Elemi mozgásmintázatok - neuroterápia
Az idegrendszer működésének egyik fő jellegzetessége a rendszeresség. Minden tanulásnak ez az egyik fontos alapja. Az idegrendszer akkor sajátítja el egy működés, funkció szabályozását, ha kellő számú és rendszeres ismétlés útján automatizálni tudja. A mozgásműködésekkel is ez a helyzet, hiszen a tréning is egyfajta rendszeres tanulás. Ezt a szabályszerűséget használjuk fel a fiatal csecsemő mozgásfejlődési károsodásának terápiájára.
Rendelkezésünkre áll az a lehetőség, hogy a genetikailag magával hozott mozgásszabályozási készletből válasszuk ki a terápiához megfelelőket. Minden agyfejlődésében károsodott csecsemő egyénre szabott terápiás programot kap. A kezeléshez a nehézségi erőt alkalmazzuk, amely a labirintuson át hatást gyakorol az agy már újszülött kortól érett és működő részeire, amelyek a mozgást és testtartást szabályozzák. (Később az agy más, felsőbb részei ezeket a működéseket felülszabályozzák.)
Speciális testhelyzetekben a nehézségi erő, a gravitáció a csecsemőkben speciális mozgásmintázatokat (például felülést) vált ki, az antigravitációs izmok működtetésével, aktivizálásával. Sok izom kerül így egyszerre, egy mintázatban a fejemelésnek, fejtartásnak és felülésnek megfelelő működésbe, mert az ehhez szükséges ingercsomagokat a csecsemő agya indítja és tartja fenn. A neuroterápiához az agyfejlődésében károsodott csecsemőt ahhoz a mozgásmintázathoz megfelelő testhelyzetbe kell hozni, amelyet ki akarunk a kezeléshez váltani. Az agy a gravitációs ingerre mozgósítja a még működő antigravitációs izmokat, amelyek elkezdik az ellenhatást, a felülést és fejemelést kiváltani, ha eleinte messze nem is a megfelelő módon. A neuroterápia lényege, hogy a folyamatos ismétléssel, gyakorlással működésbe hozzuk azokat az egészséges idegsejt-csoportokat, amelyek ebben a korai érési időszakban még rendelkezésre állnak és pótolhatják az elpusztult ideghálózatok működését.
A terápia – amely tehát mint látjuk nem torna, hiszen a mozgásokat a csecsemő agya irányítja - az agy tanuló készségére épít. A szülő az, aki - miután az osztályon elsajátította a módszert - képes arra, hogy otthonában „tanítsa” csecsemőjét: naponta az előirt időszakokban és mennyiségben, rendszeresen és következetesen gyakoroltassa, hogy a sérült agy magára találhasson.