Bevezetés

A magyar jakobinus mozgalom vezetőjének, Martinovics Ignácnak és társainak 1795. május 20-án történt kivégzése után, Ferenc József Károly császár (1792-től I. Ferenc néven magyar király) 1795. június 11-én kelt császári rendeletével a Habsburg birodalom egész területén betiltotta a szabadkőműves páholyok működését.1 Csak az osztrák‒magyar kiegyezés után, 1868-tól nyílt legális lehetőség Magyarországon a szabadkőműves mozgalom újraindítására, páholyok alapítására. Az első hét szimbolikus páholy Pesten, 1870. január 30-án megalakította a Magyarországi Jánosrendű Nagypáholyt, a skót szertartású páholyok pedig 1871. június 12-én létrehozták a Magyarország Nagy-Oriense elnevezésű nagypáholyukat. A két nagypáholy 1886. március 21-én egyesült Magyarországi Symbolikus Nagypáholy néven.

A szabadkőműves páholyok, melyek tagjai „testvér”-nek nevezték egymást, az egyén erkölcsi tökéletesedésére való törekvését tűzték ki célul maguk elé, ezért a páholyok elsődleges feladatuknak tekintették a jótékonyság gyakorlását, a szegények és a gyengék, az elhagyottak és a szükséget szenvedők gyámolítását. Az ő érdemük az Önkéntes Mentőegyesület megalakítása, továbbá olyan intézmények létrehozása, mint például a Stefánia Gyermekkórház, a Nyomorék Gyermekek Otthona, a Vakok intézete. Melegedő szobákat alakítottak ki a hajléktalanok számára, ingyen osztottak kenyeret, tejet. Emberbaráti egyesületeket hoztak létre, melyekbe nem szabadkőműves, „profán” személyeket is bevontak, mint például a Mártha-egyletbe, amely fiatal lányokat mentett a zülléstől, az Anya- és Csecsemővédő Egyletbe, amely segítséget nyújtott a rászorulóknak stb.

Másik feladatuknak tekintették az önművelés és a tudás, a felvilágosodás terjesztését a nemzet minden rétegében. Ingyenes népkönyvtárakat, Szabad Líceumot, Erzsébet Népakadémiát, munkásgimnáziumokat stb. alapítottak, létrehozták az Országos Ismeretterjesztő Társulatot.2

A nagypáholy védelme alatt hosszabb-rövidebb ideig összesen 126 páholy és számos szabadkőműves kör működött, mintegy nyolcezer taggal3 egészen az I. világháború végéig. 1920. május 18-án, amikor a belügyminiszter az 1550/res. B. M. sz. rendeletével betiltotta a szabadkőművességet a Magyar Királyság területén, a rendelet ‒ a megszállt területek miatt ‒ már csak 31 budapesti, 16 vidéki páholyt és 1 szabadkőműves kört érintett.4

Jegyzetek

1 LENGYEL R. 2016. p. 635. 41. sz. jegyz.
2 BERÉNYI Zs. Á. 1994b. p. 58.
3 PATAKY L.-né 1967. p. 29.
4 KÁNTÁS B. ‒ SZABÓ P. 2019. p. 11.