Testvérközségek

Dunatőkés (Dunajský Klátov) Csallóköz középső részének északi peremén fekszik az 507 számú országút (Galánta - Dunaszerdahely) mentén cca 8 km távolságra Dunaszerdahelytől (Dunajská Streda), Nagyudvarnok (Veľké Dvorníky) és Pozsonyeperjes (Jahodná) között. Csallóköz a Dunamenti síkság része, a község tengerszint feletti magassága 112-114 m. A községet átszeli a Kis Duna jobboldali ága, amely a község után kapta a nevét: Tőkési ág. Vizének tisztasága, gazdag növény- és állatvilága egyediségére való tekintettel védettséget élvez és az 306 hektárnyi területen 1993-ban nemzeti védett területté lett nyilvánítva. A második vízfolyás, amely nagy hatással bír a község jellegére a Tőkési kanális, amely keresztül folyik a község területén és a község határában ömlik a Tőkési ágba. A Tőkési ágon, közvetlenül a kanális beömlése alatt található a régió egyik nevezetessége a Tőkési vízimalomom (képe a weboldal fejlécén található), mint az utolsó megmaradt malom a Kis Duna és a Tőkési ág mentén a múltban működő vízimalmok közül. Maga a malom 1982-ben nemzeti kultúrális-műszaki emlékké lett nyilvánítva, a dunaszerdahelyi Csallóközi múzeum gondozásában. A malom és a Tőkési ág környező területe 2016-ban az EÚ támogatásoknak köszönhetően nagyszabású rekonstrukción esett át, amely jelentősen hozzájárult a régió turisztikai attraktivitásának a növeléséhez.

Első írásos említés a községről 1392-ből származik, ahol a község neve mint "Thekues" szerepel, mint a "tőke" "tőkés" szó latinosított változata és nagy valószínűséggel a Kis Duna menti erdőségekre, fakitermelésre utal. A község gazdag történelmének a legújabb fejezete 1960-ban kezdődött, mikor közel 30 év után a község újból önállósodott.

Dunatőkés a dunaszerdahelyi járás (nagyszombati kerület) kisebb települései közé tartozik. A község kataszter területe 4,57 km2, lakósainak száma 725 (2019 évi adat). Az utolsó népszámlálás szerint a község lakóinak túlnyomó hányada (több mint 85%-a) magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A község infrastrukturális fejlettsége hasonló a régió többi községéhez: gáz- és vízvezeték, kábeltelevízió, elérhető a szélessávú internet, a közterületek monitorok megfigyelés alatt állnak. A községben magyar tanítási nyelvű óvoda működik, az iskolaköteles gyerekek a szomszédos eperjesi alapiskolát látogatják. A posta szolgálatot is az eperjesi postahivatal látja el (irányítószám 93021). A községben működő társadalmi szervezetek közül említést érdemel az önkéntes tűzoltók egyesülete (alapítva 1917-ben) és a nyugdíjasok klubja.

A község legrégibb épülete az 1927-ben épített Szűz Mária születése kápolna, a római katolikus templom a múlt század 90-es éveiben épült - 2001 január 13-án lett felszentelve. Századunk első évtizedében megkezdődött intenzív építkezéseknek köszönhetően 2004-től a községben 60 új lakás lett felépítve. Az Új lakótelep térségben épített bérlakások és kulcsra épített családi házak lakói ill. tulajdonosai gyarapították a község lakóinak a számát.

A községben a munkanélküliek aránya az országos átlag alatt van. A munkaképes lakosság túlnyomó része a mezőgazdaságban, ill. a feldolgozó iparban dolgozik a községben, ill. a közelben működő vállalatok alkalmazásában. Aránylag nagy csoportot alkotnak a kisiparosok és a kézművesek, többen ingáznak a munka után a közeli városokban.

Dunatőkés fekvése kitűnő alkalmakat kínál a vidéki életmód kedvelőinek és az egészséges szabadidő aktivitások kedvelőinek. A vízimalom és Tőkési ág kedvelt célja a természetkedvelő kirándulásoknak és a műszaki hagyományok tisztelőinek. Dunatőkés Község tagja a „Tőkési ág kistérség” és a „MAS – víziparadicsom” társulásoknak, amelyek közvetítésével a térség népszerűsítésén kívül értékes információkat is szolgáltatnak az arra érdeklődőknek (kerékpárutak, vízi közlekedés és búvárkodás lehetőségei és feltételei stb.). A község és környékének a látogatói számára szállási és étkezési lehetőségek vannak biztosítva, esetleges hozzáadott szolgáltatásokkal (sporttelep, sportcsarnok, lovaglótelep, halastó stb.)

Történelem

Csallóköz, bár eredetileg a víz által összehordott, vékony homok­  és televényréteggel borított kisebb­-nagyobb kavicszátonyok szigetcsoportjaiból állt, területén voltak mégis megművelésre és megélhetésre alkalmas területek, amit a dunaszerdahelyi Csallóközi múzeumban található, kelta-, avar- és a honfoglalás kori leletek bizonyítanak. Ezeknek az egyik lelőhelye nem messze, a községünk szomszédja Kisudvarnok területén van.
A faluról az első írásos emlék 1392-ből származik, ahol Thekues néven említik. A település neve nagy valószínűséggel a tőke szóból származik és a község határában, a Kis Duna és a mai Tőkési dunaág árterében, található erdős területekre utal.
A török hódoltság ideje alatt Csallóköz természetes határterület volt és az itt élő lakosság ki volt szolgáltatva a török  fosztogató portyáknak.
Védekezésül, a szájhagyomány szerint, a falu lakosai ekkortájt húzódtak be mélyebbre a vízparti erdős-mocsaras területre, a község mai helyére.
A község nevének további megjelenési formái: 1416-ban Teukes nobilium, 1436-ban Thewkes, 1485-ben Thekes, a magyar nyelvű dokumentumokban pedig „Tőkés”.
Az 1536 évi úrbéri porták összeírása 7 portát és 3 zsellértelket említ, Az 1553 évi adóösszeírás szerint Zomor János és Kondé Lázár mint portatulajdonosok összesen 6 porta után fizettek adót. Később a község és a hozzátartozó határ földesura a Kondé család volt. 1712-ben az úrbéri porták összeírása 8 portát és 7 zsellértelket számlált,

Egy 1634-ben lezajlott egyházlátogatási  beszá- moló a falu mellett egy kolostor romjait említi, amely az akkori gyakori árvizeknek és mederválto-zásoknak esett áldozatul és amelynek helyét a be- számoló szerzője „Kolos- tor sziget” megnevezéssel ír le.

Történelmileg megalapozott jelek utalnak arra, hogy a faluban született Hadik András (Andreas) (1710-1790), aki Mária Terézia császárnő uralkodása alatt lovassági tábornokként vált híressé és akit a császárnő később tábornaggyá nevezett ki és grófi rangra emelt. Önéletrajza alapján, ahol azt állította, hogy "valahol a Csallóközben" született, egyes források szerint szülőhelye a mi falunk lehet. Ez az állítás azon a feltételezésen alapul, hogy az adott időszakban a gyakori árvizek miatt váltózó Kis-Duna mocsaras ágain átvezető "Tőkési rév" stratégiai jelentőségű hely volt, és a faluban (igaz átmenetileg) olyan katonai egység is állomásozhatott, amelynek tagja volt az apja (aki hivatásos katona volt) és annak a felesége. A teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy Hadik András születéséről a történészek még nem találtak hivatalos feljegyzést.

Vályi András szerint (1796)
"Tőkés. Magyar falu Pozsony Várm. földes Ura Pokateleki Konde Uraság, lakosai katolikusok, Szerdahelyhez közel fekszik, és annak filiája, Eperjeshez is közel, Kis Udvarnokhoz fél órányira; határja 2 nyomásbéli, tiszta búzát, és rozsot leginkább terem, legelője jó, de szűk, piatza Szerdahelyen."
Fényes Elek szerint (1851)
"Tőkés, magyar falu, Poson vármegyében, a kis Duna mellett, Szerdahelyhez másfél órányira: 208 kath., 5 zsidó lak., sok réttel és legelővel; füzese is van a Duna mentiben. F. u. többen. Ut. p. Somorja."
Az 1815 évi népszámlálás szerint Tőkés „Nemes Helység” 29 házzal és 165 lakóssal. A 19. század végén a község határa a Habermann család birtokába került. Az Osztrák-Magyar monarchia idejében Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott, a huszadik század elejétől mint „Dunatőkés”. 1910-ben 196, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Az első világháború után 1920-tól „Tekeš” névvel Csehszlovákia része lett.
A második Bécsi egyezmény alapján 1938-ban újra Magyarországhoz tartozott, majd a második világháború után visszakerült Csehszlovákiához. Lakosai közül mint az akkori magyar hadsereg katonái nyolcan vesztették életüket a második világháborúban. Emléküket emléktábla őrzi a helyi római katolikus templom falán. A háború után a Beneš dekrétumok alapján a még élő szemtanú visszaemlékezései szerint legalább nyolc család volt kiköltöztetve a Cseh Szudéta vidékre, akik csak a negyvenes évek végén kerültek vissza a falujukba. Megközelítőleg legalább ugyanannyian kerülték el a kitelepítést azzal, hogy az ú.n. „reszlovakizáció” keretében szlovák nemzetiségűnek vallották magukat.
1948-tól a község hivatalos neve „Dunajský Klátov”. A  mezőgazdasági kollektivizáció keretében a helyi földműves szövetkezetet az ötvenes évek elején „alapították”, amely később egyesült az eperjesi szövetkezettel és abban az időszakban  (gyakorlatilag 1989-ig) az Állami gazdasággal együtt a falu lakósságának túlnyomó részét a mező- gazdaságban foglalkoztatták. Az akkori viszonyokra jellemző, hogy a helyi Állami gazdaságban az ötvenes évek közepén még rizstermeléssel is foglalkoztak.
A községet 1960-ban közigazgatásilag Eperjeshez (Jahodná pri Dunajskej Strede) csatolták, napjainkban (1990-től) újra önálló község.

Vízimalom

A dunatőkési Cséfalvay-vízimalomot műszaki műemlékként tartja számon a. Ez a régióban hajdan működő több száz vízimalom egyik utolsó hírnöke. Festőien szép környezetben, a Tőkési-ág partján találja meg az idelátogató.

A malom valószínűleg már a 19. század végén működött, egy 1904-ben kiadott útikalauz szerint a községhez tartozik egy „Kiserdő Malomház”. Az eredeti cölöpös malmot fa malomházzal, amely a Dukasz család tulajdona volt, a múlt század 20-as éveiben Id. Cséfalvay János vette meg. Ő építette át a malomházat a jelenlegi alakjára.

A háromszintű hófehér épület hatalmas (több mint 6 méter átmérőjű) kerekével már messziről felhívja magára a figyelmet. A tőkési malom alulcsapós, a kerekét alulról mozgatja meg a víz ereje. A malom szerkezete három részből áll: a hajtószerkezetből, az áttételekből és az őrlőberendezésből. A hajtószerkezet (malomkerék) és az áttételrendszer tulajdonképpen a malom külső része, amely - a víz energiáját felhasználva – a malomházban található őrlőszerkezetet működteti. A malomház egy parton álló háromszintes épület. A vízparton elhelyezett malomház kivitele olyan megoldás, amely elég ritka volt a Csallóközben.

A malomkerék meghajtását szolgáló víz mennyiségét zsilip, azaz a súber segítségével szabályozták. Az alulcsapós malom esetében ha túl magas vagy épp túl alacsony volt a víz állása, napokig nem lehetett a malomban őrölni.

Az őrlésre váró gabonát a malomház földszintjén zsákokban tárolták. Először a gabonát meg kellett tisztítani, ezért a szelelőgépben kifújták belőle a szemetet. Majd a gabonát kissé megnedvesítették, hogy a hántológép kövei könnyedén eltávolíthassák róla a külső héjat. Végül a meghámozott gabonát vagy a kőpadon, vagy a hengerszéken őrölték meg (a Cséfalvay-malom földszintjén mindkét őrlőberendezés megtalálható). A kőpad a régebbi típusú berendezés, melynek részei a garat (ezen keresztül öntötték bele a búzát), alatta a rázóka és a dob, melyben a két malomkő található. A malomkövek átmérője 1 méter, vastagságuk 30 centiméter. A kövek közti távolságot a molnár szabályozni tudta, így befolyásolta az őrlemény finomságát. A hengerszék már modernebb berendezés, mellyel sokkal finomabb lisztet lehetett őrölni, mint a kőpadon.

A megőrölt gabona egy kanalas szíjjal a malomház legfelső szintjére került, ahol különböző sziták szűrők és légfúvók segítségével elválasztották a lisztet a korpától, ill. a lisztet az őrlemény „finomsága” szerint szétválasztották (nullásliszt, daraliszt, stb.). Ezeket a végtermékeket a malomház első emeleti szintjén zsákokba töltötték és azokat egy csúzda segítségével az ott várakozó szekerekre, kocsikra rakták.

A malomban 1942-ben őröltek utoljára. A malom őrlési teljesítménye napi 10 mázsa liszt és 20 mázsa dara volt. Az ötvenes évek elején egy rövid időszakban a helyi földműves szövetkezet számára a malomban takarmányt (kukoricát) daráltak.

A vízimalom a múlt század nyolcvanas éveiben a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum gondozásában védett nemzeti műszaki - kultúrális műemlékké lett nyilvánítva. Jelenleg a malomban az eredeti műszaki berendezés mint állandó kiállítás áll a látogatók rendelkezésére.

A dunatőkési vízimalom a Norvég Civil Támogatási Alaptól kapott adományból a 2015-2017 években felújításra került. A műszaki műemlék malomház épület új tetőt kapott, kívül-belül újravakolták, bent új padlót kapott és az alapjai is meglettek erősítve. Az épület köré járda és új kerítés került. A malom műszaki berendezése megmaradt eredeti formájában. A vízikereket tartó konstrukcióhoz új cölöpöket lettek verve, fel lett újítva a malomkerék "gépháza", és a folyó túloldalára egy móló lett építve.