Vadaspark

Post date: Jun 13, 2012 4:20:29 PM

Még a múltkor történt, hogy egy hétköznap este ismét tekertünk a szokott társasággal. A városban aznap délután mindenki idiótaként közlekedett, nem tudom, mi ütött az emberekbe. A Probike-tól 18:00 után rajtoltunk. Először valami ismeretlen, de nem is igazán tekerhető ösvényt fedeztünk fel a Látó-hegyen, hogy meglegyen a napi misszió. Nagyjából a Fenyőgyöngyénél bukkantunk ki, kicsit feljebb a kék kör jelzésen indultunk el a HHH csúcsa felé. Erre van egy nagy köves rész. Éppen Zoli ment előttem, mikor csak tréfából rászóltam: "Go, go, go!" Ezt ő komolyan vette, és megnyomta a tempót, és szinte megállás nélkül fel is tekertünk ezen a részen.

Legurultunk a Yoko Onón, az erdei DH ösvényen, fenn már készülődött három freerider, de bőven volt időnk levánszorogni. Nekem nem jön be ez a lejtő, ráadásul mindig elfelejtem, hogy az ugratók alá farönkök vannak beépítve, nem lehet csak úgy átgurulni rajtuk. :) Az egyiken emiatt majdnem fejre is álltam. A reptér felett átgurultunk a Határ-nyeregbe, innen a jól begyakorolt Katonasírok - Hűvösvölgy útvonal következett. A lángosos tulajdonosa éppen akkor zárta az üzletet, irigykedett ránk, és felajánlotta az autóját a bicikliért cserébe, de kinevettük. :)

A Hárs-hegyre nem másztunk fel, csak megkerültük. Szépjuhásznétől a piroson mentünk tovább északnak, már csak ketten Zolival, akinek a fejében ott volt az útvonal terve. Ezúttal nem maradt ki a "nagyköves" Fekete-fej sem, ahol tulajdonképpen egész könnyen le tudtunk jönni - a régi tanács itt is jól jön: technikás részen nem szabad megállni...

Már nem tudom, pontosan melyik utakon jutottunk el a Budakeszi Vadasparkig, de az tény, hogy valahol a piros jelzés és az elkerített bemutató terület között jártunk. Itt van egy kerítéssel határolt, háborítatlan állományokból álló erdőrész, a fák gyakran már egész alacsonyan elágaznak, és közöttük a hézagosan záródó lombkorona miatt dús zöld aljnövényzet tenyészik. Legalább egy tucat szarvast láttunk távolról az etetőhelyek környékén. Igyekeztünk csendesen, lassan vonulni, hogy ne zavarjuk meg az állatokat, ennek köszönhetően egész jól megfigyelhettük őket. Láttunk sárga nőszirmot és nagy ezerjófüvet is.

A terület másik végén ismét átmásztunk a kerítés létráján. Innen nem messze a Pilisi Parkerdő terepjárós embereivel találkoztunk. Ekkor már esteledett, de még világos volt. Kiderült, hogy nemsokára indul a vadászat, ezért visszaküldtek minket a piros jelzésre, ahonnan a szokásos "hazavezető" úton begurultunk a János-hegy alá. Feltekertünk a János-hegyi nyeregbe, onnan pedig már lámpával, aszfalton a Normafához. Közben defektem lett hátul, de már nem akartam a belsővel vacakolni, csak annyit pumpáltam a kerékbe, hogy rendesen guruljon. Innen már csak az Ördög-árokba ereszkedtünk le a vízmosásos Farkas-völgyön át, aztán irány a Kelenföldi pályaudvar aluljárója a jó öreg Beregszász utcán át. A Hungária körúton még egyszer meg kellett állnom pumpálni. Otthon a gumi egy nap alatt leeresztett, de másnap meg is ragasztottam a lyukat.

Adatok (munkába menetellel együtt):

73,83 km, menetidő: 4:42'42, átlag: 15,6 km/h, maximum 52,9 km/h.

És ezután két nappal következett a Tour de Pelso...