Modern bútorok? modern lakások?

Ha valami nem mutat a jövőbe, csak a legújabb trendeket kopírozza, akkor az számomra nem modernet, hanem egy kortásr hamis biztonságérzet jelent

    A biztonság börtöne, miért menekülünk a valódi modernség elől?

A köznyelvben a „modern” szót gyakran a csillogó felületekre, a legújabb okostelefonokra vagy a katalógusok steril minimalizmusára használjuk. Valójában azonban ez csupán a kortárs dekoráció, egyfajta jelmez, amit a jelen magára ölt. A valódi modernség – ahogy azt az Etikus Minimalizmus vagy a jövőt modellező tervezés hirdeti – nem egy stílus, hanem egy radikális kognitív állapot: a szembenézés a változással és az ismeretlennel. Az ember pedig, természetéből fakadóan, ettől fél a legjobban.

A sablon mint menedék

Az emberi elme takarékos üzemmódra van hitelesítve. A „jól megtanult sablonok”, amelyeket az iskolákban oktatnak és a magazinokban mutogatnak, mentális horgonyként szolgálnak. Ha egy teret vagy egy életet sablonok szerint rendezünk be, azzal mentesülünk a döntés felelőssége alól. A sablon biztonságot ad, mert ismerős; egy olyan közös nevező, amelyben mindenki egyetért.

A valódi modernség ezzel szemben modellezés. Azt kéri tőlünk, hogy ne a múlt tapasztalataiból (a „így szoktuk” elvéből) induljunk ki, hanem vetítsük ki magunkat a jövőbe, és onnan tekintsünk vissza a jelen szükségleteire. Ez a fajta absztrakció azonban megterhelő. Könnyebb egy készen kapott stílust megvásárolni, mint egy egyedi, jövőálló létezési formát megalkotni.

Az elengedés fájdalma

A valódi modernség legnehezebb fejezete az elengedés művészete. A fogyasztói társadalom a felhalmozásra épül: tárgyakkal bástyázzuk körül magunkat, hogy elnyomjuk a bizonytalanságérzetünket. A modernség viszont azt mondja: kevesebb kell, de az legyen igaz.

Az ember azért kerüli ezt az utat, mert az elengedés egyfajta „kis halál”. Megválni a felesleges díszletektől, a társadalmi elvárásoktól és a biztonságosnak hitt, de valójában korlátozó sémáktól fájdalmas folyamat. A valódi modernség nem hozzáad, hanem lefejt. Megfoszt a sallangoktól, és ott hagy minket a puszta létezésünkkel. Ez az őszinteség pedig sokak számára elviselhetetlen.

A jövőmodellezés kockázata

Amikor valaki a jövő szerint tervez, elhagyja a kitaposott utat. Ez a tervezői attitűd nem a pillanatnyi kényelmet szolgálja, hanem a hosszú távú érvényességet. Ez azonban kockázattal jár:

• A meg nem értettség kockázata: Aki megelőzi a korát, azt gyakran idegennek vagy ridegnek bélyegzik.

• A felelősség terhe: Ha nem sablont követünk, nincs kire mutogatni, ha a modell nem válik be.

• Az intellektuális erőfeszítés: A jövőt modellezni folyamatos éberséget és logikát igényel, míg a sablonban való létezéshez elég a másolás.

A kényelem az első a gondolkodásunkban

Az ember azért kerüli a valódi modernséget, mert az tükröt tart. Nem engedi meg a hazugságokat, a felesleges kacatokat és a kiüresedett rituálékat. A „modernnek” hazudott oktatás és design valójában csak altatószer: megnyugtat, hogy haladunk a korral, miközben valójában csak a múlt sablonjait csiszolgatjuk fényesebbre.

A valódi modernség egy etikai döntés. Annak a felismerése, hogy a jövő nem tőlünk függetlenül történik meg, hanem mi magunk modellezzük azt minden egyes elhagyott felesleggel és minden egyes tudatosan meghúzott vonallal. Amíg azonban a félelem az ismeretlentől nagyobb, mint a vágy a tisztánlátásra, az ember marad a biztonságos, jól megtanult sablonok börtönében.