Domica
2009. május 16. Barlangtúrával egybekötött tanulságos tantúra
2009. május 16-án 6:00 helyett 6:30 –kor a már ismert csapattagok felkerekedtek, hogy nekivágjanak ismét egy izgalmas kalandnak. Segítségünkre volt egy „hatalmas” kül és belméretű autóbusz, a vidám hangulat és az elmaradhatatlan túra felszerelés.
Néhány megálló és néminemű apró kellemetlenség után végre kinyújtóztathattuk lábunkat, beleszagolhattunk a késő tavaszi, kora nyári friss levegőbe. Ruháinkat, toalettünket elrendezve, az induló tájképet megörökítve komótosan útra is keltünk. A dolmicai barlanghoz vezető út 3 km volt, ami fel se tűnt, mert jó barátunk Józsi minden fű, fa, virág nevét elsorolva, felsorolva, meg a röpködő pillangók (alias butterfly) színes kavalkádja elterelte figyelmünket az aszfalt okozta kellemetlenségtől, meg az elmacskásodott izmok fájdalmáról.
Alig egy kis idő elteltével egy újabb „csodára bukkantunk”. Egy még építés alatt álló parkban álló, fából faragott művészi remekekben hosszú idő után végra felismerni véltük a Béka királyfit, a nagy pocakú Döbrögi
úraságot, elmaradhatalan „társát” Ludas Matyit és izgága lúdját - és még sorolhatnám. Alig ocsudtunk fel meglepetésünkből, amikor újabb harsány hangok ütötték meg fülünket az út másik oldaláról. Izgatottan kaptuk fel fejünket és pillanatok alatt ott termettünk, amikor méltósággal elénkbe vágott egy termetes gyík. Megörökíteni sajnos nem sikerült, mert az állat eliszkolt az ismeretlen morajra, ezért hát csak a képzeletükre tudom bízni, hogyan is nézett ki valójában. Annyi segítséget azért adok, hogy az élénk zöld és a kék szín árnyalata csillant meg bőrén a napfényben.
A barlangtúra hangulatát csak fokozni tudta a magyarul is ízesen kalauzoló idegenvezető. Ismét elcsodálkozhattunk ezen a közel másfél millió éves természeti csodán. A folyamatosan növő cseppkövek úgy vélem mindenkinek beindíthatta fantáziáját. Akinek nem, segítséget a társától is kaphatott. A túra ugyan nem volt hosszú, de kárpótlásul csónakázhattunk a megduzzadt patak vizén, tovább csodálhattuk a kövek pompázatos világát. A legmeghatóbb pillanat sem maradt el, amikor egy hatalmas teremben, a változatos és színes cseppkövek között egy szívvel és lélekkel, hangunkat kitárva énekeltük el a „Tavaszi szél vizet áraszt” és a „Csitári hegyek alatt” című dalokat, így adva hírül mindenkinek, hogy van még hely, ahol sok szív együtt dobog.
Egyszer csak … sötét! A sötét és a csend jó barát, a csend még nem lett útitársunk. Próbáljuk meg újra !
A barlangi sétánk végén jól esett a kinti meleg, napfény és a madárdal. Ki „kis vonaton” ki gyalog visszament a kiinduló helyre és ízlése szerint eltölthette a közel egy órás pihenő időt.
14:00-kor folytattuk kanyargós utunkat a következő állomás helyre, a tanösvényre, amely a rendszeres túrázónak már ismerős terep. Ugyan a táv nem volt sok, de hangulatos táblák, színes látnivalók, meg egy menyasszony és vőlegény mellett vezetett az út. Minden állomás helyen feladat várt ránk, amit ki-ki kedve szerint vagy megoldott vagy nem. Persze nem maradhatott el a turista számára csak „elkeverésnek” nevezett apróbb hiba sem. De a legvégén mindenki célba ért, és a túra végén megjutalmazhattuk magunkat egy korsó jó hideg sörrel vagy fagylalttal vagy más egyéb nyalánksággal. A csoport kép sem maradhatott el.
17:00-kor elhangzott az indulást jelző sípszó helyett a felkiáltás és ilyenkor fájó, de vidám szívvel menni kell, menni kell. Még útközben körbesétáltuk az edelényi földvárat, vasrácson megcsodálhattuk az omladozó, de mégis leírhatatlan szépségű edelényi várkastélyt és ezután már majdnem semmi sem állíthatta meg a buszt hazáig. A hosszúnak tűnő úton csak úgy a magunk, később mások szórakoztatására is énekeltünk. Olykor komoly és szívhez szóló (Kék nefelecs, Zsoltárok), olykor meg vidám gyermek dalokkal ütöttük el az időt. No meg majd elfelejtem, a csapathoz tartozó fiatalok még vetélkedhettek is egymással, hogy mit és mennyit ismernek a természet nyújtotta csodából és még nem is akármilyen jutalom várt rájuk. Még a gyermekkoromból jól ismert színes cukros, gömb rágógumi hmm… és ismeretterjesztő könyv.
A kiírásnak megfelelően 20:00-kor megláttuk a már ismerős debreceni vasútállomást, ahonnan kora reggel az egész kaland elkezdődött.
Mindenki nevében megköszönöm, hogy sikerült újból egy felejthetetlen és színvonalas hétvégi programot az egyesületnek összehozni. Ismét érdemes volt hajnalban kelni és neki vágni…
(írta: Teski Csilla)
