Utószó

Kégli Ferencnek és családjának várpalotai története a Borsós-tanyai kényszermunka-táborba való elhurcolással lezárult. A visszajövetel megtiltásával a Kégli családnak ezt az ágát több mint száz évi palotai lét után elüldözték a településről. Székesfehérváron sikerült elhelyezkedniük, és több évi egyszobás, szoba-konyhás lakások után sikerült végre az öttagú családnak többé-kevésbé megfelelő körülmények közé kerülni.

A felkutatott családi adatokból kiderült, hogy a Kégl-Kégli család a falubattyáni, szabadbattyáni és polgárdi egykori tartózkodást követően, a 19. század negyvenes éveiben települt be Várpalotára. Itt éltek, itt vettek részt a család és a nagyobb közösség életében. 

 Az adatgyűjtést tovább kívánom folytatni: a levéltári iratokban, az anyakönyvek lapjain bizonyára még találhatók további adalékok, amelyeket beépíthetek majd összeállításomba. Ha az érintett családtagok e közlés alapján kedvet kapnak az itt közölt anyag – hiteles források alapján történő – kiegészítésére, írjanak nekem kegliferenckukacgmail.com címre és én köszönettel beírom az ő közlésüket is. Ha pedig úgy gondolnák, hogy önállóan is el kívánják készíteni saját családjuk tagjainak részletes bemutatását, elegendő majd csak egy linkel utalni erre a webhelyre. 

Az alapszöveg készítésének a dátuma: 2012. április. Köszönetet mondok testvéreimnek, Katalinnak és Évának segítő közreműködésükért.