A lényeg, egyben előzetes vázlat

A lényeg és előzetes vázlat.

Aggódóm a manipulációért.

(a manipuláció kézikönyve)

Apám furcsa viselkedése miatt kezdtem érdeklődni a manipuláció iránt. A naplóírásra, pontosabban blog írásra  azonban az motivált, hogy a fejembe már zavarosan kavarogtak a gondolatok, szóval nem árt valamilyen  rendszerezés. Nem gondolnám, hogy e blogot valaki is olvassa, nem kívánok senkit oktatni, még kevésbé tanácsot adni. Akkor mégis miért választom a nyilvános világhálózat oldalait? Egyszerűen, azért mert az önmagamnak való írást én abnormálisnak, amolyan eltemetkezésnek tartom. Persze ez is önmagamnak írás, de mégis legalább elméletileg kinyitom az ajtót. Aki akar az bejöhet, betekinthet a gondolataimba.

Tulajdonképpen a legértékesebb információnak az apámtól kapott egyik felsorolást tartom melynek címe: a manipuláció tíz alapeleme. Ez szinte meglökte, a felélénkítette az agyműködésem. Erről még remélhetőleg fogok beszélni, most viszont visszatérek apám furcsa és számomra meglehetősen ellenszenves viselkedésére. 

Körülbelül tíz éves koromba figyeltem meg először, hogy apám állandóan politikai műsorokat néz - ez önmagában még nem  fura, azonban, hogy ezeket a tévéadásokat végig dühöngi, már nem teljesen kerek. Mert ha dühíti, akkor minek nézi. Apám egyik szokása, hogy felpattant az ágy széléről ahol addig ült és a szobába körbe-körbe járkálva, nem kiabálva, de hangosan és rendkívül indulatosan ilyesmiket hajtogatott: - hazudnak, de hát hazudnak, hogy rohadnának el. Ezt is gyakran hajtogatta: - pofátlan szemét banda, hogy lehet ekkorát hazudni.

Máskor pedig egyre vörösebb arccal, kezdte az ágyat püfölni, miközben ilyesmiket hajtogatott: -  szemetek, gazemberek, ezek teljesen hülyének néznek.  Hogy rohadnának el.

Ekkor általában a tévére néztem, de ott csak nyugodtan beszélgető, néha mosolygó embereket láttam.  Az egész felettébb ellentmondásos volt, az állítólagos gazemberek nyugodtan mosolyogtak, még akkor is ha netán vitatkoztak. Ugyanakkor itt a van egy ember, aki nem tehet semmit, akire senki se hallgat, mégis dühöng. De hát csak magát bünteti.  Akaratlanul is ez jutott eszembe: csóró szánalmas emberke az apám.

Most is így gondolok rá:  szerencsétlen csórikám. Viszont - dühöngő erkölcscsősz – ezt is gondoltam és gondolom róla.

Ahogy apám egyre inkább zsugorodott a szemembe úgy kezdetem egyre inkább csodálni a tévébe szereplő politikusokat, elemzőket elsősorban nyugodt viselkedésük miatt.  Később azonban tudatosult bennem, tulajdonképpen a rezzenéstelen pofátlanságot, gátlástalanságot csodáltam, feltehetően azért mert én magam egy meglehetősen gátlásos, visszafogott, mondhatnám  merev ember vagyok. Már gyerekkoromba is ilyen emberke voltam.

Apám azonban nemcsak tévénézés közben gerjedt be, hanem akkor is ha hivatalos  levelet kapott. Márpedig azt elég gyakran kapott. Többnyire a házügybe kapott hivatalos levelet, de néha más ügyekbe is. Ez a házügy arról szólt eredetileg, hogy a családnak Újpesten volt egy ingatlana, egy háza, ami mellé az ottani önkormányzat utcaszélesítést tervezett. Azonban ez csak amolyan kamu, soha meg nem valósuló komolytalan terv volt. Pontosabban az önkormányzat a maga részéről semmit se volt hajlandó tenni a terveinek megvalósítása érdekében, sőt ha tehette inkább akadályokat gördített az útba. Később persze rájöttem, hogy ez az ügy is, mint sok más társa, nem a problémák megoldásáról szól.

Részünkről az volt a probléma, a baj, a kárunk abból eredt, hogy az ingatlannal nem lehetet mit kezdeni. Eladni nem lehetett, átépíteni nem lehetett, de a felújítás is rizikós volt. Egyébként egy senkinek sem jó helyzet jött létre - hiszen az önkormányzat tervei is az árokba voltak hajítva, - és ebben nem az apám volt a hibás. Ezt őszintén ki kell mondani annak ellenére, hogy apámat, enyhén szólva nem kedvelem és még kevésbé tisztelem.

Senkinek nem jó helyzet? Már ekkor elkezdetem azon gondolkodni, hogy mi is az a jó helyzet. És azon, hogy a senkinek nem jó helyzet, talán egyeseknek, vagy sokaknak, mégis „jó helyzet”.

Apám ekkor kártalanítás követelt de az is felmerült, hogy az önkormányzat kötelezően vegye meg az ingatlant. Persze az önkormányzat egyikre sem volt hajlandó. A lényeg, hogy az ügy egyre csak dagadt, néha az apám is fellebbezett – most már nem lehet abbahagyni – mondogatta. Többnyire azonban az önkormányzat, ill., az állam dagasztotta, húzta az ügyet. Ugyanis különböző állami hivatalokat az önkormányzat bevont az ügybe, vagy csak úgy bevonódtak. A lényeg, hogy most már vagy nyolc éve tart az ügy, és vannak olyan időszakok mikor apám naponta órákat foglalkozik az iratokkal, ilyenkor hetente kb. két levélváltás (panasz elutasítás, végzés, határozat, bírság, fellebbezés, stb.) történt és történik. És vannak nyugisabb időszakok, amikor csak havonta egy levélváltás történt és történik. Mert az ügy még mindig tart. Tehát jelen időben folytatom. Az ügy egyre csak terebélyesedik. Jelenleg egy szekrény már tele van az iratokkal.  Úgy tudom jelenleg két per, és nyolc hatósági ügy ágazik már le az ügyből. Apám már régen befejezte volna, ha megfelelő ajánlatot kap, de úgy látszik az állami hivatalok, szervek, élükön az újpesti önkormányzat, és a váci utcai kormányhivatal, jelenleg fideszes, fineszes embereivel egyáltalán nem törekednek a megoldásra, de még csak a befejezésre sem. Pedig valójában nem lenne egy bonyolult ügy, persze most már sikerült azzá tenni. Kiszámoltam, ha mindent összeadunk, akkor egy egész állami hivatalnok teljes munkaidejét lefoglalja apám házügye. Szóval az ügy rengeteg időt, energiát rabol el, az emberektől, az államtól, valójában azonban órák alatt vagy legalábbis hetek alatt el lehetne intézni.  Öngerjesztett felduzzasztás történik. Apám egyik ügyvédje, aki néha megjelent nálunk állandóan leszidta apámat: - pontosan, röviden, tömören kell fogalmazni, nem szabad bonyolítani az ügyet. Persze ezen én jókat mosolyogtam magamban, mert a rövid tömör megfogalmazások eredménye, több zsákra való, az üggyel kapcsolatos irat jött létre. Hihetetlen bonyolult értehetetlen és értelmezhetetlen irathalmaz keletkezett, és még nincs vége.

Ez ügy kapcsán is ugyanazokra a megállapításokra jutottam, mint amit megállapítottam a közélet, a köztájékoztatás szemlélése során. Rájöttem, az emberek, de főleg a vezető osztály és annak hivatalnokai nem törekednek az igazságra, sem a megoldásra. Mosolyogva kedélyesen, mondhatnám pofátlanul, lubickolnak a valótlanságok posványába, mintegy igazolva, hogy szükség van rájuk és az irányításukra. És mellékesen azt is élvezik, persze csak a lelkük mélyén, maguknak is hazudva, hogy tudják a másik oldalon, ott vannak a dühöngő, kesergő, nekik kiszolgáltatott, emberkék. A dolgokat, az ügyeket, nagy és kicsi ügyeket is - az emberek, de főleg a vezető osztály és annak hivatalnokai nem azért nem oldják meg, mert nem tudják megoldani, - hanem azért, mert nem akarják megoldani.

Szóval apám elég sűrűn kap levelet, mondjuk úgy, az államtól, és bár felkészült azok kellemetlen tartalmára (még soha nem csalódott kellemesen), mégis elég sajátos rohamok törnek rá. Először vigyorogva de láthatóan feszülten, ilyesmiket mondogat, miközben elvonul a levelet tanulmányozni: - Na ebben is hazudnak, hát persze hogy folytatódik.

Ennek ellenére pár perc múlva már körbe kering a lakásban, maga elé mormolva különböző alpári kifejezéseket: - szemetek rohadtak hazudozók - majd elrohan és vadul ír a gépébe, majd egy idő után megint fel-alá járkál mormogva.

És ez akár napokig is eltarthat.

Mint mondtam apám ilyetén való viselkedése engem elámít, néha mosolyra késztet, de leginkább mégis ellenérzést vált ki.  Különösen mióta ráébredtem: tulajdonképpen az emberek nagyobb része elviseli, talán még igényli is, ezt a mosolygós pofátlan hazugságiszapba való lubickolást.

Sőt jelentős része kifejezetten jól érzi magát, miközben a zavaros kissé büdös iszapba lubickol.  Ha pedig ez így van, akkor a manipuláció, a hazugság, természetes. Hát akkor, az én apám miért nem veszi ezt tudomásul??

Második, avagy a most következő  blog bejegyzésem, az előző folytatása. Szóval apám házügye kapcsán, melybe én is bele tekinthettem, már középiskolás koromba ráébredtem: a vezetők, a hivatalok és általában az emberek végső soron azért nem oldják meg a megoldható problémákat, mert nem akarják megoldani. Állandóan siránkoznak: jaj borzasztó, hogy háborúk vannak. Jaj szörnyű hogy keményebb és puhább diktatúrák vannak. Jaj de borzalmas, hogy az emberek, gyerekek milliárdjai nyomorognak és még sorolhatnám. Szörnyű ez a bürokrácia, és még hosszan sorolhatnám. Szóval állandóan siránkoznak, pontosabban úgy tesznek, mintha sajnálkoznának, és úgy tesznek, mint akik nagyon keresik a megoldásokat, de mindez csak megjátszás, színjáték -  valójában, igazából, komolyan nem sajnálkoznak, nem keresik a megoldást. A másik, amire ráébredtem, hogy nem butaságból, nem lustaságból, és nem kimondott gonoszságból teszik mindezt, hanem azért mert az emberek többségének van egy olyan tulajdonsága melyet én egyszerűen és röviden így nevezek: presztízsharcosság.  Persze ennek sok közeli testvére van, pl.: felsőbbrendűségi érzés, okoskodás, uralkodási hajlam, pozícióharc. Ez utóbbi már az állatoknál és az ősembernél is megjelenő, mondhatjuk: ösztönös tulajdonság. 

Nagyjából három évvel ezelőtt adta át apám az alábbi irományát. Az egyik ok, ami miatt átnéztem és ide is bemásolom: aki a manipuláció mestere akar lenni, annak ismerni kell az igazságot is. Hiszen a manipuláció nem más, mint az igazság elferdítése. Tudni kell mit, hogyan ferdítünk el. Márpedig én a manipuláció mestere akarok lenni.

Tehát következzen apám irománya. Azután elmondom, mit gondolok róla.

Gondolkodástan folytatása.

A gondolkodás témái

• 1. A mindennapi, nagyrészt megszokott élet lebonyolítása

  2. A világ feltérképezése

Ennek fontos része lenne a az igazsággal a gondolkodással kapcsolatos tudnivalók

3 A problémák megoldása

A problémák megoldásának egyik sémája.

1.Rá kell jönni hogy baj, probléma van és az miben áll.

2 Ezután meg kell oldani, a problémát, legalábbis a megoldásra kell törekedni.

Az egy utas, a két utas, az arány megtalálási problémákra még visszatérek

Rá kell jönni hogy a baj, a probléma van és az miben áll.

A látszattal ellentétben nem is olyan egyszerű rájönni, hogy komolyabb probléma, baj van

Például, ha lassan csúszunk a gödör alja felé, akkor szinte észre se vesszük a lefele csúszást. Ráadásul a boldogságkiegyenlítő rendszerünk is eltakarja a hanyatlást, romlást. Az is probléma, hogy az egyéni tapasztalatunk nem biztos, hogy azonos a társadalmi állapotokkal.

A saját kellemetlen tapasztalatok sokasodnak.

Bizonyos területen, területeken sokasodnak a kellemetlen tapasztalatok.

És mások kellemetlen tapasztalatai is sokasodnak. Ekkor valószínűleg közösségi, ill. társadalmi probléma áll fenn.

Bizonyos területen, területeken sokasodnak mások kellemetlen tapasztalatai.

A statisztikai adatok is romlást mutatnak.

(Objektív statisztika, sok mindent elárulna, ha lenne.)

Azt tapasztaljuk, halljuk olvassuk, hogy nincs fejlődés, stagnálás van, bár az igények automatikusan növekednek.

(A stagnálás már több szempontból egy negatív állapot)

Vagy visszafejlődés, romlás tapasztalható.

Nyilván mindezek arra utalnak, hogy komoly bajok, problémák vannak

Tendencia felmérés is szükséges –hová jutunk, ha így megy tovább.

Problémák fontossági sorrendjének felmérése (sürgősségi felmérés), szintén szükséges.

Problémák összefüggéseinek felmérése, szintén szükséges.

A problémák, bajok rangsorolása szintén szükséges. Nagyság szerint, megoldhatóság szerint, sürgősség szerint.

Már a felmérés alatt is gondolkodunk.  Mindig gondolkodunk akkor is, ha csak feltérképezzük a világot, akkor is ha problémát oldunk meg.

1. Használjuk a gondolkodási funkciókat pl. a következtetést,

Sok gondolkodási funkció van, pl.:

1a. Összehasonlítás, arány megállapítás.

2b. Az összes lényeges tényező, ill. az összes lehetséges variáció számba vétele.

3c. Kategorizálás és rangsorolás.

4d. Következtetések.

5e Előrelátás

6g Általánosítás.

7h. Lényegesítés, 

8i. Alapvetések ill. kiindulások felülvizsgálata, és tisztázása.

(Vannak alapvető okok, vannak alapvető célok, megoldások, feladatok)

9j. Új szempont keresése (ötlet)

(A meglevő ismeretmozaikok más sorrendbe tétele) 

10k. Kérdések felvetése,

11l Elemzés összeállítása, és elemzés. (Összefüggések feltérképezése.)

13n.  Stb..

2. Minderre azért vagyunk képesek, mert ez embernek fejlett az elvonatkoztatása, a memóriája, a gondolattársítása, a fantáziája.

3. Használjuk az igazsággal, gondolkodással kapcsolatos tudásunkat. (persze jó lenne eme tudásunk bővíteni és a tudást tudatosan használni)

4. Használjuk a belső „lexikális” az összes ismeretanyagot, a rendszerezett memóriát. Persze az ismeretanyaghoz, érdeklődni és tanulni szükséges.

5. Használjuk a fellelhető külső ismeretanyagot (rendkívül széles ismeret, hiszen az egész világ sokféle „térképe” benne van. Ugyanakkor ahhoz is egyféle tudás kell: mely elemzéshez, mit. hol kell keresni.

6. Megpróbáljuk elkerülni a gondolkodási hibákat ((Persze jó lenne, ha minden gondolkodási hibát ismernénk, és tudatosan kerülnénk azokat el. Sok gondolkodási hiba van. )

Tulajdonképpen minden felsoroltat jól és rosszul is végezhetjük.

Talán a legfontosabb gondolkodási funkció a kétféle általánosítás, de az biztos, hogy nincs tudomány, általánosítás nélkül. Ugyanis az egyedi esetekkel való foglalkozás nem vezet értékelhető tanulságok levonására.

Általánosítás egyszerűen:

Egyből következtetni a néhányra.

Néhányból következtetni, a sokra.

Sokból következtetni, a mindre.

Visszafele is mehetünk: a mindből, vagy a sokból következtetni az egyre.

Az általánosítás, kiterjesztés és szabályalkotás: a hasonló, vagy azonos dolgok egy kategóriába tartoznak. Illetve a hasonló, azonos dolgok, történések esetében jöhet a megállapítás: általában ilyenkor ez van, ill. ez történik.  Ez szinte törvényszerű, mert általános, mert többnyire ez van.

Láthatjuk hogy itt is az „összehasonlítás” az alapvető gondolkodási funkció..

Mindennek az eredménye, mégis az hogy minden egyedi jelenséget értelmezni tudunk: he egy kissé homályos az egyedi dolog, történés, de bizonyos tekintetben hasonlóságot, azonosságot mutat, - akkor mégis besorolhatjuk egy kategóriába. Illetve ki lehet jelenteni minden egyedi dologra történésre: általában az ilyen esetekben az történt, vagy az szokott történni,  valószínűleg most is ez történt, ill. ez  fog történni.

Következetni tudunk a múltra, és ami ennél is fontosabb a jövőre. Meg tudjuk tervezni a helyes cselekvéseinket.

Bizonyos szempontból a logikus gondolkodás és a problémamegoldás alapvetése: az összes lehetséges variáció megkeresése.

A sikertelen gondolkodás, rejtély megoldás, probléma megoldás gyakran abból ered, hogy az öntelt módón azt gondolván, hogy ismerünk minden variációt, nem keressük meg az összes lehetséges variációt.

Kitérek még: a kérdések feltevése – mint gondolkodási funkcióra.

Gondolkodás közben akarva akaratlan kérdéseket teszünk fel magunknak, és arra válaszolunk. Lényegében ez a gondolkodás. Akaratlan, nem tudatosan, de ha tudatosan tesszük ezt, akkor talán jobb eredményt érhetünk el. Lehet hogy a rossz gondolkodás egyik oka, hogy kevés, ill. rossz kérdést teszünk fel. Melyek azok a kérdések melyeket fel kell tenni? Néhány kérdés: mi az oka, és az ok, oka? Ez probléma, és fontos megoldandó probléma? Alapvető, nehezen lassan, következetes munkával megoldható probléma? Mi a megoldás, mi a feladat? Én személyesen miben vagyok hibás, és mit tehetek?

Az ide vonatkozó fontos kérdés: mely kérdéseket kell feltétlenül feltenni, szinte minden gondolkodás során? 

Az értelmes ember és az alacsonyabb rendű, buta állat legfőbb értelmi különbségei:

1. A bonyolult beszéd, egyben az elvonatkozatás, a kódolás, a dekódolás, a beszéddel segített gondolkodás. A beszéd az írás teszi lehetővé, a megőrzött gondolatokat, a tudás gyarapodását, az emberiség tudásának összegzését, legalábbis eme utolsónak is meglenne a lehetősége.

2. Az állandó gondolkodás: összehasonlítás, egyéb gondolkodási funkciók, általánosítás, következtetések, probléma érzékelése, problémamegoldás, tervezés, stb., végül a lehetséges helyes cselekvés. (Viszont a lehetséges helyes cselekvés-megállapítás csak a „lényegesítés” által jöhet létre. A lényegesítés és az alapvetések tisztázása lesz bizonyos tekintetben a legfontosabb gondolkodási funkció.)

3. Bonyolult eszközök tárgyak készítése. Egyéb bonyolult dolgok készítése, mindez akár csapatmunkában. Ugyanis csapatmunka a társadalmi lét is olyan bonyolult dolog, amit pl. törvényekkel el kell készíteni, meg kell tervezni.

4. A fokozott és tudatos tanulás. Lényegében arról szó, hogy a beprogramozott tudást, az adott hatások (pl. saját tapasztalat, saját logika, mások tudása, stb.) hatására, az ember viszonylag gyorsan és könnyen képes átvariálni.

Az önálló akarat már biztosan létező szintje. És egy viszonylag gazdagabb érzelemvilág.

Itt jöhetne egy hosszabb felsorolás arról, hogy ki, kik hatnak erősen az emberi tudatra.

Ettől eltekintek, de azért azt feltételen meg kell jegyezni: valamekkora, mindentől független, önálló akarata is van az embereknek.

Az egyéni tudat, a közös tudat, (tudás, igazság, stb.) világ bonyolult viszonyáról én magam is legalább 15 ábrát készítettem. Erre sem kívánok itt bővebben kitérni.

A világ alapvető felépítésére is vannak variációk, erre sem térek ki.

Tulajdonképpen arra is ki kellene térni, talán ennél bővebben is, hogy az ember négy nyitott, de egymással összefüggő köréből csak az egyik

Az értelem, az információ kör

Van a test, az anyagcsere kör.

Van még az érzelem, az érzelemmező kör. A program, genetika, az átörökítés, szaporodás, ősök-utódok kör.

És van az evolúció is. (biológiai és kulturális evolúció.)

Nyilván ezek szempontjából is lehet az értelmet vizsgálni. Erre sem térek ki.

Tulajdonképpen arra is ki kellene térni, ennél bővebben is, hogy alapvetően az alábbi három dolog határozza meg az embert.

1. A velünk született tulajdonságok, gének, fix programok.

2. A környezet, a külvilágból jövő információk.

3. És a mindkettőtől független önálló akarat. Ismétlem, csak úgy lehet az embert értékelni, és csak úgy van az életnek értelme, ha van önálló egyéni akarat. Önálló szabad akarat. A világ nem előre elrendeltetett, mert az önmagában is kétségbe vonná az élet értelmét.

Nem vagyunk illúziók, élünk, vagyunk, és nem értelmetlen az élet - felsorolása

Mert:

1. Érzünk, pl. keménységet, puhaságot, ízeket, szagokat, stb. Érzünk, és érzelmeink is vannak, de ez nem csupasz érzékelés, mert jó és rossz érzés társul hozzá. Az élettel, az egészséggel, a szaporodással kapcsolatos érzések kellemesek, ezzel ellentétesek pedig kellemetlenek fájók.

2. Kellemes, jó, kéjes és kellemetlen, fájó érzéseket érzünk. Ezek valóban fájnak ezektől menekülni, akarunk. A haláltól is félünk. (Egyébként ezekre a gépember képtelen – ebből sok minden ered.) Az érzések által mindenképpen élünk. A legfőbb cél, az általános boldogság, levezethető az érzések által.

3. Van önálló akaratunk, szabad akartunk.

4. Gondolkodunk, egyéni gondolataink vannak.

5. Vannak önálló céljaink is.

7. Állandóan az életfenntartásunkkal foglalkozunk. Ételt szerzünk be, eszünk iszunk stb.

8.  A gondolatinkat, céljainkat közölni szeretnénk másokkal, másokat meg szeretnénk győzni.

9. Szinte állandóan a helyezetünk javításán, a boldogságunk növelésén, a jó életen gondolkodunk.

10. Ha hibázunk, mi hibázunk, nem más (másképp is csinálhattuk volna),  akkor annak következménye, kellemetlen érzés, fájdalom. Vagyis az élet nem előre elrendeltetett, van önálló akarat.

11. Sok dologra mondhatjuk ez értelmetlen fölösleges, de mindenre ezt mondani, képtelenség. Ha minden illúzió, az élet értelmetlen, akkor mindenre (bármely gondolatra, érzésre, tettre) ezt kell mondani: értelmetlen, fölösleges.

12. Aki valóban illúziónak hiszi a világot, az életet pedig értelmetlennek, azon ember miért közli ezt? Miért akar másokkal bármit is közölni? Az (ő) miért nem vonul félre és várja, hogy megszűnjön az illúziónak vélt valóság?

13. Sok mindent elképzelhetünk, de mindig a legvalószínűbb valóság, ami a valószínű tapasztalt valóság. Más kérdés hogy vannak a mélyebb okok, a mögöttes valóság, de az nem cáfolja, hanem beilleszkedik a tapasztalt valóságba.

14. Ha a jó élet, a boldogság a cél, akkor mindig az aktuális problémákkal és az aktuális legnagyobb problémákkal kell foglalkozni, ezután jöhetnek a kevésbé aktuális alapvetések, majd a többi probléma.

15. Az élet, a világ valóságos, csak mi keveset ismerünk belőle, amiből az is ered, hogy gyakran értelmetlen fölösleges dolgokat gondolunk, teszünk. Az ismeretek hiánya miatt, és a cselekvés korlátozottsága miatt van az ember számára, bizonyos fokú véletlen, sors, és előre elrendelés.  

16. Ha az élet, a világ illúzió, akkor miért ennyire bonyolult, részletes, pontos és következetes?

 Néhány gondolkodástani és igazságtani ismeret.

Az igazság egyik alapvetése

1. Van az igaznak igazsága. (Erre még visszatérek)

2. Van az igazságnak igazsága (Meg kell állapítani hozzá az igazságosság, a jog alapelveit. Talán a legfontosabb igazságossági, jogi alapelv: mindenki saját erénye, hibája alapján legyen megítélve, méghozzá a szerint mennyit használ, vagy árt, másoknak.)

3. Van a jónak, kellemesnek igazsága. (A jó igazsága sokszor ízlésbeli dolog. Gyakran az a jó, ami a többségnek jó.)

4.  Van a jónak, hasznosnak az igazsága. Azonban itt is szükségesek további alapelvek, például: hasznos jó, ami a többség egészségét, boldogságát növeli. A boldogság azonban elég sok összetevőből áll. Talán kicsit konkrétabb, ha nem boldogságról, hanem széleskörű életszínvonalról beszélünk.

Egy kicsit ki kell térni itt az egyik nagy hamis elméletre, miszerint: nem szabad a többségre hivatkozni, mert létezik a többség diktatúrája. Mivel én az alapelvekben többször a „többséget” emlegettem.

Ha a meghatározásban (az elvben) nem említünk valamilyen konkrétumot, kikről van szó (a többségről), akkor amorf, pontatlan lesz a meghatározás. Az korunkban nyilván hibás meghatározás lenne, ha a kisebbség egészségének boldogságának uralkodásának növelését adnánk meg célként. Bár voltak ilyen időszakok az emberiség történetében. Talán ezen már túl vagyunk. Ha nem kisebbség, akkor csak a többség lehet. Akkor már csak azt kell hozzátenni: a többség érdeke (hasznosulása) nem jelenti azt, hogy kisebbség érdeke jelentősen sérül. Egyrészt az egyén a kisebbségek és a többség érdeke általában egybeesik. Másrészt, ha mégis különbözik, akkor a károsult egyént, kisebbséget, kárpótolni kell.

Mindez elsősorban logikai úton előállított igazság.

A történelmi tapasztalat pedig azt mutatja, hogy amióta a hasonló lényegű emberi jogok (minden embernek joga van az élethez, boldogsághoz, stb.) érvényesülnek (részben érvényesülnek), azóta az ezen jogot alkalmazó nemzetek jobban élnek, és a fejlődés is gyorsabb.

Ugyanakkor észlelni kell azon problémát, hogy e területen sincs minden rendben, sok hiba hiányosság van még a demokráciával és a joggal, igazsággal kapcsolatban.

Az igazság további három elve:

A féligazság nem igazság, többet árt, mint használ. Ráadásul a hamisságok és féligazságok mezsgyéje vagy ötször szélesebb, mint az igazságoké. 

Az önmagában való igazság kimondása és arra való törekvés, annak alkalmazása csak gyengén használ, alig okoz fejlődést.

A szerelvénybe épített igazság és az igazságszerelvény működése illetve arra való törekvés a teljes értékű igazság. Ez az igazán hasznos és ez viszi előre a fejlődést.

Erre is mondok egy példát.

Például, a helyes politika elemei:

Avagy az alábbiak szükségesek a jó társadalmi rendszerhez:

1. Az emberek (egyének, népek, nemzetek) közötti hatalmas és igazságtalan hatalmi, vagyoni különbségek csökkentése.

2. A demokráciaszint emelése különös tekintettel a közvetlen demokráciára, a részvételi demokráciára, az e-demokráciára.

3. A diktatúra és a klikk rendszer elemeinek csökkentése.

4. A becstelenség, a korrupció csökkentése.

5. Az alapvető szükségletek helyes arányának kialakítása. Például az igazságosság és az egészség növelése.

6. Az alapvető társadalmi és gazdasági arányok rendezése. Az optimális arányok kialakítása, beleértve az állam nagyságának szerepének optimális arányát. Mert jelenleg torzak.

7. A tudományos technikai és általános innováció növelése.

8. A helyes oktatás a helyes tanterv kialakítása. Mert hogy jelenleg torz.

9. A manipuláció csökkentése

10. A nagytőke (multinacionális tőke, stb.) korlátozása.

Ez tehát tíz helyes elmélet címszavakban. Mondhatjuk hogy tíz alapvető szükségességi igazság. Avagy tíz alapvető megoldás.

Mögöttük alapvető problémák bajok sorakoznak.

Természetesen szükséges a helyes probléma felmérések, megoldások az igazságok kifejtése magyarázata, indoklása.

Ha csak külön, csak egyiket, vagy másikat hangoztatjuk és alkalmazzuk akkor azok különálló igazságként gyengén fognak hatni. A többi igazság elhanyagolása lelassítja rosszabb esetben, hátra fele tolja a szerelvényt. Az igazságszerelvény akkor fog előre haladni, ha a szerelvénynek mind a tíz kereke előre forog.  Minél több kerék áll, netán visszafele forog, annál nagyobb lesz a fékezőerő, netán a visszatoló erő.

A helyes elemzéshez ismerni kell az összefüggéseket.

Néhány szó az összefüggésekről Milyen összefüggések vannak többek között.

Alárendelt kapcsolat (Egyirányú viszony. Lehet pl. uraló, vezető domináns és alárendelt viszony, stb.

Oda-vissza kölcsönkapcsolat. (kétirányú viszony)

Ezek lehetnek ellentétesek gyengítő, romboló hatásúak, és egyirányúak, építő irányúak

Három vagy több tényező körbeforgásos kapcsolata.

Láncreakció.

Öngerjesztés

Stb.

Vagy:

Egyszerű keverék.

Kényszerkeverék

Kettőből egy harmadik új jön létre.

Stb.

Természetesen meg kell említeni, az átmeneti kategóriák, a köztes területek, a bizonytalan határvonalak problémáját.

Más szempontból az összefüggések.

Egymás melletti

Érintőleges kapcsolat

Múlt, ok-okozat (következmény)

Cél, ok – következmény

Múlt jelen jövő

Többszörös ok – következmény. (Az oknak is van oka. Az okok rangsora és körkapcsolata)

Stb..

Tapasztalati és mérési igazságok. Ezeket összegezni kell. Ezekből is le kell vonni következtetést.

Logikai, következtetési igazságok (kevés adat tapasztalat, mérés van mögötte)

Megint más szempontból, az elemzés.

A mi, ki, mekkora, hol, hová, milyen gyorsan, mi lesz, mi volt, mi lenne jó, miért, hogyan, mi a probléma, mi a megoldás, mi a feladat, stb. kérdésekre adott válaszok.

Megint más szempontból: elhelyezni valamelyik „világtérképen”. Pl. a tudás térképen: természettudomány, társadalomtudomány, stb. Többféle világtérkép van.

 Rengetegféle elemzés létezhet. Időbeli (mozgásbeli), térbeli, időmúlásbeli (történeti). Egyszerű leírás, vagy a tanulságok levonása. Tudományos vagy művészi (fantáziadús), vagy a kettő ötvözete. Nagyon rövid, rövid lényegesített, hosszabb, nagyon részletes. Stb.. Az elemzések váltakozhatnak a tudományokból adódó szabályrendszerek szerint. Fontos hogy mit teszünk a középpontba, mi az elemzés címe, lényege.

Itt visszatérek, a probléma megoldásra.

Miután megvan a megoldandó probléma a megoldásra kivitelezési tervet kell készíteni.

Vannak hosszú távú tervek, koncepciók, középtávú tervek és aktuális résztervek

a) Van: vágjunk bele valahogy, és majd kiderül módszer – kísérletezgetési módszer. Ez azonban több szempontból is veszélyes, rosszul sülhet el.

b) A másik módszer az alapos átgondolt tervezés, ami általában sokkal jobb eredményt hoz. Ennek felvetése banálisan hangozhat, de vannak olyan ország-vezetési probléma megoldások melyek nem átgondoltak. Ötlettelések kísérletezgetések. Akkor nézzük e szempontból az átgondoltságot.

A tervezett átgondolt döntés elemei:

1. A népet meg kell kérdezni – közvélemény-kutatás.

2. A szakembereket, minél többet, meg kell kérdezni. Szükségesek a szakmai tanulmányok, hatástanulmányok.

3. Logikai következtetések, az értelemszerű megközelítések is szükségesek.

4.  Történelmi, múltbeli példák szerinti megközelítés is szükséges.

5. A sok közül az egyik szempont, a hosszabb távú jövőképhez való illeszkedés, de itt a várható fejlődést is be kell tervezni. A jövőképek, koncepciók részben a tendenciákból erednek. Másrészt a tervezett ideális, optimális jövőképből.

Tehát egy elmélet, problémamegoldás jóságát, igazságát növeli, ha illeszkedik a várható jövőképhez, a hosszabb távú helyes tervekhez. 

5b. A várható fejlődésbe tehát be kell tervezni a hosszabb távú ideális társadalmi, és tudományos fejlődést is. Pl. nem a nagy ház, lakás a társadalmi cél, hanem a kényelmes egészséges energiatakarékos ház, lakás a cél. Vagy: a tudás, az egészség, az igazság fontosabb társadalmi szükséglet, mint az anyagi jólét (nagy luxus ház, luxusautó, stb.)

5c. Azonban az ideális társadalmi fejlődés tervezése csak demokratikus módón lehet sikeres. Vagyis sok szakember, és még több ember véleménye után lehet az ideális jövőt kialakítani. Továbbá a többségnek el kell fogadni az „ideális jövőt” és ezért a megismerésért és elfogadásért tenni kell. Hiszen csakis a demokratikusan, a többség által elfogadott koncepciók tervek képesek hatékonyan megvalósulni. Jó esetben az „ideális” jövő képe beszélgetések során alakul ki az emberekben, tehát nem birkaterelésről van szó.

6. Az alapvetéseket, a kiindulásokat állandóan újra kell vizsgálni.

Persze az megint más kérdés: ki hogyan képzeli el a fejlődést?

Több szem, többet lát – alapon, sok ember véleményét kell megvizsgálni

Visszatérve: mi a legvalószínűbb igazság. Az igaz igazságáról van szó.

Ugyanis abszolút igazságról soha nem beszélhetünk.

Sok okoskodás oda lukadhat ki, hogy reménytelen az igazság keresése. Én ezzel több okból nem értek egyet.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az ember többnyire mások véleménye ill. adatai alapján találkozik magával a vizsgálandó dologgal, kérdéssel?

Pl. valóban a nap körül, forognak bolygók?

Sajnos ebben az esetben sem tudok én magam személyesen meggyőződni az igazságról. Bár bizonyos részeiről meg lehet győződni, és nem árt meggyőződni. Jó, ha van saját tapasztalat is.

Soha nem szabad semmit teljesen elfogadni. Legfeljebb azt mondjuk: most ideiglenesen (jelenleg nincs benne a megoldandó kétségek problémák sorába) elfogadom.

Egyébként egyre fontosabbá válik ez a tudás és tudomány: tudni, hogy mit keresek, és azt hol találom meg.

1. A leginkább valószínű, mert a saját tapasztalatom is alátámasztja.

2. A saját ésszerű logikus átgondolásom is ezt támasztja alá

3. A leginkább valószínű, mert minden jelentős tényező meg lett vizsgálva s több bizonyíték van arra, hogy ez igaz, mint az ettől különböző elmélet igazságára.

4. A többi elméletben több a feltételezés, a homályos körülmény.

Mindez magának a jelenségnek a vizsgálatáról szólt

Azonban a jelenségről való véleményt is meg kell vizsgálni, annál is inkább, mert gyakran leginkább csak ez áll a rendelkezésünkre. Ez még olyan vizsgálat melyben nem számít, hogy ki mondta. Függetlenül, attól hogy ki mondta az alábbi jelekből következtetni, lehet a vélemény igazságára.

Természetesen a véleményt, elméletet össze kell hasonlítani más véleményekkel, elméletekkel.

1. Minél több vélemény elmélet kerül átvizsgálásra, annál kisebb, a hiányos ismeretekből eredő tévedés esélye.

Összehasonlítva következőket kell megnézni:

2. Melyik rendelkezik több bizonyítékkal. Melyik teljesebb. Melyikbe kevesebb az irreális elem. Stb.

3. Nem e hiányos a vélemény, elmélet?

Tehát talán ez a legfontosabb: az elemzésbe benne kell lenni minden fontos lényeges szempontnak, tényezőnek.

4. A lényeges kategorizálás után nem árt újra és újra megállapítani a kiindulópontot, amihez igazodni kell.

5. Az elméleteknek, problémáknak, főleg a szerteágazó problémáknak, van egy széleskörű és egy szűk körű elemzése. A teljes elemzéshez mindkét elemzés szükséges. Pl., ha a demokráciát csak széleskörűen elemezzük, azt is hiányosan tesszük akkor biztosan torz képet kapunk a demokráciáról. Ugyanakkor a széleskörű elemzés sem maradhat ki.

6..Van e az elméletbe ellentmondás, vagy aránytalanság, vagy lehetetlenség?

6b. Sokféle ellentmondás van. Az egyik kategorizálás: önmagának is ellentmond egy ember, vagy elmélet. Vagy csak más embereknek, elméleteknek.

7. Mekkora az elmélet valószínűsége?

8. Szükséges még egyfajta tendencia vizsgálat – ha a „kijelölt úton” továbbmegyünk, mi történik. Hová visz ez a tendencia. A logika tendenciája hová visz. Mi történne szélsőséges esetben. Pl., ha mindenki ezt tenné.  Persze a szélsőséges eset nem biztos, hogy bekövetkezik, de mégis jó következtetéseket lehet levonni.

9. Van e véleményben gondolkodási hiba?

10. A vélemény mennyire és milyen helyesen alkalmazza a gondolkodási funkciókat?

Ezután viszont a vélemény, elméletet meg kell vizsgálni a manipuláció kilenc alapelemének szempontjából is.

A manipuláció (csúsztatás) kilenc fő,  alapvető  eleme:

Az igazság az elmélet igazságtartalmára vonatkozó egyik következtetés, abból áll, hogy megvizsgáljuk az alábbi elemeket, trükköket milyen mértékben használja az elmélet, igazság.

Természetesen, ha egy igazságban, elméletben véleményben sok a manipulációs elem, akkor az valószínűleg messzebb áll az igazságtól, mint amelyikben kevesebb a manipulációs elem. 

Ugyanakkor ezek elsősorban manipulációs elemek, tehát, ha valaki csúsztatni, ferdíteni akar, akkor ezeket kell alkalmazni.

Tehát a manipulációs alapelemek:

1.Az elhallgatás, a szelektív válogatás (A másik érvelésére egyszerűen nem reagál. Illetve egyes kellemetlen állításokat, tényeket lehetőleg elhallgat. Fontos tényezők kihagyása az elemzésből.)

2. A bagatellizálás, (A lényeges, ellentétes állításokat is meg vannak említve, de csak úgy mellékesen. Fontos tényezők elbagatellizálása.)

3. A túlzott kiemelés és túlbonyolítás. Egyben a lényegesről való figyelemelterelés. (Érthetetlenség, zavarosság és figyelemelterelés). (Egyes, a manipulálónak kedvező állításokat sokszor jó bőven el kell mondani. Másfelől az üggyel alig kapcsolatos dolgokat is érdemes jó hosszan bőven, lehetőleg érthetetlen szaknyelven taglalni. Ez a szakértés látszatát kelti és zavarosságot teremt. Ennek a szélsősége változata, mikor nem létező dolgokat létezőnek állítanak be.)

4. A viszonylag kisebb hazugságok, és szabálytalanságok. (Minél többet bele kell tenni, igaz ez a többi alapelemre is áll. Pl. a hazugságadat, mint manipulációs módszer. )

5. Gyakorlatilag létezőnek mondani, gyakorlatilag nem létező (esetleg elvileg létező) dolgokat.

6. A rossz utalások, helytelen összefüggések alkalmazása. (félreértelmezés).

7.  Az értelemszerű, logikus érvelés figyelmen kívül hagyása.      

8. A frázisok

9. Az időhúzás

10. Ellentmondás önmagának.

Néhány alapvető gondolkodási hiba. 

1. Általában a szubjektív gondolkodás. Leginkább az értendő alatta, hogy a személyes érzelmek eltorzítják az igazságkeresést. Vagyis állítólag az érzelem nélküli hideg objektív gondolkodás nem torzítja el az igazságkeresést. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy az ember esetében nincs érzelem nélküli gondolkodás. Hiszen, ha pl. az önzőség motiválja a gondolkodást, az sem hideg érzelemmentes (erre szokás mondani, hogy szív nélküli), mivel az önzőség is érzelem. Sőt éppen az önzőség azon érzelem, ami hosszabb távon eltorzítja a gondolkodást. (Természetesen először is az lapvető világnézetet kell tisztázni.)

Érzelem nélkül nem is alakult volna ki a magasabb szintű gondolkodás. Tehát ez a szembeállítás téves. Pontosabban ez igaz lehet: bizonyos érzelmek, általában heves, szélsőséges érzelmek, szenvedélyek eltorzítják a gondolkodást. Ugyanakkor az alábbiak is besorolhatók a szubjektív gondolkodás sorába.

2. Az egyén kiépít magának nagyobb illúziókat, mániákat. Nem feltételen okoz nagy problémát, de azt is okozhat.

3. Az egyén általában felületességből (egyéb ok is lehet) általában hétköznapi ostobaságokat, tévedéseket épít magának.

4. A saját jelen helyzetből való kiindulási kényszer. Ezt több helyen említem, itt abban a vonatkozásban, hogy az emberek emiatt nem nagyon képesek a hosszabb távú gondolkodásra. Hiszen nemcsak a saját helyzet a torzító, de a jelen helyzet is. A jelen helyzet, a kiindulás, vagyis sokan nem tudnak, nem akarnak a jövőbe látni. Tulajdonképpen a gondolkodás legfőbb célja a jó célok és feladatok megállapítása.

5. És végül az elfogultság. Az elfogultság oka is lehet érzelem, személyes szimpátia egyebek.

Az érdek, maga az önzőség főleg érzelem, de vannak becsületesen versenyzők, ami azt jelenti, hogy megjelenik az értelem.

Az elfogultság lényegében azt jelenti, hogy nem azt nézem, mit mond, hanem azt ki mondja. Ugyanakkor még a helyesen gondolkodó is eljuthat azon pontra, amikor már ezt nézi: ki mondja. Viszont ez már csak akkor történhet, ha azt már nem képes megállapítani, hogy a közlés, független a közlőtől, igaz, vagy hamis. 

A vélemény hangoztató, a közlő emberek elfogultságát sem árt megvizsgálni.

Ez egy érdekes dolog, mert azt mondhatjuk: nem számít, ki mondja, csak az, hogy mit mond. Hiszen egy hazudozó is mondhat éppen most igazat. És egy okos becsületes elfogulatlan ember is tévedhet.  Sőt az előítélet eleve elfogultság.  Ugyanis az igazság megtaláláshoz, a saját, vagyis az igazságkereső elfogulatlansága is szükséges. Viszont az is igaz, hogy bár sok oldalról vizsgálhatjuk az igazságot, de lehet hogy még ez is kevés, mindegyik csak valószínűsíti, de nem mutatja meg az igazságot. Az egyik valószínűsítő tényező lehet, a közlő ill. a közlés elfogultságának vizsgálata.

A közlő viselkedésben ill. a közlésben levő elfogultsági jelek.

1 A közlő és közlés folyamatos önkritika nélkülisége, az öntelt kommunikációs stílus.

2. A közlő lényegében alig fogad el, rá vonatkozó kritikát. Döntően megmagyarázza, és, vagy megsértődik a rá vonatkozó bírálatokon.

3. A közlő bizonyos embereket, csoportokat azok cselekvéseit, elméleteit döntően csak dicséri, alig és csak jelentéktelen vonatkozásban bírálja és az adott vélemény is, beleillik e tendenciába.

Más embereket, csoportokat azok cselekvéseit, elméleteit döntően csak bírálja, alig és csak jelentéktelen vonatkozásban dicséri, és az adott vélemény is beleillik e tendenciába.

4. Ha üzlettársi, jövedelemszerzési, hatalmi ill. ismerősi, baráti, egyéb érdek kapcsolat mutatható ki a közlő egyén és a közlés tartalma között.

5. A közlő a döntések meghozatalát saját maga ill. a saját társasága felé próbálja centralizálni. Ez egyébként a diktatórikus stílus egyszerű megfogalmazása. Az előzőkből ered.

6. A közlő iskolázottsága, szakmai, tudományos és erkölcsi előélete elfogultságot feltételez. (Ez csak egy szempont a sok közül.)

Az elfogultság az egyik legjelentősebb gondolkodási hiba.

1. Ugyanakkor az elfogultság általában érzelmi, vagy érdek alapokon nyugszik.

Viszont az érdek is egyfajta érzés, ill. világnézet, lényegében a kelleténél nagyobb, általában rövid távon kielégülő önzőséget, nevezzük érdeknek. 

2. Tehát e gondolkodási hiba lényegében nem értelmi hiba, nem pl. a logika hiányából ered. Fogalmazzunk úgy, hogy az érzelmek, szenvedélyek, köztük az önzőség miatt követ el az ember olyan gondolkodási hibákat, melyeket gyakran észre sem vesz.

3. Ehhez hozzá kell tenni az ember rendkívül ügyesen, tud hamis dolgokat, igaznak magyarázni.

4. Az elfogultsági jeleket tulajdonképpen nem nehéz kimutatni.

5. Minél több erősebb elfogultsági jel van, annál nagyobb az elfogultság valószínűsége.

6. Természetesen, ha nem akarunk elfogultak lenni, akkor elsősorban magunkat a saját véleményünket kell elfogultság szempontjából megvizsgálni. Az elfogultság vizsgálatot magunkon kell kezdeni

7. Általában az ember álláspontját a jelen helyzete, határozza meg. Ami, bár javítható tulajdonság, de mégis egyfajta elfogultság egyfajta véleménytorzító, erős hajlam. Pl. az anyagi, vagyoni, hatalmi, pozíciós jó helyzetéből, elégedettségéből fakadóan inkább dicséri (kevésbé kritizálja) a jelen helyzetet, a rendszert, a vezetést. A különböző társadalmi osztályok másképp viszonyulnak ugyanahhoz a rendszerhez. Persze ha saját testi, lelki, anyagi pozíciós jóléte, elégedettsége rossz, ő maga elégedetlen, akkor a felsoroltakat is negatívan ítéli meg. Nemcsak a jelen helyezte de helyzetének javulása, vagy romlása is befolyásolja a véleményét.

Az elfogultságot akár szubjektív gondolkodásnak is nevezhetjük.

Az is igaz, hogy az igazi demokráciában a többség véleményének összesítése után kijön a valóságos kép. Viszont ehhez igazi demokrácia szükséges, ami még nincs.

8..A vezetők szükségszerű negatívumai is egyfajta elfogultság. Körülbelül húsz fajta negatívumot lehet felsorolni. A legjelentősebb mégis az, hogy szükségszerűen a hatalom megtartása, növelése válik elsődlegessé, a nép érdeke, még jó esetben is, e mögé szorul.

9. Tulajdonképpen az önkritika nélküli ember (öntelt, stb.) vezető, vezetői társaság, önmagában csakis e miatt - az önkritika hiánya miatt is - elfogultnak, vagyis tévedőnek jó elméletek jó döntések meghozatalára alkalmatlannak nyilvánítható. Az önkritika hiánya, a nagyképűség az egyik legjelentősebb elfogultsági jel.

Valójában van még az igazság (igaz jó igazságos) keresésnek még kettő nagyon fontos módszere.

Adott esetben gyakran) az arany középút (kényes egyensúly) megtalálása.

Ezt a hosszúsága miatt nem fejtem ki.

És egy egészen más:

Az önzetlenségi mutatók vizsgálata.

Ez viszont röviden arról szól, hogy van egy vita, és ha különböző okokból nem lehet biztosan tudni kinek van igaza, akkor meg lehet vizsgálni ki az önzetlenebb. Ki a jóindulatú, ki az adó, ki a rosszindulatú, ki a károsító.

Tulajdonképpen a bírósági ügyeket is csak az értelemszerű vizsgálattal lehet igazságosan eldönteni. Vagyis meg kell állapítani:

a) Ki a támadó, ki a védekező?

b) Ki az adományozó, ki a károsító?

Összesen, ki adott többet a másiknak? Ebből mekkora volt az önkéntes, a vállalt és a kényszerű? A hasznos munkájához képest mekkora haszon jutott neki? Kevesebb, vagy több?

c) Ki ártott a másiknak, ki a károsult, a hasznosult? Ki volt a jóhiszemű és a rosszhiszemű? A kapcsolatba ki mit tett bele (munkát, pénzt, energiát, figyelmet) mit vett ki, ki a nettó befizető?

Egyéb önzetlenségi mutatók vizsgálata:

d) Mennyit gondol és tesz, a saját érdekében, a családja érdekében, más emberek érdekében, a társdalom érdekében? Ki szereti jobban a gyerekeket, az állatokat?

e) Adott esetben, nekem, ez hogy esne? Adott esetben én megtenném? Stb.

Sajnos gyakori azon ellentmondás, hogy valakinek a munkája éppen más emberek érdekéit szolgálná, de rosszul végzi a munkáját, ilyenkor mindenféle variáció kijöhet, de általában ártásról valósul meg.

Minél önzetlenebb valaki annál valószínűbb, hogy jó úton jár, igazságos úton jár, vagyis az igazság útján jár.

Összességében tehát elmondható, hogyha valaki veszi a fáradtságot, és valóban komolyan keresi az igazságot, az valószínűleg meg is találja. Azonban az is látszik hogy alapos precíz kutatás szükséges.

A rend kedvéért azért soroljuk fel, hogyan tudjuk megállapítani egy állítás, elmélet valószínű igazságát.

1. Mi magunk is lefolytatjuk a konkrét témára vonatkozó vizsgálatot.

(Csak azt értjük meg igazán, amit saját magunk is a saját szempontjaink szerint átgondoltunk)

2. A külső véleményekben csakis a konkrét téma valószínű igazságát vizsgáljuk.

2a) Az iskolázottságot és a tudományos szakértelmi rangsort, elismerést is vizsgáljuk. De csak egy szempont az igazság-keresés több szempontja közül.

2b) Minél több, főleg elfogulatlan tudományos szakértői véleményt ismerünk meg annál nagyobb eséllyel válasszuk ki azok közül a hamisat és az igazat.

2c) Ha nem sikerül elfogulatlan véleményhez jutni, akkor legalább arra kell vigyázni, hogy a szemben álló véleményeket egyenlő hangsúllyal értékeljük. Ez azt jelenti, hogy minden, véleményezőnek és véleménynek egyenlő esélyt adunk a mérlegelés előtt, szimpátia, érdek és egyéb alapon nem teszünk előítéleteket.

A külső véleményekben és a saját véleményünkben az alábbiakat, vagyis a tévedések valószínűségét vizsgáljuk.

3. A gondolkodási funkciók helyes használata. Illetve annak mérlegelése, hogy ez mennyire sikeres

4. A gondolkodási hibák, és az elfogultság elkerülése. Illetve annak mérlegelése, hogy ez mennyire sikeres.

5. Az elfogultság, elfogultsági jelek nagysága sűrűsége. (6+9 elfogultsági jel)

6. A manipuláció tíz alapvető elemének nagysága, sűrűsége.

7. Egyéb manipulációs trükkök hazugságok megléte. Pl. ellenségkép, stb.

8. A közlési stílus trükkössége. (őszinte meggyőzés, erőszak, stb.)

9. A direkt megvezetés, csalás, hazugság nagysága. Pl. Irakban nincs atombomba gyár. Vannak egyértelműen kiderülő csalások hazugságok. Ugyanakkor egyrészt ezeknek nincs következménye. És nincs egyértelmű állásfoglalás. )

10. Adott esetben (gyakran) az arany középút (kényes egyensúly) megtalálása.

11. Az önzetlenségi mutatók vizsgálata.

12. A legfőbb igazság, és cél állandó figyelembe vételének vizsgálata.

A fentiek alkalmazása által tehát adott esetben összerakható az igazság. Eldönthető, kinek van inkább igaza? Illetve: biztosan nekünk van igazunk? Biztosan igazat fogunk mondani?

Sok felsorolt elem van, adott esetben egy-kettő is elég hogy az igazságot kiderítsük. Máskor viszont szinte az összes felsorolt elem szükséges hogy kiderítsük az igazságot. Általában azért egyfelé mutatnak a felsoroltak.

Ugyanakkor az is megállapítható, minél messzebb van egy vélemény, elmélet, elemzés az igazságtól annál valószínűbben valótlanság, tévedés, hamisság, manipuláció hazugság. Pontosabban az itt felsoroltak nemcsak az igazság kiderítésére, de egyben a valótlanság tévedés hazugság kiderítésére, annak lehetséges nagyságának kiderítésére is alkalmasak.

Sőt az itt felsoroltak többsége akár az igazság elferdítésére is alkalmas módszerek lehetnek.

A legfőbb igazság és cél.

Erről még nem volt szó. A jóság igazságáról illetve annak alapelvéről van szó. Bármi, ami ellentétes, jelentősen eltérő irányú, a legfőbb igazság elvvel (egyben legfőbb céllal) az nem lehet igaz. Hozzá kell tenni, hogy a jóság igazságáról van szó, de ez a legfontosabb igazság.

A legfőbb igazság és cél: minél több ember (és állat, élőlény) éljen egyre kellemesebben, egészségesebben, igazságosabban, boldogabban. 

Az igazságosság alapelve pedig: mindenki saját tettei (a közlés is tett) szerint legyen megítélve (jutalmazva, büntetve) – méghozzá az önhibás-önérdemes (önakaratú) másoknak hasznosság, ill. ártás alapján.

Mindezt azért kell rögzíteni, mert sokan más alapelveket vallanak. Pl.: nem egyre több ember (minden ember), csak egy-két ember, én magam, egy csoport, egy nép, stb. éljen egyre kellemesebben, jobban.

Vagy pl.: a kellemességnél, egészségnél, többet ér az uralkodás, az alázkodó tisztelet, a presztízs.  És vannak még más alapelvek, illetve a fenti elvtől eltérő gondolatok, tettek is vannak, nem is kevés.

Az igazság helyes (érthető, meggyőző, stb.) közlésének is megvan a maga tudománya.

A végén egy kis elemzéstan:

Néha a tulajdonságokról,

Máskor a gondolkodási eszközökről, elvekről, elméletekről,

Máskor a viselkedésről, tettekről, gondolatokról,

Megint máskor a hibákról, tévedésekről, ostobaságokról ill. igazságokról, okosságokról,

Megint máskor a problémákról, megoldásokról,

Megint máskor az okokról, célokról, feladatokról,

Megint máskor a tényezőkről, dolgokról, elemekről, feltételekről, kategóriákról, stb., beszélünk.

Lényegében ugyanazt elmondhatjuk a felsorolt keretek között, kissé másképpen, más megfogalmazásban.

Az biztos hogy van jó, helyes, igaz, hasznos haladó, stb. oldal

És van rossz, hamis, káros, romló, stb. oldal.

A közlés egyik problémája, hogy a hibák, ostobaságok, felöli megközelítés kétségkívül izgalmasabb, érdekesebb. Ugyanakkor a jó működésnek a felvázolása (utána a jelen helyzet eltérése, majd a megoldások, feladatok) jóval hatékonyabb rövidebb elmélkedés, azonban sokkal unalmasabb.  

Mindez szerintem, vagyis a közlő szerint.

Íródott 2008-ban, Kovács Imre által

Szóval eddig apám egyik irománya, ugyanis több is volt neki.

Mikor átadta apám ezt az irományt és beleolvastam majdnem nyílt nevetésbe törtem ki, mert éppen akkor láttam egy filmet melynek csúcspontja ez a beszélgetés volt. Nagyjából így szólt: - És mi a maga célja,

 - Az igazság kiderítése

- És mire megy azzal a fene nagy igazsággal?

Szóval kedvem lett volna apámat megkérdezni: - Na és mire mész az igazsággal?

Az ember tudja az igazságot, de azért nem kap kenyeret a közértbe. És a világot sem javíthatja meg. Legfeljebb egy cseppet tisztíthat meg a tengerből. Még egy embert sem képes megjavítani. Viszont saját magával meglehetősen kibabrál, állandóan mérgelődhet: - ez sem igaz, az sem igaz. Mérgelődhet, mint apám.

Egyszer mikor ez a téma lett érintve, apám ezt mondta:

-         Magam miatt keresem az igazságot, nem szeretek bután élni. Igaz, sokat mérgelődőm, de én azt sokkal borzalmasabbnak tartom, ha  az ostobaságom miatt átvernek És talán az sem lehetetlen, hogy majd a másvilágon kapok valamilyen kompenzációt.

Nem szóltam, nem akartam mondani, hogy az ostoba ember rá sem jön, hogy átverik tehát mégsem rosszabb neki. És azt sem akartam neki mondani, hogy a nagy okossága, mint ahogy az élete mutatja, egyáltalán nem könnyíti meg az életét, több konfliktusa van, mint másoknak.

Persze apámnak sok mindenbe igaza volt, elméletileg valóban van igazság, és igazságosság is.

Csak szerintem ez nem nagyon kell az embereknek. Ugyanis apám úgy állította be, hogy az igazság és az igazságosság is alapvető szükséglet, az emberek számára nagyon fontos dolog, ami egyébként egy másik irományából derül ki. Én viszont arra jöttem rá, hogy az igazság és az igazságosság hiánya néha fáj az embereknek, de összességében nem nagyon. Az igazságot és az igazságosságot könnyen odaadják más vágyaikért. Sőt gyakran az igazság és az igazságosság kifejezetten zavarja az embereket. Az emberek a hazugságot, a manipulációt, az illúziót is igénylik, legalább annyira, mint az igazságot.

A másik alapvetés, amivel nem értettem egyet apámmal, hogy mindig a többség akaratából igényéből, a társadalomból a népből kell kiindulni. Például ebből: minden hatalom a népé. Ez a többségi, a népi felfogás egyik alapja.  Illetve, hogy egyenlő esélyek megteremtéséhez, kell ragaszkodni. Minden ember egyenlőnek szabadnak születik, stb., ez pedig a másik alapvetés. Legalábbis látszólag ezek az alapvetések, valójában ezek szerintem csak frázisok manipulációk.  Egyrészt apám is elismerte, hogy a véletlen még nagy szerepet játszik az ember életében. Tehát az esélyekbe a véletlen is beleszól. Másrészt az, hogy az emberiség elitekre és alattvalókra oszoljon lényegében felfogás kérdése. Az emberi élet ugyanis lényegében érzelmi, felfogási kérdés.  A jólét a boldogság is érzelem és felfogás kérdése. Én úgy látom, hogy az emberek érzelmileg legalább annyira akarják az elit alattvaló helyzetet, mint a többségi nép-hatalom helyzetét, ill. az egyenlő esélyű helyzetet. A történelem is ez támasztja alá.

Tulajdonképpen, ami igazán hatott rám, ami megfogott az a manipuláció tíz alapeleme.

Több vitám volt ezekben apámmal, pl. apám, egyszer ezt mondta, persze szokásához híven, dühösen és hangosan:

-         De hát igazság nélkül nincs élet

És pedig szokásom szerint nyugodtan mosolyogva válaszoltam. Apám nemegyszer ájtatos manónak nevezett. Szóval ezt válaszoltam:

-         Látod, hogy van élet. Te magad mondod, hazugságtengerben élünk, de lám élünk.

-         Jó, jó de akkor azt mondom, nincs értelme az életnek. Nekem ez egyszerűen nem fér az agyamba? Nem mindenki állandóan az igazságot keresi? A jót keresi? Hogy lehet e nélkül élni? Már a kisgyerek is azért ordít, ez nem igazság.

-         Mint mondtam, tisztelettel ismétlem, magadnak mondasz ellent. Az igaz, hogy a picik hisztiznek, és még azt is elfogadom, bennük megvan az eredendő igazságérzet. De aztán leszoknak róla. Elmúlik, nem kell.

-         Hát én ezt akkor se értem, hiába mosolyogsz a képembe – mondta meglehetősen hangosan apám, miközben kirohant a szobából.

Bár ez már egy másik bejegyzés, de folytatnám – hol is tartottam.

Egy másik beszélgetésre is tisztán emlékszem. Apám rajtakapott valami kisebb hazugságon és számon kért.

-         Apám - mondtam halkan mosolyogva – te mindig az igazságról beszélsz, de légy szíves nézd meg ezt a kis írást az interneten.  Éppen az előbb olvastam.

Megrökönyödött arccal állt felettem, amíg kinyitottam az oldalt. Az írás lényegében nem volt különleges, sok hasonló van, a lélekről, a lélekvándorlásról a halál utáni és a születési előtti lélek helyéről, viselkedéséről szólt. Nekem tulajdonképpen szimpatikus volt. Apám elolvasta, és vállát felhúzva kérdezte: – Na és?

-         Nem a tartalma érdekes, hanem az hogy a közlő úgy közölte ezt, mint vitathatatlan tényt – mondtam és folytattam – és nézd meg a kommenteket. Az egyik fele azt írja, igen, ez az igazság. A másik fele óriási baromságnak tartja. És van akiknek ez is, és minden csak ürügy, hogy veszekedjenek. Látod apám, az emberek ilyen szinten keresik az igazságot.

-         Jó rendben van – válaszolta apám – egy normális gondolkodó tisztában van azzal, hogy besorolja dolgokat, elméleteket, ebbe a három kategóriába: Az első, a lehetetlen, hamis. A második: ilyesmi lehetséges, de nem bizonyított, érdemes kutakodni. És harmadik: erősen valószínű, elfogadható igazságnak. Tény, hogy sok gyökér, e három kategóriát sem képes használni. Az „ilyesmi lehetséges, de nem bizonyított” kategóriát, vagy igaznak állítja be, vagy hamisnak. 

-         Szóval sok a gyökér, aki még ezt a három kategóriát sem ismeri? De ez nem azt jelenti, hogy az embereknek fogalmuk sincs az igazságkeresésről? Hiszen még a tudósok sem azt mondják az ilyen elméletekről, hogy ez hamis, ez nem tudományos. És nem azt mondják, hogy van rá némi esély, tehát érdemes egy kicsit kutakodni.

 - Oké elismerem a tudósok között is sok a gyökér – folytatta elgondolkozva -  Sőt a tudósok a tudomány még a bizonyítási eszközöket is rosszul kezeli. A közvetlen bizonyítékokat nagyjából elfogadja, ha belülről jön. A közvetett bizonyítást már csak szelektálva, fogadja el – attól függően, ki mondja. A logikai következtetési bizonyítást még kutatási kiindulásnak sem fogadja el, eltekintve néhány kivételtől. A tudós berkeken kívül születet gondolatoknak nincs esélye. Alig van igazán új gondolat a tudományon belül.  A tudomány a látszattal ellentétben egyáltalán nincs jó állapotban. A legnagyobb hibája az egyenetlensége, a részletekbe elmerülő területeket, bizony nagy fehér foltok váltogatják, ami persze komoly hiba. A lélek, az érzelem feltárása is ilyen nagy fehér folt. Nincs rá törekvés, se tudomány hogy a fehér foltok kiderüljenek. – itt megint elgondolkozott, majd így folytatta.

-         És akkor arról még nem is volt szó, hogy a társadalomtudomány kétszer rosszabb állapotban van, mint a természettudomány.

-         Miért a politikusok a társadalomtudomány alapján kormányoznak? - kérdeztem

-         Hát nem, egyáltalán nem. A politikusok döntései még két fokkal ostobábbak, önzőbb szempontúak, mint az egyébként rossz állapotban levő társadalomtudomány – mondta apám

-         Akkor miről beszélünk? - kérdeztem

-         Az igazságkeresés azonban nem reménytelen. Egyébként egy normális gondolkodó mindig felteszi e kérdéseket.

Mi ennek az oka? Miért probléma ez? Mi lehet megoldás? Akkor tegyük fel mi is – oktatott apám.

-         Oké tegyük fel, de te is más választ adsz, és én is másikat - mondtam

-         Az én válaszom, hogy az iskolában nem tanítják a lényeget, a gondolkodástant. Ezért ilyen tudomány nincs, vagy csak nagyon csenevész állapotban van. Akkor miért csodálkozunk, hogy sok a gyökér? A megoldás az iskolai oktatás átalakítása –válaszolta apám, már indulatos hangon.

-         Én pedig tovább megyek és megkérdezem: mi az oka annak, hogy tré az iskolai oktatás? Mi az oka, hogy eszükbe se jut lényegi átalakításokat tenni?

-         Miért, miért, a tudósok is ellenmondásosak és presztízsharcosok, mint minden ember – mondta ezt már dühösen apám, és kirohant a szobából.

Szóval nagyjából ilyesmi társalgások zajlottak a családban, persze nem sűrűn. Azért néhány kérdés engem is izgatni kezdett. Azért apám utolsó mondata megragadt bennem. Lehet, hogy ő csak odavetette, de valójában a lényegre talált rá.

Tehát az ember ellentmondásos és presztízsharcos, valahol itt kell keresni az alapvetést, ami ha nem is mindent, de sok mindent megmagyaráz.

Szóval elgondolkodtam ezen a presztízsharcosságon, Pontosabban azt már korábban is tapasztaltam, hogy szinte minden ember beleértve magamat is, nagyon okosnak érzi magát.

És azt arra is rájöttem mivel nemcsak felületesen, de éles szemmel a dolgok emberek mögé néztem, hogy presztízsharcosság minden ostobaság mögött ott van.

Ostobaság? Inkább azt mondom: ostobaság, probléma, hiba, tévedés, hazugság. Ugyanis ezek egymásból erednek, lényegében azonosak. Egy kis kivétel a hazugság.  A hazugság majdnem de mégsem teljesen azonos a tévedéssel. A tévedés, valótlanság hamisság, az igazság ellentéte. A tévedés, az ostobaság pedig mindig problémát okoz.

A presztízsharcosság mellett figyelmem a nyilvánvaló és óriási ostobaságok, problémák, hibák, tévedések, hazugságok felé fordult. 

Abban egyetértettem apámmal, hogy ezek: ostobaság, probléma, hiba, tévedés, hazugság szinte azonosak.. Csakhogy mindezt megelőzi néhány világszemléleti alapelv, felfogás.  Nézzünk egy példát. Az iraki háború, ez volt, amire először alaposabban felfigyeltem - apám felfogása szerint, ostobaság, tévedés, probléma, hiba és hazugság. Mert apám az igazságos ítélkezés, igazságos, arányos elosztás, egyenlő esélyek, stb., híve, és mindent innen néz.

Apám egyik világnézete: ne legyen kivételezett elit és alattvaló tömeg.

De van egy  másik világnézet, én is e felé hajlok: legyen kivételezett elit és alattvaló tömeg. Pontosabban én azt mondom: ez a realitás és lényegében az emberek többsége ezt könnyen elfogadja, mármint, hogy van kivételezett elit és alattvaló tömeg.

Visszatérve, pl. az iraki háború az egyik felfogás apám világnézete szerint: ostobaság probléma, hiba, tévedés, hazugság. A másik világnézet szerint: nem az, hiszen elősegíti „a kivételezet elit és alattvaló tömeg” - helyzet megerősödését.

Most én mégis egyelőre apám világnézete szerint, elemzem az óriási, nyilvánvaló, ostobaságokat (problémákat, tévedéseket, hazugságokat). Nem véletlenül, a végső célom, hogy cáfoljam apám világnézetét.

Ahogy a világot elkezdetem e szemszögből nézni, egyre több és még több, és annál is több óriási nyilvánvaló ostobaságot vettem észre. Ez vajon csak mánia, elfogultság, túlzott fokuszálás lenne a részemről? Ezért kénytelen vagyok némely, a sokból, a rengetegből kiválasztott példát elemezni.

Szóval, ha már az iraki háborúval kezdtem, folytassuk ott.

Óriási, mert nem Józsi bácsi mondja Mari néninek, hanem ország világvezetés, sőt világvezetés mondja millióknak. És nem egy-két embert érint hátrányosan, vagy néha előnyösen, hanem milliókat.

Nyilvánvaló, mert maga az amerikai elnök ismerte be hogy lényegében tévedések (hazugságok) voltak azok az okok (nukleáris fegyverek, terroristabázis, stb.) melyek alapján elindították a háborút. Tulajdonképpen, mint nem nagyon politizáló emberkének ez keltette fel a figyelmem: csak úgy, téves okok miatt, öldökölnek, rombolnak? És elmondja még nem is kér bocsánatot és ennyi? Ez mi?

Általában minden hódító háború, nyilvánvaló, óriási ostobaság. Sőt a lehető legnagyobb ostobaság. És az is ostobaság hogy mind a mai napig nem tesznek különbséget a hódító háború és a védekező háború (a szabadságharc) között.

Az emberiség mélypontja azonban kétségtelenül a 2. világháború.

Minek előhozni - mondhatják sokan. Éppen ezért mert ez a mélypont, amihez lehet és kell viszonyítani. Ha elgondolkozom a világháborún, akkor megállapíthatom, hogy apám okoskodásából kimaradt, hogy a társadalmi eseményeket több szempontból lehet elemezni:

Lehet jogi szempontból elemezni. Jogi szempontból kétségtelenül Hitler a legnagyobb felelőséggel bíró, azután a társai a főnacik, azután a világ többi főnacija, bír nagy felelőséggel. Azután jönnek a hétköznapi nácik, fasiszták , azután a német emberek és így tovább.

Viszont van egy globál-történelmi elemzés is. Ennek kapcsán viszont ilyen kérdéseket kell feltenni: hogyan lehetett, hogy egy normális átalagos emberekből álló ország lakosságának többsége elhitte egy nyilvánvalóan zavarodott ember, néhány zavarodott társa teljesen ostoba elméleteit?  Sőt a német és a japán nép is egyébként a racionális népek, közé tartozik. Hiszen ha a hiúság (ők a felsőbbrendűek)  el is vette a józan eszüket, annyi racionalitás maradhatott volna bennük, hogy felfogják: hosszabb távon, de középtávon sem lehet az általuk elképzelt egyébként szinte rabszolgatartó rendszerű  hatalmas világbirodalmat fenntartani.

Sőt nemcsak egy országban, de a világon sok országban sok-sok millió ember elhitte a zagyvaságokat, sőt életét családját, javait kockáztatva ostoba eszmék ostoba vezetésre ítélt háborúk mellé állt. Ez hogy jöhetett létre? Hogyan támogathatnak milliós tömegek örülteket, és örültségeket?  Ezek az igazi kérdések.

A globál-történelmi elemzés ezeket a kérdéseket teszi fel. És megállapítja, itt nem egy-két ember és még csak nem is egy-két nép, nemzet ostobaságáról van szó, hanem az emberiség ostobaságáról. Eme elemzés Megállapítja Hitler és a főnacik és az olasz, japán, magyar stb. (mivel szinte minden országban voltak hívek) fasiszták soviniszták semmire se mentek volna, ha nincs tömeges támogatásuk. Eme elemzés először is megállapítja: a háború előtt és után ezek a rossz oldalra álló népek, nemzetek semmivel sem voltak rosszabbak, butábbak más népeknél, nemzeteknél.

Persze itt és most nem fogom a részletes elemzést lefolytatni. Sokan az ostoba, rasszista soviniszta ideológiának tulajdonítanak nagy szerepet. Én nem, mert az alapkérdés megmarad: hogyan hihetnek el milliók ennyire ostoba nézeteket?

Én a magam részéről az ideológiánál fontosabbnak tartom a rendszer hatását, és a politikai manipulációt. De még ezek sem adnak teljes magyarázatot.

A globál-történelmi elemzés levonhatja a végső konklúziót: az ember az emberiség képes az uralkodásnak érdekében a legkegyetlenebb népirtásokra, a legnagyobb aljasságra  Valamint  a legeslegnagyobb ostobaságra is képes, hiszen még azt a nyilvánvaló igazságot sem vesz észre hogy az ilyen háborúknak csakis a saját és családjának a szenvedése és halála lesz a vége.  Legalábbis nem is olyan régen 1940 táján képes volt.

De még ez sem elfogadható magyarázat.

Sajnos fel kell tenni a legélesebb kérdést: lehet, hogy az emberek talán többség, szeret háborúzni, szeret aljaskodni? Oly mértékben szeret, hatalmaskodni, ölni, aljaskodni, hogy bevállalja a szenvedés és a halál kockázatát?

Talán erre a kérdésre nem válaszolhatunk egyértelmű igennel. De azt mondhatjuk: sajnos úgy néz ki, hogy van benne igazság.

A felszínen az emberek élete az alábbiakról szól: ezért járnak iskolába, ezért gondolkodnak, ezért dolgoznak, ezért vitatkoznak:

Hogyan lehet okosnak lenni

Hogyan lehet megoldani a problémákat.

Hogyan lehet jó kellemes egészséges igazságos életet élni.

De mindez csak a látszat, átverés megtévesztés (saját magukat is átverik), nem erről szól az életük.

Íme itt van a másodok világháború és a többi háború – szintén azt bizonyítják, nem a békés problémamentes életet  akarják az emberek.  De folytatnám a sort. A nyilvánvaló óriási ostobaságok, a megoldható, de megoldatlan problémák sorát. Pontosabban csak néhány példát, hiszen millió példát nem lehet felsorolni.

Azzal folytatom, hogy felteszem a kérdést: miért nem oktatnak az iskolában pl. gondolkodástant?  Nem, ennél is egyszerűbbet kérdezek: az iskolai történelemtanítás miért nem világít rá, a hódító háborúk ostobaságra. Mert nem világít rá. Most direkt olyant mondtam, amire nehéz lenne azt mondani: de ezt nehéz megoldani.

A következők elfogadhatók igazságnak: viszonylag könnyen megoldható lenne hogy az iskolai történelemkönyvekbe beírjanak olyan részt mely egyrészt taglalja, hogy melyek az igazságtalan, hódító háborúk ismérvei, másrészt taglalja, hogy ezek a háborúk mekkora ostobaságok, sőt aljasságok. Ha ez könnyen megoldható dolog  megtörténne, akkor legalább 5%-kal, de lehet, hogy többel csökkennének az igazságtalan hódító háborúk. Tehát ezerszeresen, de minimum százszorosan térülne meg a bevezetett energia. Ez egy nagyon egyszerű okos megoldás lenne.  Egyébként pedig a történelemkönyvek fele a háborúk leírásából áll, de hiányzik az összefoglaló lényegi elemzés. Általában is hiányzik az összefoglaló lényegi elemzés. De térjünk vissza a konkrétabb síkra: az hogy az iskolai történelemkönyvekből hiányzik a  háborúk összefoglaló lényegi elemzése, egy nyilvánvaló, óriási ostobaság, hiba, probléma, tévedés, stb.

Most elfáradtam. Elfáradtam, mert belegondoltam, de nem tudtam a végére látni, hogy mennyi, de mennyi óriási nyilvánvaló ostobaság, probléma hiba, tévedés hazugság van, még azt sem látom hogyan kellene ezt kategorizálni. 

Az elmúlt napokban a nyilvánvaló óriási ostobaságokon, problémákon, hibákon tévedéseken hazugságokon gondolkodtam, erről is írtam volna, ha nem hallom apámat megint tévé nézés közben szitkozódni. Persze politikai műsor volt, és az volt a lényege hogy egy társadalomtudós azt fejtegette, hogy nálunk Magyarországon milyen borzalmas a helyzet, megyünk a katasztrófa felé. Ugyanakkor bár erre csak utalt azt is mondta, hogy a fejlett nyugati világban szinte tökéletes, legalábbis jó, „nem nagyon lehet jobb” a helyzet.

Apám kiabált: tévedés, rossz a kiindulás, kihagy fontos tényezőket, elfogult, hogy menne a francba.

-         Mit dühöngsz – kérdeztem, hiszen te is mindig ezt mondod, mármint, hogy borzalmas helyzet megyünk a katasztrófa felé.

-         Ezt mondom, de másképpen, én soha nem felejtem ki a világot. Én mindig egy viszonylat rendszerbe teszem. Várj csak, mutatok valamit - kiáltotta, majd felpattant és kis idő múlva egy irománnyal jelent meg. kezembe nyomta, hogy olvassam el.

Gondolhattam volna, hogy egy újabb iromány. Megnéztem a címe ez volt:

A globál történelmi elemzés alapvetései. No lám, akkor mégis eszébe jutott, ahogy nekem is.

Be is teszem ide apám újabb unalmas irományát.

A globál történelmi elemzés alapvetései.

1. A népek nemzetek között azok tettei között csak kis különbségek vannak. A legfejlettebb és a legfejletlenebb nép nemzet között is, legfeljebb 20% különbség van.

Ostobaság azt mondani, hogy itt, vagy ott borzalmas állapotok vannak, máshol pedig szinte tökéletes, jobb nem nagyon lehet állapotok vannak. Az alábbi okokból.

2. Eme elemzés nem a különbség keresés szempontja szerint elemez, hanem a hasonlóságkeresés szempontjából.

3. A globalizálódó emberiséget több világhálózat, több összefüggés-rendszer köti össze. Többek között a kultúrák áramolnak és rátelepednek a másik kultúrára. A nagyhatalmi befolyás, és a vezetőrendszer befolyása szintén állandóan hat.

Létezik a külföld általában felmagasztalt segítsége, de létezik a rejtett kizsákmányolás is, méghozzá többféle. A hódító háborúkról nem is beszélve.

Nincsenek önállóan működő népek nemzetek, mindenhol erős a külföldi befolyás. Különösen erős a régióbeli (egy világföldrajzi területen, egy rendszerben egy szövetségben levő országok) befolyás.  Az elmaradottságért (ahol ráadásul boldogtalanok is az emberek) nemcsak maguk a szenvedő országok a felelősek, hanem a többi ország, a többi nép is, kiváltképpen, a fejlett vezető országok.

4. Nagy különbség csak a tudományos technikai fejlettségben van azonban ezt lehet jóra és rosszra is használni, tehát nem mérvadó.

5. Az átlagos különbség csekély, mert: az un fejlett országok fejlettségi szintje bizonytalan, a hullámvölgyes, a válságokkal tarkított fejlődés miatt. Pl. a 2. világháború idején az un. fejlett világ került a legalacsonyabb szintre.

Továbbá bizonytalan a fejlődés amiatt is, hogy a kényes rendszeregyensúlyok nem alakulnak ki, a társadalmak átalakulásával általában másfajta túllengések jönnek létre.  Pl. az állam nagysága szerepe még soha nem volt az optimális állapotban. Ugyanez elmondható a szükségletek arányról, és sok más kényes egyensúlyról.

6. A boldogság szint tekintetében, (a lényegben), alig van különbség a fejlett és a fejletlen világ között.

7. Az emberi fejlődés még kezdeti állapotba van, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy a legfejlettebbek félúton járnak. Ostobaság, hogy vannak népek, nemzetek, ahol már elérték a szinte tökéletes állapotot, a „ennél jobb nincs” állapotot. Ostobaság azt állítani, hogy ezer év múlva is a jelen, meglehetősen siralmas állapotában vergődik a világ. Illetve eme kijelentések burkoltan arról szólnak, hogy az elmaradott népekkel, nemzetekkel nem lehet mit kezdeni, és a jelen igazságtalan állapota maradjon fenn.

Egyébként az is ostobaság hogy demokráciának csak 2-3 szintje van Legalább 100 szintje van, és a jelenlegi viszonylag legfejlettebb demokráciák is, legfeljebb az ötvenes szinten vannak.

5. Ha legfejletlenebb ország is elért már egy 30%os fejlettséget és a jelenlegi legfejlettebb elért 50%-os fejlettségi állapotot, akkor a legnagyobb különbség 20%

6. A világ népei nemzeti csak együtt fejlődhetnek, együtt lépegethetnek következetesen előre.

7. A globál történelmi elemezés tehát azt vizsgálja, hogy az embernek, az emberiségnek hogyan miben kellene változnia.  A globál történelmi elemzés nem állapíthatja meg, hogy vannak rossz, meg jó népek nemzetek, nagyon árnyalt különbségeket tehet. Még kevésbé állapíthatja meg, hogy a borzalmakért vagy éppen progresszióért egyes emberek, csoportok tehetnek.

8. A helyes globál történelmi elemzésre csak az képes, aki tisztában van : mi a rendszer, mi a rendszerváltás, mi a rendszerváltozat váltás, milyen történelmi rendszerek voltak, és lehetnek.

Ugyanakkor szükség van egy másfajta elemzésre is, melyről a következők szólnak.

9. Ugyanakkor a globál történelmi elemzés mellett kihagyhatatlan, hogy rendszeresen megvizsgálják az egyes népek nemzetek 4-40 éves időszakos önhibás-önérdemes viszonylagos fejlődését.

Ez a kijelentés ostobaság: Magyarországon borzalmas állapotok vannak, hanyatlás van, ugyanakkor vannak országok ahol szinte minden tökéletes, ott már szinte jobb nem lehet..

Ez a kijelentés azonban igaz is lehet: Magyarország ebben az időszakban (pl. 8 évben, vagy pl. 24 évben) a világ haladásához és főleg régió haladásához képest visszaesett, a jövő sem biztató, viszonylag borzalmas állapotok alakultak ki.

10 A globál történelmi elemzés mellett szükség van az időszakos nemzeti-jogi elemzésre is. A nemzeti-jogi elemzés célja, hogy az időszakos önhibás-önérdemes viszonylagos népi, nemzeti fejlődésért felelős vezetőket szankcionálja, vagy jutalmazza. Illetve mellékesen, az adott nép, nemzet felelősségét is vizsgálhatja, de csak árnyaltan és viszonylagosan.

Természetesen az időszakos nemzeti-jogi elemzés sem hagyhatja ki a külföldi hatásokat, e nélkül hiányos, hibás lesz eme elemzés. 

11. Mindkét elemzésre szükség van időszakos nemzeti-jogira és a globál történelmire is. A kettőt csak átgondoltan lehet keverni (nem lehet zagyválni), de egyiket sem szabad kihagyni, lehetőleg párhuzamosan kell a kettőt alkalmazni. Mindig nyilvánvalóvá kell tenni, melyik elemzés kiindulópontjából beszélünk.

12. A helyes alapvető kiindulás csakis progresszív lehet, kiváltképp, ha társadalomépítésről, a vezetők tevékenységéről, a társadalom, a rendszer megítélésről van szó. Látszólag ellentmondás, hogy az a progresszív, aki elégedetlen.

Eleve nem lehet igaza, akinek a háttér kiindulása, az hogy, ennél nem lehet jobb, avagy ez szükségszerű. Eleve nem lehet igaza, akinek, a háttér kiindulása: elfogadható, mert máshol is van ilyen, mert nem dőlt össze, tehát működik, mert lehetne ennél rosszabb is. Ezt a kiindulást sok névvel lehet illetni, érdekes módón az elégedettek kiindulása. Még akkor is, beletörődést jelent, ha valaki szitkozódva hangoztatja. Ugyanakkor nem visz előre, éppen az elégedettség okán. Összefoglalva: minden elemzés, értékelés hibás, mely valamiféle elégedettségből, lehet az önelégedettség is, vagy idegen országra mutogatás, indul ki, vagy jelentős szempontként használja azt. 

Annak lehet igaza, akinek a háttér kiindulása: viszonylag könnyen megvalósíthatóan lehetett volna jobb, ill. lehetne jobb. Szintén sok névvel lehet illetni, maradjunk: a progresszív kiindulás - névnél.  Az állandóan felteendő kérdések: lehet ennél jobb? Mi a megoldás 

Apám irományát nagy nehezen elolvastam, azon kívül, hogy baromi unalmas, el kell ismerni, nagyjából igaza van. A politikai elemzések döntő többsége eleve azért hibás, mert teljesen elfelejti, hogy van egy globál történelmi elemzés is, mely kihagyhatatlan. Vagy, és az elégedettségből indul ki. Tulajdonképpen az én gondolataimat sem köti le az időszakos jogi népi, nemzeti elemzés. Amikor az óriási nyilvánvaló ostobaságról, problémákról, tévedésekről beszélek, akkor sem magyar specialitásokról van szó. Persze kis hazánknak megvan a maga plusz ostobasága. De azért a világ ostobasága érdekesebb és fontosabb.

Folytattam is volna az óriási nyilvánvaló ostobaságokról szóló elmélkedésem, ha pár nappal ezelőtt nem tör ki nálunk a balhé, de ez a még szokásosnál is csúnyább balhé volt.

Persze ehhez először fel kellene vázolnom a családomat, mely azért nem semmi.

A napokban a szokásos látogatásom egyikét tettem a kardiológián, ugyanis van egy szívbetegségem, és a folyósón ülve, az embereket bámulva éppen azon gondolkodtam, hogy nincs itt semmi baj. nincs semmi baj, látszólag az emberek teljesen békések normálisok, általában kedvesek, legalábbis udvariasak. Előtte pedig, mert korábban érkeztem, a parkban ücsörögve nézegettem a békés kedélyes embereket. A mellettem ülő, nénike mondott is pár mondatot, a tartalmára már nem emlékszem, csak ara, hogy egyetértettem, bólogattam. Szóval az emberekkel nincs semmi baj, normálisan viselkednek. De ez csak a látszat, legalábbis saját tapasztalatom szerint, mert ha szorosabb kapcsolatba kerülsz, szinte mindig kiderül valami bibi, abnormalitás, dili. Itt van mindjárt a saját családom. De nemcsak az én családom, szerintem nem vagyunk sokkal rosszabb mint az átlag. Akár a statisztikákból is kiindulhatnák. De én inkább a szomszédokat nézem, mert mint zárkózott és életvitelében korlátozott embernek nincsenek nagyon barátaim közeli ismerőseim. A szomszédok életét viszont szükségszerűen, hiszen kénytelen vagyok élni velük, egészen jól átlátom. De mégis először jöjjön a családom, ez a szent család jellemzése. Apám, ahogy mondtam, dühöngő erkölcscsősz, anyám elhízott zsémbes asszonyság. Kénytelen vagyok ezt mondani, bár vannak belső érzelemhullámaim, mert mégis az anyám, de valóban ilyennek látom. A nővérem most egy idősebb nem túl szimpatikus figurával él, az eredeti párja (az is elmehet a búsba) otthagyta két kisgyerekkel. A két skacc, ahogy hívom őket, jó fejek, ők a legnormálisabbak a családban, de már rajtuk is felfedezhetők az alapvető emberi gyengeségek, pedig csak hat-nyolcévesek.. És ott van a bátyám, aki gyakorlatilag csövi. És na hagyjuk ki a család virtuális, informális tagját a gyerekkorban, rákban meghalt húgomat.

Valószínűleg a családom tagjai is normális benyomást keltenek, ha éppen a parkban sétálgatnak. De hát nem azok.

Az emberekkel nemcsak az a baj, hogy megvannak az általános flúgosságuk és az egyéni dilijük is, hanem az, hogy mérhetetlenül törékenyek, olyanok, mint a száraz falevelek a szélben. A családom is sodródik, ki tudja mikor robban le teljesen az elhízott anyám, sodródik a csövi bátyám, és a biztos társ nélküli nővérem. És persze a családja a két skacc, ez ami leginkább nyomaszt az hogy a két ártatlan értelmes gyerek sorsa mennyire bizonytalan.  A sorsba amúgy is van egy bizonytalanság, amit viszont erős lélekkel és aggyal kordába lehetne tartani. Azonban az embereket pont a lelki és az agyi gyengeségeik teszik törékennyé. Nem alkalmasak arra, hogy mennyországba éljenek. Nem tudni mikor jön akkora szél, ami őket is felkapja, de előbb-utóbb jön ilyen. Általában ilyenek, mert azért van néhány stabil figura, csak sejtem, mert közelről még nem ismertem ilyent. Apám a maga dühöngő erkölcscsősz stílusával talán stabil szeretne lenni. Én csak annyit látok, tudok, hogy apámat szinte mindenki utálja. Talán azért ez így túlzás inkább azt mondanám: van akinek csak kicsit ellenszenves, és vannak többen akik kifejezetten rühellik. Nem kedveli a családja, a rokonsága, a szomszédok is utálják, a munkahelyén sem szerették. Ez azért érdekes, mert apám, a saját elmondása szerint mindig az emberekért küzdött.

Szóval a napokban apám és anyám csúnyán összeveszett, igaz ez egyáltalán nem volt kivételes alkalom.  De ez azért, már baromira elfajult balhé volt. A nem túl nagy lakásban, az egyik szoba sarka, apám területe, ott van az ágya, van ott egy szekrénye és egy polca.  Illetve van még egy polc, ami talán még az ő fennhatóságába tartozik. Nos anyám, akinek viszont az egyik bogara, hogy többek között a virágokat is gyűjti, erre a közös, te többnyire apám polcára tette az egyik cserepes virágját. Amikor láttam, már gondoltam: lehet hogy ez nem látványos de mégis egy kisebb kezdőpofon.  Ebből még balhé lesz. Az is lett, mert amint apám észrevette így mordult anyámra:

–        Megmondtam már, ez az én polcom, vidd innen, mert kivágom.

–        Dehogy a tied, csak szeretnéd. Azt gondolod, itt minden a tied?  – így anyám.

Na ez aztán hatott, mert ezekkel a mondatokkal éppen megelőzte és űberelte apám mondandóját. Én mint közömbös megfigyelő rájöttem az egyik legjobb tőrdöfés, ha éppen azzal szidalmazod a másikat amivel ő akart volna előjönni.

–        Mi, mi, hát ezt éppen te mondod, minden az enyém, ha, ha, ha  - tört ki apám erőltetet és őrült nevetésbe – ezt éppen te mondod, hát ez az egész lakás kié, nem a te szarjaiddal van tele.

-         Erőszakos, zsarnokoskodó fráter vagy, nagyokos. Undorító vagy – sivította anyám.

-         Minden az enyém? Látod ezt a sarkot ide vagyok beszorítva – nézd meg – mondta apám elfúlóan ordítva, vörös fejjel, majd elkezdte a lakás bútorait felborítani, a tárgyakat  lesöpörte a földre – látod ez sem az enyém, és ez sem az enyém, a kurva életbe és ez sem az enyém – üvöltötte miközben, ide-oda repkedtek és törtek a dolgok.

Nem tudni, hogy került anyám kezébe egy seprű, de egyszer csak ott, volt, sőt apám előtt termett hihetetlen fürgeséggel és már csapkodta is őt, a fejét, a seprű fejével – de ez viszont a tied – ordította.

Az egész akár egy vígjátéki jelenetnek is beillett volna, ha nem lett volna mögötte igaz fájdalom és rombolás. Így viszont legfeljebb csak tragikomikus volt.

Apám és anyám veszekedéséről most is megállapítottam, hiszen nem az első volt, hogy szokás szerint teljesen értelmetlen és elvadult. És ahogy általában az emberi vitáknak harcoknak ennek sem volt semmi köze ahhoz, hogy élhetnénk kellemesen kényelmesen egészségesen.

Nagyon egyszerűen az alábbiak motiválják általában az emberi vitákat:

Mindkettő presztízsharcos.

Szeretnek veszekedni.

Mindkettő túlságosan sértődékeny és saját oldaláról nézi a világot, melynek része, hogy már meggyűlölték egymást, már előítéletesek egymással szemben

Végül is, ahogy élnek az „egy senkinek sem jó” állapot, állandó veszekedés, harc. Persze meg lehet kérdezni: akkor miért nem vállnak el? Először is nem hinném, hogy sokkal boldogabbak lennének, ha elválnának. Elvileg egy csomó előnye lenne az együttélésnek az együtt működésnek.

Másrészt, ha valaki presztízsharcos, akkor lehet, hogy mással, máskor, de talál ürügyet a veszekedésre. 

Apám, anyám veszekedése, apám évekéig húzódó házügye, a hírekben látható nemzetközi események, a régebbi és a mostani háborúk, a rengeteg óriási és nyilvánvaló ostobaság, az ismerős emberek egyéni ostobaságai, mind a következő kérdést veti fel:

Miért jön létre rengeteg senkinek sem jó állapot?

Ugyanis ama érdekességet is megfigyeltem, hogy az is tévedés, hogy általában az egyik fél nyer, a másik veszít. Mert ennek talán lenne bizonyos értelme. Gyakran, az esetek felében, mindegyik félnek rossz állapot jön létre. Bár minden attól függ, mit nevezünk rossz állapotnak, mert pl. annak a harc egyáltalán nem borzalmas állapot, aki szeret harcolni. Sok embernél nem arról van szó, hogy szeret harcolni, inkább arról, hogy harc a presztízsharc fontosabb neki mint a jólét és a béke.

Ugyanakkor apám szerint van itt csapda helyezet, amire még visszatérek.

És a válasz is kezd tisztulni.

Arra gondolhatunk, hogy az emberek nem tudnak megegyezni abban, hogy mi a jó, a kellemes, a békés az egészséges élet.  

De biztos, hogy például az embereknek, a béke, fontos? Lehet hogy a harc a veszekedés nagyobb szükséglet, mint a béke. Lehet például, hogy a békés életet édeskének, unalmasnak tartják.

Még inkább lehet, hogy az állandóan bennük forrongó presztízsharc, erősebb, mint a békevágy.

Nemcsak a békéről van szó, hanem általában a kellemes kényelmes egészséges, igazságos boldog életről. A testi-lelki jólétről.

Szóval az első megállapítás. Valójában az emberek csak látszólag törekednek a testi-lelki jólétre.

De azért ennél árnyaltabban kell fogalmazni.

1..A Viták harcok csak 30% szól arról, hogy mindkét félnek eltérő elképzelése van a testi lelki jólétről. E vitákat általában megegyezés, kompromisszum, együttműködés követi. Jóval kevesebb együttműködés van a világon, mint amennyi lehetne, ez is arra utal, hogy a viták harcok nagyobb része nem erről szól.

Az igazi értelmes kiindulópont az lenne, ha az emberek rájönnének, az én egyéni testi-lelki jólétem a boldogságom hosszabb távon össze van kötve, a többség testi-lelki jólétével, boldogságával. Ez egyelőre vágyálom, már az is nagy előrelépés lenne, ha az emberek többségénél egyáltalán az igazi testi-lelki jólét a boldogság lenne a kiindulópont.

2..A viták harcok nagyobb részében (kb. 70%-ban) az egyik, vagy mindkét felet, sok más de nem a testi-lelki jólét elérése, vezérli. Amely vita nem a testi-lelki jólétről szól az eleve nem lehet értelmes, igazságot kereső vita. Tehát apám hiába bizonygatja hosszan, hogyan kellene gondolkodni, milyen rendszer lenne a jó, ha az élet nem erről szól.

Szóval akkor a viták harcok nagyobb részében az egyik felet, vagy mindkét felet az alábbiak vezérlik.

a)      A presztízsharc (felsőbbrendűségi érzés, én is vagyok valaki, stb.) (Az elitbe tartozás vágya, elletve ebből eredő, alapvető világnézet.)

b)      A sértődékenység ill. a sértődékenységből eredő megkövesedett gyűlölet.

c)      A édeskés unalmas élet megvetése, a vita, a harc szeretete.

d)      Egyéb olyan okok, célok, tulajdonságok melyeknek alig van köze a hagyományos testi-lelki jóléthez, azaz, a kellemes, kényelmes, békés igazságos, egészséges boldog élethez.

Természetesen bizonyos szempontból nem mindegy hogy csak az egyik fél deviáns (aki nem testi-lelki jólétre törekszik), vagy mindkét fél. Ugyanis ha legalább az egyik felet az igaz testi-lelki jólét vezérli, akkor beszélhetünk egyoldalúan értelmes vitáról.

Újra megállapítom, a fenti, általában rejtett célok (pl. presztízsharc), egyszerűen kizárják az igazi értelem használatát. A viták harcok mögött az egy megjátszott látszólagos értelem van. Például, akinek a harc fontosabb, mint a jólét , az sem fogja mindezt bevallani: az érvelése arra irányul, hogy az ö tettei a  jólétet szolgálják. Tehát jobb esetben van egy vitázó (egyébként több vitázó oldal is lehet), akinek nem az általános jólét az igazi célja, és van egy, akinek valóban az a célja. És vitáznak, harcolnak, állandóan szüntelenül az egész emberi történelmen át. Ha legalább az egyik fél értelmes vitát folytatna, akkor talán ki lehet deríteni, melyik a hazudós.  Ennél azonban gyakoribb hogy valójában egyik vitázó fél sem a jólét érdekében harcol, viszont nagyon ügyesen eljátsszák: bizony ők a jólét érdekében harcolnak. Mostanában még azt is eljátszzák, hogy az általános közösségi jólétért harcolnak. Ugyanis régebben legalább őszintén kijelentették: én vagyok az uralkodó csakis az én jólétem, számít. Mostanában már dupla hazugság van: egyrészt nem igaz hogy valójában a lelkük mélyén is érdekelné őket más emberek boldogsága. De abban is hazudnak, sokszor még maguknak is, hogy a saját maguk testi-lelki jólétük megteremtése a cél, valójában a presztízsharc és a többi vezérli őket.

Szóval visszatérve abban az esetben, ha egyik félnek sem célja sem a testi-lelki jólét,  a vitának már semmi köze az értelemhez. A megjátszást, a ravaszságot nem lehet értelemnek tekinteni. Ebben az esetben a kívülállónak sokkal nehezebb megállapítani: kinek a célja az általános jólét, és ki játssza meg magát.

Ha már megígértem, akkor visszatérek arra, hogy apám szerint, mi itt a csapdahelyzet.

Ugyanis ezt az elméletem is, mint a többit, általában egy-két mondatban, valamilyen apróból,

oda szoktam lökni apám elé. Apám viszont a szokásos durcogó stílusában így reagált:

-         Szóval szerinted minden harc vita rossz.

-         Azt én nem mondtam - válaszoltam

-         De azt sugallod, hogy a viták, harcok nagy része szükségtelen. Pont azok melyekben az egyik fél célja a testi-lelki jólét, a másiké nem az, hanem mondjuk az uralkodás – itt megállta elgondolkodott majd folytatta - A senkinek sem jó állapotok, nem magukból harcokból erednek, hanem az önző emberek hozzáállásából. Abban talán igazad lehet, hogy ez az önzőség gyakran nem egyszerű önzőség, hanem vak hatalmi mánia. Azt én is aláírom, hogy nem a kapzsiság a pénz, és a vagyonszerzési mánia, az önzés lényege, hanem hatalomvágy, vagy ahogy te mondod a presztízsharc.

-         Az viszont kijelenthető hogy a viták harcok nagyobb része nem jók és a rosszak között zajlik. Csakis a rosszak között dúl. És ebből is következnek dolgok – mondtam beletörődően.  Tudtam, hogy itt már szokás szerint nem lesz közös álláspont.

-         Milyen dolgok?

-         Az, hogy a világ nem úgy oszlik fel, ahogy te képzeled, van egy kevés rossz ember és sok jó.

-         Hanem?

-         Van egy kevés rossz és a sok ló, bocsánat jó ember, sem teljesen jó. A sok jó ember legalábbis s többség, már szinte átcsúszik a rossz oldalra.

Apám kijelentés nyomán azonban elkezdetem a pénz és vagyonszerzési vágyakról, vagyis egy szóval, a kapzsiságról gondolkodni.

Először is megállapítottam hogy a vallás  hét főbűne, nem más mint az önzőség és azon belül is  leginkább a kapzsiság részletezése.

Az mindenesetre kijelenthető: a emberek szerint, a kapzsiság, pénzéhség, korrupció a legnagyobb rossz. A kapzsiságnak tulajdonítanak hatalmas szerepet és nem presztízsharcnak  Szerintem, viszont pont fordítva van. Ha az emberek simán kapzsik lennének, akkor nem jönne létre ennyi „mindeknek rossz” helyzet. Ugyanis első látásra, arra kell a pénz, a vagyon hogy biztosítsa a jólétet. A testi-lelki jólétet, az egészséget a kényelmes életet. 

Csakhogy eltekintve a kivételtől általában van egy fontosabb ok is: a hatlom biztosítása akár pénz által is.. A hatalomról, kisebb-nagyobb hatalomról van szó, mely presztízsharcosság  egyik célja.

Kiindulhatnánk akár a politikusok, vagy nagytőkések folyamatos pénzszerzési tevékenységéből is melynek célja a hatalom. Ne felejtsük el hogy a pénzzel vagyonnal való rendelkezés (kinek adja mire adja, milyen feltételek mellett adja),  az nem más, mint hatalom. Minél több pénzzel, vagyonnal rendelkezik annál nagyobb a hatalma. Ezért van a nagytőkések kezében óriási hatalom.

De nézzük a hétköznapi életet.  A kevesebb pénzt, vagyont is át lehet fordítani, igaz kisebb hatalommá.

Azután itt van a státuszszimbólum – pl., egy csomó ember hatalmas drága terepjáróval járkál itt a városban, miközben ez, egy csomó kényelmetlenséggel jár, nehezebb vele menni és főleg nehezebb vele parkolni.  Egy sereg ember, hatalmas sok szobás és lehetőleg drága, hivalkodó házat vásárol, vagy vásárolna - és nem kényelmes, egészséges, tehát inkább kicsike lakást. Ugyanis nagy ház, eleve nem lehet optimálisan kényelmes. És még lehetne sorolni, amikor nem az egyészség, a kényelem az igazi cél.  Vagyis z emberek a pénzt nem a kényelmes egészséges életre, a testi-lelki jólétre fordítják, hanem többek között státusz szimbólumokra. A vagyonuk által vagyis bizonyos tárgyak által akarnak, befolyásosnak elitnek látszani.

Azután itt van a birtoklásvágy. Ez valami olyasmi, hogy a tulajdonos végignéz a maga tulajdonán, akár titokban egyedül és büszkeség tölti el: ez az enyém. De ez sem a kényelmes egészséges kellemes, igazságos életről szól. A birtoklás is egyféle hatalom élmény, egyféle „én is vagyok valaki” élmény.

Én ki merem jelenteni, hogy az alapvető rossz nem a kapzsiság, amennyiben kapzsiság azt jelenti, hogy egyre több és több testi-lelki jólétre törekszik. Nem mondom hogy primer önzőség jó dolog. Viszont hatalomvágy, felsőbbrendűségi érzés, a presztízsharcosság, mint negatívum ennél sokkal károsabb.

Már ennyit beszéltem erről presztízsharcosságról hogy nincs mese muszáj elemezni.

Tulajdonképpen a „presztízsharc” szó egy összefoglaló fogalom. Talán nem e legjobb szó, én ezt találtam ki. Sok mindent takar, például a fölösleges irigykedést. Az önmagáért szóló okoskodást. Én is vagyok valaki – típusú viselkedést. Vagy: tudd ám hol a helyed – típusú viselkedést. Vagy: engem ne nézzen baleknak – viselkedést. A felsőbbrendűségi érzést, a hatalomvágyat és még sorolhatnám.  Persze ez a hétköznapi alap, nem tűnik nagyon veszélyesnek, de adott esetben, ha van rá mód, akkor ez elvezethet a zsarnokoskodáshoz, és a háborúhoz.

Apám szerint a legfőbb negatív tulajdonság, vagy viselkedés: az önzőség. Ő az önzőséget tartja egy összefoglaló fogalomnak. A kapzsiság az irigység az önteltség (a hét főbűn) mind az önzőségnek egy-egy fajtája. Apám szerint ez a legfőbb rossz, és egyébként, szerinte ez áramlik ki az emberből egy-egy önző érzést követően és ezt méri a másvilági igazságszolgáltatás. Én azt mondom a presztízsharcosság, mint összefoglaló fogalom, a legnagyobb negatívum. Azt is mondhatjuk, az önzőség egy minősített esetéről van szó. Ugyanis az egyszerű, primer önzőségben, arra törekszik az önző, hogy az ö élete, néha más rovására, legyen kellemesebb jobb, egészségesebb. A simán önzőt talán meg lehet győzni, hogy a saját érdekében ne harcoljon feleslegesen, néha kössön kompromisszumot. Meg lehet győzni, hogy az állandó harc, kompromisszum nélküli ellenségékeskedés, a kegyetlenség, hosszabb távon visszaüt. Azonban a presztízsharcosság, mint mondtam nem a kellemes egészséges nyugis életről, szól. Az önmagáért való felülkerekedés a legfőbb cél, amely érdekében még a kényelmes egészséges életet is be lehet áldozni. Orwell mondja: a hatalom célja maga a hatalom.

Az egész problémakörben érintve van egy kényes egyensúly, ami fontos, de mégsem ez a fő probléma. Mondjuk úgy hogy - az egészséges önbizalom, a gerincesség és a szerénység - kényes egyensúlyáról van szó. Persze az nem probléma, ha valaki sikerre vágyik, ha van ambíciója, ha előrébb akar lépni, ha megbecsülést, tiszteletet szeretne.  Ha ki akarja fejezni az egyéniségét, ha van önálló véleménye. Ha kritikusan nézi a világot. Ha kiáll a véleménye mellett, ha gerinces. Ha a valóban szükséges küzdelmek elől nem futamodik meg. Ha van egészséges önbizalma. Szóval mindez nem baj, de a kényes egyensúly úgy merül fel, hogyha mindezeket egyben, vagy külön túlzásba esik, vagy rossz módszereket választ - akkor egy lehetetlen nagyképű, önző, zsarnokoskodó alak válik belőle. Szóval ez egy kényes egyensúly, amit nehéz megtalálni

Viszont a szerencsétlen presztízsharcos sok esetben egyáltalán nem öntelt, tehát nemcsak a kényes egyensúly megtalálásról van szó.

Nővérem két kisgyermekét illetve azok állandó fölösleges értelmetlen, egymásra irigykedését figyelve jöttem rá, hogy nem nagyképűségről, önteltségről van szó. Ugyanis a két kis kópé egyáltalán nem öntelt, de egymást állandóan marják. Akárcsak apám és anyám és még sokan mások. Egymást marják, senkinek sem jó állapot jön létre, de nem a nagyravágyás hajtja ezt. Hanem a presztízsharcosság és az, hogy szeretnek veszekedni. De ez a veszekedés, irigykedés, ha úgy adódik, képes elmérgesedni. Szóval egyszerre jelentkezik a három probléma, az önzőség, a kényes egyensúly és a presztízsharcosság, de a három közül a legnagyobb, az utolsó. A presztízsharcosságot így is megfogalmazhatjuk: a birkák egymást fölöslegesen bántják, harapdálják. Egyrészt a birkák nem veszik észre, vagy nem érdekli őket, hogy gazda tereli, és alkalomadtán meg is eszi őket. A gazdát nem bántják, csak egymást. Másrészt általában nem ezért harap bele a másikba, hogy neki több legelő jusson, hanem csak azért hogy megmutassa, ki a „főnök” kettőjük közül.

A presztízsharcosság még azt is jelenti, hogy az ember inkább elviseli az ostoba és erkölcstelen főnököket, hírességeket, celebeket, felkapott embereket, mintsem a közvetlen ismerős, szomszéd, saját rétegéből jövő embertársának a produktumát, bármit is tesz le, ő az asztalra. Ez a főnök-igény, pont a birkaeffektusból, pontosabban a szűk látókörű irigységből ered. A presztízsharcosság azt is jelenti hogy az emberek a birkák az elit rétegbe akarnak tartozni, és ez az igényük egy csomó nemes jó tulajdonságukat annulálja.

Mondjuk ki őszintén a presztízsharcosság ezt is jelenti: az ember, az ember általában szeret aljaskodni, egyszerűen ok nélkül aljaskodni. Persze legtöbbször ezek nem kívánnak nagy bántások lenni, csak olyan kisebb pofozhatások. Néha, még valamiféle humorfélébe is be akarják csomagolni. Csakhogy a vicces pofozgató könnyen átlépheti a határokat, hiszen nem neki fáj, a kis pofon gyakran nagyobbra sikerül. Főleg ha nem közvetlen adja hanem pl. a hivatal homályos termeiből kilövöldözve.  A sértettnek viszont mindig jobban fáj még a kis pofon is, nem beszélve nagyobbról.

Egy kicsit sokat beszéltem erről a presztízsharcosságról de úgy gondolom e nélkül nem érthetjük meg az embert az emberiséget. Apám tanítása nyomán mindig felteszem a kérdést: na és mi a megoldás?  A helyzet az, hogy nincs nagyon megoldás. Ha az ember, a nagy többség, nagyon tudatosan tudná: de én presztízsharcos vagyok - akkor az talán segítene valamit. De hát erre szinte zéró az esély. Annál is inkább, mert az önhazugság (saját magunkat is átverjük) éppen a presztízsharcossággal kapcsolatban a legjelentősebb.

Mondjuk ki őszintén, többek között, talán elsősorban a presztízsharcosság miatt, az emberiség soha nem lesz képes a kellemes, békés, igazságos, egészséges boldog életet létre hozni.

Néhány mondat az önhazugságról, de előtte még kitérnék egy gondolatra.

Én nem értek egyet apámmal abban sem, hogy az igazság kideríthető. Hiába írt le nekem itt apám már vagy száz ismérvet, mely alapján kideríthető az igazság. Rendben van apám sem az abszolút igazságról beszél, csak a viszonylag legvalószínűbb igazságról. Én viszont még ennek kiderítését is kétlem.

De végezzünk el egy gondolatkísérletet. Adva van egy fehér fal és van két kellően rafinált, jól beszélő ember. Például az egyik legyen O.V. a másik GY. F. vagy bárki más hasonló. A feladat az hogy az egyiknek a fehér falról azt kell bebizonyítani, hogy az világoskék. A másiknak, hogy az, sárga. A fehér fal egy meglehetősen stabil nyilvánvaló dolog. Ennél minden más elvontabb, amorfabb. A két vitatkozó a tévében vitatkozik, mondjuk ötször egy órában. A következők fognak történni.

Az öt órát szemrebbenés nélkül végig vitatkozzák, sőt még folytatnák, ha lehetne. Száz érvet is hoznak, és sokat ismételnek.

Vagyis még a legegyszerűbb témáról is végtelenségig lehet vitatkozni. Az ember rendkívül jó képességű abban, hogy ostobaságokat hosszasan bizonygasson.

Már az első legfeljebb a második vita alkalmával a vitázók maguk is elhiszik, hogy igazuk van. Vagyis előjön az önhazugság (önigazolás). Ugyanis csak szívvel,  azaz meggyőződéssel lehet valamit intenzíven csinálni.

Egy idő után azt fogják állítani, és önmaguk is elhiszik, hogy a köz számára a kék a hasznosabb, a másik pedig a sárgára esküszik. Valójában viszont csakis arról van szó, hogy a vitában ki győz, tehát presztízsharcról. Másrészt az igazi önigazolás: a köz számára hasznos dologért harcolok.

Ezt az egész vitát, a közönség is nagyjából el fogja hinni. Pontosabban, talán 10% lesz, aki azt mondja, de hisz a fal fehér, és egyébként is ez egy baromság. Ez egyébként az igazság, vagyis 10% látja az igazságot. 

Vagy 40% lesz, aki egy idő után belefárad a vitába, már nem követi, de ők már nem látják az igazságot. Ők valami ilyesmit gondolnak: ez fontos dolog, lehet, hogy kék lehet hogy sárga, én már nem tudom követni.

Az emberek fennmaradt 50%-a megoszlik. Egy része a kék oldalra áll, a másik része a sárga oldalra áll, és a meglehetősen parázs vita, két táborra osztja az embereket, mert ez is ürügy a presztízsharcra.

Sajnos nem lesz jobb a helyzet, ha az egyik fél, az igazságot, állítja: de ez a fal fehér. Persze annak mindig örülni kell, ha valaki az igazságot képviseli. Viszont, attól, hogy valaki az igazságot képviseli, sajnos, még nem biztos hogy igazat adnak neki. Ugyanazon az okból, amit az előbb elmondtam, ugyanis pl. a „sárga fal” elméletét valló, képes a végsőkig vitatkozni. És a vitában ítélők, jó esetben a közvélemény, elsősorban nem a primer igazságot keresik. Vagy csak felületesen keresik.

Talán egy kevéske előnyt azért jelent, hogy valaki az igazság mellett érvel, de nincs döntő szerepe.

Egyébként sokkal több a „fehér fal” típusú vita, mint azt gondolnánk. És nem a pór nép körében, hanem a legfelső politikusi, és tudományos körökben. Nem egy vitát hallottam, amelyben arról vitatkoztak, hogy a tények az adatok, vagy éppen a statisztikai adatok mit mutatnak.

Ilyen szintű vita is gyakori, az egyik fél: - de ez a fal fehér.

Másik fél:- nem fehér, sárga.

Egyik fél:  - dehogy sárga, az bizony fehér.

Másik fél: mondom, hogy sárga.

És így tovább a végtelenségig.

A viták 99%-a befejezetlenül, eldöntetlenül zárul, de ez csak elodázása a problémának. Időszakosan a szőnyeg alá seprik. A vita a lényeg és nem az igazság. Az ember imád locsi-fecsizni.

Egy alkalommal, persze nem így pontosan, de nagyjából elmondtam apámnak a gondolataimat, melynek lényege:  - Az ember képtelen az igazságot kideríteni.

Ő akkor elgondolkodva ezt mondta:

- Sok igazság van ebben, de azért lennének ilyen módszerek. Mármint létezhetnek az igazság megállapításának módszerei.  Az egyik, az igazán tisztelt és az igazságot megmondó statisztikai, adatközlő hivatal. Persze a vezetők szankciója is szükséges, pl. a hazugságok miatt is. De az igazi megoldás, ha létrehoznának egy igazán fejlett, számítógépes közvélemény-kutatási és népszavazási rendszert. Én már magamnak fel is vázoltam néhány modellt. Nem mondom hogy egyszerű, de nem is lehetetlen. A nehézség inkább abban van, hogy a hibás, hiányos közvélemény-kutatási rendszerek, lejáratják a közvetlen demokráciát.

- Közvetlen demokrácia, úgy mint e-demokrácia, mint részvételi demokrácia?  - kérdeztem

- Pontosan – válaszolta apám és folytatta – ez az egyetlen dolog, ami megakadályozhatja a teljes gondolati zűrzavart, és ami igazi társadalmi fejlődést hozhat.

- Nekem ez csak vágyálomnak tűnik, messze vagyunk tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.

- Éppen azért, érted, éppen azért jó, mert a jövőben gondolkodik – kezdett vörösödni apám feje

Kábé ennyi volt ez a „beszélgetés”.

Már megint kimaradt az önhazugság, nem baj, majd legközelebb.

Szóval kezdjük az önhazugsággal, avagy az önigazolással. Ez valami olyasmit jelent, hogy kezdetben tudja, legalábbis sejti az önhazudozó, hogy rossz úton jár, csak ürügyeket és elméleteket keresve meggyőzi magát, hogy mégse. Ha egyáltalán nem tudja, nem is sejtette, akkor az, a tévedés. Az önhazugság már sokkal rosszabb dolog. Van még amikor önmagának is bevallja a hazudozást, azonban ez hosszabb távon nagyon ritka. Nem lehet hosszabb távon úgy élni, hogy én most is, és most is és állandóan hazudok, és állandóan önző vagyok. Ekkor jön a gondolat, de én nem is vagyok önző, nem is hazudok, mert…. Majdnem minden ostoba és bűnöző, és egyéb vétkes, hibázó ember hazudik magának, valamilyen elmélettel igazolja a tettét, amit el is hisz.

Jogilag lénygében nincs nagy probléma, mert a másnak, másoknak, a társadalomnak való ártást kell mérni, szinte függetlenül attól, hogy milyen hazugság, tévedés, igazság van a háttérben.  Csakhogy másnak másoknak ártás pontos mérése, gyakran nem lehetséges. Ezért kell, kellene az igazságot, a kijelentést, a beszédet annak igazságát önmagában mérni. És persze azért, mert a gondolat a közlés megelőzi a cselekvést és az igazságból jó cselekvés, a hazugságból rossz cselekvés ered.

Az egyik baj, az hogy az egyik megoldás, miszerint a valótlanba hívőt meg kell győzni az igazságról, az önhazugság miatt elveszik. A tévedőt ugyanis meg lehet győzni. Kétséges az önhazudozó önigazoló meggyőzése, hiszen ő már egyszer kvázi tudatosan elfordult az igazságtól.

A másik baj, hogy e miatt nem lehet szétválasztani a tévedőt a hazudozótól. Ez elsősorban a manipuláció tendenciáját illetően probléma. Gyakori kérdés: ez az ember, most direkt hazudozó gazember, vagy csak ostoba. Egy szempontból mindegy, hiszen az okozott, vagy jövőbeli kár azonos, akár gazemberségből akár ostobaságból ered. Azonban így is feltehetjük a kérdést: a tendencia mire mutat: a múltban kevesebb volt a buta több volt a direkt, érdekből hazudozó? Vagy éppen fordítva a múltban inkább tudatlanság volt, és ahogy halad az idő egyre több és több a direkt érdekből hazudozó. Alaposan átgondolva ki lehet jelenteni: ezek a direkt érdekből hazudozók, egyben önhazudozók, száma nő, ez a tendencia erősödik nő.  Ekkor talán még rosszabb a helyzet, bár direkt gazemberségről kevésbé beszélhetünk.

A problémát inkább úgy lehet felvetni: fejlődhetne az ember a tudás az igazságismeret területén, mely valódi jólét-növekedést hozhatna. Fejlődhetne, mert egyre jobban megismeri a világot. Viszont a direkt érdek hazudozás növekedése, önhazugsággal kombinálva meggátolja ezt az emberi fejlődést.

Apámmal folytatott vitáim, amennyiben ezeket vitának nevezem, teljesen értelmetlenek. Bár el kell ismernem, hogy sok részletben igaza van, gyakran egyet is értek, de az alapvetések vonatkozásában már nem. Tehát az eltérő kiindulópontok miatt, soha nem érthetünk egyet, a vitáink végtelenek, legalábbis belevesznek az idő homályába. Az egyik alapvetés, melyben  merőben más a véleményünk, a rendszer, a társadalom szerepe. Apám szerint a rendszernek, a társadalomnak óriási szerepe van - én viszont azt mondom a rendszert is emberek csinálják. A társadalmat pedig emberek alkotják. Mindkettő olyan lesz, amilyennek a készítői.

Apám egy nap az alábbi irományt nyomta a kezembe.

A rendszerépítés alapvetései. Egyben a legnagyobb, az alapvető problémás területek.

1. A rendszer több okból is elsődleges, és nemcsak alárendelt tényező. A rendszer, mint a törvények, társadalomszervezési mechanizmusok, módszerek (pl. vezetés-kiválasztás) összessége és jellege, hat az emberi tulajdonságokra, viselkedésre. Az emberi tulajdonságok viselkedések, pedig hatnak a rendszerre. A harmadik nagy tényező a kultúra. A nagy tényezők között oda-vissza, azaz kölcsönhatás van. 

A rendszer többek között azért lehet más, mint az ebben élő emberek, mert a rendszernek, a törvényeknek van egy önfenntartó tulajdonsága, vagyis nem olyan könnyű megváltoztatni őket. Az emberek változtató törekvése részben elhall. 

A következő, elkülönítő ok, a nemzeti szerencse, az ország földrajzi és geopolitikai helyzete, amiről szintén nem tehetnek az emberek.

A következő ok, hogy az emberek gyakran nem teljesen olyan vezetőket kapnak, amit akarnak. Persze nagyobbrészt az emberek tehetnek arról, hogy milyen vezetőket „választanak”, de azért itt is van egy kevés véletlen aspektus, amiről nem az emberek tehetnek. Például egy szerencsés országban kevesebb uralkodó, hülyül meg, mint egy szerencsétlenben.

Az sem teljesen az emberek hibája, ha a rafinált uralkodó, uralkodó osztály átveri a népet.

Például a  náci Németországról elmondhatjuk: az emberek hibája volt. Ugyanakkor szerencsétlenek voltak, nem az ő hibájuk hogy hülye, de rafinált vezetést adott nekik a sors.

Összegezve: „a vezetés minősége” szintén fő tényező.

Ezek adják meg a rendszer önálló aspektusát, és ezért lesz visszaható fő tényező.

1..A jó haladó társadalmi (gazdasági, politikai rendszer) rendszernek, az nevezhető, mely kiszolgálja a legfőbb célt: minél több ember (és állat is) éljen minél boldogabban. A nemzet úgy boldogul, hogy az nem más népek, nemzetek rovására történik.

2.  Az egyének, családok boldogsága és a jó rendszer sok-sok szálon összekötődik. Talán a legjelentősebb szálak, az általános szükségletek, melyek a legfontosabb egyéni szükségletek, de melyeket, igazán hatékonyan csak a társadalom, a rendszer tud előállítani. Ilyen általános szükséglet: az igazságosság, a biztonság, a béke, a vezetővel együttes közösségi önrendelkezés, „a szabadság”, a vezetővel szembeni önrendelkezés (demokrácia), a tudás (a világ értése), a művészet, az egészség, az egészséges természet, az anyagi és a testi jólét.

Vannak még fontos általános szükségletek: a hasznos érdekes munka, a jól elvégzett munka öröme, a felfedezés öröme, a megbecsültség, az őszinte légkör, a barátságos emberi viszonyok, az igazságos szabályozott versenyek, az általános boldogságérzet, stb..

3. A rendszer: a törvények, a vezetési társadalomigazgatási mechanizmusok, (pl. vezetés-kiválasztási, törvényalkotási, döntéshozási mechanizmus) egy irányba mutató rendszere, stílusa, jellege. Amely irány, leginkább a vezetés és az alattvaló rétegek viszonyát határozza meg, ill. abból ered.

A történelmi rendszerfejlődést is leginkább ennek alapján lehet elemezni.

A legfontosabb rendszerterület tehát, a hatalom és jólét szempontjából kategorizált társadalmi rétegek viszonya. Másképpen: az igazságtalan és aránytalan hatalmi vagyoni különbségek nagysága és egyéb jellemzői.

Az eddigi történelmi rendszerek: Ősközösség. Rabszolgatartó. Feudalizmus. Kezdeti kapitalizmus. Fejlett kapitalizmus, 1945-től, melyben az állam a szociális rendszer, a szabályozottság nagyobb szerepet kap. Szocializmus. Kínai szocializmus.

A jövő fejlettebb rendszere lehet: a közvetlen és teljes demokrácia

Torz rendszerkezdemények: Fasizmus. Kommunizmus (Sztálinizmus).

4. A rendszerépítés legfontosabb, alapvető területei. Avagy, egyben a legnagyobb elmaradások a legfontosabb tennivalók területei. Avagy, azok a területek, melyek leginkább akadályozhatják az egyének és családok életét, boldogságát.

Az első kettő azért azonos, mert a rendszer minden területe igazodik egymáshoz, több okból, főleg, ha globál történelmi szempontból elemzünk. Csak kisebb és viszonylagos eltérések lehetnek a rendszerterületek között a jóság szempontjából.

Kivéve a gazdasági-innovációs területet, mely rövid távon jelentősen eltérhet a rendszer többi részétől.

5. A rendszerépítés alapvető területei, melyeket látszólag mindenki ismer.

A) az igazságtalan és aránytalan hatalmi vagyoni különbségek nagysága és jellemzői.

(Mekkora és milyen különbségek vannak a társadalmi rétegek között. Az elit számtalan sok-sok módon próbálja a hatalmát, vagyonát növelni. A „demokratikus” rendszer sok-sok módón és csoportban próbálja ezt megakadályozni. Az építés iránya, az igazságos és arányos hatalmi vagyoni különbségek kialakítása. A demokráciával összefüggésben a nagy különbségek növelése, a legfelső vezetés hatalma, vagyona, ezt biztosító törvényhozási, döntéshozási irányítási rendszer. )

A1) A szociális rendszer építése

B) Az állam helyes nagysága, és szerepe.

B1) Az állami dolgozók legyenek becsületes elfogulatlan népet szolgáló szakemberek. A népet, többséget védő, segítő állami működés, viszonylagos hatékonysága szervezettsége, mindennek az építése.

C) A demokráciaszint emelése (A szűken értelmezett demokrácia: a valóságos beleszólási lehetőség építése, a valódi néphatalom, stb.. A bővebben értelmezett: a decentralizálás, stb..)

D) A közbiztonság, az igazságügy, a jogállam építése.

D1) A társadalmi becsületesség építése.                                    

E) Az egészségügy építése (egészséges emberek).

F) A természetvédelem építése.

G) A közoktatás, iskolai oktatás, felsőoktatás építése (okos becsületes emberek).

H) A köztájékoztatás és manipuláció (a manipuláció csökkentése) .

I) A gazdasági  és pénzügyi rendszer ( A termelési mutatók emelése, akár bérmunkával is. Az érdekes és hasznos munka elősegítése. Az emberi ötletesség találékonyság elősegítése, innováció építése. A fontos egyensúlyok arányok betartása, stb.)

J) A nemzetiségi, kisebbségi, kisközösségi politika. (elégedett közösségek)

K) A helyes külpolitika (a közepes szorosság demokratikus világszövetségben, elégedett nemzetek. A leigázás, a rejtett kizsákmányolás megszüntetése, az elvándorlást nem szabad segíteni. Igazi támogatás.)

L) A háborúk, a rasszizmus, sovinizmus leépítése. (béke építése)

M) A  külföldi nagyurak kordába tartása. Vagy 200 éve: a nemzetközi nagytőke kordába tartása. A rejtett külföldi gazdasági kizsákmányolás akadályozása. (A jó rendszerhez, és hatékony gazdasághoz sok okból feltétlen szükséges)

N) Elsősorban a társadalom, az állam által kielégíthető szükségletek helyes rangsora, aránya.

E szükségletek:

1 Biztonság, béke. (Többek között békés barátságos emberi kapcsolatok, ez csak részben állami kompetencia)

2 Igazságosság, (többek között a másoknak ártás, illetve a társadalmi hasznosság, hasznos munka értékelése, az önhiba figyelembe vételével)

3 Beleszólás (demokrácia), egyéb többféle függetlenség (szabadság), rend, társadalmi fejlődés,

4 Egészség (többek között egészséges életmód, mozgás)

5 Egészséges környezet, természet,

6 Tudás, a világ valódi megismerése, persze ez hasznos is.

7 Kultúra, művészet (részben, félig)

8 Hasznos érdekes munka (részben, félig)

9 Anyagi szükségletek (ház, autó, élelem, stb.).

9 És a testi szükségletek (pihenés, szórakozás, stb.) Az szabadidőt az állam befolyásolja nagyobbrészt, a helyes eltöltés viszont nagyobbrészt magánügy. 

10 Minimum az oktatás által: az egyéni boldogságkeresés tudnivalói.

A fentiek fejlődéséről is gondoskodni kell, ugyanakkor a helyes arányokat is nagyjából ki kell alakítani.

Vannak olyan szükségletek melyek nagyobb részét a társadalom az állam tudja kielégíteni. Vannak melyeket csak fele részben kompetens az állam kielégíteni.

És vannak melyeket csak kisebb részben képes az állam kielégíteni. Ezek az egyéni boldogságkeresés szükségletei, mint pl., a jó párkapcsolat. Ugyanakkor az oktatás által a fontos magánszféra problémákat is a megoldás felé kellene vinni.

6. A kb. 17 alapvető rendszerterület szinte mindegyike egy-egy primer szükségletet is magában rejt. Pl. nyilvánvalóan az igazságügy rossz működése, gyengíti az igazságosság szükségletének kielégítését.

Nyilvánvalóan a közvetett hatás legalább olyan erős, mint a közvetlen.

Egyrészt azért kell az alapvető rendszerterületeket felsorolni, mert hajlamos az ember, még a jó szándékú társadalomtudós is néhányat elbagatellizálni. Éppen arról van szó, hogy mindegyik nagy rendszerterületen komoly hibák vannak, tehát az ismeret mégis hiányos.

Természetesen nemcsak építés lehetséges, hanem rombolás is.

Alapvető összefüggések a rendszerterületek között:

a)      Minden rendszerterület rendkívül fontos, soha egyikről sem szabad elfeledkezni.

A rendszer azért rendszer mert a rendszertényezők egymásra hatnak.

Minden rendszerterületnek megvannak a kényes arányai, egyensúlyai.

Minden rendszerterület további lebontást, részletezést igényel.

b)      Olyan nincs, hogy az egyik rendszerterületet be kell áldozni a másikért. Pl. hazugság, hogy a hatékonyság, a termelékenység, a nagytőke kordába tartása, csak az igazságtalan különbségek növelésével, a demokráciaszint leépítésével történhet.

Sőt pont ellentétes az összefüggés.

c)      Mivel az egyik rendszerterület építése jó hatással van a többi rendszerterület építésére, azért mindegyiket érdemes építeni, ha nem is egyformán, de egyiket sem elhanyagolva.

d)       Ha egyes rendszerterületeket építünk, másokat pedig rombolunk, akkor bár az építés hatása is terjed, de a rombolás hatása még inkább, összességében ártalmas folyamat alakul ki.  

7.

A) Az elsődleges folyamat.

Az emberekből lesznek a vezetők, ráadásul még belépnek a vezetők szükségesszerű negatívumai. Az általános emberi gyengeségek miatt, valamint a vezetők szükségszerű negatívumai miatt gyenge színvonalú rendszer épül, mely negatívan hat vissza. Az oktatás a közvetlen visszaható rendszer, de a többi terület is visszahat. Tehát az emberek nem okosodnak rendszertémában, és ezért továbbra is gyenge rendszert építenek.

A fő folyamat szerint a társadalmi hibák (pl. a fő tényezők, rossz elemzése, elhanyagolása) egyben emberi hibák is, sőt abból erednek.

B) Azért a rendszer is kap néha pozitív lökést, és ez visszahat. Pl. néhány kivételesen kiváló vezető (persze ezek nem nagy hódítók). Néha úgy alakul, hogy viszonylag haladó törvények, mechanizmusok jönnek létre melyeknek, van egy önfenntartó erejük (a soros diktátor nehezen rombolja le őket).  Ezáltal az emberek is okosodnak, és tarják ezt a magasabb rendszer szintet.

C). Az embereknek talán van egy lassú természetes okosodása, az alapvetések tekintetében is.

D) A rendszerfejlődés hullámlépcsős folyamat, a mélypontok nem fejlődést, de hanyatlást mutatnak. Összességében van egy lassú enyhe fejlődés, de az is hullámlépcsős.

És íme a másik iromány:

A vezetők, vezetés szükségszerű negatívumai.

Részben összefügg az előző problémával a tekintetben, hogy a javíthatatlanok nagyobb arányban lesznek vezetők. A különbség, hogy a normális többségbe tartozó ember is nagy valószínűséggel bele esik a vezetők szükségszerű negatívumaiba.   Egy másik tanulmányban vagy 25 ilyen negatívumot, sorolok fel, most itt ezt nem teszem. 

Megpróbáltam a fontosabbakat kiválasztani.

1. Az első számú a legfontosabb negatívum, hogy a vezetőnek, vezetésnek egy idő után fontosabb lesz a hatalom megtartása erősítése, mint a vezetettek, a nép érdeke. Intézkedéseinek és törvényeinek elsődleges célja nem a nép (vezettek) boldogsága lesz (jobb esetben ez csak másodlagos, nem megszűnő lesz), hanem saját hatalmának fenntartása, erősítése.

2. A hatalmának fenntartása érdekében, a vezető, a vezetés folyamatosan hatalmi harcokba, és elvtelen szövetségekbe keveredik. Mindkettőnek, a nép szempontjából sok-sok káros leágazása van. (A károsságot, hasznosságot mindig a nép szempontjából nézem. )

3. A vezető, vezetés szükségszerűen utálja a hatalmát, korlátozó demokráciát. A vezetés hatalmát a centralizált döntéshozás jelenti, mely döntéshozásnak több a kára, mint a haszna.

A centralizált és a népet korlátozó döntéshozási rendszer természetesen az egész rendszerre jellemző lesz, és egy magasabb diktatúra szinthez (alacsonyabb demokráciaszinthez) vezet.

Néhány ártalom:

A vezetők, nem a legokosabbakból kerülnek ki, tehát relatíve buták.

A vezetők, nem a leginkább népet szolgáló és jellemes, becsületes emberekből kerülnek ki, tehát relatíve a népet lenéző, uraló, jellemtelen emberek.

Egyébként, ha vezetés-kiválasztás szempontjából nézzük (kikből hogyan lehet vezető), akkor is hasonló eredmény jön ki.

A két talán legfontosabb rendszermechanizmus: a döntéshozó (törvényhozó) mechanizmus. És a vezetés-kiválasztó mechanizmus. 

A többi, összes, részletes ártalmakat, károkat itt nem fejtem ki.

3a) A vezető, vezetés hibája elvezethet, anarchiához, vagy anarchikus kiskirályi diktatúrához, vagy külföldi diktatúrához.

A demokrácia (igazi demokrácia) minden diktatúra (centralizált, kiskirályi, külföldi) ellensége és ellenszere. 

4. A vezető, a vezetés, fél, tart, a valóban nagyobb változásoktól, a kockázatos változásoktól, mert ezek a hatalmára nézve is kockázatosak. Ráadásul munkaigényesek és általában meghaladják a képességeit.

Ezért fél, tart a nagyobb lényegi változástól (pl. rendszerváltástól) a haladástól, a nagyobb problémák megoldásától. Ezért ezeket lehetőleg elblicceli, fékezi, akadályozza. A vezetés valójában, általában: fejlődés-gátló.

4a) Ugyanakkor látszólagos változások imitálásra szüksége van, ami a rendszer a társadalom káros, fölösleges rángatásában fejeződik ki.

5. A hódító háborúk, leigázások, kizsákmányolások is, a vezetők, vezetések negatívumokból erednek. Több vezetői negatívum kap ezekben szerepet.

6. A vezetők, vezetések szükségszerű negatívumai, közé tartozik, a vezetésváltások káros lezajlása. Nem továbbépítésről van szó, hanem fölösleges felszíni átépítések, és klienscserék jönnek létre. 

7. A vezető, vezetés egyre inkább elszigetelődik az átlag élettől ezért, ahol lehetne, sem tudja, a jó, vagyis a nép nézőpontjából nézni, és intézni az életet.

7b) Ha még akarná, és képes lenne rá, akkor sem tudna jó döntéseket hozni, jól vezetni, mert:

Nincs rá ideje. Valójában nagyon kevés gondolkodási ideje van.

Szükségszerűen nem érthez mindenhez, nem lehet ott mindenütt. (Minél centralizáltabb a vezetés, annál kevésbé)

8. A vezető, vezetés egyre gyanakvóbbá válik. Egyre inkább ellenségének tekinti a népet. Saját boldogtalansága még rosszabb vezetővé teszi.

8a) A vezető, a vezetés  egy idő után idegileg érzelmileg elfárad.

8b) A vezető, a vezetés egyre önteltebbé (pofátlanná, arrogánssá) válik. Az amúgy is hiányos önkritikája tovább csökken, végül teljesen elveszik.

9. A vezető, a vezetés, a kritika elkerülésének céljából, valamint a könnyű vezetés céljából igyekszik, társadalmilag tájékozatlan, manipulált népet létrehozni.

Valamint igyekszik, ha nem is erőszakkal de minden más eszközzel, fegyelmezett, ellenállásra képtelen népet létrehozni.

Ez okok miatt is, rejtetten vagy nyíltan utálja és igyekszik leépíteni a demokráciát.

9a)  A közömbösség kialakítása is kritikátlan népet jelent.

A becstelen légkör és közállapot kialakulása, is gyengíti az ellenállás képességét.

A közösségi szellem hiánya és ennek megfelelő közállapot (pl., a klikkesedett társadalom, vagy a kisközösség nélküliség) gyengíti az ellenállás képességét.

Az újító szellem hiánya, szintén gyengíti.

A manipulációnak nagyos sok kapcsolódása és leágazása van.

10. A vezető a vezetés hatalma érdekében népszerűségre is törekszik. De az előbb említett negatívumok miatt, ez nem adódhat igazi népérdekből. Viszont adódhat rövid távú, betartatlan vagy hosszabb távon káros, populista  ígérgetésből.

És adódhat manipulációból, a vezetési hibák eltussolásból, ill. a jó vezetés látszatából. A manipulációnak sok eredője és következménye van.

10a) A vezető, vezetés, a manipulációból eredően (és a nép hibájából) a diktatórikus, népellenes irányzat ellenére is képes középtávon népszerű maradni. Akár létrejöhet azon folyamat, hogy a különböző diktatúrák, különböző módszerekkel, rövidebb szünetekkel váltják egymást.

És még lehetne folytatni, a negatívumokat. A vezetők szükségszerű negatívumai elsősorban a jó rendszer építését akadályozza, ami persze áttételesen a boldogság gátja.

A vezetők szükségszerű negatívumai sok mindent megmagyaráznak, pl. hogy miért gyenge, hiányos az oktatási rendszer. Vagy pl., miért nagytőke-ajnározók azon vezetések, amelyeknek ez hatalmi érdeke. Vagy miért hisz az ember, a tudomány is, a politika is nyilvánvaló ostobaságokba. És még hosszan lehetne sorolni.

E negatívumok által egy ördögi kör képződik, mely lehetetlenné teszi a társadalom a rendszer fejlődését, mely a legfontosabb tényezője lenne a boldogság növelésének. Az ördögi kör pedig nagyon egyszerű: jobb társadalom és rendszer, a vezetés akarata és tettei nélkül nem jöhet létre – azonban a vezetés szükségszerű negatívumai miatt a vezetés nem képes ilyen akartra és tettekre.

Jó kérdés, hogy ezek emberi hibákból adódó, könnyen megváltoztatható - vagy társadalomtudományos szükségszerűségek, nehezen megváltoztatható dolgok?

Szerintem: is-is, vagyis határeset. Vagyis, én mindkét kategóriába besorolnám, a vezetés szükségszerű negatívumait.

Természetes a részleteket akár ezer oldalas könyvben lehetne kitárgyalni.

Ezt is elolvastam nagy nehezen.

Már rögtön az első ponttal sem értettem egyet. Pontosabban szerintem akkor is a fő meghatározó, az emberek jelleme, viselkedése, tulajdonságai. A többi, a rendszer, vezetés, egyebek, mind mellékesek.

Másnap apám megkérdezte: - na most már érted a világot?

-         miért éretnem kéne?  Ebben nincs semmi konkrétum. Mi az pl. hogy a Közoktatás építése. Millió dolgot jelenthet.

-         Kétségkívül további lebontásra van szükség, pl. a közoktatás alapvető hibáit is fel kellene sorolni. És a többi rendszerterület hibáit is.

-         Na, ne, még tovább bonyolítani. Tényleg, te miért mindig a hibákat hozod fel?

-         Mert mindig lehet jobb - egyszer már elmondtam, szerintem csakis ez a jó elemzési alapelv. Igaz hogy emellett szükség van a viszonylagos jó és rossz értékelésére is.

Másfelől talán már említettem a négyféle társadalomtudományos elemzést. Az első a félkész, csakis az elvek, célok, feladatok szempontjából elemez. Ekkor az elemző abból indul ki, hogy a hibák és múlt nem lényeges, mert úgyis, új jövőt építünk. Ilyenkor kimaradhatnak lényeges tényezők. De a félkész, csakis a hibákból kiinduló elemzés sem teljes. Ilyenkor pedig éppen lényeges elvek, feladatok, célok sikkadhatnak el.

A teljes elemzés felsorolja a hibákat, de a hibákat azért tartja hibáknak, mert a gátolják, sértik a legfőbb elveket, célokat, feladatokat, vagyis ezek is figyelembe vannak véve.  De ki elehet indulni az elvek célok feladatok oldaláról is, csak a hibákat sem szabad kihagyni.

A lényeg hogy teljes elemzés, akár a hibák, akár a célok oldaláról indul ki, ugyanoda jut ki, mert mindkét oldalt szem előtt tartja.

-         Felettébb körülményes vagy, mondták már?

-         Oké akkor sokkal egyszerűbben mondom. Ahhoz hogy valóban előre lépjen az ember szükség van az ideális jövő felvázolására. A felvázolás elvek, célok, elméletek alapján történik. A szükséges feladatokat is meg kell határozni. Viszont szükséges az akadályozó tényezők felsorolása és elemzése. Ez a teljes elemzés, és szinte mindegy, hogy melyik végén kezdik.

-         Nem - a sok fölösleges baromsághoz képest, nem. Én nem a szokásos, hanem más gondolatokat közlök, elismerem hogy ez furcsa.

-         Felsoroltál egy csomó mindent, de ez nem mondd semmit.

-         Jelenleg nem mond, mert rossz a közoktatás.

-         Szóval akkor csapda, vagyis akkor mégis értelmetlen.

-         Azért egy rövid érthető külpolitikai elemzést, elmondok neked, egy olyant, ami az előző felsorolásból adódik.

Mi zajlik napjainkban, 2015-ben már jó ideje legalább húsz éve. De lehet, hogy kétszáz éve.

Van, mondjuk egy ország vezetői pozícióban levő ember, nevezzük egyszerűen uralkodónak. Illetve, a világon sok uralkodó van. Érdekes módón egy sincs közöttük, és most gondolj vissza a felsorolt 16 alapvető területre, aki a demokráciaszintet is emelné, és a nemzetközi nagytőkét is korlátozná. Az uralkodók egy része „a fejlett világ”, viszonylag demokratikus, ha nem is emeli, de nem rontja a demokráciaszintet. Viszont nem kívánja korlátozni a nemzetközi nagytőkét. Persze ha egy „fejlett kapitalista országról” van szó, akkor ez az országnak nem káros, tehát nem helyeselhető de érthető. Viszont ha egy fejletlen országról van szó, ha ennek a vezetése nyalja a nemzetközi nagytőke talpát, akkor beindul a rejtett kizsákmányolás, az ország gazdasága sorvad. Tehát ez egy fokkal érthetetlenebb nézet.

Nézzük meg a magyar példát, mert bármennyire is hihetetlen,  abszolút beleillik a világ helyzetbe. Mit tett egy Gy nevű magyar uralkodó. A 16 rendszerterületből mondjuk 13-at nagyjából kettes, kétharmad szinten elevickéltette. Nem volt építés, de nagyobb rombolás sem. Viszont az állam nagyságával, szerepével baj volt. És még nagyobb baj volt a nemzetközi nagytőke kezelésével, pontosabban itt nem történt korlátozás, ami által a magyar gazdaság leromlott. Ez, az egy, illetve, kettő rendszerterület (ha az államot is idevesszük) lerontása az egész magyar rendszerfejlődést hanyatlásba vitte. Hiszen ott a szabály: a rendszerterületek hatnak egymásra, mindegyiket építeni illene, azonban önmagukban mindegyik olyan fontos, hogy akár egy romlása, ez egészet hanyatlásba viszi.

Ezután jött egy másik O nevű uralkodó.  Ö, más diktatórikus hajlamú uralkodó társaihoz hasonlóan, azt találta ki, hogy a nemzetközi nagytőkét kordába kell tartani. És gazdasági, termelési mutatókat akár bérmunkával emelni kell. Nos ezekkel nincs is semmi baj, ezek rendben vannak. A kitaláció, a hiba az, hogy ez szerinte, csak úgy lehetséges, ha a demokráciarombolás történik, valamint, ha nőnek ez egyébként igazságtalan különbségek. Persze ez csak hamis, ok, önigazolás, de erre még visszatérek

Pontosabban O uralkodó építette az M rendszerterületet (nemzetközi nagytőke korlátozása) Ezenkívül még kisebb mértékben emelte I rendszerterületet, főleg a termelési mutatók emelése akár bérmunkával - vonatkozásban. Viszont rombolta A, és C rendszerterületet. B rendszerterület is inkább rombolta annak ellenére, hogy az állam aránya jó irányba haladt. Viszont a klikk rendszernek köszönhetően, ostoba, önző, népet lenéző emberek egyre többen dolgoztak az államban. Vagyis az állam működése tovább gyengült.  A közölt elvek alapján az egész rendszer inkább hanyatlott, annak ellenére, hogy két rendszerterület javult.

O uralkodó és társai, mert a világon vannak még demokrácia-ellenes, ámde nagytőke korlátozó uralkodók, nagyjából ezt üzenik: azért jó, inkább szükséges a demokráciaellenesség, mert csak így lehet a nemzetközi, a nyugati nagytőkét korlátozni. Ez badarság mert, olyan hatás nincs, hogy az egyik rendszerterület építése csak akkor lehetséges, ha a másikat rombolják.  Tehát nyugodtan lehetett volna a demokráciát is építeni, ugyanakkor a nemzetközi, nyugati nagytőkét korlátozni. Az igaz, hogyha egy uralkodó korlátozza a nemzetközi, nyugati nagytőkét, akkor valószínűleg a nagytőkepártiak még akkor is elneveznék diktatórikusnak, ha nem lenne az. Viszont még soha egyetlen uralkodó sem próbálta ki, hogy egyszerre építi a demokráciát, és ugyanakkor a nemzetközi nagytőkét is korlátozza. Valószínűleg ilyenkor a nagytőkepártiak erősen támadnák, azonban a világ egy jelentős része elismerné, nagyra tartatná ezt az uralkodót, egyébként teljesen jogosan. O. nevű magyar uralkodó, és a hozzá hasonló, nyugati nagytőke korlátozó, de demokráciaellenes uralkodók gondolkodása hamis, ők képviselik az egyik rossz oldalt. A másik rossz oldalt a nyugati nagytőke érdekkörébe tartozó emberek képviselik, Ők természetesen minden ilyen korlátozást elgáncsolnának. Ugyanakkor ezen elemzésben csak négy alapvető rendszerterület lett csak említve.

- Fhú ez baromira érthetetlen és unalmas volt – vágtam közbe.

- Jó, akkor mi is a lényeg. Szóval, ha bármelyik nemzetközi helyzetet, országot, vezetést, vagy éppen a saját országodat akarod elemezni, akkor nézd meg, hogy a vezetés mit tesz a felsorolt 16 rendszerterülettel. Mindegyiket építi, vagy csak stagnálnak, vagy némelyiket építi, a másikat rombolja. Így érthetővé válik sok minden.

Egyre inkább az a kérdés foglalkoztat, hogy az ember egyáltalán képes boldogan élni, a lehetőség szerinti jó társadalmat létrehozni. Illetve, apámmal folytatott vitáimat átgondolva: vajon nemcsak az embereken múlik, hogy az ember tré meglehetősen hitvány társadalmat, rendszert épít? Mert abban egyetértettem apámmal, hogy még a legjobbnak tartott rendszerek is kripli témák, hát még a rosszabbak. Az optimizmusával - ha majd a rendszer megjavul - azonban nem értettem egyet. Anyám pedig pont az ellenkezőjét tartotta: az emberek rosszak, kutyából nem lesz szalonna –mondogatta. Valójában milyenek is az emberek? Arra az egyszerű, mondhatnám banális megoldásra jutottam, hogy az emberek nagyobb része, mondjuk 70%, nem jó nem is rossz, hanem, beleértve engem is,  kicsit rossz. Nem közepes mert a közepes nem mondd semmit. Igaz, ezt a kicsit rosszat is meg kell magyarázni. Szóval az emberek egy kisebb része , mondjuk 20-25% aki nagyon rossz (erősen önző, gonosz , agresszív), legalábbis átlép egy háttért. Igazán jó emberek pedig alig vannak. Szóval a nagy többség nem nagyon rossz, de elég sok emberi gyengeséggel, hibával bír. Nem nagy hibák ezek, de sok van belőlük, és sok kicsi sokra megy. Szóval ezek a kisebb hibák összeállnak és így már kijön egy akkora negatív tömeg ami szinte lehetetlenné teszi a jó társadalom és a jó rendszer kialakítását. A negatív tömeg tehát úgy jön ki, hogy nem egy de több kisebb hibáról van szó, másrészt rengeteg emberről az emberek nagyobb részéről van szó.

Mindjárt fel is sorolom ezeket a kisebb hibákat, azonban még egy érdekes gondolatsor is felvetődött bennem: valójában ki a jó, és ki a rossz ember. De ez akkor lesz világos, ha felsorolom az említett hibákat.

Az általános a többséget érintő emberi jellembeli gyengeségek, Önmagukban kevésbé, de összességében jelentős emberi hibák.

1. Az emberek presztízsharcosak 

Mivel erről már elég sokat beszéltem (felsőbbrendűségi érzés, okoskodás, stb.), csak néhány kiegészítés:

Az emberek a jóindulatú, építő kritikát is támadásnak vélik. 

A lelkük mélyén okosnak tartják magukat, túlságosan is, ahhoz képest amennyire felületesek.

Ráadásul az igazságtalanság elviselésére, kivédésére, nincs jó recept.

Az emberek (jelentős rész, főleg a nők) pofára mennek és nem a bölcs gondolatra.

Előítéletesek is az emberek.

Az emberek igénytelenek, de szeretnek utálkozva élni. A háttérből kritizálnak.

Sokan vallják, alkalmazzák, tudatosan, vagy tudat alatt, hogy szükség van a megelőző ütésre.

A többségnek van egy kis flúgja, egy kis káros szenvedélye, mániája, fóbiája, vagy téves illúziója, szélsőséges igénye. Ez az érzelem és az egyéniség?

2. Az emberek a kelleténél, fél fokkal önzőbbek.

Az önzőség, mint összefoglaló tulajdonság, pl. a hét főbűn (kapzsiság, hiúság, irigység stb.) esszéfoglalása, egy névvel illetése.

Az önzőségnek tehát sok leágazása van. Az egyik leágazása: önző, aki nem építi, nem akarja építeni a társadalmat.

A presztízsharcosságnál egy fél fokkal értelmesebb, de persze így is rendkívül ártalmas.  Azért értelmesebb, mert legalább a „mindenkinek rossz állapotot” el akarja kerülni az önző, bár nem mindig sikerül. Az önző ugyanis arra törekszik hogy a ő (ö és közössége) más rovására aránytanul, igazságtalanul jobban éljen.

Bizonyos fokú önzőség szükséges, mert az önápolás, önképzés hiánya másoknak árt. Az önzőség az aránytalanul nagyobb önápolás.  Illetve önző, aki túl sokat gondol magára, magát állítja a világ középpontjába. Nekem ill. nekem és közösségemnek, sokkal kellemesebb egészségesebb boldogabb élet jár, illetve jogom van erre törekedni, akár szabályozott igazságos versenyen kívül is. Az is önző, aki saját családját saját közösségét magasztalja fel mindenki más rovására.

Korunkban az önzőség nemhogy csökkenne, de emelkedő tendencia mutatható ki. 

Az önzetlenséggel, mint értékkel mindig baj volt, de ilyen negatív tendencia alig van a történelemben.

3. Az emberek a kelleténél fél fokkal sértődékenyebbek. Illetve az általuk adott sértések nagyobbak, mint amekkorát ők maguk sértődés nélkül elviselnének.

3b. az embereknek a kelleténél kevesebb az önkritikája.

Az emberek többsége, az őt érintő konfliktusról ezt gondolja: én is hibás voltam de a másik oldal volt nagyobb hibás. Ez, hogy mindenkinek igaza legyen – lehetetlenség. Egyben jelzi hogy az önkritikahiány, általános tulajdonság.

3c. Az emberek általában elégedetlenek a megbecsülésükkel, ez a matematikai lehetetlenség (mindenki nem lehet alulértékelve), szintén azt mutatja, hogy sokan a kelleténél többre tartják magukat. (Összefügg a presztízsharcossággal.)

4. Az emberek felületesek.

4b. Nincs képességük, kedvük az alapvetések tisztázására.

A tudomány, legyen az természettudomány, vagy társadalomtudomány,  legjelentősebb negatívuma, hogy nincsenek tisztázva az alapvetések.

Amúgy a részletkérdésekben nagyon is zseniálisak, de az alapvetésekkel hadilábon állnak.

A tudományban sok és nagy fehér folt van. Ugyanez elmondható a hétköznapi életvezetésről, és társadalmi rendszer gyakorlati működéséről is.. Ez legalább ötven százalékos teljesítményrontást jelent.

4c. Az emberek locsi-fecsiző népség. A nyilvánosság sem készteti az embereket nagyobb meggondolásra, sőt, inkább a lódítási hajlamot növeli. Az ember azt gondolja, hogy a beszéd, a közlés nem okozhat nagy bajt, miközben a cselekvés a gondolatból ered, és a köztudat szennyezése rendkívül ártalmas.  A locsi-fecsizés, a lényeges fontos igaz közlések elsikkadása, ill. összekeverése a lényegtelen, hamis közlésekkel, rendkívül ártalmas. Az emberek szeretnek locsi-fecsizni, illetve nem akarnak nincs képességük arra, hogy e tulajdonságuk megváltoztassák. Arra sincs képességük, hogy a locsi-fecsizés ártalmasságát felismerjék.

5. Az emberek nem ismerik fel a társadalom fontosságát. A társadalomtudományok műveléséhez nincs elég affinitásuk és objektivitásuk.

5b. Az emberek nem alkalmasak pl. a közös gazdálkodásra. Illetve ez együttműködés bizonyos alacsony szintjét nem képesek meghaladni.

A közös döntésre ( a demokráciára) is csak bizonyos alacsony szintig képesek.

5c. Az emberek hajlamosak a klikkesedésre, a mutyizásra.

6. Az emberek struccpolitikusok, nem akarnak, mernek szembe nézni a valósággal.

6b. A hosszabb távú következményekkel pedig egyáltalán nem akarnak, mernek számolni.

Az emberek túlságosan a mának, a pillanatnak élnek. Ezért sem tudnak többek között jó normális társadalmat, rendszert építeni, hiszen ahhoz előre látás lenne szükséges.

6c) Az ember nagyon jól bírja, sőt igényli a látszatot, az illúziót.

6c A vezetés szükségszerűen szeret átverni, de az emberek többsége is szereti átverni, becsapni az embertársait. (Ez akár a locsi-fecsizés alpontja is lehetne).

7. Az emberek a kelleténél jobban kedvelik a harcot, a keménységet.

Talán itt (itt is) kellene kitérni, hogy az ember miért nem lenne képes mennyországot létrehozni, vagy akár a mennyországban élni. Az ember nem azért nem oldja meg a problémák jelentős részét, mert nem tudja, hanem azért mert nem akarja.  

8) Az ember még az egyén is ellentmondásos. Egy ember, önmagához képest, rövid időn belül is gyakran kerül ellentmondásba.

8b) Az ember a szükségleteit tekintve is ellentmondásos, következetlen.

8c) Az ember hajlamos az értékrend torzulásra a szükségleteit helytelenül rangsorolja.

8d) Az ember maga sem tudja, mit akar, illetve másképp értékeli magát, a családját és másokat.

A felsorolás utáni gondolataim.

Az első: visszatérek oda, hogy ezek nem nagy hibák, de mégis ezeken múlik a jó társdalom, a boldog élet.

Tulajdonképpen ezek nem nagy gonoszságok másnak ártások.

Ezek mint a másnak ártások döntő többsége, áttételes, kisebb, szinte rejtett másnak ártások. Amint mondtam, mivel az emberek többsége bír ezzel ez elég sok 20 kisebb hibával, a sok kicsi sokra megy alapon, azt eredményezi: az ember nem tud bizonyos szintnél feljebb lépni.

A második: az ember nem azért nem oldja meg a problémák jelentős részét, mert nem tudja, hanem azért mert nem akarja.

A harmadik:  a rendszert azért nem lehet építeni, vagy csak nagyon lassan lehet, mert itt vannak ezek a hibák emberi gyengeségek. Persze hallom apám szövegét: meg kell változtatni az oktatást. A felsoroltak ártalmas hatásait is lehetne oktatni, és azt is hogy e gyengeségeket hogy lehet levetkőzni. Szerintem nem lehet, mert ezek a tulajdonságok vannak a legfőbb meghatározó helyén.

A negyedik gondolatom elég hosszúra sikerült.

Talán ezt a címet adhatnám: valójában ki a rossz és a jó ember, eltekintve a kevés gonosztól, bűnözőtől. Avagy, milyen tulajdonságokra nevelnéd a gyerekeidet.

Elvileg a két dolog ki a jó, és mire tanítanád a gyerekeid ugyanaz. Csakhogy gyakorlatilag mégsem ugyanaz. Mert amíg más gyerekeknek azt mondanám: vigyázz a hatalom, a pénz , a vagyon, az ismertség nem boldogít, ezek után ne epekedj, ezek csak ártanak, addig a két skaccnak már óvatosan  beszélnék.  Legalábbis sokkal jobban esne, ha ők a család gyerekei, vagyonos pozícióval bíró, ismert emberek lennének mintha, csövesek, drogosok, prostituáltak, elhízott ismeretlenek lennének Holott társadalmi szempontból az igazságtalan (valljuk be szinte mindegyik igazságtalan) nagy vagyonnal és hatalommal bírók, több kárt okoznak, mint a csövesek és társaik.

Szóval azt szeretnénk, ha saját gyerekünk szép, okos (akár rafináltan okos), ügyes, gazdag, ismert, befolyásos ember lenne. Viszont a felsorolt 20 hiba, illetve annak levetkőzése, egészen más dolog, mint az okosság, szépség, vagyon hatalom.

A 20 felsorolt hibának levetkőzése, elvezetne egy sokkal jobb boldogabb társadalomhoz – a rafinált okosság, ügyesség, az igazságtalan aránytalan hatalom és vagyon, viszont a rossz, a többség számára boldogtalan társadalomhoz visz, amint azt a mostani társadalom mutatja.

Egyébként a gyerekeinknek sok mindent tanítunk, csak éppen a lényeges dolgok maradnak ki.

A népmesékben még benne volt ez a tanulság: jótett helyébe jót várj – a mai mesékből általában hiányzik. És sok más alapvetés is.

Az biztos, hogy korábban a gyerekeket elsősorban a becsületre, a hűségre, hazaszeretetre tanították, manapság ezek csak mellékesen jelennek meg. Talán sokan megbotránkoznak, de azt mondom: a hazaszeretet átalakulása talán törvényszerű. Viszont becsület kihalása óriási probléma.

Másfelől megállapítható, hogy a jó tulajdonságok nagyobb részét az arany középút, leginkább a helyzetnek megfelelő billegő arany középút megtalálásával tudjuk kialakítani. Például találják meg az ambíció, és a szerénység arany középútját. 

Az is megállapítható, hogyha száz tulajdonságból egy is jelentősen átlag alatti, akkor már az egész ember el van rontva. Vagyis semmiben nem lehetünk jelentősen átlag alattiak.

Tehát én mire is szeretném tanítani a skacokat, nővérem lurkóit.

Jobb híján megpróbálom én elmondani nekik a lényeget. Persze játékosan. Másfelől vigyázok, arra hogy semmiben ne legyenek átlag alattiak. Persze óva intem őket, hogy csövesek, lenézett, nyomorgók, elhízottak prostituáltak legyenek.

És persze az egészség a legfőbb érték.

És persze ne legyenek bűnözők.

Ugyanakkor megpróbálom észre venni miben tehetségesek és arra terelgetni őket.

Ugyanakkor az okosságban itt meg is álltam.

Mit mondjak nekik a becsületről?

Mert azért balekot sem akar nevelni az ember. És attól ódzkodik, hogy átgondolatlan, szélsőséges elégedetlen ellenállót neveljen.

És mit mondjak nekik a rafinériáról, a hatalomról, a vagyonról, az ismertségről és a szépségről?

És mit mondjak nekik az igazságtalan társadalomról?

És mit mondjak az önzőségről? 

És hogyan tanítsam meg őket, ha egyáltalán meg lehet tanítani, a felsorolt 20 hiba levetkőzésére? De talán már ez is baleksághoz vezet.

Nem tudom, de azt megállapíthatjuk: az ember még azt sem tudja ki a jó, ki a rossz. Még azt sem tudja: mire tanítsa a gyerekeit.

Az emberek többsége, főleg távolról nézve, akár jóindulatúnak, segítőkésznek is látszhat, talán az is. De az említett felsorolt, önmagukban kisebb és lényegtelennek tartott hibák miatt mégsem jóindulatú, és semmiképpen fejlődőképes. És akkor a kb. 20% kimondottan rosszindulatú emberről nem is beszéltem.

Persze apám azt mondaná: kell egy jó oktatási rendszer, mely minden gyereket csakis jóra, az igazságra tanítaná. Az iskolában mindenkinek kellene tanítani a jó tulajdonságokat. És az alapvetéseket szintén.

De én mindig megkérdem: és az ilyen oktatást ki hozná létre, és ki követné?

Apám ekkor vezetés negatívumait emlegetné. De a vezetők is emberekből lesznek. Ráadásul, ha a többség igazán akarná, és tudná, hogy mit akar, kordába tarthatná a vezetést. Mondjuk, akár erőszakkal is kialakíthatna közvetlen demokráciát. És a rossz embereket is kordába tarthatná.

E gondolatok közben eszembe jutott: tulajdonképpen azt sem tanítjuk, hogyan lehetünk viszonylag boldogok.

Figyelmem több okból egyszer csak a hasznos, érdekes munka felé fordult.

Talán egy rádióriportban hangzott el: én boldog vagyok, mert azt dolgozhatok, azt csinálhatom, amit szeretek.

Ez így banális, de ez valóban egy alapvetés. Olyan alapvetés mellyel méltánytalanul keveset foglalkozunk.  Egyébként elég sokat gondolkodtam, hogy mit tanácsolhatnék a két skaccnak, nővérem gyerekeinek, és szintén ez jutott eszembe: próbáljanak meg maguknak, hasznos és számukra érdekes munkát, vagy legalább hobbyt, keresni.  Szóval, aminek társadalmilag van haszna. Mondjuk, ha valaki könyvelő, biztonsági őr, netán, bróker, vagy átverő reklámokon dolgozik, és még hosszan lehetne sorolni, akkor az a köz számára haszontalanabb munkát végez, mint egy orvos, tanár, hídépítő mérnök, erdész, stb.. Persze az sem mindegy, hogy konkrétan hogyan, mit csinál. Pl. egy politikus, lehet nagyon hasznos is, és felettébb káros is. A lényeg, hogy a hasznosságot, sajnos nem a kapott fizetés, pénz mutatja, hanem jobb híján, jelenleg ki kell agyalni. A számára érdekes munka, vagy tevékenység, pedig az, amihez van tehetsége képessége és szereti is csinálni, és jól is csinálja. A továbbiakban csak hasznos érdekes munkáról beszélek, bár ez lehet nem munka, csak hasznos tevékenység is. Először arra gondoltam, hogy ez csak magánügy az egyéni boldogságkeresés talán legfontosabb módja.

Azután rájöttem, hogy van egy csomó társadalmi, rendszerbeli vonatkozása is.

Azzal kezdeném, hogy egyelőre, az emberek többsége nem végez számára érdekes és mások számára hasznos munkát (a továbbiakban érdekes és hasznos munka) viszont sokan a hobbi tevékenységükben pótolják, elsősorban a számukra érdekes tevékenységet.

Valójában sokkal jobb (boldogítóbb helyzet) lenne, ha az emberek főfoglalkozásuk során is érdekes, hasznos munkát végeznének. Ez szinte teljesen megoldaná a gazdaság és egyben a társadalmi boldogság problémáját.

A gazdaság problémáját azért oldaná meg, mert az érdekes munkát nagyobb kedvvel, nagyobb intenzitással, jobb minőségben végzik az emberek. Az érdekes munka nyilván gyakran nagyobbrészt, ötletgazdag, újító jellegű, kreatív munka, tehát az innováció is bővülne.  Ha ezt kiegészítjük néhány nagy gazdasági egyensúllyal, akkor készen van a jó gazdaság. Néhány nagy, fontos gazdasági egyensúly, mint:

A munkaidő, szabad idő egyensúlya.(pl. a döntő többség napi hat órát dolgozzon)  A munka, a tanulás, valamint a fizikai munka, a szakmunka és szellemi munka egyensúlya. Illetve állandóan nézni kell, igazgatni kell, még a jelen idejű termelés-fogyasztás egyensúlyát.  És persze az egyensúlyok másik fele, a pénzügyi egyensúlyok. Ebből is a legfontosabb, hogy a pénz illeszkedjen a valós, hasznos termeléshez-fogyasztáshoz. Ez pedig a becsületes (arányos igazságos) jövedelem elosztáson múlik leginkább. A többi pénzügyi egyensúly is fontos, de csak a fő gazdasági egyensúlyokat szolgálja ki.  A lényeg hogy mindennek (a hitelezésnek, a megtakarításnak, az inflációnak, stb.) megvan a maga optimális aránya (hosszabb távú arányokról van szó) és módja. Nos ebből, jelenleg lényegében semmi se valósult meg.

Visszatérve az érdekes hasznos munkára, és arra, hogy ez társadalomgazdasági ügy is. Gondoljunk csak bele, szinte az összes fontos társadalmi területet érinti, pontosabban érintené, ha a rendszer növelni szeretné, az érdekes, hasznos munkát. Hát először is a másoknak hasznos munkát kellene értékelni. Pont ez az ami nem megy, illetve agyon van nyomorítva manipulálva. Azon kívül egy csomó fölösleges, vagyis nem hasznos munkát, minimum csökkenteni kellene. Ehhez többek között, normális és nem kapzsiságdeterminált piacgazdaság kellene. Azután az oktatást is át kellene alakítani. És még lehetne sorolni.

Szóval az általános, rendszer által létrehozott hasznos érdekes munkához szinte rendszerváltás kellene, egyelőre ettől messze vagyunk. Ha ezt kiegészítenék az igazi közvetlen demokráciával és becsületes légkör kialakításával, akkor már szinte készen lenne a rendszerváltás. Na de, ne álmodozzunk.

Hát pontosan ez az: mindez álmodozás, mindez apám elmélete. Én viszont azt mondom, a hasznos érdekes munka kialakítása, a rendszer által, nem lehetséges, ezért sem lehet jobb rendszert létrehozni.

Viszont egyénileg részben létre lehet hozni, és ezzel mindenki egyénileg növelheti a boldogságát. Pl. azzal tudja az egyén létrehozni, hogy nem a pénz, a hatalom, a divat, az ismertség alapján választ foglalkozást, hanem aszerint hogy mit szeret csinálni, mihez van tehetsége. És azt is számba veszi, hogy mekkora lesz az igazi, tisztelete. Pl. egy politikust arányaiban nézve sokkal kevesebben, szeretnek, tisztelnek, mint Mari nénit, az óvó nénit.

Mert ugyan X politikust egy millióan tisztelik, kedvelik, de három millióan éppen hogy megvetéssel vagy félelemmel utálják. Én nem is értem hogy tud valaki úgy élni, sőt öntelt lenni, hogy tudja, három millióan, vagy csak ezren, utálják. Vagy nem tudja, önmagának is hazudik. Mari néni relatív aránya sokkal jobb. Normális ember már ezt is nehezen viseli, ha néhányan utálják. Már megint elkanyarodtam, a lényeg hogy egyénileg részben létre lehet hozni hasznos érdekes munkát, tevékenységet, ha másképp nem akkor valamilyen érdekes és lehetőség szerint hasznos hobbi tevékenység által. És érdemes is létrehozni, mert ennek hiánya felére csökkenti a boldogságot. Nagyjából ennyit a hasznos érdekes munkáról.

Apám egyre gyakrabban dühít fel a viselkedésével. Egyik nap már rá is szóltam:

-         Állandóan itt rágódsz morogsz a rendszer silányságán, szerinted nincs más a világon?

Az unokáidat például mire neveled?

-         arra amire téged: építsetek jó társadalmat a rendszert, mert a legfontosabb szükségleteid az képes tűrhetően kielégíteni.

-         Tudom, a biztonságot, igazságosságot, egészséget és a többit, vannak azonban más szükségleteink is. Örömök sikerek, sok minden van még. Csak ennyit tudsz mondani?

-         Talán még azt is hozzátenném, legyenek jók, mert általában nagyjából a másokon való segítés megtérül, valahogy visszajön. Persze ehhez meg kell tanulni, jónak lenni.

-         És hogy hasznos érdekes munkát, hobbit találjanak  maguknak? Szerinted az nem fontos?

-         De az is fontos.

-         Nem egyszerűen fontos de a legfontosabb. Megkeresni a számunkra érdekes ugyanakkor hasznos munkát.  Ez a legfontosabb boldogságtényező.

-         Jó de akkor én hozzáteszem - …  - a kellemetlen de szükséges, elkerülhetetlen munkába, tevékenységbe is meg keresni a jót, ezeket is, amennyire csak lehet jókedvvel kell végezni.

-         Rendben van és még? Csak ennyi

-         Ennyi, miért mi van még?

Nem szóltam semmit, mert én tudtam, sok minden van még.

Gondoljunk csak bele. Reggel mikor felkelünk, Már félünk szorongunk vagy éppen jólesően izgulunk. Később, napközben is jöhet félelem, bánat, vagy düh, esetleg szégyen. Persze öröm is jöhet ebből is van többféle. Pl., a büszkeség, a vidámság, ellazuló jóleső érzés, stb. Pl a csodálkozás is jó érzés. Jöhetnek testi és lelki örömök fájdalmak.

Folyamatosan vannak vágyaink igényeink ezeknek is vannak fajtái. Kelleme, kellemetlen, kielégítetlen kielégített, stb..

Ezek voltak az alapérzések.

Itt jegyzem meg, hogy mostanában divatos a különböző hormonokat emlegetni. Apám szerint ezek csak belső közvetítő anyagok, egyébként a kellemes és kellemetlen érzés külső érzelemsugárzásból jön, megy és a fiziológiai lényeg, a szeleprendszer, és annak difije. De ha ettől eltekintünk, akkor is megállapítható, hogy a hormonok mennyisége nem ok, hanem következmény. Tehát az okokat kell keresni.

De másképp is nézhetjük a tulajdonságokat, nézzük megint az iskolába menést.

Reggel van, aki álmos, gyenge akaratú, rosszkedvű és talán el is késik. Van aki koszos, nem fürdik, rendetlen, lusta nem készült fel. Persze lehet hogy éppen a felsoroltak ellentéte. Szóval siet, vagy éppen elmélázik, vagy nem is tud sietni, mert ügyetlen. Vagy a hasa van a középpontban és már reggel is teletömi magát, el is van hízva. De mindennek van ellentéte, és köztes állapot is. Az iskolában pedig előjön hogy melyik tantárgyat (matek, környezet, töri irodalom, nyelv, stb.) szereti, melyikben tehetséges, vagy éppen ellenkezőleg. Azután vannak azok a tulajdonságok, viselkedések, melyek arról szólnak, hogyan viselkedik másokkal, pl. mennyire sértődékeny, mennyire jó szívű stb. Apám szerint az önzőség, önzetlenség a legfőbb összefoglaló tulajdonság és viselkedés. Ha ez igaz is akkor is „a hogyan legyünk jó” kategóriába tartozik, én azonban nem ezt kategóriát kutatom.  Visszatérve, ha kimegy felelni akkor szemtelen, vagy éppen mulyán hallgat, vagy normális. Azután hazamegy és folytatódik a nap, vagyis újabb viselkedések tulajdonságok jelennek meg.

Ezzel az egésszel azt akartam érzékeltetni, hogy rengeteg tulajdonság illetve viselkedés van.

A kérdés, egyrészt: hogyan tudunk másoknak és magunknak is hosszabb távon hasznosak lenni?

De a másik kérdés: hogyan tudunk, magunknak minél több örömet szerezni?

Illetve, a felmerülő bánatokat, dühöket, félelmeket, kielégítetlen vágyakat, stresszes helyzeteket hogyan tudjuk kivédeni, feldolgozni, megoldani?

Tehát ez eleve két kérdés. De ha összevonjuk, akkor ez a kérdés: hogyan tudunk boldogok lenni, anélkül hogy nem csökken a segítőkészségünk, hasznosságunk?

Ugyanis a boldogság, ahogy ezt megpróbáltam érzékeltetni, sok apró örömből és kellemetlen érzésből áll össze. Amikor valaki kimondja, hogy boldogság, olyan édeskés valótlan álmodozós dologra gondolunk. Pedig általában valójában nagyon is hétköznapi és persze fontos dolog. Általában, mert persze vannak nagy boldogságok, pl. a szerelem, és nagy boldogtalanságok, pl. a szerelmi csalódás, vagy a hozzátartozónk halála, de ezeket most soroljuk be az örömök, bánatok sorába. Szóval a boldogságot nagyobbrészt a hétköznapi örömszerzések sértéskivédések adják.

Tovább osztható úgy, mint: általános folyamatos megoldások, és eseti alkalmi megoldások.

Ott folytatnám, hogy az lenne a legjobb, ha mindenben kiválók lehetnénk, ez azonban nem megy. Tehát rangsorolni kell.

Másfelől ha jobban megnézzük, akkor a jó viselkedés eltúlzása átfordulhat rosszba. Pl. valaki nagyon rendes, vagy nagyon óvatos (ez már szinte gyávaság) és még hosszan lehetne sorolni.

Tehát akkor tegyük fel a kérdést:

Hogyan tudunk boldogok lenni, anélkül hogy nem csökken a segítőkészségünk, hasznosságunk?

1, Ha már így tettük fel a kérdést, soroljuk fel azokat a megoldásokat, melyeket nem szabad alkalmazni.

Más kárára, ill. magunk hosszabb távú kárára nem szabad a boldogságunk növelni.

1a) Apám szerint elkerülendő a hamis, káros vágyak kergetése: hatalomvágy, vagyonvágy, ismertség vágy. Szerinte ezek másokra is ártalmasak lesznek. Ráadásul szerinte az ismertséget keverik a valódi népszerűséggel, miközben ég és föld.

1b) Vigyázni kell, hogy düh, gyűlölködés, félelem, szégyen, kielégítetlen vágy, irigység, stb. negatív érzések ne legyenek szinte folyamatosak és erősek, ne legyenek olyanok, melyek boldogtalanná tehetik az életünk. Ezek, a normális embernek, sem közvetve, sem közvetlen, nem adhatnak boldogságot.

1c) Mindig legyenek vágyaink, (igényeink, szükségleteink) csak azok ne legyenek elérhetetlenek.

1d) Nem adhat hosszabb távú boldogságot, a drog, alkohol, tudatmódosító szerek, egyéb egyészségre ártalmas, művi, élvezeti dolog.

1e) Minden szenvedély túlzott vágy, mánia kerülendő.

A hasznos tevékenység eltúlzása, nos ez nem egyértelműen negatív. Sok mániás, önrontó művész  adott az embereknek nagy értéket.

1g) Minden hamis illúzió, kerülendő, legyen az a probléma ideiglenes szőnyeg alá seprése.

2. Az előzőhöz kapcsolódva:

A felmerülő problémákat elsősorban meg kell próbálni, valóságosan is megoldani. Ne elégedjünk meg azzal, hogy magunkba elrendeztük a problémát, pl. nincs hasznos érdekes munkánk. Magát a probléma megoldásra is törekedni kell: pl. keresni kell a hasznos érdekes tevékenységet.

2a) Viszont, egyidejűleg és ha semmiképpen sem megy a valóságos megoldás - magunkba mindenképpen el kell rendezni a dolgokat. Gyakran van szükség, felejtésre, lezserségre, Legyünk esetenként, egyébként elég gyakran, lezserek és kemények. Kemények, hogy ne hagyjuk el magunkat, nem hisztizzünk.

(Az eleresztés és tevőleges megoldás megfelelő arányát kell megtalálni, de első, a küzdés és a megoldás.)

3. Kapcsolódva, a lezserséghez és ahhoz, hogy nem lehetünk mindenben kiválók.

Nem szabad magunkat fölöslegesen ostorozni. Az persze nem baj, ha érzékenyek vagyunk, ha  aggódunk, főleg ha az másokért történik, de ebben is túlzásba eshetünk. Persze önteltségbe, érzéketlenségbe sem szabad esni – megint egy arány.

3a) Találjuk meg a magunk (tulajdonsági, viselkedési) arányait, a magunk középútjait.

3b) Semmiben (tulajdonság, viselkedés), ne legyünk erősen átlagon aluliak, mert hiába vagyunk mindenbe jók, közepesek, de már egyetlen egy erős átlag alattiság, az egészet elrontja. Semmibe ne eresszük el magunkat.

3c) Ugyanakkor legyenek kiválóságaink, egyéniségünk.

Tudjuk, hogy mit akarunk. Sokszor azért vagyunk boldogtalanok, mert azt sem tudjuk, mit akarunk.

3d) Ismerjük meg magunkat.

Uraljuk magunkat, saját érzelmeinknek, saját gyengeségünknek se legyünk rabjai.

Akár azt is mondhatjuk: mielőtt meg akarod változtatni a környezeted, azelőtt magadat változtasd meg. Csakhogy ez ellentmondana annak, hogy meg kell próbálni a valós problémákat, a környezeti problémákat megoldani. Mindkettő egyaránt jó és fontos.

3e) Legyünk jóba önmagunkkal, a saját ellentmondásaink oldjuk fel, találjuk meg a magunk arányait.

A következő csoportot nevezzük így: örömkeresés.

4. Keresd és fedezd fel a kisebb örömöket is.         

Nem árt tudni, hogy mennyiféle öröm van, ugyanis vannak, akik még ezt sem tudják. Persze azt gondolhatnánk, hogy az ember úgyis érzi, amit érez. De azért lehet szerepe a tudatosságnak is.

Csak néhány öröm:

A nagy, elsősorban a társadalom által kielégíthető szükségletek (biztonság egészség, stb.) kielégülése. A kielégítetlenség pedig rossz érzés, vagyis minden öröm ellentéte kellemetlen érzés, hiány érzés.

Vannak egyéni (kevésbé társadalom által kielégíthető) szükségletek? Pl.: Testi örömök.

Sikeröröm. Különböző büszkeségek. Szeretet adás, kapás. Jól elvégzett munka öröme. A vágy a feszültség eltűnése. Felfedezés öröme, a csodálkozás öröme, a szépség öröme. A szerelem öröme. Vidámság, buli, humor. Pihenés ellazulás.

A lényeg, hogy minden örömöt, a kisebbeket is vegyük észre, és örüljünk neki. Vegyük észre az érdekességeket is, minél gyakrabban éljük át a csodálkozás örömét.

Pl. nemcsak a nagy sikernek lehet örülni, de a kisebbeknek is.

Pl. a kertben is vannak csodálatos dolgok, nem kell ahhoz elutazni.

4a) Optimizmus, mint jövőben való bizakodás. És mint: minden rosszban van valami jó.

Káros viszont ama optimizmus mely egy általános, akár rossz helyzetben levő elégedettségről szól.

4c) Bár a társadalmi problémákba nem szabad belenyugodni, és az egyéni ambíciókat sem szabad feladni, de az önostorozás sem jó, vagyis az átlagos életet és az egyéni sorsot meg kell tanulni elfogadni.

4d) Vágyainkat tartsuk kordába és ennél is fontosabb: helyesen rangsoroljuk őket.

4e) Próbáljunk meg harmonikusan, sokoldalúan, az élet sokféle oldalát élvezve, élni. Ne legyünk egysíkúak, legyünk nyitottak kipróbálók.

A következő csoport neve legyen általános folyamatos boldogító tényezők, Ugyanakkor ezek a módszerek, viselkedések alkalmilag is képesek a lelki sérelmeket orvosolni.

5. A legfontosabb boldogító tényező: a hasznos és érdekes munka, tevékenység művelése.

5b)  A kellemetlen de szükséges ténykedések lehetőség szerinti jókedvű elvégzése.

Mivel erről már beszéltem itt nem térek ki rá.

6. Az igaz barátság, barátság megtalálása.

Az igaz barát lehet családtag, vagy éppen szerelmes társ. Az igaz barátság csakis kölcsönös és őszinte lehet. Nem vagyok egyedül – ezen boldogító érzést adja.

7. A kibeszélés az őszinte beszéd, őszinte légkör enyhíti a lelki fájdalmat. Az előzővel is összefügg. Az emberi psziché olyan, hogy az elmondás is már megkönnyebbülést hoz. Nyilván komoly igaz beszélgetésekre van szükség. A pszichológia egyik módszere is erre alapul. A művészetek is erre alapulnak, a művész, valamilyen módón kibeszéli, elmondja az érzéseit és a problémáit.

7a) A meghallgatás, talán az empátia miatt, szintén enyhíti a lelki fájdalmat. Pl., Megnézzük, meghallgatjuk a művészi alkotást és ha az jó, megkönnyebbülünk. Lám nem vagyunk egyedül – ez az érzés enyhít a fájdalmakon.

8. A vallás, istenhit, remény, szeretet. Valamint ima, meditáció (belső béke teremtése). Ezek mind alkalmasak a lelki terhek enyhítésére. Lehet hogy ennél több a szerepük, de ezen szerepük vitathatatlan. Talán túlzás volt ezeket egy kalap alá vonni.

9. Egyéb vigasztaló technikák, elvek, gondolatok.

9a) Például az én egyik technikám, hogy objektív kívülről figyelem és elemzem az érzéseim. Pl. most mellkasi nyomást érzek, egyéb testi tünetem van a fejembe kavargó gondolat pedig xy, tehát én most félek, dühös vagyok, bánatos vagyok stb.

9b) Egy másik elemzés, pedig azt kutatja: mi problémám mélyebb oka: pl., hogy a rám váró feladatok teljesíthetetlennek látszanak. Vagy, nem kapok elég elismerést, kevés a sikerélmény. Vagy, hiányoznak a baráti emberi kapcsolatok. De a természet igazságtalansága is elkeseríthet, és persze a társadalmi igazságtalanságok is. A lényeg az elemzés, ugyanis a megértés enyhít, illetve sikerélményt adhat.

9c) Néhány enyhet adó, legalábbis nekem enyhet adó elv, gondolat.

Bízom a jövőben.

A siker, gazdagság, hatalom semmit se ér, ha nincs belső béke.

Majd az idő megoldja.

A belső békéhez pedig a következők kellenek:

Elkerülöm az önzrikálás csapdáját.

Nem akarok öntelt lenni.

Nem akarok mániás lenni.

Soha nem akarok olyan becstelenséget elkövetni, ami miatt nem tudok a tükörbe nézni.

Akkor sem tudnék a tükörbe nézni, ha azért nem sikerülne valami, mert meg sem próbáltam. Legalább megpróbáltam – ez a minimum.

Mindig legyen hosszú távú célom, amely felé egyenletesen kitartóan haladok.

Mindig járja át szívem azon melegség, melyet az emberek segítésének szándéka ad.

A sport, mozgás, egészség szerelem szex szintén elhagyhatatlan dolgok –mindent szabad ami másnak nem árt, de azért ez kevés.

Ezt én írtam de elég unalmasra sikerült. Ha például a skacoknak elmondom ezt a kb 30 egyéni boldogság tényezőt, akkor  - de szerintem el se tudnám mondani.

Az alapvető boldogsággátak, a teljes boldogság gátjai.

Egyben, az alapvető emberi problémák.

Egyben az okok, okai, a legmélyebb okok, a problémák gyökerei.

E gátak az ember az egyént de az embert, mint az emberiséget is megakadályozzák a teljes boldogság elérésében.

Nevezhetjük a tökéletes társadalom építésének gátjainak is. Vagy néhányat közülük, a teljes megokosodás gátjainak is. Vagy a szükségletek kielégítésének alapvető gátjainak.

Illetve az alapvető nehezen, lassan megoldható emberi problémákról van szó.

Tulajdonképpen, ha egy probléma okait és azok okait, és azok okait keressük akkor ezekhez a boldogsággátakhoz lyukadunk ki.

Vannak alapvető boldogsággátak melyek azt jelentik az ember soha nem lehet teljesen maximálisan boldog. Viszont nem jelenti, azt, hogy a jelenleginél nem lehet sokkal boldogabb.

Ezek a gátak mindenképpen olyanok amiken az ember egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen nagyon kevéssé, nagyon lassan  tud változtatni.

Ugyanakkor nem árt szétválasztani választani

a szinte leküzdhetetlen gátakat

 és a nehezen, de leküzdhető gátakat.

A könnyen leküzdhető gátak, természetesen nem alapvető gátak.

Az alapvető gátak azt jelentik, hogy szinte leküzdhetetlen vagy nehezen leküzdhető gátakról van szó.

2. Ugyanakkor az ember eljutott már egy olyan tudományos, technikai, gépesítési munkaszervezési szintre, hogy a természetes boldogsággátak, az éhezés a fázás illetve a kellemetlen munkák nem okozhatnának komolyabb boldogtalanságot. Nem okozhatnának, de sajnos az ember e téren se használja ki a lehetőségeit. Ettől függetlenül ezt  (a természetből eredő nyomort és kellemtelen munkát) nem veszem az alapvető boldogsággátak közé.

3..Az ember emberiség (társadalom, nemzet, stb.) boldogságát az alapvető szükségletek kielégítése határozza meg, úgy mint. Biztonság, demokrácia önrendelkezés, igazságosság szabadság egyészség, egészséges természet, tudás, anyagi szükségletek.  Ezeket én: alapvető társadalmi szükségleteknek nevezem. Bárpontosan ez lenne a neve: többnyire társadalom által kielégíthető alapvető szükségletek.

Van azonban egy másik felsorolás is (érdekes hasznos munka, őszinte beszéd, barátság, stb.) amely összefügg, de nem azonos az előző felsorolással. Nevezzük ezeket: főleg egyéni kielégítésű alapvető szükségleteknek. Még egyszerűbben: egyéni boldogságkeresés.

Az alapvető társadalmi szükségletek kielégítését elsősorban a jó társadalom a jó rendszer (jó törvények, jó állami mechanizmusok, stb.) képes kielégíteni.

Van egy másik szükséglet-csoport (pl. az érdekes hasznos munka) a kielégítésében fontos szerepe van a jó társadalomnak a jó rendszernek, de azért ez jelentős mértékben az egyének viselkedésén múlik.

A maguk érdekét felismerni képtelen egyénekkel a jó rendszer sem tud mit kezdeni.

Egyébként az oktatás azon különleges rendszer terület, mely közvetlenül is összefügg az egyéni boldogság kereséssel. 

Még egyszerűbben: társadalmi boldogságról és magánéleti boldogságról beszélünk, persze nyilvánvalóan a társadalmi boldogság egyben egyéni boldogság is, és persze a boldog egyének boldog társadalmat alkotnak, tehát ez kategorizálás is, mint minden kategorizálás kissé erőltetett. 

A boldogságot megközelíthetjük még az örömérzések és a kellemtelen érzések oldaláról is. E kiindulásból is eljuthatunk a szükségletekig, hiszen ami örömet okoz (és nincs jelentős káros mellékhatása), az egyben a szükségletünk. Illetve a kellemetlen érzések elkerülése is szükséglet.

4. A szükségletek kielégítésnek legyen az inkább társadalmi kielégítésű vagy inkább egyéni kielégítésű, vannak könnyebben és nehezebben leküzdhető gátjai. Az alapvető gátak közé persze a nehezen leküzdhető gátakat sorolom, mely az összes gát kisebb részét teszik ki. Az alapvető gátak felsorolása ugyanakkor nem utal a szükségletekre, mert ezek a mélyben levő tényezők.

Tehát az alapvető boldogsággátak.  Egyben alapvető nehezen, lassan megoldható emberi problémagyökerek.

Mindegyik felsoroltnak sok leágazása van. Ez azt jelenti, ha megfogalmazunk egy problémát, és azok mélyebb okait keressük akkor egy kevés keresés után valamelyik felsorolt boldogsággátnál lyukadunk ki.

1. A természet igazságtalanságai. Egyben a szerencse, ill. sors tényezők.

a) Betegségek, egyéni és emberi hibáktól inkább független betegségek. Testi és olyan lelki betegségek, melyeket fiziológiai elváltozások okoznak. Természetesen számít, hogy mennyire komoly és kivédhetetlen betegségről van szó.

b) Egyéntől és embertől inkább független balesetek.

Normális életben (nincs állandó félelem, csak kellő óvatosság) váratlan, kiszámíthatatlan, kivédhetetlen betegségekről, balesetekről van szó. 

c) Születési rendellenességek, hibák gyengeségek, csúnyaság. Genetikai hibák.

d) Öregedés.

e) Halál. (és a születés is)

f) Az egyéntől független sors. (bár ezen érdemes vitatkozni.)

g) Meg kell említeni még azt, hogy az ember állandóan „porszemnek” érzi magát.

Mindez az önhibától, önérdemtől, tehát az igazságosságtól független. Egy része szinte minden embert egyformán érint, látszólag önhibától, önérdemtől független. Más része pedig nagy különbséggel érint embereket, szintén önhibától, önérdemtől független. Ezen része biztosan igazságtalan, valamennyire.

Egy másik felosztás szerint:

a) A testi kellemetlen érzések, fájdalmak.. Fiziológiai hibák, melyekről az egyén nem tehet.

b) A lelki pszichés betegségek. Fiziológiai hibák. Pl. az érzelmi szeleprendszer elromlása. Ugyanaz mondható el róla, mint a testi betegségekről. Ugyanakkor az önismeret, önfegyelem, önálló akarat erősebben jelenik meg. Vagyis a két kategória: könnyen leküzdhető, és nehezen de leküzdhető – még nyitottabb, még nagyobb.

c) A boldogtalanságnak, a rendellenes, a másnak ártó, magának ártó viselkedésnek is lehetnek fiziológiai okai. Az orvostudomány pedig inkább hormonális és idegrendszerbeli hibákról beszél. (Az ilyen irányú önismeret egyfajta megoldás.)

Egy külön összetett kérdés: vajon a lelki gyengeségek mennyiben fiziológiai problémák és mennyiben akarati jellembeli problémák.

Az önálló akarat sem biztosan egyforma a fiziológiai adottságok miatt.

Mindez önmagukban is, illetve azért mert igen nagy, és önhibán, önérdemen kívüli különbségek vannak e tekintetben az emberek között. Tehát olyan igazságtalanságokról van szó, melyek nem emberi, emberiségi hibákból következnek.

Mindenképpen elmosódott bizonytalan határvonalakról és kategóriákról van szó, de azért ezek a kategóriák léteznek. Az nem vitás, hogy van, a születet tulajdonságoktól, a véletlen balesetektől, történésektől, az erős társadalmi, nevelési, környezeti hatásoktól is, szóval mindentől független egyéni szabad akarat. Csak azt nem lehet tudni, hogy ez mekkora. Csak azt lehet tudni, hogy akkora, mellyel az egyéni és a társadalom boldogságát jelentősen 10-50% növelheti.

Mindezzel együtt, beszélhetünk, a természet igazságtalanságáról, mert az egyének között nagy és igazságtalan (önhibán, önérdemen kívüli) különbségek vannak.

Mindhárom létezik: a szabad akarat is, az emberi igazságtalanság is, és a természet igazságtalansága is. A legfőbb cél értelmében, a célok: A szabad akarat növelése. Az emberi igazságtalanságok megszüntetése. A természeti igazságtalanságok csökkentése és kompenzálása.

Önmagukban azért mert felvetődik: esetleg az emberek általában is igazságtalan életet, sorsot kapnak a természettől (Istentől). Az viszont biztos, hogy az emberek jelentős része, önhibán kívül többet szenved, korábban hal meg, mint a szerencsések, sőt mint az átlag.  Pl. egy gyerek rákbetegséget kap, és meghal. Ez tehát a természet igazságtalansága.

Tulajdonképpen a szerencséről ill. a szerencsétlenségről, azaz a véletlenről van szó.

Ha alaposabban megnézzük, akkor több kategória rajzolódik ki:

1.Az egyén és az emberiség és a nemzet számára is véletlen (szerencse vagy szerencsétlenség). Pl. egy megoldhatatlan természeti katasztrófa.

2. Az egyén számára véletlen, (szerencse vagy szerencsétlenség), de az emberiség, a társadalom, a nemzet más emberek nem tehetnek róla. Pl. egy leküzdhetetlen betegség. Ugyanakkor az emberiség helyesen arra törekszik, hogy a természet igazságtalanságait kompenzálja. Részben emberi, társadalmi, nemzeti hiba lehet, ha ezt hiányosan teszi.

3. Az egyén a nemzettel együtt valamilyen szerencsés vagy szerencsétlen helyzetbe kerül, de az emberiség sem okolható. 

4. Az egyén számára véletlen (szerencse vagy szerencsétlenség), de az emberiség, a társadalom, a többi ember szempontjából nem az, - mert az egyénen kívüli emberek, ill. a társadalom tehet a helyzet kialakulásáért. Pl. szegény családba születik, nincs pénze jó orvosra és belehal a betegségbe. Pl. a háború miatt szenved, és hal meg.

5. És van még az egyén számára véletlen (szerencse vagy szerencsétlenség), de a nemzet tehet róla, a nép jobban vagy rosszabbul „viselkedett”, mint az emberiség. Pl. az előző helyezet, csak néhány országban jön létre.

Amiért az egyén is tehet, az nem nevezhető véletlennek.

Az biztos hogy az első hármat  betehetjük a természet igazságtalanságai közé. És amennyiben szerencsétlenségről van szó, akkor a boldogság alapvető gátjáról van szó.

A másik kettőt 4., 5. nevezhetjük akár társadalmi igazságtalanságnak amennyiben szerencsétlen rossz helyzet jön létre. Viszont az a kérdés, hogy ezt besorolhatjuk e a természet igazságtalanságai közé? A kivédhetetlen sorstényezők közé? Szinte megválaszolhatatlan kérdés, mert eltérő válasz jön, ki ha az egyén és a társadalom szempontjából nézzük..  A boldogság alapvető gátjai közé szerintem nem sorolhatjuk be. Ne okoljuk a természetet Istent azért amiért az ember a hibás. Ne mentsük fel a hibás embert.

Természetesen a természet igazságtalanságai, olyan boldogsággátak melyeket az ember igen nehezen igen kevéssé (talán teljesen soha) és igen lassan tud megoldani. Pontosabban a fejlődés igen lassú.

1a) A  túlvilági igazságszolgáltatás.

Ha van túlvilági igazságszolgáltatás, én magam nem tartom lehetetlennek, persze nem az elképzelt mennyországokra gondolok, akkor a természet igazságtalanságai nagyrészt megszűnnek, mivel az igazságtalanságok a túlvilágon kompenzálva lesznek. Erre én itt nem szeretnék bővebben kitérni.

2. A boldogság kiegyenlítő rendszer, mint alapvető boldogsággát.

Ugyanakkor ez alapvető boldogtalansággát is.

Mondhatjuk szükséges rossz. Illetve olyan egészében jó, hasznos mechanizmus melynek a káros mellékhatása majdnem eléri a hasznos hatását. Arról van szó, hogy az emberi (élőlényi) érzelemrendszerben (hormonális és idegrendszer) van egy olyan kiegyenlítő mechanizmus amely tompítja elsősorban a lelki fájdalmakat de tompítja a lelki örömöket is. Én a belső érzelemmechanizmust, szeleprendszert fiziológiai rendszernek tartom. És ennek egy része eme kiegyenlítő rendszer.  Hozzátéve, hogy szerintem maga az érzés, érzelem „sugárzás” kívülről jön és oda megy, de ez egy más kérdés.  Tehát van egy ilyen kiegyenlítő rendszer, mely kiegyensúlyozottá, stabillá teszi a normális embert. Ha ez nem lenne, akkor még ingatagabb szeszélyesebb lenne. Ugyanakkor ennek a káros mellékhatása egyfajta boldogsággát. Pl. az ember minden jó érzéshez, igaz a rosszhoz, is egy idő után hozzászokik.

Gyakorlatilag a kiegyenlítő rendszer miatt az ember nem lehet tartósan elégedett, boldog, hiszen megszokja a boldogságot. Ennek is van jó oldala, hiszen az elégedetlenség új teljesítményre sarkall. Persze a rossz oldala is megvan. Ugyanakkor ebből ellentmondások erednek.

2a)  A félelem-mechanizmus is szükségszerű, talán ez is összefügg a boldogságkiegyenlítéssel, valószínű mindkettő genetikus. A félelem, ami rossz, tehát boldogtalanságot okoz, szükséges mert segíti a védekezést, adott esetben az életbe maradást, sőt a saját rossz cselekvéseinktől is visszatarthat.

Talán közelebb járunk az igazsághoz, ha nem félelem kiegyenlítő mechanizmusról, hanem érzelem kiegyenlítő mechanizmusról beszélünk, ahogy azt már említettem. A modell talán úgy képzelhető el, hogy normális embernél is vannak érzelemtartályok, ugy mint….

Egy másik pozitív megnyilvánulása a boldogságkiegyenlítő mechanizmusnak, hogy az idő meg szokta oldani, legalábbis enyhíteni szokta a lelki fájdalmakat. Ez is arra utal, hogy van boldogságkiegyenlítő mechanizmus.

A gyerekeknél, kisgyerekeknél még kevésbé működik a boldogságegyenlítő rendszer. Ők keservesen sírnak, ha rosszul érzik magukat, és felhőtlenül kacagnak, ha boldogok. Aztán egyre inkább, a felnőttektől tanulva, mindenhez hozzáteszik: igen, de. Most nagy bánat ért – igen, de azért nem is olyan nagy a baj, és van jó oldala is. De az ellenkezője is működik. Most akár boldog is lehetnék, nem vagyok beteg, pihenhetek, stb.. – igen, de van egy sereg probléma, baj. Az ember mindig képes bajt, problémát találni.

Jó, vagy rossz, a boldogság-kiegyenlítés?

Jó, mert nincs szélsőséges érzelem, nincs erős elkeseredés, nincs öngyilkosság.

A szeszélyes, ingadozó ember még szeszélyesebb lenne.

Rossz, mert nincs felhőtlen boldogság. Lehet, hogy túlzásba viszik a felnőttek a boldogság-kiegyenlítést? Egy állandó átlagon aluli kevéssé ingadozó, nyomott hangulat jön létre.

Egyéni kérdés is, optimista, pesszimista beállítottság kérdése?

Ugyanakkor ez csak egy eleme az alapvető boldogsággátaknak, mivel nem teljesen csak részben egyenlíti ki a boldogságot.

Ugyanakkor az is tény, hogy a boldogságkiegyenlítés leágazik több ellenmondás és probléma ered belőle. Az egyik ilyen: a jövő, a fejlődés látszólagos értelmetlensége, mivel e fejlett és kellemes jövő, az akkor élőknek megszokott, átlagos lesz, ahhoz képest is lesz jó és rossz. (Illetve ezért alig boldogabbak a fejlett társadalom népei, mint a természeti népek.)

Ezért a következőket is tudni kell: a boldogságkiegyenlítő rendszer nem azt jelenti, hogy a jót a kellemest egy idő után teljesen megszünteti, hanem azt, hogy csökkenti. Ez azt jelenti, hogy van értelme a jobbra, kellemesebbre való törekvésnek, mert módjával az is növekedhet, de kétségkívül egy alapvető fékező rendszer is működik.

3. A természetes alig befolyásolható emberi, emberiségi lelki gyengeségek. Csak kissé rossz, de összességében jelentős tulajdonságok. Az átlagos normális emberek, a többség gyengeségei.

Alapvető, szinte változtathatatlan, általános nem nagy de összességében meghatározó emberi hibákról van szó.

3a) És ezek közül is külön kiemelném az első számút a legfontosabbat, amit én leginkább egyszerűen így nevezek: presztízsharcosság.

A presztízsharcosságnak is van egy kényes egyensúly vonatkozása.

A presztízsharcosság egy mondatban: mikor a birkanépség fölöslegesen egymást lökdösi, bántja.

És egy másik talán jellemzőbb: a presztízsharcosság azon céltévesztés, mikor a pillanatnyi vagy hosszabb távú „nekem van igazam, én uralkodok” cél felülírja, a „kellemes, egészséges, igazságos boldog élet” célt.

Erről megint nagyon sokat lehetne beszélni, és egyszer talán fogok is.

3b) Visszatérve a többi általános emberi gyengeségekre, ezek emberi hibák, de olyan emberi hibák melyek szinte genetikusan be vannak kódolva az emberek többségébe. Általános, nehezen, lassan megváltoztatható emberi hibák.

Pl. a presztízsharcosságon kívül: kisfokú önzés, sértődékenység, felületesség, locsi-fecsizés. Továbbá hajlamos a helytelen az értékrendre.

Továbbá az emberek szeretik a keménységet, a problémákat, a konfliktusokat. Lehet hogy a könnyű, édeskés, unalmas dolgokat nem kedvelik. Stb..

3c.) Az ember nem ismeri fel a társadalom, a rendszer fontosságát. Az embernek gyenge képessége van arra, és ezt a valóság is bizonyítja, hogy jó társadalmat jó rendszert építsen fel.

E gyengeségek felismerése is nehéz, mert nem nagy hibákról van szó. Önmagukban nem nagy hibák, de az által hogy a sok embernél jelentkezik, nagy problémát jelent.  Az egyén is, és persze a sok ember is, a társadalom is nagyon nehezen képes e hibákon túllépni. A többség nem azonos azon kisebbséggel, amelyik sokkal, komolyabb hibákkal van „megáldva”. Tehát ez a 3. pont (probléma), nem azonos a 6. ponttal. Hasonlattal élve a többség csak állandóan náthás, influenzás és ez, éppen ezért, komoly probléma.

Van egy kisebbség 6. pont, amelynek viszont komoly baja van, ez pedig, ezért probléma.

Viszont ezt is a nehezen, lassan megoldható problémák, illetve az alapvető boldogsággátak, közé kell sorolni. Szintén sok leágazása van.

4. Az ember (általában az ember) nincs azon tudás és képesség birtokában, hogy önhergelés nélkül, vidáman, relatív boldogan oldja meg a problémáit, gondjait, bajait.

Másképpen: a lelki fájdalmakat enyhítő technikák, az egyéni boldogságkeresés.

Tulajdonképpen ez is egyfajta emberi gyengeség. Az alapvető emberi gyengeségek közé is besorolható. Illetve az oktatás hibáihoz, tehát rendszerbeli problémák közé is besorolható. Itt is feltehető a kérdés: miért nem tanítják az iskolában? Ugyanakkor a főtényezők közé, vagyis ide is besorolható.

Szintén kiterjedt tudás, tudomány áll, állhat mögötte, melynek olyan elemei vannak, hogy:

hasznos érdekes munka, igaz barátság, őszinte beszélgetés, kibeszélés, az önhergelés megfékezése, az önismeret, önkontroll, a vigasztaló gondolatok, vallási elvek gondolatok és még lehetne sorolni, e kiterjedt tényező elemeit.

Ugyanakkor a témához tartozik a rövid távú, hosszabb távon veszélyes rossz megoldások (alkohol, drog, hatalommánia, vagyonmánia, stb.) felsorolása.

A legfőbb cél szerint a kellemes, egészséges, igazságos, boldog életet kell elérni, az ezzel kapcsolatos problémák gondok bajok az igazi problémák ezeket kell elsősorban megoldani. Tehát az itt felsorolt elemek nem helyettesíthetik az igazi problémamegoldást: kiegészítésről, párhuzamos megoldásról van szó. Ez fontos, ugyanis sokan elsődlegesnek és szinte kizárólagosnak vélik e tényezőt, az emberi boldogság szempontjából. Ez egy valóban fontos tényező, illetve ezek fontos elemek, de ezeket soha nem szabad úgy érteni és alkalmazni, hogy a valódi probléma megoldás rovására menjenek. Ugyanis az emberi boldogság az igazi (egészségügyi, igazságügyi, stb.) problémák megoldása nélkül csak látszólag növekedhet. 

5. A történelmi okosodás maximális gyorsasága.

Ez viszonylag egyszerű, arról van szó, hogy az ember mondjuk az egyszerű és természetesen nem okos állatokból fejlődött, vagyis van egy evolúciós hosszú távú értelmesedés, és ennek van egy üteme, ami még most is tart. Például ahhoz is idő kell, hogy a világot még jobban megismerje, de ahhoz is idő kell hogy saját gondolkodási hibáit lefaragja.

Szerintem az ember lassabban fejlődik mint az lehetséges lenne, ugyanakkor a maximális fejlődési ütem mégis hat, beállít egy iránysebességet.  Pl. ha egy autó maximális sebessége 100 km/óra, akkor az valószínűleg 75km/ órával halad. Haladhatna gyorsabban és ez hibának is felfogható. Viszont az biztos, hogy 100-nál többel nem haladhat, ez viszont nem hiba. Szintén sok leágazás ered belőle.

6. Az emberi önálló akarat korlátoltsága.

A boldogtalanságnak, a rendellenes, a másnak ártó, magának ártó viselkedésnek is lehetnek fiziológiai okai. Az orvostudomány pedig inkább hormonális és idegrendszerbeli hibákról beszél. (Az ilyen irányú önismeret egyfajta megoldás.)

Az embernek van önálló akarata, de az önálló akarat sem biztosan egyforma a fiziológiai adottságok miatt. Az hogy az ember tetteit csak részben határozza meg az önálló akarata (jelentős részt a született tulajdonságai ill másrészt a környezet, egyikről sem tehet) mindenképpen egyfajta alapvető boldogsággátat jelentenek. Természetesen vannak leágazásai.

7. Az emberek kb. 20-25% javíthatatlanul deviáns, és ártalmas, nem jogi, de társadalmi szempontból. Jelenleg ők még ismeretlen és kezeletlen emberek

Már a 3. pont alatt szóltam e problémáról. Pontosabban, valamely okból, leginkább ez születési rendellenesség, javíthatatlanná, nevelhetetlenné vált emberekről van szó. Persze nem az értelmi gyengékre, vagy egyéb betegekre gondolok. Továbbá, ez az ártalmasság nem függ, fajtól, néptől, vallástól, ezért is ostobaság a rasszizmus, és egyéb kollektív előítélet. Ugyanis a kultúrától, a néptől függően is váltakozhat 20-25% között, de még 25% is erős kisebbség. Másképpen ezen tulajdonságok nem népiek, fajiak, hanem teljesen egyéniek. Az 5%-os eltérés pedig meglehetősen kevés, ráadásul ez is kulturális és nem genetikai eredetű. A jó vagy rossz kultúra és rendszer legfeljebb azt befolyásolhatja, hogy kicsit nő vagy csökken ezen emberek száma. Ugyanakkor a többség esetében a jó, vagy rossz kultúra, rendszer sok embert terelhet jó vagy rossz útra. Vagyis jó tanítás, nevelés mellett minden faj és nép nagyobb része, kétharmad része normális emberré alakítható. Ugyanakkor a 3. pont, éppen a többségre, a háromnegyed részre vonatkozik elsősorban. Természetesen pl. egy agresszív is lehet pl. presztízsharcos, csak ez nála másképpen jön elő.

A következő nagyobb deviáns rétegek rajzolódnak ki.

1.A törtetők agresszívak, gonoszok (általában rejtett réteg).

1a. A törtetők agresszívak gonoszok akikből „megbecsült” vezető lesz.

1b. A törtetők agresszívak gonoszok, mint a bűnözők egy csoportja. (ők talán felismertek)

2. Azon szolgalelkűek, akik a rosszakat is kiszolgálják, sőt azokat szeretik szolgálni.

3a. A lumpenek (a csövesek, prostituáltak egy része, ill. az önhibájukból nem dolgozók).

3b.  A lumpenek egy része, mint a bűnözők egy része, illetve mint a szenvedélybetegek. (Ők talán felismertek)

4  Egyéb deviáns emberek.

A határesetek, az átmenetek, a köztes rétegek problémája itt is probléma. (mindenhol probléma.)

Természetesen ez a probléma is, mint minden probléma mindennel összefügg. Ezek az emberek többek között az általános lelki gyengeségekkel is bírnak.

Ezek az emberek, ha szükséges jól leplezik hogy ők javíthatatlanok.  Ők azok, akik lényegében ürügyet keresnek arra, hogy a másoknak ártó viselkedésük kiéljék. Ha nem jön ürügy, akkor egy ideig szépen elvannak. De ha jön ürügy, márpedig az jön, ha keresik, akkor azt kihasználják. Talán maguk se tudnak róla, hogy ők társadalmi együttélésre szinte alkalmatlan emberek. Sokan közülük, éppen a törtetésük által vezető, sőt legfelső vezető, helyzetbe kerül, persze belőlük leginkább zsarnokok válnak.

Az emberek háromnegyed része csak azért lehet rossz, mert hibás nevelést, oktatást kapott rossz hatások érték. A szóban forgó egynegyed akkor is rosszá válna, ha  a mennyországba élne és Jézus tanítaná. Illetve egy tökéletes társadalomban tökéletes oktatású társadalomban is rossz maradna. Igaz az ilyen társadalomban kevesebb ürügy nyílik, ezáltal, mondjuk, felére csökken a számuk. Másrészt a jó társadalomban jobban kezelik az ilyen, már ártó embereket. Tehát a jó társadalomban a többség kezelhető megoldható problémát farag ebből a nehezen megoldható problémából. A likvidálás, a büntetés önmagában nem jó kezelés.

Ha születetten ilyen lelkületűek, erős hajlammal születtek, akkor nem nagyon tehetnek róla, de jogilag a kis tudatosság is tudatosság. 

Az emberek a társadalom azonban tehet arról, hogy ezen embereket még nem képes felismerni és helyesen kezelni. Az egyik önmagában is nagy probléma, hogy ilyen emberek vannak, a másik, hogy a többi ember, sem egyénileg sem társadalmilag nem képes őket kezelni. 

A lényeg mégis az, hogyha vannak ilyen emberek, akkor azok egyelőre és nagyon sokáig megoldhatatlan problémát jelentenek a többség számára.

Ez is, ezen emberek felismerése és helyes kezelése, egy nehezen és lassan megoldható probléma, vagyis alapvető boldogsággát.

Több leágazás ered belőle. Pl. milyen lehet a jog, ilyen emberek mellett.

6b) A bohém lelkület, az önártók egyben másnak ártók (elsősorban saját családjuknak ártanak)  problémája. 

8. A vezetők vezetés szükségszerű negatívumai.

Ezt máshol részleteztem.

9. A rendszer hibái. A rendszer önfenntartó erejű.

Tulajdonképpen a rendszer rosszasága nem eredeti ok, hanem okozat, hiszen a rendszert az emberek csinálják. Ugyanakkor olyan erős tényező, hogy lehet önálló aspektusa. Az biztos, hogy a rendszer önfenntartó tulajdonsága (ha lenne emberi vezetői akarat akkor is idő kellene a változtatáshoz), mindenképpen önálló tényezővé teheti a rendszert,  de az vitatható, hogy beletartozik a legmélyebb okok sorába.

Ahhoz hogy boldogabb társadalom boldogabb egyének legyenek jobb rendszert kellene építeni. Mi a rendszer, mik a hibái, szintén hatalmas anyag, ha lesz időm erre is kitérek. Egyébként a jobb rendszer teremtené meg a lehetséges boldogságnövekedés nagyobb részét. Az hogy az emberek nem építenek jobb rendszert főleg az emberek hibája és leküzdhető hiba, vagyis ez a része a megoldható probléma. van azonban a rendszer építésének is egy maximális sebessége üteme, mivel a rendszerek  nem nagyon hagyják magukat átalakítani. Nos ez a rendszer átépítési ütem, vagyis az önfenntartó erő, nem emberi hiba, vagyis alapvető boldogsággát nehezen megoldható probléma. Több leágazása van.

9a) Az alapvető szükségletek (biztonság, igazságosság, beleszólás, önrendelkezés, égészség, tudás, kultúra, egészséges természet, anyagi testi szükségletek) kielégítése gyenge ez elsősorban rendszer rosszaságából ered. Az alapvető szükségletek helyes rangsora, aránya (helyes értékrend) szintén rendszerhiba  de itt már egyfajta alapvető emberi gyengeséget is  tapasztalhatunk.

9b) A manipuláció megléte. Illetve manipuláció felismerhetetlensége azt jelenti hogy ebben a problémában az emberi hiba nem teljesen önhibából ered.

A jó rendszer építését a felsoroltak közül elsősorban három akadályozza.

A rendszer önfenntartó erejű.

A vezetők szükségszerű negatívumai

A természetes alig befolyásolható emberi, emberiségi lelki gyengeségek. Csak kissé rossz, de összességében jelentős tulajdonságok.

Egyébként, minden mindennel összefügg.

A jó rendszer, amelyik kielégíti az alapvető társadalmi szükségleteket, úgy, mint: igazságosság, igazságos társadalmi elismerés, biztonság, önrendelkezés, beleszólás (demokrácia),– ezek a lelki szükségletek. Egészség, tudás, egészséges természet - ezek a fő szükségletek. És végül vannak az anyagi, testi szükségletek, de ezek kielégítését, túlzásba lehet vinni. A túlzásba vitt anyagi, testi szükségletek már nem nevezhetők szükségletnek.  Ezek azért társadalmi szükségletek mert a jó társadalom, a jó rendszer képes ezeket kielégíteni. És ezek kielégítésén keresztül adhat boldogságot a rendszer. Vagy boldogtalanságot, ha nincsenek kielégítve.

Ezeken kívül van még elég sok szükséglet, de azokban nem játszik főszerepet a rendszer.

10. Az alapvető csak részben megoldható emberi, egyéni és társadalmi és tudományos problémák, melyek nagyobb része alapvető ellentmondás.

Az igazi ellentmondások, a valóban nehezen megoldható problémák, melyeket így is nevezhetünk: állandóan felmerülő kényes egyensúlyok.

A legtöbb emberi probléma megoldható lenne, tehát itt kifejezetten az ember számára nehezen megoldható, általában két egyforma jó választ tartalmazó problémáról van szó.

Pl., a világ végtelen vagy véges, az ember nem nagyon tud válaszolni. Mindkét válasz jó és rossz.

De ugyanilyen nehéz kérdés: a rosszal szemben inkább elnézők, békések legyünk vagy szigorúak harcosak.

Ezekhez hasonló szinte megoldhatatlan problémákat még lehet sorolni.  Ennek is sok leágazása van.

Az emberi értelem számára valóban nehéz problémát jelent:

a) Ha kényes egyensúlyt kell megtalálni.

b) Ha kettő egyforma fontosságú dolog közül kell megmondani, melyik a fontosabb. (Általában ha kölcsönviszony van két dolog között, akkor azok fontosságban is egyformák.) Az emberi egy önkéntelenül is rangsorol. Nehezen tudja megérteni az olyan kölcsönviszonyt (oda-vissza kapcsolatot), melyben nincs domináns, nincs fő ok, nincs vezérmotívum. Pl. az embereket kell megváltoztatni ez a fontosabb, vagy a rendszert, ez a fontosabb? Ez a kettő kölcsönviszonyban áll egymással ezért nehéz ez a kérdés.

c) Ha két egyformán rossz megoldás áll rendelkezésre.

Cb) Főleg ha két rossz vitázik egymással (elég gyakori helyzet), mivel a másik rosszoldal kritikája természetesen sok igazságrészletet tartalmaz.

Apám egyébként írt egy tanulmányt az alapvető problémákról, és ha úgy gondolom, majd beteszem az egyik blogba.

Azért ide beteszem a megoldásról szóló részt

A 10. pont egyik megoldása.

Az igazi valóban komoly ellentmondások megoldása:

Általános probléma megoldások, ha két (vagy több) közel egyforma út áll előttünk.

A problémák jelentős része nem más, mint több út közül megtalálni a legjobb utat, ami általában a helyes arány megtalálása.

A nehezen megtalálható arányok problémáját, illetve a két egyforma út problémáját, alapvető ellentmondásoknak is nevezhetjük

Helyes arányok beállítása, (az arany középút).

Milyen helyzetek, esetek lehetnek:

1 A helyes optimális arányok kiválasztása és az arany középút megtalálása általában ugyanarról szól. Általában viselkedési arányokról, vagy életmód arányokról, vagy éppen társadalmi gazdasági arányokról van szó. Tehát x arányát növeljük vagy Y arányát, növeljük, Illetve e kettőnek mi az optimális aránya? - pl. a társadalom fejlődése szempontjából.

Az is gyakori arányprobléma, ha csak úgy haladhatunk két úton felváltva, vagy párhuzamosan, hogy az egyik utat szükségszerűen elhanyagoljuk a másik miatt. Pl.: esetleg bevállalunk két iskolát, két munkát, két igényt, stb. de az egyikre szükségszerűen kevesebb idő jut.

2. Vannak viszont helyzetek esetek, amikor gyakorlatilag csak az egyik úton haladhatunk - helyzet. Erősen kapcsolódhat a 6. helyzethez.

2a) Ha ez az egy jó út, akkor nincs probléma.

2b) Ha ez az egy út rossz, akkor nyilván nem haladhatunk rajta keresni kell egy másik utat, ami feltehetően szintén nem lesz tökéletes.. Ekkor viszont már átlépünk az 5. helyzetbe

A helyzetek nagyobb részben kényszerűen kell haladnunk, kettő vagy több úton. Vagyis meg kell osztanunk a figyelmünk, energiánk, és a „termelésünk.”

3. Lehet, hogy kettő (vagy több) különböző működésű, de végeredményben közel egyformán jó út van. Igaz ritkán, de előfordulhat. Gyakrabban ezek csak kicsit térnek el egymástól működésileg. Kevés esetben, térnek el, erősebben. Nevezzük: két jó út - helyzetnek

4. Lehet két (vagy több) különböző működésű, de végeredményben közel egyformán két közepes út.

6. Lehet két vagy több különböző, de közel egyformán rossz út.

(Csak elvileg lehet a jó útért küzdeni.) Kapcsolódik az 5b helyzethez.

Nevezzük ezt: két rossz út - helyzetnek.

7.Lehet két különböző működésű, de jóságában is jelentősen eltérő, kettő vagy több út. Kapcsolódik a 2 helyzethez. Ennek neve: nincs jó út -  helyzet

8. Egymásra ható, kölcsönhatásban egyformán fontos tényezők, feladatok utak is vannak, sőt gyakoriak.

Ekkor nem az a probléma, hogy egy kérdést ezen, vagy azon az úton járva vagy középen járva intézünk el. Inkább arról van szó, hogy ezt a problémát ebből a szempontból is el kell intézni, és abból a szempontból is. 

A helyzetek felsorolása után jöhet a megoldások felsorolása.

A legegyszerűbb lenne azt, mondani: válassz mindig a helyzetnek megfelelő megoldást. Vagyis nincs standard jó megoldás. Azonban ez semmitmondó frázis, mert néha pont arról van szó, hogy a helyzet olyan nehéz, ellentmondásos, hogy lehetetlen értékelni. Másfelől szükség van egy előzetes elvre, amiből ki lehet indulni, és ez: az arany középút, legalábbis nagyjából.

Az ember képes arra, hogy hol az egyik szélsőséges úton járjon, hol, esetlen már a következő órákban, percekben) a másik szélsőséges úton járjon. Pl. az egyik órában tutyi-mutyi, a másik órában öntelt, törtető alak.  Vagyis az ember ellentmondásos lény.

0. Az ilyen (egyik szélsőségből a másik szélsőségbe), viselkedést, „megoldást” természetesen el kell kerülni.

Általában két módón lehet arányokat ill. a jó utat megtalálni:

1..Ritkábban valóban találunk egy harmadik arany középutat, optimális ötvözetet.

Nevezzük ezt: jó ötvözet, arany középút - megoldásnak.

Az „arany középút” lényegében a helyes arányok megtalálását jelenti, mely helyes arányok nem mindig középen vannak.

2.Gyakrabban inkább arról van szó, hogy mindkét (vagy több) úton haladunk (váltogatva vagy párhuzamosan), de vigyázva az arányokra. Egyszerűbben: arany középút, két (vagy több) úton haladva - megoldás Mindkét dolgot (pl. igény-kielégítést) előállítjuk, (párhuzamosan vagy átugrálva).

De mindez akkor jó, ha:

a) Ha megfelelő optimális arányban tesszük.

b) Részben az aktuális állapothoz igazítjuk (mikor mi a jó)

c) Ugyanakkor soha nem visszük túlzásba, nem megyünk el a szélsőségig.

Nevezzük mindezt: jó arányú két (vagy több)  út -  megoldásnak  Illetve: arany középút, két úton haladva - megoldásnak

Nézzünk egy példát, legyen ez most viselkedésbeli.

Nagyképűek legyünk vagy szerények?. Először is átlagosan valahol a kettő között de legyünk közelebb szerénységhez. Ugyanakkor a helyzettől függően néha elő kell vennünk az önbizalmunk, máskor meg jobb, ha visszafogjuk magunkat. Viszont ha elővesszük az önbizalmunk, akkor se legyünk nagyképűek a másik esetben soha ne legyünk tutyi-mutyik.

A 2, 2a) esetekben elég könnyű a megoldás, hiszen gyakorlatilag csak egy jó út van.

Ritkábban arról van szó, hogy az egyik út, az egyik megoldás kizár minden más utat, megoldást, ráadásul ez a legjobb, ezt kell választani. Gyakrabban viszont a 6. helyzethez kapcsolódva, lehet más út, csak az jelentősen rosszabb - tehát mégis egy út, egy megoldás van Az más kérdés hogy megtalálja azt az egy  jó megoldást az ember. Sokszor a nyilvánvalóan jó utat sem találja az ember.

Nevezzük ezt: gyakorlatilag egy jó út - megoldásnak. Egyszerűbben: egy jó utas, könnyű -  megoldásnak.  Az egyéni és társadalmi problémák legalább fele e kategóriába tartozik.

Mint volt róla szó, általában az egyik út (pl. egyfajta igény-kielégítés) mellett lehet több út (pl. többfajta igény-kielégítés) sőt előfordulhat, hogy az utak egymást erősítik.

Egy kicsit nehezebb de legfeljebb közepes nehézségű: a 3. helyzet

E helyzet megoldásnak neve: két jó utas (megoldható) - megoldás.

További két közepes nehézségű megoldás van. A 4. helyzet megoldásnak neve: két közepes utas (megoldható) - megoldás.

A 6.helyzet (az egyik út jelentősen jobb) megoldása - nem vitás hogy a jelentősen jobb utat kell választani. Még akkor is, ha az sem teljesen jó. Általában ha nagy a különbség, akkor az egyik a jobbik megoldás legalább eléri a közepe megoldás szintjét.(Figyelem a közepes megoldás és a féligazság két különböző dolog) Ha arányprobléma áll fenn, akkor arról van szó, hogy az egyik irányba kell egyértelműen az arányt növelni.

Röviden ezek neve: gyakorlatilag egy utas (megoldható) -  megoldás.

A többi 2b és az 5 helyzet - a nehéz megoldások

De lényegében ez hasonló, ugyanis az ember általában nem tud belenyugodni, hogy csak egy megoldás van az is rossz. Azért ez is előfordul, mármint hogy csak egy rossz út van. Ha a rossz út mellett talál egy gyakorlatilag elérhető jó utat, akkor már két utas megoldásról van szó. Ha csak hosszabb távú, küzdelmet igénylő jó utat talál, miközben ő kényszerűen a rossz utón halad, akkor az szintén rossz út, legalábbis gyakorlatilag. Persze ezt kell választani, de még így is, ennek rövidített neve: csak a rosszak között választhat nehezen- megoldás.

Ez azért nehéz megoldás, mert nem lehet megtalálni a jó megoldást.

Egyszerűen:

1. Gyakorlatilag egy jó út van – megoldás, amely általában viszonylag könnyű.

2. Jó ötvözet, arany középút (helyes arány) – megoldás

2a) És ennek is van közepes, és nehéz változata.

3 Valamint van: arany középút (helyes arány), két (vagy több) úton haladva – megoldás

Másképpen a helyzetnek megfelelő, billegő arany középút.

3a) És ennek is van közepes, és nehéz változata.

4.  A nehéz változat, az is, mikor jóság szempontjából szinte nem tudunk választani.

Tehát, végül: vannak a nehéz megoldások, mikor a helyes arányokat, sem a középutat az ember, a jelenben nem képes pontosan megállapítani. A kérdésben, a jelenben nem képes az igazságot megtalálni. Ezek hozzávetőleges, viszonylag jó megoldások.

5. Kölcsönhatásban levő fontos és jó feladatok esetében pedig a párhuzamos, kiterjesztett, többoldalú megoldás szükséges. Még egyszerűbben: ezzel is foglalkozni kell, azzal is foglalkozni kell. Az arányproblémák itt felmerülhetnek.

Egyéb megállapítások.

A kompromisszum nélküli, mindig egy út, általában rossz.

Az irányvonal az alapelv az érték nélküliség általában rossz megoldás.

Az igazi ellentmondásokat teljes egészében soha nem lehet megoldani.

Olyan megoldást nem szabad bevállalni mely az ideális úttól jelentősen akár kilencven fokkal eltér. A realitás érdekű eltérés csak kicsi lehet.

Lehetőleg meg kell keresni az alapvető problémát, azt kell elsősorban megoldani, de minden problémát, a mellékesnek látszó problémákat is, meg kell oldani.

Az ellentmondásoknak látszó problémákat  (csinált ellentmondásokat) egyszerűen az ellentmondás feloldásával lehet megoldani.

Azért az arany középutat is végig kell gondolni.

Van mikor két közepes ötvözetepéből egy harmadik borzalmas dolog jön ki.

A rossz elemek érvényesülnek a jók elvesznek.

Olyan is van hogy középen valami rossz dolog van.

Pl. másnak ártó, és a másnak hasznos között, a semmit tevő. A semmit tevő lényegében rossz út.

Nyilván ilyenkor a jó arányú két (vagy több út) út  megoldást kell alkalmazni, nem az ötvözött megoldást.

Nyilván olyan is van hogy két út közül csak az egyik jó, de erről már szó volt.

Van, amikor az ötvözet utat új elemekkel kombinálva megoldás a legjobb.

Van mikor nagyobbrészt új megoldást, kell találni, igaz ez már szinte azonos, az egy jó út megtalálásával.

Néhány példa arra ha két (vagy több) rossz út van. Mi a megoldás? 

Pl.: Azon választás, melyben csak kókler pártok indulnak. (Esetleg lehet több út, középút, amennyiben két pártra voksolunk.) Ez egy jó, gyakran előforduló példa szerintem. Mondjuk négy párt indul, de valamilyen okból egyik sem szimpatikus. Ugyanakkor az sem jó megoldás ha nem szavazunk.  Tehát ebben az esetben van öt nagyjából egyenlő rossz út. És jó út nincs. A megoldás nehéz, ki kell választani a legkevésbé rosszat. Sokszor a „nem döntök” megoldás, a félrevonuló megoldás szintén rossz megoldás. Tehát ennek hátrányait is mérlegelni kell, ezt is be kell tenni a rossz magoldások közé.

Vagy, pl.: a nyilvánvalóan rossz orvosi kezelést választom, vagy a szintén rossz alternatív kezelést, vagy a semmit. (Esetleg lehet mindkét út, középút, ha mindkét kezelést igénybe veszem)

Vagy, pl.: helyeslek az ostoba főnökömnek, vagy az utcára kerülök és a családom nyomorogni fog.

(Nincs középút, illetve itt áll fenn a társadalomépítés, mint egyfajta lehetséges jövőbeli megoldás.)

Ezek példák arra, amikor nincs igazán jó megoldás. Természetesen millió példát lehetne még sorolni.

A jóra is egy példa:

Pl.: énekórára, vigyük a gyerekünket, vagy sportolni Két közel egyforma jó között kell választani. Az egyforma jóság, és az hogy kvázi nincs arany középút egy kicsit megnehezíti a döntést, de azért sokkal kellemesebb, könnyebb mintha két rossz közül kellene választani.

Természetesen a leggyakoribb, ha a megkülönböztethető jó és rossz között kell választani, de ezeket nem sorolom a problémák közé.

És még egy példa: pl., szigorú legyek a gyermekemmel, vagy engedékeny.

Nyilván az esetektől is függ, az arany középút mindkét formája, sőt több változata is szóba jöhet, mint megoldás. A szélsőségeket, a feltétel nélküli engedékenységet, ill. a nagy szigorúságot, ordibálást, verést el kell kerülni. A szélsőség elkerülése már egyfajta középút. Megpróbálok átlagosan a középúton haladni. Ugyanakkor éppen az esetfüggőség miatt, nem alakíthatok ki egyfajta egyenletes középutat.

Általános egyensúlyi szabályok.

Vannak tehát nem egyensúlyi, azaz, egyirányú célok, Pl. minél több ember végezzen hasznos érdekes munkát. Valamint egyensúlyi célok, pl. legyen megfelelő arányú a munkaidő, a regenerációs idő és a családgondozási idő. A kétfajta céltípust, ha kell, nem mindenhol kell, össze kell egyeztetni.

A természet és a természetes társadalom alakulás kialakítja a maga egyensúlyait, melyeken az ember javíthat, de még inkább ronthat. Ha nem akar (nincs ismerete) az egyensúlyra törekedni, ha rövid távra tervez, ha kapkodva tervez és cselekszik, akkor nem javít, hanem ront a helyzeten. Az ilyen hektikusság, általános egyensúlytalanság nagy problémákat, károkat okoz, főleg hosszabb távon.

A megoldás tehát, ahol kell a tudatos egyensúlyra törekvés, az átgondolt és hosszabb távú tervezés. Ekkor nem alakul ki nagyobb lemaradás. Sajnos az emberi társadalom szinte állandó lemaradásban, veszélyes stagnálásban, ill. válság-láncreakció kialakulásának veszélyében van. Ami újabb kapkodásra készteti, amely tovább fokozza a rossz helyzetet. A megoldás első lécsője: újra kell gondolni, most már tényleg rendesen át kell gondolni a társadalomtudományt.