Bevezetés
Bevezetés
Ezzel az összeállítással arra törekedtem, hogy összefoglaljam mindazt, amit eddig megtudtam, megtudhattam a várpalotai Kégl-Kégli család történetéről. Úgy gondoltam, hogy az eddig összegyűlt anyagot már érdemes közzétenni webes formában.
A hasznosított források az alábbiak voltak:
Családi iratok. Az 1940-es évek eleji Magyarországon a községi tisztviselőknek is igazolniuk kellett származásukat. Apám ekkoriban Várpalotán volt községi segédjegyző, így neki is be kellett szerezni a szükséges születési, házasságkötési anyakönyvi kivonatokat. Halála után ezek hozzám kerültek, más családi iratokkal együtt.
Családi fotóalbumok.
Családtagok emlékezései.
Hári Edit családfa-kutatónak a várpalotai Kégli rokonságra vonatkozó adatainak szíves közlése.
A Magyar Országos Levéltár honlapján kereshető adatbázis az 1720. évi országos összeírás adataival
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (röviden a mormonok) egyházi anyakönyvek mikrofilm-felvételeit feldolgozó online adatbázisa:
A Magyar Országos Levéltárban kutatható egyházi anyakönyvek mikrofilmjei. (A Kégli családot érintő korszakban a falubattyáni római katolikusok születési, házasságkötési és halálozási adatait a szabadbattyáni plébánia, a polgárdi római katolikusokét pedig a fülei plébánia anyakönyveibe jegyezték fel.)
Az állami anyakönyvek online elérhetőségű mikrofilmjei erről a gyűjtőoldalról is elérhetőek:
Szíj Rezső: Várpalota. Fejezetek a város történetéből. (Budapest, 1960.)
Egyéb nyomtatott, illetve Interneten elérhető források.
Az olvasmányosság érdekében (mivel családtörténetünket nem tudományos munkának szánom) nem tűzdeltem tele az adatok eredeti helyére való hivatkozással. Minden adatom forrásra épül, s a források alapján egy hiteles történetet kívánok elmesélni, hogy unokáink is hitelesen tovább mesélhessék majd unokáiknak.
A családnév jelentése
Kezdjük először a család nevével. A kegel (ejtése: kégl) német szó, kúpot, bábut, esetenként babát is jelent. A német–magyar nagyszótárak még további jelentéseit is megadják a „kegel” szónak.
A hagyományos nyomdászatban a német eredetű „kégli” szakkifejezés a betűtörzset jelentette, amely az öntött betű hosszanti mérete volt a hozzátartozó vállfelülettel együtt (Kicsi Sándor András: Magyar könyvlexikon. Budapest, 2006. 47. oldal)
Manapság a magyar nyelvben a „kégli” kifejezést használják „szoba”, „lakás” értelemben is, ezt a jelentését az Illés együttes Kégli-dal című slágere tette közismertté.
Apám, Kégli Ferenc egyenesági családfája
Családfám apai ágán (apám, nagyszülők, dédszülők, ükszülők, szépszülők) néhány vonalon öt generációig tudtam visszamenni. Vannak ágak ahol nem jutottam ilyen messzire, de így is számos ősöm nevét megismerhettem. Az ő génjeik kombinációit hordozom, s az ő génjeik öröklődtek gyermekeimben, unokáimban.
A rokonság fogalma persze ennél sokkal tágabb. Beletartoznak a szülők, nagyszülők stb. testvérei, azok házastársai és gyerekeik is. Ezt figyelembe véve a várpalotai Kalauz, Galambos, Molnár, Simon, Szili, Saivald (Szajvald, Szejvold), Herczeg, továbbá a Csiszár, Glázer, Hanis, Ilcsik, Rótfischer (Rothfischer), Hülber, Márton, Vass és még sorolhatnám, végül, de nem utolsó sorban a Kégl-Kégli család egykori és ma élő tagjai is mind – valamilyen szinten – a rokonságomhoz tartozik.
Az eredet
A 1558–1898 közötti németországi születések és keresztelések adatai között már az 1560-as évek elején találunk Kegel, illetve Kegl nevű családokat, főként a mai Baden-Württemberg tartomány területéről. (Most, amikor 2012-ben írom ezt a szöveget, a németországi telefonkönyvekben 3746 Kegel és 18 Kégl nevű személy található.)
A Kárpát-medencében, a török kiűzése után, munkaerőre volt szükség. Ezért a 18. században több szakaszban telepítettek be németeket a Magyar Királyság területére. Ennek következtében szinte minden megyében találhatunk Kegel, Kégel, Kekli, Kigl, Kigli, Kigell, Koegl, Kögl, Khegl, Kegl, Kegll, Kégl, Kégly, Kégli nevű családot.
Az egyházi anyakönyvekben a mi családi nevünk is sokféle formában olvasható. 1775-ben például „Kekli” formában szerepel, 1783-ban „Kegli”, 1784-ben „Kégli”, 1788-ban „Kéglyi”, 1811-ben „Kégli”, 1820-ban „Kégl”. A későbbiekben a „Kegl” és a „Kégl” váltakozott, míg végül az 1800-as évek végétől Kégli Gyula családjában a „Kégli” névalak rögzült.
A családi kapcsolatok (szülő, házastárs) megnevezése alapján értelmezni tudtam a téves beírásokat is, és így azonosítani tudtam a személyeket. A római katolikus egyházi anyakönyveket sokáig latin nyelven vezették, ezért a keresztneveket is latinul jegyezték be – én ezeket is mindig magyarul írom.