Búcsúzunk
Mély fájdalommal búcsúzunk szeretett kollégánktól, Héhn Csillától, sokak Csilla nénijétől, a mi „Csillunktól”.
Vannak emberek, akiknek a jelenléte annyira természetes, annyira erős és megtartó, hogy szinte el sem tudjuk képzelni, milyen lesz nélkülük a világ. Csilla ilyen ember volt számunkra.
Egész életét a gyermekeknek, a tanításnak és a nevelésnek szentelte. Számára a pedagógusi hivatás nem csupán munka volt, hanem belső küldetés: hit a gyermekekben, figyelem a leginkább támogatásra szorulók felé, valamint rendíthetetlen elköteleződés a valódi értékek mellett.
Mindig szívvel-lélekkel tanított. Elkötelezett, kitartó, meg nem alkuvó személyisége, embersége, őszintesége, tisztánlátása és szakmai elhivatottsága sokunk számára példa marad. Biztos érzékkel tudta megkülönböztetni a látszatot a valóságtól, és a külvilág zajában is mindig arra figyelt, ami igazán fontos.
Ahogyan egész életében, úgy a legnehezebb időszakában is: az utolsó pillanatig küzdött, méltósággal, belső erővel és meg nem ingatható tartással.
Nemcsak tanított, hanem hitet adott, tartást közvetített, és maradandó nyomot hagyott tanítványai, kollégái és egész közösségünk életében.
Szeretettel és tisztelettel őrizzük emlékét.
Nyugodj békében Csillu! Hiányzol!
A Martonvásári Beethoven Általános Iskola közössége
Martonvásár nagyközség iskoláztatási helyzetéről a legelső adatok 1770-ből valók, amikor is egyetlen tanító 18 gyereket tanított elemi ismeretekre. Az 1780-as években az iskola egy szobából, egy hosszú asztalból és két hosszú padból állt.
Egy angol utazó, Richard Bright így írt 1815-ben az iskoláról:
"A gyermekek itt írni-olvasni tanulnak magyarul, horvátul és németül. Számolni is tanulnak, a lányok varrni és kötni."
A település fejlődése, a lakosság gyarapodása miatt 1856-ban két teremmel bővült az épület, és a tanulók száma elérte a 238-at. Ebben az időszakban a martonvásárin kívül még 6 iskola működött a megyében.
A községet érintő nagy tűzvész után, 1906-ban épült a település központjában elhelyezkedő iskolaépület, a jelenlegi B épület. A kültelepüléseken - Erdőháton, Kismartonban - élő gyerekek részére tagiskolákat hoztak létre, amelyek 1945-től az 1970-es évek elejéig működtek.
A település kultúrális és művelődéstörténeti értékei között kiemelkedő szerepe van a Brunszvik családnak és az általuk Martonvásárral kapcsolatba került világhírű zeneszerzőnek, Beethovennek.Iskolánk 1954-ben vette fel Beethoven nevét. Az ipari és mezőgazdasági fejlődés következtében a lakosság száma évről évre tovább növekedett, az oktatás tovább fejlődött.
A fejlődés egyik újabb állomása volt az új iskolaépület, tornaterem megépítése, majd későbbi bővítése. A tárgyi feltételek folyamatos javulása mellett az iskolai oktatás-nevelés is fejlődött. Tanulóink létszáma hosszú évtizedek óta 550 fő körül mozog. Személyiségük fejlesztésére, tehetségük ápolására a nevelőtestület újabb és újabb lehetőségeket alakít ki.
A zeneoktatás, majd a néptánc bevezetése alapozta meg a ma már önállóan működő művészeti iskolát. A nevelőtestület a hagyományok megőrzése, a település értékeinek megismertetése mellett a reál és humán tudományok, a sport, a nyelvek iránt érdeklődő tanulók számára széles körben alakított ki különböző képzési lehetőségeket.
Helyi pedagógiai programunk elkészítésénél elsősorban az vezérelt bennünket, hogy lehetőséget teremtsünk tanulóinknak a korszerű alapműveltség elsajátítására, hozzásegítve őket ahhoz, hogy egészséges, harmonikus személyiséggé fejlődjenek.
(Részlet a pedagógiai programból)