Fuvola, furulya
Szaktanár neve: Kovács-Madai Zsuzsanna, dr. Tímár Judit Krisztina, Szép Alfréd
A fuvola fúvós hangszer, aminek valódi fúvókája nincs is. A hangszert a játékos ajkai által a fejrészen lévő befúvónyílásra irányított levegőáram szólaltatja meg. A fuvola csöve játék közben a fúvás irányára merőlegesen, oldalsó helyzetben áll, ezért harántfuvolának is nevezik. A különböző hangmagasságokat hanglyukakkal, billentyűzet segítségével lehet rajta képezni.
A fuvolát fúvástechnikája, zenekarbeli szerepe alapján a fafúvós hangszerek közé sorolják annak ellenére, hogy napjainkban már leggyakrabban fémötvözetből készül. A legmozgékonyabb hangú fúvós hangszer. Mérete és súlya alapján csak 8-9 éves kortól ajánljuk használatát. A kisebb termetű gyermekek sikeresen használhatják a Fafuvi elnevezésű hangszert, mely fából készül, kisebb és könnyebb, mint a hagyományos fém fuvola. Bársonyos, puha hangja, és jó illata minden gyermeket elvarázsol.
A furulya is az ajaksípos fúvós hangszerek közé tartozik. A hangszert játék közben egyenesen, a levegőbefúvás irányában tartva, illetve fúvókájának csőrszerű nyúlványán keresztül fújva szólaltatják meg. A különböző hangmagasságokat hanglyukakkal és oktávátfúvással lehet képezni, e tulajdonsága alapján a fafúvós hangszerek közé sorolható akkor is, ha manapság gyakran műanyagból készül.
Ezt a hangszert minden gyermek sikeresen meg tudja szólaltatni, fogása könnyen elsajátítható, tehát minden gyermeknek ajánljuk. 1-2 év tanulás után, más fúvós hangszer tanulását is lehet választani.
__________________________________________________________
Harmonika
Szaktanár neve: Réger Henriett
A harmonika az aerofon hangszerek családjába tartozik. A szabad nyelvsípokba a harmonika közepén található lamellás kialakítású légszekrény húzásával és tolásával lehet levegőt juttatni. Hogy mely sípba jusson levegő, az – a harmonika típusától függően – gombokkal vagy billentyűkkel szabályozható. Megszólaltatásához és a helyes hangszerkezeléshez egyaránt szükség van a teljes felsőtest, a karok és ujjak összehangolt mozgására.
A hangszer széles körben elterjedt a világon, számos ország és nép kultúrájában megjelenik. A harmonikán közel minden zenei műfaj bemutatható, a klasszikustól a dzsesszen át a modern popig. A modern harmonika három fő részből épül fel, a sípokat és a mechanikát tartalmazó két oldalsó részből és az általuk közrefogott légszekrényből. A mai harmonikák bal oldala kivétel nélkül a basszus számára szolgál, míg a jobb oldalt a melódia játszására alakították ki.
A különböző hangmagasságú sípsorok megválasztásával és azok hangolásával egyedi – vagy akár más hangszerekre emlékeztető – hangszínek szólaltathatóak meg. Ezeket a hangszíneket a regiszterváltókkal kapcsolhatjuk, amik kiválasztják a különböző sípkombinációkat. A zenei sokféleség miatt, a harmonika különböző formájú, kialakítású, egyedi hangzásvilágú lehet.
__________________________________________________________
Hegedű
Szaktanár neve: Radnai Ágnes
A hegedű a vonós hangszerek hegedűcsaládjának legmagasabb hangolású, méretre legkisebb tagja, 4 db, kvint (5 hang) távolságra hangolt húrral. A vonósok csoportjába tartozik még a mélyhegedű, vagy közismertebb nevén brácsa, a cselló (más néven gordonka) és a nagybőgő (másként gordon).
A legmélyebb húr (ami tulajdonképpen a hegedűn megszólaltatható legmélyebb hang) a kis G, ezt követi az egyvonalas D-, egyvonalas A-, illetve a kétvonalas E-húr.
A hangszer iránt támasztott megnövekedett igények következtében az egyik legösszetettebb építési szakértelmet igénylő hangszer lett, gondos készítési és játéktechnikai bánásmód kombinációja a többi húros hangszert meghaladó virtuozitást, valamint széles skálán változtatható dinamikai előadást is megengedő teljesítményt eredményez. A vonósok közül talán a legnépszerűbb, de mindenképpen a leggyakrabban előforduló és legkeresettebb hangszer.
__________________________________________________________
Szaxofon
Szaktanár neve: Álló Judit
A szaxofon (szax, szaxi) egyszerű nádnyelves fúvókával megszólaltatott fúvós hangszer. Fémből készült csöve bő, kúpos furattal rendelkezik, hanglyukakkal, billentyűkkel lehet rajta játszani. 13 féle méretben és hangmagasságban készül a sopranisszimótól a szubkontrabasszusig. Leggyakoribb a szoprán-, alt- és tenorszaxofon. A dzsesszben, a szórakoztató zenében, a katonazenekarokban és fúvószenekarokban használják elsősorban, de előfordul szimfonikus művekben és operákban is. A szaxofon teste sárgarézből készül, ennek ellenére nem soroljuk a rézfúvós hangszerek közé, mert megszólaltatási módja alapján eltér azoktól. Nem a tölcséres fúvókájú, hanem a nádnyelves hangszerek közé tartozik, és az a sajátossága, hogy hangsorait hanglyukakkal, billentyűkkel lehet előállítani, a fafúvós hangszerekkel rokonítja. Fúvókájának működési elve alapján a klarinéttal rokon, de csövének kúpszerű furata alapján az oboafélékhez is hasonlítható.
__________________________________________________________
Trombita
Szaktanár neve: Wagner József - Zsiga bácsi, Pichler Soma
A trombita a nyugati zenében használt tölcséres fúvókájú, más néven rézfúvós hangszerek közül a legmagasabb hangú. Hangfekvése a kürt, a harsona és a tuba fölött van.
A trombita egy változó keresztmetszetű, többszörösen meghajlított csőből áll, melynek egyik végén helyezkedik el a fúvóka, a másik vége tölcsérszerűen kiszélesedik. Anyaga sárgaréz, vagy más rézötvözet. A cső hosszának nagy részében cilindrikus, tehát azonos keresztmetszetű, menzúrája szűk, ennek köszönhetően fényes, érces a hangja. A tölcséres rész segít a hang sugárzásában, ugyanakkor a fafúvósoktól eltérően a hang képzésében is részt vesz. Három szelepe jellemzően nyomóventil, ritkábban forgószelep. Működtetésükkel a csőrezonátor hosszúsága változtatható oly módon, hogy abba különböző hosszúságú toldalék csődarabokat iktatnak be. A szelep nélküli trombita a natúrtrombita.
A leggyakoribb a B hangolású ún. B-trombita, de ezenkívül készítettek már trombitát C, D, Esz, E, F, G, A hangolásban is.
Zenekarokban kedvelt a C-trombita, melynek kisebb mérete folytán hangja még fényesebb, élénkebb, mint a B hangolásúé, és az előjegyzések figyelembevételekor mentes a transzponáló hangszerek hátrányaitól.
A többi tölcséres fúvókájú hangszerhez hasonlóan a trombita elsődleges hangforrása a játékos fúvókához szorított, rezgésbe hozott ajkai között átpréselt levegő, amely a cső levegőoszlopának különböző rezgési módjait, rezonanciáit képes megszólaltatni. A legtöbb szelepes rézfúvós hangszerhez hasonlóan az első szelep egy egészhanggal, a második félhanggal, a harmadik kisterccel mélyíti a hangszer alaphangját. Ezek kombinációi teszik lehetővé a felhangsor hangjai közötti űr kitöltését.
A trombita transzponáló hangszer, a leggyakoribb B trombita a kottához viszonyítva egy hanggal mélyebben szól.
A fúvós zenekar legfontosabb hangszere.
__________________________________________________________
Ütőhangszerek, dobok
Szaktanár neve: Major Kinga
Ütőhangszernek – megszólaltatási módjánál fogva – azokat a hangszereket nevezik, amelyeket kézzel, lábbal, vagy külön e célra készült szerszámmal, dobverővel, esetleg billentyűs, mechanikus szerkezettel megütve szólaltatnak meg. Ide tartoznak azok a hangszerek is, melyeknél a hangot olyan mozgás – rázás, kaparás, forgatás – által hozzák létre, mely közvetve eredményezi a hangszer részeinek összeütődését.
Megkülönböztetünk hangolt és hangolatlan ütőhangszereket, az előbbiek hangjának megfeleltethető valamilyen zenei hang (pl. harang, üstdob, xilofon), az utóbbiakénak nem (pl. cintányér, triangulum, maracas).
Az ütőhangszerek a hangkeltés akusztikai természete alapján lehetnek:
· idiofon hangszerek (például triangulum, xilofon, marimba)
· dobok, tehát membranofon hangszerek (például pergődob, üstdob),
· megütéssel megszólaltatott húros hangszerek (például berimbau, cimbalom),
· ütéssel megszólaltatott aerofon hangszernek (is) tekinthető pl. a ceglédi kanna.
__________________________________________________________
Zongora
Szaktanár neve: Poórné Gál Katalin, Apaceller Péter, Timkó János Pál
A zongora billentyűs, sok húros hangszer. Billentyűsorral összeköttetésben álló, kis kalapácsokkal megütött, hangszekrényben kifeszített fémhúrok adják a zenei hangot. Hangképzése mechanikus, alapszintű kezelése a többi hangszerhez képest egyszerű, viszonylag könnyen és gyorsan elsajátítható.
Népszerűségének oka az is, hogy egy játékos több szólamot képes egyidejűleg megszólaltatni rajta, így zenekari vagy kórusműveket, de akár operákat is könnyen előadhatunk segítségével. Ilyen szempontból a zeneszerzők és karmesterek fontos segédeszköze. A zongorát időről időre be kell hangolni, hiszen a húrok megfeszítettsége alapvetően meghatározza a hangok magasságát.
A hangverseny zongora kisebb változata a pianínó, melyet Zeneiskolánk tantermeiben is használunk.
__________________________________________________________
