Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
A szerelem a világnál nagyobb,
A te szerelmed én vagyok
A világ változik, a szerelem nem,
És te vagy az én szerelmem
Mint egy gyémánt
Ragyognék
Mint te, a forrás
Te adsz fényt
Verset szánt szándékkal írsz-e?
Vagy te inkább fontolgatod
Rímbe csapó gondolatod,
S tudatod a versed dísze?
A napkelténk az,
Amit senki nem néz
Lemaradnak,
Mert nincs naplementénk
Az volt az én célom,
Az volt az elképzelés,
Hogy megmentsem a világot
A szerelemért
Mi ezt itt?
Egy álom?
Sajnálom
Én ebben nem veszek részt
Egyrészt
Másrészt, ami legyőzi a józan észt,
A szív, a szerető
Nem legyőzhető
Mi a legmélyebb, legvalósabb hely, ahova eshetsz?
A jelen
De ha vele vagy, magas, ha vele vagy...
Szerelem
Egy életben egyszer
Ezt a kérdést tedd fel:
Mi történik velem?
Mert magának elnyer
Ilyen az az ember,
Ilyen a szerelem
Emésztési rendszerem
Nem szeret engemet
S zavaromban
Darabok kavarognak
Szépeket kínáló,
Végtelen írkáló,
Cirkáló életem
Ritkán jó – véletem
Mihez kezdesz,
Ha a sorsod
Kitépkedte minden tollad,
De szárnyaidat nem vágta le?
Egy késő délutáni
Forró tea helyett
Kérhető, s adni jó
A szeretetet
Korunk valósága
Érthetetlen
S élhetetlen
A bölcs ember számára
Vett, s nem főzött ebéd...
Maradj inkább szegény
Mintsemhogy
Megspórold a pénzt,
S kényelmetlen, nehéz élted
Szidjad