt fel a szavát!
Sõt! Készpénznek vették sokan, /a legtöbben! /  Rudolf L.
cikkeit, az abba leírtakat. Láttam azt is nem tetszett õneki,
hogy Tatabányán a gyûlésen több dologhoz hozzászóltam,
és azt is forszíroztam, járuljon a Szövetség  is  hozzá  a
"Hajdú Kupa" megrendezéséhez. Semmi!  Csak üres ígérgetés.
Így ez sem megy. Olvastam a legutóbbi Hexasakk Híradót, és
újra csak engem blamál, Téged, Titeket felmagasztal!!
Úgy határoztam ezek után : rám nézve igen sértõ és
meg nem engedhetõ magatartása miatt /ráadásul nem egy  sport-
társ, hanem az I.sz. Vezetõ!/ további ténykedésem lehetetlen,
és megalázó! Ezért határoztam úgy, hogy abbahagyom
az egész Hexasakkozást, beleértve mindent, Levelezõt,
Vezetést, Szervezést, Versenyzést!  Ez az elhatározásom  egy
hét töprengése és a H. Híradó  5xös elolvasása  után  vált
véglegessé! Te nem voltál itthon /legalább is én úgy tudtam./
így ezt nem tudtam Veled Kontrolálni. De...
A történtek után /Lásd a cikksorozatokat ellenem / nem is
lehetett más választásom. Hiszen megvan még az a levele R.
L.- nak amelyben Leírta : nem való vagyok közéjük!  És nem
nyugszik amíg ki nem Túr onnan!
Ugyan, mit keresek én akkor ott, ahol õ  az  Aki  szinte
mindenben határoz, Sziráki L. mellett és felett is. S a H.
Híradóban Senki nem emelte fel a szavát mellettem!
Ha figyelmesen Elolvastad a rólam és az 1 napos versenyrõl
szóló cikket, olyanra is Rájössz, amit én  nem is
tettem, ill. mondtam. Az, hogy a sorsolásnál az utolsó
fordulónál "gondjaim voltak". Én határozottan emlékszem egy
szót sem szóltam, Tudomásul vettem a "Szóbeli"  sorsolást!
Bár voltak  és  vannak  e "sorsolás" tisztességes voltáról
véleményem, ezt én akkor, és azóta is eddig az ideig magam-
nak tartottam. De ... most leírom, meggyõzõdésem, hogy
akkor ott "Bunda" volt! Azért  "romlott el" / Ha egyáltalán
elromlott! A számítógép, miért nem próbálta elõttem is  ki
a R. L.?!/ a gép, minket összesorsolhasson. Mert ha  bárki
Mással játszom, nyerek, és Te is hiába Nyersz Bárki ellen,
egyforma pontszámunk miatt és az a Tény, hogy nekem
kevesebb az "Elvárásom" én lettem volna a II.! És ezt Te is
tudtad!! És "ez" volt az oka, hogy "elromlott" az a
kifogástalanul mûködõ gép! Láttam, hogy  igen  "behatóan
Tárgyaltatok" R.L.- val! De ... Tudtam azt is és most is, 
hogy Te jobb Vagy! És jobban Megérdemled a II. helyezést!  
És ez volt  az  oka,  hogy sem akkor, sem azóta "ezt" nem 
hoztam fel szóba! De ... Emlékszel arra az "esetre" amikor 
Te  a  fiaddal az elõzetes "megállapodásunk"  ellenére  
"ÉLESBEN" Játszottál? Én akkor simán nyerhettem volna Imre 
ellen, de ... Tartottam magam a  "megállapodásunk" - hoz.  
Nem  úgy mint Te! Tudod , ... az én memóriám még igen jó!
Azt is tudom, hogy Deme L.- nak Te Mondtad azt,  hogy  én
"megfogtam" a figurát, de nem Akarsz velem vitázni!
/Visszamondták nekem! / Valóban igaz "megakartam" fogni a
figurát, de a mozdulatom abbamaradt félúton, mert észbe 
kaptam, hogy az Ellenfél lépését még nem írtam be!  
S amikor beírtam, akkor még átgondolva a helyzetet, vettem
észre,  hogy Lajos elnézte és igen rosszat lépett!  Ez az 
igazság!!! De ... Mindezektõl függetlenül, nem "ezek" az 
esetek miatt hagyom abba az egészet!
Ennek kizárólag a R.L. az oka.  Emlékszel ?  ott  is  rá
Akart venni engem, hogy "egyezem bele a döntetlenbe!"  Hát
így néz ki? Ilyen sportszerû  a Mi Vezetõnk?  A "Barátság"
a fontos? Adjak le egy fél pontot ? Úgy, mint Kövér Imre?...
Nos,  én az ilyen "sportszerûségbõl nem kérek!  De az
ilyen módon gondolkodó, és  Cselekvõ  Vezetõkbõl sem!  Úgy
mindezeket nagyon átgondolva jött az a megállapításom,
valóban nem vagyok Kõzzétek való!  De  az  ellenkezõ oldali
megállapítások miatt.
Határozatom végleges! Már a DEKO felé  is  beadtam  "Le-
mondásom"! Írásba ! És így nincs és nem is akarom, hogy 
legyen visszaút. Tegyetek azt, amit Akartok R.L.-val együtt!
Úgy rendezzétek meg a "Hajdú Kupá"-t ahogy Tudjátok!  De  a
DEKO- ra nem számíthattok! Ha olyan nagyra tartja magát R.L.
álljon elõ és fizessen! Mert ô az egyedüli oka a 
történteknek!
De az iskolára sem számítsatok! Semmire, amit én hoztam
létre kapcsolatot!
Ez nem bosszú, csak  visszavonhatatlan  visszavonulásom!
Ha olyan nagyon "rossz" voltam, hogy örökösen "Bírálni"
kellett és kigúnyolni az egész Hexázók elõtt, Mutassa meg  õ,
hogy  õ hogyan  Tudja megszervezni  a  "Hajdú Kupát" Veled
együtt.
Én Vasárnap délben a DEKO verseny után az Iskolából  el-
hozok mindent, ami az enyém! A többit leadom az az  átadom
az Iskolának!
A Te tulajdonodat képezõ holmival azt Teszel amit akarsz.
De még valami. Az a tény hogy Te kedves Feleséged "besegített
sokat  Tett az 1 napos Versenyért, akkor is és most
is tiszteletet, megbecsülést és köszönetet érdemel! De egy
szó  sincs,  hogy  az anyagi oldalát a DEKO állta! Pedig ez
sem elhanyagolható tény!  Ezzel kapcsolatba is engem
ledorongol a cikk, Téged, Titeket agyondicsér! Ez R.L.!
Én azt kértem a Sziráki L.- tól az a bizonyos  4  oldalas
levelem teljes terjedelmében  jelenjen  meg  H.  Híradóba!
õ /állítólag / El is küldte R.L.- nak ezzel a céllal. Hát
azért kértem ezt, hogy ne csak õk, Mindenki Tudja Meg az
igazságot, és azt hogy mi  is  az  oka  visszavonulásomnak!
Meggyõzõdésem Sokan - a Legtöbben Fognak másként vélekedni
R.L.- ról, mint eddig! Ha egyáltalán meg fog jelenni a  Cikk-
ben a levelem teljes terjedelmében! És akkor  Te is
elolvashatod azt, amit én akkor és ott leírtam okoknak!
Terólad és az én észrevételeimrõl Veled kapcsolatban nem 
írtam semmit.   Ez a  mi  kettõnk dolga! S nem is akarok 
ezekrõl köztünk vitát!
Ezzel zárom soraim, a  továbbiakhoz,  jó  és  eredményes
sakkozást, sok sportsikert kívánok és ehhez jó egészséget.
Db.1990. szept.6.      H.H.,1990/9-10            üdv. Béla"
A további események naplószerûen :
09.24. : Szeptember 9.-én kaptam kézhez a  levelet.  Mit
mondjak,  elkeserített.   Vannak  részigazságok benne, pl.
1.Miskolcon a III. Lenin kupán valóban mondtam, mikor a
végén összesorsoltak a fiammal, hogy nekem a döntetlen is jó,
de közös "megállapodásról" nem tudok. 2. Az egy napos Dekó
versenyen tény, hogy többször is beszélgettem Rudolf 
Lászlóval, de egyszerûen nevetséges, amit  Mányi  Béla  
feltételez. Fenyegetései fájók és mellbevágók, miszerint mint
valami kicsi jóistenke elvonja tõlünk a Dekót, s valósággal 
kitilt a Mûv. Házból. Sajnos a Dekótlanság valóságnak tûnik,
három közeledési kísérletem is kudarcba fulladt. A Mûv. Ház-
ban sem találtam elõször meghallgatásra. Kétségbeesésemben
Rudolf Lászlót kértem, próbáljon meg szétnézni  Miskolcon,
Hátha ott meg lehet rendezni a versenyt.
Ez idei hangulatom néhány morzsája : "Nem  tudta  átlépni
saját árnyékát...Nem fogja fel ennek az egésznek a súlyát.
Az õ neve alatt elindult egy versenyszervezés, elmentek  a
versenykiírások,  ez nem  gyerekjáték és sértõdõsdivel nem
lehet elintézni... Így akarja megmutatni, hogy nélküle nem
lehet Hajdú kupa?... Most már  igazán  bánom,  hogy nem is
olyan régen kardoskodtam a Szövetségnél további megbízatása
mellett. Emberismeretem kudarcának fogom fel...  Ha kéri
a  Dekó méltatását, nem hiszem,  hogy nem jelent volna meg
az újságban."
Erõt  merítve   09. 16.-án   Császár Imrével elmentünk a
lakására. Rövid eszmecsere után ideadta a bélyegzõt  és  a
Gelencsér  Mihálytól  kapott  megbízólevelét. 09.18.-án a
Mûv. Házban átadta a dolgokat és a kapcsolatot, és 
megígérte, hogy a Dekónál megpróbálja visszacsinálni a pénz-
ügyeket /??!!/ S közölte - valami bocsánatkérõ levelet várna
a Szövetségtõl ???
Megérdeklõdtem a  kollégiumban  a  költségeket,  szállás
230 Ft 1 éjszakára, /3x230=690!/ ebéd 90 Ft, de csak  50
fõ felett fõznek.     A   Lublin   étteremben 100 Ft körül
/2x100=200 Ft/. Ez összesen 890 Ft. A nevezési díj 500Ft.
Ez van.
10.05. : Végre jó hír, a cégem, a Hajdúsági Bõrgyár szak-
szervezete 5000 Ft támogatást ad a versenyre.
10.11. : A Hajdúsági Bõrgyár igazgatója, Szentpály Gábor
szintén 5000 Ft segítséget nyújt.
10.13. : Az Alföldi Nyomda sportköre Bobák Sándor munka-
ügyi vezetõ közbenjárásával 3000 Ft egyszeri juttatást ad,
s a játékszabályok sokszorosításával segít.
10.15. : A  Magyar Gördülõcsapágy Mûvek egy  szép  Szász
Endre által készített porcelán díjat ajánl fel.
10.16. : Kedves kolléganõm, Ferenczi Károlyné segítségével
sikerült elintézni, - Sziráki Lászlótól és Rudolf Lászlótól
megkapva a megfelelõ dokumentációkat - hogy a  Hexasakk
sakk Szövetségnek legyen  végre  átutalási  betétszámlája,
amely a következõ : MNB 349-98007 Hajdú-Bihar megyei
Igazgatóság, Megyei Hexasakk Szövetség 709- 005746-2. Erre 
a számra bárki küldhet anyagi segítséget. Minden 
támogatást elõre is köszönünk.
10.20. : Frank István Szabadkáról 2 díjjal és több  fiatal
játékos elhozásával nyújt segítséget.
10.23. : Erõt öntött belém, hogy ennyien jöttek, és
segítettek. Mindegyik Cégnek és személynek szívbõl köszönöm
a hozzájárulását a III. Hajdú Kupa megrendezéséhez.
Végül is köszönöm Mányi Bélának, hogy ehhez a katartikus
alapvetõ fájdalom - félelem - öröm élményhez viselkedésével
akarva - akaratlanul hozzásegített.
Debrecen, 1990. 10. 23.          Hexasakk Híradó, 1990/9-10



13.
Keserveim, ha vannak datálom a hexasakknak.
 Megfoghatatlan, - mint a gömbvillám - az emberi elme
mûködése. Sokszor pontos, tárgyilagos, szépen cizellált - más-
kor meg  következetlen, homályos, mondhatnám  bugyuta,  és
meghökkentõen ostoba is tud lenni.
Mindeme elmésség, elvesztett játszmáim elemzésénél
borítanak vigasztalan harangsötétségbe. Szerencsémre eddig 
még senki sem kondított rám, az lenne csak a hangzavar, s  
nem csak vak lennék elõtte - utána, hanem süket is.
Lássuk a medvét:
Sziráki L.                                    Bódor S.
III. Hajdú Kupa     DEBRECEN          1990. október 21-23.
1.d5 Hdf8  2.Hdf4 g5 3.Bd1 Hhi6 4.i3 h5 5.Fe3 Fh7 6.h4 Fh6
7.Vc3 Vf10? /felesleges lépés, Hc6 a következetes/ 8.Fc4!
/íme csapkod a vezérre és tempóval fejlõdik/ Vg8? /rejtély,
d6 kötéstõl itt még nem kellett volna félnem / 9.hxg5 hxg5
10.Bh2 Hfh9? /Hg9! józanul egyszerû. Mit se láttam, de
keserût tapasztaltam/ 11.Bd4 Fk5?? /negyedik rossz  lépés-
tizenegybõl, ez  már csúcs, még mindig Hg9 követelõdzne, de
nekem aztán mutogathatja magát. [Hall a süket, lát a vak,
elszédít a hexasakk.]/ 12.Bxi6 /dönthetek már, ha  ez
egyáltalán döntés, tisztvesztés vagy bástyáért adhatok 
három könnyûtisztet. utóbbit  választottam  következetesen.
Még elvergõdtem  a  22. lépésig, míg nagy nehezen 
feladtam.../  1-0
Közvetlenül ezután így fejeltem meg hibáim tárházát:
Bódor S.                                      Kövér I.
III. Hajdú Kupa   DEBRECEN            1990. október 21-23.
1.Hdf4 f6 2.g6 fxg5 3.fxg5 e5 4.g6 i6 5.Hg4 Fg9  6.Fg3 Be8
7.h5 Hc6 8.Fh3 Be9 9.Vg2 Fe8 10.Bh1 Fxh3 11.Bxh3 Bd6 12.i4
Vf10  13.k3 Fd8  14.Hc3 Bf6  15.Hi5 Hb3? /de én sajnos nem
használtam ki, gondolkodás nélkül léptem / 16.Bf1?/gyalogot
nyerhettem volna d7-en, vagy h7-en. 16.Hxf6  Hxc1  17.Hxh7
Fxh7 18.Vxc1-gyel. Ez szépen elúszott, küzdöttem becsület-
tel, vakon - míg az 55.lépésben végjátékban maradtam alul.
És ugye a végjátékban egy gyalog  a  mennybe  mehet. / 0-1
További keserû adalék tunyaságomra:
Frank I.                                      Bódor S.
III. Hajdú Kupa    DEBRECEN           1990. október 21-23.
1.e5 g6  2.Hhf4 Hdf8 3.d5 g5 4.Fd4 Hc6 5.Ve3 Hi6 6.Hdc3 d6
7.Fc4 Fd7   8.e6 Bh6  9.He2 gxf5  10.Fxf5 Fb6   11.Vg3 Bg7
12.exd6 Fxd6 13.Fxd6 exd6  14.Be1 Be8  15.Hec3 He5  16.Vh1
Hg5 17.Fe4 Bie7  18.Ff6  Bg8  19.Vd3?  Fxk1  20.Bxe5  Bxe5
21.Fh5 Ff3??/egyszerûen nem vettem számításba, hogy vezérrel
üthetõ, így ahelyett, hogy nyertem volna két  gyalogot
a 21.-- Fxh5  22.Hxh5  Vxh5 23.Vxe5 Vxd5 24.Vxd5 Hxd5-tel,
ekképp folytatódott/ 22.Vxf3 Vxh5 23.Hxh5 Hxf3 24.Kxf3 Bxc3
25.Kd2! /ezt a lépést nem vettem figyelembe/ Bg5 26.Hxi7
kxi7  27.Kxc3 /egyenlõ anyag mellett értünk el a végjáték-
hoz, de az elmulasztott lehetõségek és  biztatónak  érzett
állásom széthullása után, sikerült elrontanom és vesztettem
a schnelles végfutamnál./ 1-0
Bódor S.                                  M. Mackowiak
X. Nyílt OB.    BUDAPEST              1990. december 4-8.
1.Fe3 Hc6 2.Hdf4 g5  3.e6 Hi6  4.i3 Fg9  5.d5 b6 6.Fd3 Fh6
7.Hc3 Fb7 8.Vf2 Fa5 9.Hhf4 Fxc3  10.Hxc3 fxe6  11.dxe6 Fg8
12.Bd1 Fxd3  13.Bxd3 Hcf8  14.Bid4 Bg8  15.Vk2 Vf9  16.Ve1
Bf11  17.Bc4  Ve8   18.Bh2 Hh5  19.Fd4  Hk6  20.Fd5?? / ez
felesleges / gxf5 21.Hxf5? / ez meg buta lépés, Fxf5 védte
volna a helyzetet / Hg5  22.Ff3  Hxh2 (Még vontattam magam
a 34. bábutolásig, míg kijózanodva feladtam.)   0-1
S most mondhatnám, hogy itt a vége... Tényleg , itt a vége?
Debrecen, 1991.03.08.
/Hexasakk Híradó, 1990/11-12




14.
Epizód fõszerepben
I. Borsod kupa, MISKOLC, 1991. március 15., Játékidõ: 2x0,5 óra
  Gondolom a legtöbb sakkozó életében elõfordul, hogy a
gyõzelem  küszöbén egyszer - egyszer megbotlik, és fenékig
ürítve a méregpoharat végül vereséget szenved. ( Hol az  a
döntetlen.)
Ez történt velem Miskolcon 1991. március 15.- én.  Az
egynapos versenyen 2x30 perces partikat játszottunk.
Sajnos nem írtuk a partikat, szerintem jobb lett volna,
ha nyoma marad, talán akkor komolyabb az egésznek a
hangulata.
Tehát, - az elejét már nem tudom  pontosan lépésrõl-lépésre,
de van egy állás, ahonnan számomra nagyon emlékezetes
marad, s szûkülõ indulatom feszült  idegeimen  megnyugodni
nehezen tud.   Talán egyedül csak az vigasztal, hogy
már az idõzavarban jártunk.
Az állás: Bódor S.-Rudolf L.
világos: Kg1, Vf3, Bf1, Bf5, Hi3, Fe4, b1, c2, d3, g6, i2, k1
sötét  : Kg10, Vb6, Bg9, Be6, Hc7, Ff9, b7, g7, h7, i6, k7
Következett :1.Fc3 Fxc3? Természetesen ez nem kötelezõ,
jöhetett volna Be8, Be9 vagy Bg5/ 2.Bf10 Kh8  3.Bxg9  Kxg9
4.Vf10 Ki8 5.Vg8 Kk6 6.Vk2 Ki7 7.Bf10 Kh9 8.Bf11 Ki7 /
eddig príma, de itt sûrû köd ereszkedett a  fejemre, és  nem
láttam a mattokat. Pl.9.Hl4 Kl6-ra 10.Vxk7  matt,  Kh8-ra
10.Vf10 matt, vagy még egyszerûbben 9.Vxk7 Kg8  és  10.Vh9
matt. Ehelyett én csökkentlátó, bugyuta, hétpúpú  dromedár
a következõket követtem el :9.Bxk7 Kh8 / még jó,  hogy
kibújik! / 10.Bk5 Kf9 11.Vf10 Ke7 12.Hf5 Kd5 13.Hxc3? / ez is
hiba, de egy stáció következõ lépése, Vc4 jobb, de  hát
ilyen elmezavarban és abszolút sötétben / 13.- Bg5   14.Ke1
Bg2  15.Kd2  Bf2 / a mennykõbe, még ez is /  16.Vxf2  Vxf2
17.Kc1 Vxk6 / ez már egyenesen természetes, és a  végszó :
18.Ha4  Hxa4  0-1
Elsõ zavaros gondolatom a parti  után, hogy  abbahagyom
a sakkot. Késõbb alaposan  kijózanodva, a  régi  alapigazsághoz
és keserû magyar  szóláshoz  folyamodtam :  Veszett
már több is Mohácsnál.
Debrecen 1991. 03. 27.             Hexasakk Híradó, 1991/I
  Mindennek betetõzéseként Rudolf László  rávilágított  az
alább közölt soraival, hogy még ennél is vakabb és  bugyutább
voltam. Mit mondjak, nem a legkellemesebb érzés. :
"Számomra is örökké emlékezetesebb marad ez a  befejezés!
Sok közöm ugyan már nem volt az események folyásához, -
miután megléptem az 1. - Fxc3????? lépést. /Bódorral ellentét-
ben én öt kérdõjelet biggyesztenék ez után a  lépés  után,
mert fonalas mattot enged meg 5 lépésben!/  Derült  égbõl
villámcsapásként ért ellenfelem 2.Bf10 !!!!! lépése. Idõzavar
lévén nem volt sok  idõm  végiggondolni,  adjam  fel
azonnal, vagy lépjek még néhányat, hátha mégsem kapom be a
fonalas mattot. Amikor Bódor 4.Vf10-et lépett, akkor kezdtem
el reménykedni, hátha nem látja a mattokat!   A  nyerõ
vari ugyanis ez volt : 4.Vf11 Kh8 5.Bf10 Kg8 6.Vg10  matt.
Ezt a mattot láttam, a késõbbieket nem, s egyre 
magabiztosabban kezdtem lépegetni a királyommal. Talán 
sportszerûtlenségnek tûnik, hogy nem adtam fel azonnal, mikor
láttam a mattot. Azzal védekezhetem, hogy nem elég a 
mattállást létrehozni, azt be is kell adni.!
Mád, 1991. 04. 03.       H.H., 1991/I       Rudolf László"



15.
II. Egynapos verseny DEBRECEN 1991. május 11.
Idõszerû önkontroll
  1991 május 11.-én tizenöten jöttünk össze  Debrecenben a
II. Egynapos versenyen. Hét forduló egy  nap  alatt, igen 
megerõltetõ, még ha 2x30 percesek is a játszmák.
 Hagyományos sakkversenyeken nem is szokásos. 3-4 forduló az 
elfogadott gyakorlat. Mentségünkre szolgáljon a pénz szûkös volta,
az anyagiak hiánya. Biztos fennmaradásunk szempontjából 
határozottan szükség van ilyen versenyekre. Legtöbb meghívás 
telefonon lett lebonyolítva, így versenykiírás nem lett küldve 
mindenkinek. Ezért nem okolható Vida László, hogy nem vállalta a 
játszmák írását. Az a sajnálatos, hogy több fiatal követte 
példáját, amit részben pedagógiai kudarcnak könyvelhetek el.
 Egy bizonyos önkontroll mindenkinek szükséges,  mert  ha valamit
leírunk, annak már súlya van, felelõsséggel jár, - tehát 
óhatatlanul jobban odafigyelünk. Fokozottan érvényes ez a 
fiatalokra. A növekedésükre tekintettel sem lehet elhanyagolható,
hogy nyomon  követhetõ  legyen mindenkori fejlõdésük játékuk 
stációin keresztül is. Majd ennek nyomán könnyebben tudjuk 
korrigálni apró vagy nagyobb megingásaikat, hibáikat és 
kapkodásaikat.
 S végül, de nem utolsó sorban, érdekes színfoltja volt ennek a 
versenynek Rudolf László magánkiállítása. A tavalyi tarcali 
versenyen mutatta meg nekünk Morbidiumok címû gyûjteményét. Nekem 
nagyon megtetszettek az egzotikus állatok, lepkék, tengeri kagylók,
csigák és azokból önkényesen, de nem öncélúan összeállított 
kompozíciók. Már akkor gondoltam rá, hogy jó lenne, ha Debrecenbe
is sikerülne elhozni. Ahogy elnézem a sok gyereket, csillogó, 
érdeklõdõ, rácsodálkozó szemekkel, amint nézik, - gondolom megérte.
 Jobban mutatott volna egy teremben megrendezni, mint Tarcalon,
ahol az összkép sokkal meghatározóbb és megkapóbb volt, de így 
vitrinekben sem vesztett fényébõl, érdekességébõl és 
aktualitásából. Hogy miért aktuális? Mert az élet és halál mindig 
napirenden van, s az elmúlás utáni relikviák, csont, bõr, toll 
emlékképek variációjából az élet jelenlevõ mozgatórugói lehetnek 
azok a gondolatok és ötletcsírák, amit ezek a kompozíciók 
sugallhatnak. Nekem pl.: a Zsiráftatu, mint mese; a Csonthárfa,
mint a némaság sivatagi hangjai; a Totemoszlop, mint varázslók 
misztikus eszköze; a Krisztusmadár, mint fantázia és hit az 
életben; a Tojáska, mint gyermeki játékosság; a Kapuõrzõ Démon, 
mint a valóságos dolgok átértékelése; és így tovább.
 Aki el szokott gondolkodni az élet értelmén és esetleges 
hiábavalóságán, annak tiszta szívembõl ajánlom ennek a 
gyûjteménynek a megtekintését.
 Ezúton is gratulálok Rudolf Lászlónak ehhez a nem kis pénzbe és
fáradságba kerülõ kiállításhoz, és kívánom neki, hogy ezután is 
nyitott szemmel és alkotó, befogadó aggyal járja a világot, gyûjtse
és variálja az ötleteket, ami nem csak a maga, hanem a mi 
épülésünkre is szolgálhat.
Debrecen, 1991.03.27.               Hexasakk Híradó,1991/I




16.
VI. Kristály kupa TATABÁNYA 1991. június 29-julius 3. Játékidõ: 2,5x2,5 óra
  Bede István minden elismerést megérdemel, köszönet  neki
a színvonalas rendezésért és  versenykörülményekért.  Több
ilyen versenyre lenne szüksége sportágunknak a fennmaradás
érdekében.
Sziráki László meg nem alkuvó harcos felfogásban
megérdemelten nyerte a versenyt, annak ellenére, hogy Börcsök
László ellen jobb állást vesztett el az átkos idõzavarban.
Amit viszont Börcsök nyert  a réven, ugyanolyan körülmények
között / s vele a 2.helyet is / elvesztette a Botkó Imre
vámján.
Gados László nagyon szépen és eredményesen indult,  meg-
verte  Szirákit és Börcsököt, ellenem azonban szerencsémre
mattkép-délibábot kergetve áttért franciasakkra.
Sajnos történt egy sportszerûtlen epizód is, amit  tudat
alatt jobb lenne elfelejteni, s ami ismét felveti a
bírószükséget. Az eset a Kövér - Kisimre parti  végén
játszódott le. Elméleti döntetlen állás jött létre,  amit Kövér
Imre  folytatott  idõre  játszva / mint  egyik  kinevezett
versenybíró /. Menti õt az a körülmény, / de nem igazolja/
hogy ehhez hasonló állásban  a IX. OB- én  Gárdonyban  nyert
ellene, szintén idõre játszva Botkó Imre. A parti akkor  a
játékosokból a verseny kezdetén választott döntõbizottsághoz
került, ahol ellene ítéltek, s aminek egyik tagja volt
Kisimre István. Tehát ezt felfoghatjuk revánsnak.
Hivatásos versenyvezetõre ezért feltétlenül szükség van,
/még ha pénzkérdés is / mert így csak elmérgesednek a
kapcsolatok, lerakódnak  apránként a  nyomasztó   rosszérzés,
a megbántottság nehezülõ elválasztó falai, s ezek nem igen
szolgálják a hexasakk szûkülõ útjának felívelését.
Debrecen, 1991. 07. 30.           Hexasakk Híradó, 1991/II




17.
IV. Hajdú Kupa DEBRECEN 1991. október 18-20.
L E L T Á R
I. Támogatások, bevételek, kiadások.
Bevételek:
1.Megyei Sporthivatal :                        10.000 Ft.
2.Hajdúsági Bõrgyár, Szentpály Gábor ig.:       5 000 ...
/3.800 Ft. értékben könyv, 5kg bõrhulladék /
3.Alföldi Nyomda, Bobák Sándor munkaügyi vezetõ
4.000 Ft. értékben könyv
4.Ujkerti Ált. Mûv. Központ, Halász István ig.
helyet és  számítógépet biztosított a verseny
sikeres rendezéséhez.
5.Nevezési díjak :                             20.500 ...
Összbevétel                                  35.500 ...
Kiadások:
1.bélyeg :                                      1.350 ...
2.üdítô :                                       1.440 ...
3.díjak /kgst /:                                 3.200 ...
4.ebéd :                                        3.000 ...
5.toll, technokol :                               674 ...
6.kávé, tea, édesség, sütemény, különdíjak :    3.000 ...
7.versenyvezetôi díj :                          1.500 ...
8.schnellverseny díja :                         2.000 ...
9.versenydíj :                                  8.000 ...
10.szállás :                                     8.832 ...
11.sakkórák :                                    3.000 ...
Összkiadás :                                 35.986 Ft.
II.   Újsághír :" Életének 76. évében elhunyt Fülöp Kornél
Aranytollas újságíró."
Kornél bácsi fiatalokat meghazudtoló fogékonysággal
rendelkezett.  1987-ben  felhívtam  a Napló Sportrovatát, õ
vette fel a telefont. Kifakadtam, hogy az újság  tele  van
focival, a mi sportágunkat nem támogatják még csak  a  hír
erejével sem.
Azt mondta - van benne valami, pakolja össze a cókmókját,
hexasakk mizériáit és jöjjön be a szerkesztõségbe.
Bementem, hosszasan  elbeszélgettünk és attól kezdve, ha
szórványosan, hézagosan is, de azért jobban  jelen  van  a
hexasakk a debreceni Naplóban. Sajnos a IV. Hajdú kupáról
igen rövid hír kerekedett, de  ebbe már  beleszólt  a  nem
várt könyörtelen elmúlás. Emlékét megõrizzük.
III.    A versenyvezetõ szigora - rend a lelke mindennek -
érthetõ, gondolom nem túlzott követelés.  Ezen a versenyen
egy kis engedetlenség azt hiszem megbocsátható volt. Nekem
külön öröm a fiatalok hexasakk iránti szeretete és  
lankadatlan játékkedve.  A zsibongás  talán  a  
felszabadult, kötöttség mentes, családias légkör rovására
irható. Tanulság: ha sikerül jövõre megrendezni a 
versenyt,  egy elemzõszobát is kell szerezni.
IV.   Több nevezésre számítottam. 87 versenykiírást
küldtem el. Neveztek 32-en. Eljöttek 28-an.
V.    1  sakkóra  javításra  szorul.   Schnellszindrómában
szenved. 1 sötét királynõnek, 1 világos bástyának és lónak
nyoma veszett.
VI.   34 céghez, KFT-hez,  RT-hez  fordultam támogatásért.
A fent felsoroltak segítettek, ezúton is  köszönet  nekik
érte. 4 cég válaszolt, hogy  nem  futja  sporttámogatásra.
26 nem méltatott válaszra.
Debrecen, 1991. 11. 06.          Hexasakk Híradó, 1991/III



18.
IV. Palics kupa SZABADKA 1991. november 13-17. Játékidõ: 2x2 óra
   Gyalogoltunk eleget Szabadkán  a IV. Palics kupán a
szállás,  a KGST  piac és  a  versenyterem  között. Milyen
gyarló az ember, micsoda konfliktusok voltak és sajnos még
vannak Jugoszláviában, ( ahol uszulnak ordas, vad  eszmék,
melyekbõl táplálkozik a gyilkos indulat, a  
megmagyarázhatatlan, nyomon követhetetlen hontalanság, s 
ahol ismeretlen a véres testi restség. Ahol a fehérrõl  
kiderítik, hogy az biz fekete, s a feketérõl, hogy  inkább
vörös.)  s mi meg csak sakkoztunk, vásárolgattunk, s egyéni
sérelmeken töprengtünk, vívódtunk. Bár valószínû, hogy ez 
az egész világ számos ilyen kis apró jelenésekbõl,  
vívódásokból  evõdik össze. Az egyes ember a saját bajára a
legérzékenyebb,  de nem zárhatja ki a környezõ világ 
jótékony, vagy elrettentõ hatását sem.
 Éppen  emiatt ezúton is köszönet Kisimre Istvánnak,
Frank Istvánnak  és  a többieknek,   hogy   ez  a  verseny
létrejött és kitûnõ körülmények között zajlott  le.  Külön
öröm, hogy helyet kaptunk, ha csak  pár sor erejéig is, az
egy idõben  zajló hagyományos sakk, nõi zónaközi döntõ 
szép kivitelû bulletinjében.
 Példa a saját bajokra :
A hiúság vására /Pro et contra/
Züm - züm - züm,  szösszen tova a  méh,
s azért züm-züm, mert így tovább él...
 Nem akarok vele  foglalkozni,  mégis  állandóan  elõjön,
nyûztet, borzolja kedélyem és nyavalyás tõle  hangulatom,
/bár csak ennyin múlna - nem akarok senkit megsérteni,
kioktatni - de mégis! / ki kell írnom, hogy megnyugodjak.
1991, IV. Palics kupa, Szabadka, utolsó forduló.
A ponton lehet csendesen, jogosan,  igazságosan, szépen,
na látod, hogy megmondtam módon osztozni.  Csak éppen úgy,
ahogy Sziráki és Gados tette, nem! Bohócot  csinálva  több
versenyzõtársból.  A  két  bíróból  azért nem, mert õk nem
nézték, vagy nem látták a parti végét?!
Sajnos ez a parti engem közelebbrõl érintett, mivel  ezen
is  múlott  a  végsõ jobb helyezésem, amire a 4.parti után
nem számíthattam. Három vereség nagy úr, ennél  már csak a
négy a nagyobb. Nem is bántott volna, ha nem úgy történik,
ahogy megesett. Miután megvertem  Kisimrét  és  Poljakovic
Szabóval remizett, csillant meg elõttem a harmadik hely.
Ami várható volt : Sziráki gyõzelemre játszik, ha Rudolf
veszít Tumbas ellen, nyeregben lehet.    Mivel Rudolf szép
partiban nyert, így magasan és megérdemelten vitte haza  a
kupát, Szirákinak jó lehet most már a döntetlen,  ha  most
remire adják, megfelelõ búskomorsággal gratulálok,  hiszen
mondom- ez benne van a pakliban. Én közben elmentem
levegõzni, mikor visszaértem hallom valami furcsa esemény 
van a második  táblánál.  Ide fordulat, oda fordulat, már 
csak az õ partijuk ment, mintha ezen  múlott  volna  az 
életük, majd Gados  órája  leesik, tovább játszanak, majd 
1-2 perc múlva remi.  Én már nem is tudtam nézni,  
átlátszóbb volt, mint Ciccolina bugyogója.
Érvek : Rudolf szerint - Sziráki óraleesés után  is  meg
akarja mutatni, hogy be tudja mattolni Gadost.
Az én vétkem - mikor Sziráki felállt az asztaltól
/ekkor még játszott Rudolf / mondtam neki, - nagyon 
óvatosan játszotok.  Ami nem  volt  etikus,  de nem tudtam
magamban tartani. Talán érthetõ a helyemben, talán nem, de
úgy vettem észre, ezeket a dolgokat nem csak én láttam 
így. Sziráki - azért csinálta, mert szóltam neki és a
többiek is súgtak - búgtak.
Hát nem tudom, a dolgokat lehet fokozni, lehet 
egyszerûsíteni. Ha ellenem szólt, talán megértem és 
megérdemeltem, De a többieknek miért ?, a IV. Palics  
kupának  miért ?,  és egyáltalán miért ?
Debrecen, 1991. 11. 26.         Hexasakk Híradó, 1991/III
" Olvasói levél 1.
Talán nem írtam volna, ha nem olvasom a híradóban  Bódor
Sándor írását. Nem tudom ott mi történt, nem voltam jelen,
de olyat nem hiszek el, hogy Sziráki nem  veszi  észre  az
óraleesést...
Budapest, 1991. 12.05.    H.H., 1991/IV       Vida László"
" Egy-két gondolat a Sziráki - Gados szabadkai
döntetlennel kapcsolatban.
/Válasz Bódor Sanyinak! H.H.1991/III 20.oldal./
Elõször  is  le kell szögeznem. Gadosnak semmi köze  nem
volt a "bohóc csináláshoz". Teljes mértékig az  én  akcióm
volt.  Érveim cselekedetemhez :
1. Az utolsó partihoz úgy ültem le, hogy vereség esetén sem
lehettem volna rosszabb, mint 2.helyezett. Ezért elhatároztam
parti elõtt, hogy úgy is tartozom Gadosnak,  meg  a
sportszerûségnek, és mindenképpen nyerésre játszom.
2. Két fordulóval a verseny vége elõtt szóltam  egy  kicsit
a  hangulatilag  letört  Bódor Sanyinak, hogy hajtson még,
mert könnyen lehet 3., mert mi / Rudolffal /úgy is nyerés-
re játszunk az üldözõk ellen!
3. A sikerült hamar elég éles mederbe terelnem terveim
szerint. Kedvezõbb állásra tettem szert, bár Gadosnak is jó
játéka volt. Parti  közben  természetesen néha a  szomszéd
Rudolf - Tumbas partit is néztem.
4. A  4. órában  a  helyzet  számomra kicsit romlott, mert
Tumbas gyalog- és jelentõs idõhátrányban  vesztésre  állt,
míg Gados, mivel csak döntetlenre játszott, le is  cserélt
egy pár tisztet. Jött is a remi ajánlat, amit én 
elutasítottam.
5. Körülbelül fél óra volt hátra, amikor Rudolfnak 5 
gyalogja és egy huszárja volt Tumbas 1 futójával szemben,
és 1 perce volt még Tumbasnak, ami annyit jelent,  hogy
döntetlennél nem lehet jobb eredményt elérni. Döntetlen is
Rudolfnak kedvez velem szemben. Tehát eldõlt a verseny  az
én partimtól függetlenül!
6. 15-20 perc lehetett hátra, amikor Sanyi sétám közben
odaszólt nekem,  hogy  elég  óvatosan  játszatok.  Meg kell
jegyeznem, elõtte még két kibic is tett  hasonló megjegyzést,
melyekre elég arrogánsan csak annyit  mondtam,  hogy
jobb lenne, ha partit figyelné, és nem a események alapján
ítélnének!
7. Rudolf nyert, én meg  emésztettem  Bódor  gondolatát, és
közben  elnéztem  egy  minõséget.  Körülbelül 5 és 10 perc
volt hátra a javamra. Ekkor jött az újabb remi ajánlat.  Én
újra  elutasítottam,  mert  még  mindig  meg akartam verni
Gadost.
8. Ha idõvel is, de sikerült nyernem, de nem szóltam még  5
percig /ebbõl Gados 3 perce leesett/.
9. Vártam Gados feladását, emésztettem Bódor  és a  kibicek
mondásait!
10. Végül mivel Gadosban volt annyi kitartás , hogy küzdött
a lehetetlen döntetlenért, úgy ítéltem meg, jobban  
megérdemli a 3. helyet, mint Bódor Sanyi! és  ezért  
döntetlent ajánlottam, amit õ elfogadott.
Budapest, 1991. 12. 11.    H.H.,1991/IV    Sziráki László"




19.
XI. Nyílt OB. TENGELIC 1991. november 29-december 1. Játékidõ: 2x1 óra
Körkép hatszögesítve
   A XI.OB. stílszerûen a Tolna megyei, hatszög alakúra
tervezett és épített oktatási központban zajlott le.
Menet :  a  miskolciakkal  Lajos  bá' instrukciójára
leszálltunk a vonatról  Alsótengelicen  azzal, hogy  kb. 2
kilométerre van a versenyszínhely. Ezzel szemben gyalogoltunk
majd egy órát, a frász  majd  kitört  bennünket, mert
olykor - olykor olyan  érzésünk  támadt, hogy  talán  pont
ellenkezõ irányba cammogunk.    Nagy   lett   az  örömünk,
s megkönnyebbülés  mikor  megláttuk  a  kívánt   épületet,
elõtte  Rudolf  Lászlóval,  aki somolyogva és  rosszallóan
nézett ránk, hisz õ megszervezte a szekszárdi hidat.
A versenynek külön színfoltja volt a 10 fõs  iskolás
csoport, akik az elsõ forduló  zajongós,  nyüzsgõs  kezdése
után profimód alkalmazkodtak a csendesebb légkörhöz.
Félõ, hogy ez a verseny is egyke marad, mint a  harkányi,
bajai, sömjénmihályfai, szolnoki, tarcali... versenyek.
Bár a maga nemében így is van  diszkrét  bájuk,  és
van értékük, vonzási körük.   Nem mellékes,  hogy  így  mi
játékosok sok felé megfordulunk terjesztve játékunkat,  de
nekem hiányérzetem van, visszavágyom az egyes színhelyekre,
mivel mindegyikhez fûzõdik valami emlékmorzsa. Mint  pl. :
a tengelici gyaloglásunk, ahol méla kérõdzõ tehéncsordával
találkozva, most már nem igen tudnám megmondani,  hogy  mi
néztünk rájuk búsan vagy  õk  miránk  bõszen  csodálkozva.
Debrecen, 1991.12.18.              Hexasakk Híradó, 1992/I



20.
IV. Egyéni Debrecen bajnokság Debrecen 1991.12.22.
Változások
     A cím a mai világban fokozottan  érvényes, úgy  a
politika, az élet, s a sport terén is. Nem véletlenül  került
vezetõ helyre a politika, hisz ez határozza meg  elsõsorban
az egyes emberek életét, pozitív avagy negatív irányba. Az
minden ember belsõ öntörvényû  valósága, hogy miként látja
helyzetét, csak az a szomorú és megrendítõ, hogy ezt az
öntudat-szövevényt a külsõ, s egyre agresszívebb nem
természetes törvények zilálják mind zûrösebbé, hogy azt ne
mondjam kilátástalanabbá.
Az én világom döbbenetei; sorra szûnnek meg a
munkakörök amibe az elmúlt két évben sodródtam, egy cégen
belül, - mint meós, irattáros, igazgatási ügyintézõ, 
telefonközpontos - most épp az éjszakai portásságnál tartok,
(ez már egészen közel van a kapuhoz, innen már nem eshetek 
nagyot) ami szintén nem tûnik véglegesnek, hisz a cégünk már
az alapanyagok eladásánál tart, a "mozdítható" épületek
zsibvásárán már régen túl vagyunk.
Én  próbálom a rossz ellenében  a  mindenkori jót
megkeresni, s mivel a nappalaim felszabadultak, a számítógép
csínját-bínját akarom elsajátítani. Majd a jövõ eldönti,
hogy jó lóra tettem-e, minden esetre  a  számítógépé  a
placc, s ebbõl  egy  fikarcnyit  sem  engedek.  Elvégre  cél
nélkül sunyiló-vakhajó lehetnék a nyílt  tengeren. (Hol az
a tenger?)      Most  tehát  az  IBM PC/AT   számítógéppel
birkózom. Ez idáig  õ  az  erõsebb, de  az   idõ   jótékony
múlása remélem megszünteti  a  köztünk   levõ    mélysötét
akadályokat, s felvirrad, mint  a "látástól  a mikulásig !,
vagy vakulásig?"
Célkitûzésem pl.; a Hexasakk Híradó  gördülékenyebb
informálását, kiszolgálását megszervezni, s  megkönnyíteni
a  gép adta  lehetõségen  belül.   Bevallom  õszintén   nem
önzetlenül  teszem,  határozott   vágyam,   hogy   az  így
megszerzett  alapvetõ  tudás  a  magánéletem  buktatóin is
átsegít.
Egyelõre nem tudom mi lesz az 5.Hajdú Kupával.
Több oldalról várok segítséget, de eddig még halk neszezést
sem  hallottam, csak harsány csendet görget minden nappal,
s nekem most már minden éjszaka is.
Szívesen  fogadok  el segítséget hexázók részérõl
is (sõt),úgy tanácsban, mint  tárgyi vagy anyagi formában.
1991 december 22-én várakozáson felül tíz játé-
kossal megrendeztük a 4.Debrecen bajnokságot. Sajnálatomra
és borúmra azóta sem nagyon járnak edzésre, itt  áll pedig
majdnem üresen a terem hetente két alkalommal.  Félõ, hogy
végül elveszik vagy elfoglalják tõlünk az  érdektelenséget
és közönyt látva.
A gyorssakk szabályai szerint  2x30 perces partikra
természetesen erõsen rányomta  bélyegét  a  játszmavégi
átkos, ködös elnézések kuszasága.
Lejegyzek ebbõl a bajnokságból pár játszmát
elemzés nélkül, ujjgyakorlatként.
Ezekbõl a partikból is leszûrhetõ tanulságként,
hogy erõsen  ráférne a társaságra a gyakorlás, a csiszolódás,
a számításfa megmászásának nyaktörés-nélküli  tudománya.
Bízom benne, hogy nem lesz mindig ilyen kihalt a
debreceni hexasakk klub.
Debrecen, 1992. március 17.         Hexasakk Híradó,1992/1



21.
I.ALFADAT kupa Tatabánya 1992. április 10-15.
Az elsõ Alfadat kupa okán
 Újra az a  kis lelkes, a hexasakk jövõjéért aggódó mag találkozot
Tatabányán, akik az utóbbi idõben  szorgalmasan, anyagiakat nem  
sajnálva, eljárnak a versenyekre, ezzel is hozzájárulva sportágunk
életben maradásához.
Örvendetes, hogy már  másodjára  sikerült  egy  serdülõ csoportot
indítani,játékkedvüket  és  szorgalmukat  látva biztató a jövõ.
Az évrõl-évre csökkenõ létszám, remélem nem veszi  el a kedvét és
erejét  Bede Istvánnak  az  áldozatos, de  ezzel  szemben cseppet
sem hálás szervezõ munkától, amiért ezúton is szívbõl jövõ 
köszönet. 
 Azt hiszem a többi versenyzõ nevében mondhatom, jövõre szerényebb
ellátás és  gondoskodás mellett, avagy ellenére is elmegyünk
Tatabányára.
Ami az elsõ helyemet illeti, mondhatom  nagy szerencsém volt, sok
kis alkotórészbõl összemaszatolva.  Ellenfeleim általában  hamar,
még  a játszmák elején hibáztak, könnyen elõnybe kerültem, viszont
az én hibáimra ezúttal nem csaptak le, s kellõ szigorral nem
torolták meg. Idegpályáimat csak a hûs tavaszi szél borzolta, ami
még  mindig jobb  és megnyugtatóbb, mint egy parti feladása.
Említésre méltó Gados László ellenem bevetett  újítása, amit
szerencsémre nem a legerõsebb lépéssel fojtatott, de lássuk a
medvét. Rudolf megnyitással a 1.Hdf4-gyel nyitott, én a mostanában
divatos, e5-tel válaszoltam,  2.fxe5, Vxe5 3.Fg2,Fd6 4.Hfi3,Vl3
5.Fxd6!? mi a szösz, mondom  magamban - elnézte a minõséget, s
gyorsan leütöttem a bástyát Vxi1, erre ö abban a minutumban
6.Fe5-öt lépett minden gondolkodás és sopánkodás nélkül. Rám tört
a  nehézség, s húzott-nyomott a székhez, itt van  valami, itt még
baj is lehet, itt valami vari van, itt ki lehet kapni, - lefogta
a vezérem egyetlen kimeneteli mezõjét, hosszas agytörés után
megtaláltam a g5-öt,a gyalog nem üthetõ a Fxi3 miatt. 7.Hk5  jött
tempóval, most megfontolandó, hogy visszaadjam-e a minõséget
Vl3-mal, de ebbõl elõnyösebben jönne  ki világos.  Be7-et léptem,
8.Fxg5? jött,  megkönnyítve dolgom. A megfelelõ fojtatás a Hh4!,
amire oda kell adnom a vezérem a két bástyáért, s az már egy másik
játszma.Fxk1-et léptem,  majd a vezérem kiszabadult. Ezt a
variációt kipróbálásra és tovább fejlesztésre ajánlom azoknak,
akik  a  vezérnek  a bástyák elleni küzdelméhez akar adalékokat
keresni. Egyúttal,  ha nem merül fel ellene kifogás, ezt a varit
- Gados-cselnek javaslom elnevezni.
A  hexasakk  fejlõdése érdekében minél több ilyen újítást -
- gondosabb kimunkálással- kívánok.

 A verseny pozitívuma volt még, amikor Vámosi Albert bemutatta,
hogyan lehet két huszárral bemattolni az ellenfél   királyát.
Ezzel egy régen vitatott  téma zárult le, amiért köszönet és
gratuláció.
 A verseny után készítettek velem egy riportot, ahol általában a
pénz hiányát okoltam  fejlõdésünk gátjaként, de gondolkodva a
témán, van itt még egy fontosabb  dolog, ami nekem igencsak fájó.
 Az emberek hozzáállása, amely lehet elutasító, elnézõ vagy
elfogadó. Nézzük pl. a labdát, viszonylag sok sportág alakult ki,
ami ráépül, van kispályás, nagypályás, és mûvelik sokan oda-vissza.
 Ezzel szemben  a sakkozók, mint egy eleve elrendeltetés alapján,
nem fogadják el a hexasakkot. Mondhatnám gõgösen, úri módon
elutasítják, mintegy sértésnek veszik jelenlétét, elutasítják,
ezzel kívánva életképtelenségét kinyilvánítani. Természetesen ez
nem vonatkozik mindenkire, a kivételek erõsítik szabályt, de itt
Debrecenben ez a megrendítõ tapasztalatom, s vélem sok
hexasakkozónak vette el a kedvét máshol is.  A sokszor lenézett
futballisták át-át rándulnak pl. a kispályás focihoz és jól
elszórakoznak, ezzel szemben az - intelligens, szellemi plafonon -
lévõ, talán ezért túl érzékeny sakkozók csak a négyszögben érzik
jól és biztonságban magukat. Pedig mi hexasakkozók nem akarunk
tõlük elvenni semmit, inkább adni szeretnénk valami újat, amiben
esetleg  egyesek  még jobban megtalálhatnák, saját erõbõl,
önkifejezésüket. Ebbõl is látszik  milyen nehéz a dolgunk, de
javaslom ne veszítsük el kedvünket, s ha lehet, - bár ez igen
hangzatos s talán maga a szó eléggé le van  járatva, mégis,
töretlen  hittel hexasakkozunk tovább.
Debrecen, 1992. május 6.




22.
"Kollár Attila" emlékverseny SZABADKA 1992. május 29-31. Játékidõ: 2x30 perc
A partikat nem írtuk.
   Kollár Attilával én nem találkoztam sem versenyen, sem
azon  kívül.  Sajnálom,  hogy fiatalon ment el. Életét nem
tudta igazán  kiteljesíteni,  bár  sokan  vannak közöttünk
olyanok, akik félve  keresik helyüket  és boldogulásukat a
világban.  Pedig ez a világ most nagyon mostoha, a szörnyû
polgárháború miatt. Szerb öl horvátot,  muzulmánt,  horvát
muzulmánt  és  szerbet, muzulmán szerbet vagy horvátot, de
az is lehet,  hogy  éppen a testvérét, rokonát. A politika
könyörtelen  mételye  rágja  a szeretet hajszálgyökereit a
volt Jugoszlávia területén.
A mi beutazásunkat is  megnehezítették Röszkén, a szerb
vámos 1000 márkát követelt felmutatni fejenként, mivel nem
volt   nálunk  visszazavart  bennünket.  A  magyar  vámról
telefonáltunk  Kisimrééknek,  s amíg értünk  jöttek, a két
határ között, a senki földjén  hexáztunk majd 5 órát.
Ezért csúszott a verseny, s a tervezett 2x1 órás partik
helyett, 2x30 perceseket játszottunk.
Visszautazásunk sem volt igazán leányálom,  kb.  8 órát
vesztegeltünk, csúsztunk-másztunk   a  tompai  vám  elõtt,
míg nagy nehezen átengedtek. Mi csak  nyomasztó hangulatot
és reménytelen légkört tapasztaltuk, karöltve  a közöny és
fásultság beletörõdésének fájdalmas, katartikus érzésével.
Nem tudom mi a jobb, nem megélni, átélni, vagy túlélni.




23.
XII. Nyílt OB. MISKOLC 1992. június 15-19. Játékidõ: 2x2 óra
    Ez a verseny a harmadik fordulóban pártolt el tõlem,
amikor szelíd huszárom vakvezetésem folytán  ingyen  adtam
oda Rozák Bertalannak. Hivatkozhatnék itt  Sziráki  László
zavarkeltésére,  amit  a  versenyvezetõkkel  folytatott  a
gyerekcsoport idõbeosztásáról a parti elején, de hát nekem
ezért  nem  volt  muszáj  fel-felugrálni és kiszaladgálni
minden gyorsan  megtett  lépésem után, követve és csitítva
az események elfajulását.  Ellenfelem ki is jött csendesen
utánam és közölte velem, - ütésbe tetted a huszárodat. Mit
mondhattam volna mást fájó szívvel, - hát akkor üsd le.
Sajnos a veszekedésnek lett még más következménye, fõleg
ennek nyomán  kialakult  további  nézeteltérések  hatására
mondott le a Borsod megyei vezetõ tisztségérõl  Rutkovszky
Tibor.
A verseny pozitívuma, hogy három korcsoport gyûlt össze;
gyerek, ifjúsági és felnõtt.  A gyerekek között örömömre a
debreceni Sütõ Péter második helyen végzett.
Emlékezetes  marad  számomra, bár nem éppen etikus, hogy
Deme Lajossal gyors döntetlent produkáltunk, egy jó zaftos
szalonnasütés és baráti borozgatás érdekében, a Lyukótetõi
kertjében.








24.
1. Tanker Kupa Tamási 1992.07.02.-05.
   Megszületett eddigi legrosszabb eredményem.  Van-e  még
mélyebb gödör? Bár természetesen a  0  pont  is  eredmény.
Mentségemre szolgáljon, hogy nem is akartam  eljönni  erre
a versenyre, hiszen most  halt meg édesapám, de mivel a 12
éves Alen Zseljeznik is nevezett Debrecenbõl, nem akartam,
hogy lemaradjon. A történethez  tartozik  még, hogy  azóta
abbahagyta a hexasakkozást.








25.
V. Hajdú kupa DEBRECEN 1992. október 23-25. Játékidõ:2x1 óra
 A verseny létrejöttének segítõi, akiknek ezúton is
megköszönöm önzetlen támogatását:
1. UÁMK Közösségi Ház
2. Magyar Hexasakk Szövetség
3. Debreceni Polgármesteri Hivatal Sportosztály
4. Hajdúsági Bõrgyártó és Kereskedelmi vállalat
5. Dani Péter
6. Erdei László
És végül, de nem utolsó sorban azoknak a  játékosoknak,
akik  eljöttek az V. Hajdú kupára. Ezzel is hitet  adva  az
ezután  is elõforduló nehézségek elviselésére és  leküzdéséhez.
Külön köszönöm Sziráki Lászlónak, Rudolf Lászlónak,
Deme  Lajosnak, Kisimre Istvánnak és Putzer Andrásnak, hogy
segítettek a helyi játékosok értesítésében és  beszervezésében.
Debrecen,  1992.október26.


Az oldalt készítette: © BoSa Utolsó módosítás:2003.02.17. 



 

Hexasakk - mlap Hexasakk - hupont Hexasakk - Google

Hexasakk /5mp.eu _._Hexasakk - ucuz

Debrecinum Hexasakk és Természetbarát Egyesület


 


2009.01.20.

MySpace Backgrounds

free counters

Comments