A kettő egy keretet ad az órának, és azért vettem egy kalap alá, mert kívülről mindkettő úgy tűnhet, mintha nem csinálnánk semmit.
Ha tényleg nem csinálunk semmit, akkor pedig tökéletesen csináljuk.
Sajnos az, hogy a mai világban valaki a szükséges alvásán kívül időt szánjon a relaxációra vagy arra, hogy ne csináljon semmit, csak megélje a pillanatot, luxusnak számít.
Sokan kifejezetten “szeretnek” is versenyezni, hogy kinek van kevesebb ideje magára, és ki végez el több olyan feladatot az életben, amihez valójában nincs kedve, nem érzi magáénak, ki a fáradtabb és kialvatlanabb.
Az állandó negativitással pedig soha nem fognak tudni teljes életet élni.
A másik véglet, amikor azt hisszük, relaxálunk, de valójában folyamatosan elvonja a figyelmünket valami, általában egy képernyő.
Ilyenkor sem befelé figyelünk, hanem rengeteg inger ér minket.
A ráhangolódás, a relaxáció segít megélni az ITT és MOST pillanatot, amikor nem azért érzed jól magad mert vársz/elvársz valamit, vagy valamid épp van, csupán azért, mert VAGY és VAN körülötted minden, amit tudsz vagy nem tudsz érzékelni, amivel tudsz kapcsolódni.