Bemutatkozás

Nagy Sándor vagyok, végzettségemre nézve mérnökinformatikus.
Főleg programozással és a számítógépek "belső lelkivilágával" foglalkozom. Sok dolog van amihez értek, meg elképesztően sok olyan, amihez nem.
Úgy gondolom, manapság már nincsenek ezermesterek, mindenkinek specializálódnia kell valamire, ha jól akarja csinálni.


Kicsit bővebben, mi az a "sok dolog", amivel pályafutásom során találkoztam, szakmai önéletrajz helyett:

A történet ott kezdődött, amikor középiskolába kerültem, ekkor kaptam meg ugyanis az első számítógépemet, egy Olivetti AT 286 klónt. (1 MB RAM) MS-DOS 6.22 volt rajta, így ezzel ismerkedtem meg először (az elmaradhatatlan Norton Commanderrel is), valamint a BATCH fájl "programozással". Felfedeztem a beépített QuickBasic interpretert is, de nem fogott meg különösebben. Ezután előbb a Windows 3.1-el (mely mint tudjuk nem operációs rendszer), később az iskolában Windows 95-el (ami állítólag már operációs rendszer, de inkább Kék Halál-generátor) is megismerkedtem. Matematikai készségeimet felismerve próbáltak a programozás felé terelgetni, így a Turbo Pascal 6.0-val kísérletezgettem, és egyre inkább kezdett érdekelni a dolog. Mivel mindig szerettem olvasni, nagyon sok könyvem volt ekkorra, így egy DBase alapú könyvnyilvántartással is próbálkoztam. 486-os gépre váltottam, a sebességkülönbség jelentős volt. A Win95 már akkor sem tetszett, így kísérletező kedvem odáig vitt, hogy OS/2 Warp 4.0 is volt a gépemen egy darabig. (Ez egy érdekes hibrid rendszer volt, de nagyon kis elterjedtsége és támogatottsága még engem is visszariasztott idővel)
Ekkortájt már egy barátomnak köszönhetően készségszinten szedtem szét vagy építettem át számítógép-konfigurációkat, és a telepítés is jól ment. Állandó vendég voltam a helyi használt számítógép-alkatrészekkel foglalkozó üzletekben, hátha találok valamit, amit beépíthetek a gépembe.

Az Internettel is barátkoztam, bár otthon még nem volt, és másoknál is csak a betárcsázós telefonmodemes (vagyis lassú) változat volt, az iskolában a Közháló viszont már működött. Megismerkedtem a HTML nyelvvel, első honlapomat Jegyzettömb segítségével írtam meg, később az iskolában próbáltam a Frontpage segítségével is, ami gyorsabb néha, viszont amikor belenéztem a Frontpage által gyártott HTML kódba egészen elborzadtam, és még máig jobban szeretem a Jegyzettömbös megoldást. Az akkori kis sávszélességek mellett egyáltalán nem volt mindegy, hogy egy nyitólap 1 kb vagy 100kb méretű... igazából még ma sem kellene hogy mindegy legyen, mert Magyarországon még messze nincs mindenkinek üvegszálas optikája behúzva a nappaliba. Nem beszélve az óriási képekről és flash animációkról, amit fel mernek tenni az egyébként is reklámoktól hemzsegő oldalakra, pedig ahogy Tim Berners-Lee mondta a Világhálóról 1989-ben: "...egy általános információs hálózat kialakítására van szükség, ahol az információ megoszthatósága fontosabb, mint a látványos grafikai megoldások..." (Később az internetről is írtam egy rövid gyorstalpaló ismertetőt)
A HTML mellett a Javascript is érdekelt, interaktivitást másképp nehéz volt elérni kliensoldalon.
Iskolai szakkör keretében Visual Basic-ben is programoztam egy keveset, viszont a kattintásra elmászkáló gombok volt a legérdekesebb és utolsó projekt, mielőtt lezárult ez a korszakom, még ekkor is inkább a Pascal nyelvvel foglalkoztam, némi Assembly betétekkel gyorsítva egyes eljárásokat.

Miután nagy örömömre felvételt nyertem a főiskolára mérnökinformatikus szakra, hirtelen nagyon sok minden zúdult a nyakamba. Az akkoriban népszerű Windows 98 után a Windows 2000 operációs rendszerrel kellett megismerkednem, valamint a hálózatokkal. Emellett a már rutinból menő Turbo Pascal után gyors ütemben objektumorientált programozást, Turbo C, Borland C++ nyelveket kellett elsajátítanom. Következő szemeszterben már Delphi és Visual C Builder volt terítéken. A Delphi projektnél voltam olyan óvatlan hogy elvállaltam a projektvezetői feladatokat, így hamar megtudtam mit jelent a "nagy bumm", a különböző személyek által írt modulok összeillesztésénél, főleg ha a tagok más-más verzióval dolgoztak. Egy kis Oracle adatbáziskezelés következett PL/SQL programozással megspékelve, majd egy rövid Assembler tárgy (optimalizálás magasfokon), ez szerencsére nem volt nagy újdonság nekem, elég jól ismertem a BIOS funkciókat és megszakításokat korábbról (jónéhányat fejből is), bár a régi Turbo Pascal assembly betéteknél jóval komolyabb dolgokat kellett létrehozni MASM fordítóval.
Elektronikában az OrCAD programmal kellett barátkozni, majd jött az akkor még kevéssé felhasználóbarát Linux, bár így utólag azt kell mondjam, nem igazán vette komolyan senki. (Erről egy kevéssé dícsérő cikket is írtam hirtelen felindulásomban) Ekkortájt már egy használt alkatrészekből összerakott Pentium 3 gépet használtam otthon. A JAVA programozási modul magával hozta a Sun SPARC munkaállomások használatát, ilyet biztos vagyok benne, hogy Magyarországon kevesen láthattak, a rajta levő Solaris operációs rendszerrel, ami szerencsére UNIX rendszerként nem okozott nagy meglepetést a Linux után. A szakdolgozat írása közben a Microsoft Word minden addig számomra rejtett funkcióját megismerhettem, a dolgozat témája egyébként a számítógép bootolási folyamatáról szólt, ahol eléggé beleástam magam szoftveresen és hardveresen is a témába, ez később a munkahelyemen nagy előny volt a vírusok elleni harcban.

Miután a főiskolát sikeresen elvégeztem, és a középfokú írásbeli angol nyelvvizsga ellenében kiadták a diplomámat, álláskeresésbe fogtam. (Még egy B kategóriás jogosítványt is szereztem, hogy javítsam az elhelyezkedési esélyeimet) A pályakezdőkért akkor sem kapkodtak, így örültem, amikor ha minimálbérrel is, de egy számítástechnikai üzlet felvett eladóként, később számítógép-műszerészként. Eladóként annyira nem (a kereskedelem sosem volt a kedvencem, de legalább megtanultam számlát kiállítani), de műszerészként rengeteg érdekes problémával találkoztam, a rutinszerű átlagos konfiguráció összerakáson túl néha csúcskategóriás eszközöket is kezembe vehettem, amikről csak olvastam addig.
A nehezen megfogható problémák voltak a kedvenceim, amik hardveres meghibásodásra, illetve vírusfertőzésre vezethetőek vissza, majd két éves ottani pályafutásom alatt csak egyetlen esetre emlékszem, amikor egy kártevőt semmilyen módszerrel nem tudtam hatástalanítani, ezt a gépet le kellett formázni majd telepíteni. (ez egyébként a gyors megoldás, de nem mindig célravezető, a gépen levő értékes adatokra és szoftverekre tekintettel, amiknek lehet hogy már nincs is meg a telepítőlemeze) Voltak persze olyan egyszerű problémák is, amit néhány csavarhúzó-mozdulattal meg lehetett oldani, de hozzá nem értők szemében óriási varázslatnak tűnt.
Emellett számítógépes-hálózat kiépítéssel is foglalkozhattam, majd hamarosan a helyi Debian Linux szerver személyében ismét UNIX rendszerrel barátkozhattam, és ez alkalommal valóban megbarátkoztam vele. Később a Sulinet Expressz akcióban sok Suse Linux disztribúcióval felszerelt gépet is értékesítettünk, átadáskor lelkiismeretesen bemutattam az operációs rendszert (gyakorlatilag kezdő Linux tanfolyamot kaptak az átvevők), bár az esetek 90%-ában sejtettem mi lesz a sorsa, amint hazaérnek vele. Természetesen az ekkor elterjedő Windows XP is rengeteg munkát adott nekünk, mind telepítés, mind problémamegoldás - support ügyekben. (a Windows 98/ME rendszerek egyre inkább fogytak)
Angol nyelvtudásomnak "köszönhetően" a cég Microsoft-os kapcsolattartója lettem, ez nem rótt rám gyakran feladatot, viszont ritkán dicsekszem vele.

Amikor adódott egy kedvező alkalom, egy szakképző iskolába jelentkeztem rendszergazdai állásra és meg is kaptam. Szinte ugyanazok a feladatok voltak mint az előző helyen, hálózat-üzemeltetés és építés, szerverkarbantartás, gépek beüzemelése-telepítése és a kollégák segítése amennyiben számítástechnikai problémájuk akad, emellett intézményi honlapot is készítettem. Hogy teljes legyen a Windows-ok sora, itt találkoztam először a Windows NT 4.0 munkaállomással, amit aztán rövid ismerkedés után rögtön lecseréltem, annyira nem illet a Windows 98/XP állomások közé. Az intézmény elküldött egy intenzív egyhetes multimédiás képzésre, ahol Photoshop és CorelDraw ismereteket szerezhettem, szerencsére Linux alatt a GIMP és az InkScape majdnem ugyanazokat a dolgokat tudja, így ezek az ismeretek hasznosnak bizonyultak később is.
Üzemeltetési tapasztalataim sorában a Windows 2000 szerver után a Windows 2003 szerver következett, majd a már megszokott Debian Linux rendszerrel próbálkoztam internet átjáróként és fájlszerverként, ezután pedig Ubuntu Linux szerverek és munkaállomások bevezetésén fáradoztam. (A Windows-Ubuntu különbségeiről is írtam egy rövid ismertetőt)
A felhasználókat nem kényszeríthettem, és nem is kényszeríteném akaratuk ellenére váltásra, így az Ubuntu munkaállomások dual-bootosan vannak kialakítva a gépeken, tehát párhuzamosan a Windows rendszerrel, és indításkor lehet választani egy GRUB menüből, ezzel megkapták a választás lehetőségét.
Óraadóként informatikát is tanítok, a felnövekvő ifjúságot igyekszem felvilágosítani arról, hogy a Windowson túl is van élet, a fiatalabb generáció jellemzően sokkal nyitottabb az újításokra, illetve hogy a technikai eszközökre ne varázsszerként tekintsenek, hanem nagyjából legyen sejtésük mire valók és hogyan működnek. Az órai és szakmai feladatok kapcsán én is (és reményeim szerint a tanulók is) sokkal jobban megismerhettem a Microsoft Excel, Powerpoint és Access lehetőségeit, emellett az egyre versenyképesebb OpenOffice.org csomag programjait is próbálom népszerűsíteni és természetesen használni.
A nemrégen beszerzett új gépeken már Windows 7 operációs rendszerek érkeznek, így ennek beállításaival, buktatóival és lehetőségeivel is meg kellett ismerkednem.

Az újonnan bevezetett elektronikus napló kapcsán megismerhettem a Microsoft SQL Servert, az SQL nyelv használatát gyakorolhattam napi szinten, illetve a napló internetes felületének kialakításakor előbb az ASP, majd a PHP szerveroldali szkriptnyelvet tanultam meg autodidakta módon.
A PHP-HTML-JAVASCRIPT kombináció a gyors fejlesztés-javítás-kiadás ciklus és a platformfüggetlenség miatt nagyon megtetszett és máig előszeretettel alkalmazom, hátránya hogy a forráskód kerül az ügyfélhez, amitől úgy érezhetik hogy az övék a program, holott csak a használat jogát kapták meg, és hajlamosak módosítgatni, ami olykor nem várt következményekkel járhat. Emellett a Delphire hasonlító, (csak nyílt forrású) Lazarus fejlsztőkörnyezetet szeretem még használni egyszerűbb feladatokra.
Munkám során szereztem még tapasztalatokat Microsoft IIS és Apache webszerverrel is, többféle adatbázistípussal (MSSQL, Interbase, PostgreSQL, MySQL, SQLite).

2013-ban búcsút vettem az immár 5 éve stagnáló közalkalmazotti fizetéstől, és egy biztonságtechnikai cégnél működöm, mint informatikus (behatolásjelző rendszerek, videomegfigyelő rendszerek...). Itt sajnos a Windows kliensgépeket nem tudom kiváltani a csak Windowson működő célszoftverek sokasága miatt.
Nagy kedvencemet a Linuxot csak szerverként tudom alkalmazni, bizonyos célokra, no meg néhány általunk felszerelt eszközben láthatom, Embedded változatban.

Különböző titoktartási nyilatkozatok miatt nem tudom ecsetelni mikkel foglalkozom, de az biztos, hogy nem gondoltam volna, hogy ennyi gond tud lenni bizonyos TCP/IP protokollon kommunikáló kamerával, kaputelefonnal és beléptető rendszerrel.

Comments