lingvisztikus bürokrácia
A dolog szempontjából lényegtelen okból szükségem van egy alapfokú nyelvvizsgára. Az olasz nyelvre esett a választásom; 2000 januárjában beiratkoztam a Studio Italia nyelviskolába. Akkor még úgy gondoltam, hogy ott tanulgatok, aztán majd a Rigó utcában levizsgázom, de ott nagyon népszerűsítgették, hogy náluk lehet nemzetközi nyelvvizsgát tenni meg mittudomén; mintha olvastam is volna valahol, hogy olaszból ők az eggyetlen akkreditált nyelviskola. Lényeg az, hogy 2000 novemberében nekiültem, és ott helyben megcsináltam egy sienai egyetem által szervezett nyelvvizsgát. Vártam, vártam. Valamikor márciusban kaptam egy levelet, miszerint megtudták, hogy minden tekintetben sikerült a vizsga, és majd ha megjön a hivatalos papír, majd szólnak. Akkor már hallottam a „honosítás” szót emlegetni, megkérdeztem tőlük, hogy is van ez, valami olyasmit mondtak, hogy majd a diplomával eggyütt elküldik a tudnivalókat.
Május 4-én, péntek este hazaértemben várt egy levél, hogy megjött a papír, fáradjak be érte (honosításról semmi). Aznap persze már nem tudtam, 7-én (hétfőn) elmentem. Odaadták, és úgy tűnt, hogy számukra ezzel le van tudva a dolog. Kérdem, ez a honosítás izé hogy van. Fogalmuk sincs, kérdezzem meg a Rigó utcát. Megkérdeztem, ez nem hozzájuk tartozik, hanem a Nyelvvizsga Akkreditációs Központhoz. Megadták a címet meg a telefonszámot, és azt is, hogy csak péntekenként 12 és 18 között menjek-telefonáljak.
Pénteken (11-én) 1/4 1-kor telefonáltam, magukra vállalták a dolgot és nyilván elmondtak mindent, de bennem akkor csak az maradt meg, hogy különbözeti nyelvvizsgára kell jelentkeznem, és jelentkezéskor csatolnom kell az olasz bizonyítványom közjegyző által hitelesített másolatát. Megkérdeztem, hogy az nem elég e, hogy beviszem a bizonyítványt, és ott ők lemásolják. Nem, a törvény közjegyzőt ír elő. Kétnyelvű közjegyzőt? Nem, szimplát. És időben hogy zajlik ez a dolog? Ha még ma jelentkezik, akkor júniusban írhat, egyébként szeptemberben. És (feltéve, hogy sikerül) mikor lesz papírom? A hölgy összeadott, kivont, szorzott, osztott, tán még gyököt is vont, majd kibökte, hogy két hónap múlva. Az eredetivel megeggyező ám itt sem részletezendő okból kifolyólag fontos, hogy minél előbb megkapjam azt a nyavalyás papírt, meg egyébként is van valami abszurd abban, hogy a vizsga letétele és a helyben elismert papír megkapása között eggy év telik el, így fogtam a gyerekeket, elvittem egy ismerősünkhöz, hogy ne legyenek útban, kinéztem a telefonkönyvből az ismerőshöz legközelebb eső közjegyzőt, és elindultam.
Megtaláltam a közjegyzőt, csöngetek a kaputelefonon, semmi. Egy arra járó muki beeresztett a házba, megtaláltam a közjegyző ajtaját, csöngettem, semmi. A muki azt mondja, hogy már biztos nincs itt (lehet, hogy igaza volt, sehol nem láttam kiírva, hogy mikor van félfogadás), és azt ajánlotta, hogy menjek el a szomszéd sarokra, ott is van közjegyző. Ez annyival jobb volt, hogy már a kapun ki volt írva, hogy pénteken csak 12-ig fogad. Ekkor telefonáltam a különleges tudakozónak (a Batthyány téren állok, hol a legközelebbi nyitvatartó közjegyző?), de ők se tudják, hogy mikor vannak nyitva a közjegyzők. Bóklásztam egy sort, talán azt a nagykörúti közjegyzőt érdemes megemlítenem, ahol a kapuban csak az volt kiírva, hogy létezik, a kaputelefonról se derült ki, hogy a házon belül hol is; némi csellengés után találtam kis nyilakat, hogy „közjegyző erre”, a hatodik ilyen nyíl után az is kiderült, hogy félemelet 21, végül a félemelet 21-nél (a folyosó túlsó sarkában) megtudtam, hogy pénteken eggyáltalán nincs félfogadás. Ekkor feladtam.
Némi asszonyi rábeszélésnek engedve hétfőn (14-én) újra nekiindultam, hogy félfogadási időn kívül besírjam magam a júniusi különbözeti vizsgára. Persze először közjegyzőt kellett keresni, most már rutinosan telefon mellől kezdtem. Volt, ahol nem vették fel. Volt, ahol a titkárnő felvette ugyan, de közjegyzőt csak délutánra ígért. Volt, ahol volt ugyan közjegyző, de már el volt foglalva, másnapra kaphattam volna időpontot. Volt két olyan, aki megtagadta, hogy nem magyar nyelvű szöveg másolatát hitelesítse. A másodiktól megkérdeztem, hogy hol van Budapesten olasz kétnyelvű közjegyző. A néni gondolkodott, majd közölte, hogy sehol. Aztán találtam eggyet, aki rá is ért és hajlandó is volt megcsinálni, sőt csodálkozott azon, hogy ezt nem veszem készpénznek. Ide elmentem, és tényleg minden lacafaca nélkül megcsinálták (pontosabban mindent a titkárnő csinált, a közjegyzővel csak aláíratta).
Ezután mentem sírni. Ez a NyAK a Professzorok házában található, ami egy eléggé őrzött izé, elektronyos beléptetőrendszerrel meg mifene, szóval először a portásnak kellett sírnom. A portás meghatódott, és megengedte, hogy telefonon sírjak a NyAKnak, ha beveszik, ő fölenged. Sírtam, ők is meghatódtak, és megkérdezték, hogy hoztam e a csekket. Miféle csekket? Hát amin a jelentkezési díjat befizettem. Nem, de most nagyon szívesen befizetem. Arról szó se lehet, csak postán. Így hát fölmentem, megkaptam a csekket, elszaladtam a postára (az Ajtósi Dürer sor közepéről a Dembinszky utcába), sorba álltam, befizettem, visszamentem, a portás még mindig beengedett, fölmentem, leadtam mindent. Kértek tőlem két megcímzett, felbélyegzett borítékot (valószínűleg már előbb is mondták, hogy kell), ez persze nem volt, de ezúttal már nem kellett elszaladnom, ott helyben adtak a sajátjukból.
Csütörtökön (17-én) kaptam egy levelet a NyAK-tól, miszerint ügyemet kivizsgálták és átpasszolták a Rigó utcába. Kaptam egy levelet a Rigó utcából is, hogy a vizsgám VI. 1-én 9:02-kor lesz. Aztán kaptam egy telefont is a Rigó utcából, amikor is megkérdezték, hogy mikorra hívtak, mert a számítógépük szerint VI. 2-ára, szombatra, dehát ez hihetetlennek tűnik. Megmondtam, külön nyomatékot helyezve a „két perc”-re, de ezt a hölgy elengedte a füle mellett, az elseje viszont megnyugtatta.
Elsején elmentem a Rigó utcába; ha nem is azonnal, de megtaláltam a termet. Ácsorogtam sokadmagammal, eggyszer csak jön egy nő, és a Hadkiegről ismert modorban elkurjantja magát, hogy „Kis nyelvekből vizsgázók kövessenek!”. Bután nézünk eggymásra, hogy akkor most kicsi ez a nyelv vagy sem. A nő változatlan hanghordozással és igen dühösen előadta, hogy mit nem értünk ezen, kis nyelv a francia, az olasz, a spanyol, a norvég. Ez meghökkentett, de már tudtuk, hogy nekünk is követni kell. Mindenféle labirintusokon meg katakombákon át elvezetett minket egy ebédlőbe, ott írtunk. A kétnyelvűsítő vizsgától azt vártam, hogy fordítani kell, de nem. Összesen eggy feladatot kaptam, olasz nyelven írott szöveg értésének ellenőrzése magyar nyelvű kérdésekre (4 db) adandó magyar nyelvű válaszok által. Dühöngtem egy sort, hogy mért nem hiszik ezt el az eggynyelvű nyelvvizsgából, aztán megcsináltam. Ezután ki kellett volna találnom a katakombákból, némi kérdezősködés után sikerült.
Pár hét múlva kaptam egy cetlit, miszerint 40 pontból 40-et értem el. Újabb pár hét múlva pedig a hivatalos bizonyítvány is megjött.