Hát ez már aztán sok, sokk.
Valahol dél-Amerikában elképesztő panama rajzolódik ki.
A demokráciarombolás, a klikk rendszer, elérkezett a gyakorlati következmények szakaszába.
Innen messziről, csak mosolygunk, csodálkozunk, az ottaniaknak nyilván nem oly vidám.
Szegény ottaniak, nem gondolták volna, hogy a 21. századba ide jutnak. Mit vétettek szegények, hogy egymás után ilyen vezetések sújtják őket, ugyanis e panamáról is kiderült a legfelső körök nyakig benne vannak. Valami, bróker botránynak indult de azután sok minden kiderült.
Vagy 150 milliárd pénzt sikáltak el, elképesztő mennyiség. Vagy többet. Ehhez képest hol vannak a régi tízmilliós Nokiás pénzek. És többi is, legfeljebb 1-2 milliárd. Piskóta. Ez 150 milliárd.
Hová lett ez a hatalmas összeg? Még a külföldi sikkasztások, amikért már az ottani politikusok börtönbe ülnek, azok is pimflik ehhez képest. Azért ezek a fiúk nem aprózzák el.
Kiáll a dél-Amerikai miniszterelnök és kezével a szája körül babrálva, magyarázkodik. Aki egy kicsit ért a testbeszéd pszichológiájához, az tudja mit jelent ez.
Persze a beszéd tartalma is árulkodik. És nemcsak az övé, az egész társaságé. Megbánás, önkritika egy száll se, legjobb védekezés a támadás. Például, azt mondja: biztonságos papírokba, állampapírokba volt, egyébként az állam pénze, tehát semmiképpen nem veszhetett el az állam pénze - a miniszterelnök azonban mégis aggódni kezdett a közpénz elvesztésén és kiadta a parancsot, kivenni. Meglepődve tapasztalták utólag, hogy a pár milliárd kápéba jött meg. Ó mily véletlen és apró figyelmetlenség. (Lehet, hogy nem állampapírba volt a pénz? És nem is szabályos állami pénz volt? Milyen papírokról van szó? De hogy is lehet ilyent gondolni). Szóval aggódni kezdett a közpénzért, ó be gondos gazda. De azzal, hogy kápéba kivették, ahelyett hogy betettek volna - 15-30 ezer többnyire kisembert kvázi tönkretettek. Ügy látszik a konkrét kisemberek konkrét pénze nem közpénz. Ha konkréttá válnak a kisemberek, akkor már nem is érdekesek. A konkrét kisemberek, a valóságos kisemberek ebben a rendszerben valahogy soha nem jelentik a nemzetet, a közt, keményen dolgozó embereket. Csak a szövegelésben, van valami megfoghatatlan tömeg, nemzet, aminek nagyon nézik az érdekét. Valójában a lenézés, a semmibe nézés, a hülyének nézés, büdös légköre áraszt el mindent.
Jó, de hol van a 150 milliárd? És hogy juthatott idáig a dolog?
Szegény ottaniak, azért ezt nem érdemelték meg, mármint, hogy egyik vezetés rosszabb, mint a másik és egyre romlik. Mert rendben van az emberek választanak, és talán sejtik is, hogy nem lesz egészen oké. De arra ki gondolna, hogy egyszerűen lopni, csalni, és abból hazardírozni fognak, és nem is kicsibe.
Hogy jön ide a demokrácia, és a klikk rendszer? Több egyszerű összefüggés van.
Pl. a demokráciarombolás, és a nép kifosztása is, a nép lenézéséből ered. Prózai okok is vannak. A diktatúrában és a klikk rendszerben a főnök, tehetségtelen, semmihez sem értő talpnyalókat nevez ki, akik persze gyenge és népellenes dolgokat művelnek. Továbbá, a centralizálás (ami a demokráciarombolásból ered) azt jelenti, hogy lényegében kevés ember dönt, intézkedik, a szolgahad semmit nem mer az igazi urak nélkül tenni. Vagyis a kevés úr, bármilyen okos lehetne, (lehetne, de nem az) nem érthet mindenhez, és ideje energiája is korlátozott – gyengébb ellenőrzés, rosszabb döntés.
Szegény ottani nép, de ha megint megválasztják ezeket, akkor tényleg megérdemlik.
Az is igaz, hogy a másik választható társaság még arra sem volt képes, hogy elismerje a hibáját, a szélsőséges neoliberális politikáját. A harmadik társaság pedig szintén demokráciaellenes, és rasszista.
Akkor tehát, mégis: szegény ottani nép. De azért aki ezekre a mostaniakra szavaz, az már tényleg ….