A nyújtás hatása a személyiségre 

A nyújtások a jógában az elengedés és a befogadás képességét segítik.

Személy szerint nekem ez az, ami a legtöbb változást hozta, amikor 10 éve elkezdtem gyakorolni.

Az életben bekövetkezett nehezen feldolgozható történések miatt gyakran szeretünk valamit vagy valakit okolni. Nehezen engedjük el a negatív érzelmeket, a hibáztatást, önvádat, bűntudatot, a múltat, a gyászt, szokásokat, bevésődéseket, hitrendszereket, mintákat, akár régi én-képünket.

Persze nem is kell mindent elengedni azonnal, mert mindenhez időre van szükség, ahogy a megélésre, megértésre is.

Szokták mondani: "Az idő mindent megold", de valójában nem az idő old meg mindent, hanem az idő elteltével a munka, amit belefektetünk az elengedésbe.

Természetesen az erőfeszítések is szükségesek ahhoz, hogy elérjük a céljainkat, de azt, ahogyan megéljük a történéseket, senki más nem fogja ugyanúgy megélni és megérteni, mint saját magunk, ezért elengedhetetlen, hogy békében legyük saját magunkkal, ha békét akarunk érezni.

Azt, amire nincs behatásunk és nem tudunk rajta változtatni, meg kell tanulni elengedni ahhoz, hogy harmóniába kerüljünk, és helyet kapjon a befogadás.

Az érzéseinkre, gondolatainkra sokszor nincs behatásunk, ezért ahhoz, hogy jól legyünk, először nem mások felé, hanem saját magunk felé kell szeretettel és befogadással állni, hogy értelmezni tudjuk azt, amit a gondolataink üzennek nekünk.

A megélésünket semmi és senki nem veheti el tőlünk, így azt az állapotot sem, ahogy éppen fellépünk a jógamatracunkra egyik vagy másik nap, és azt sem, ahogy lelépünk róla. A gyakorlás abban segít, hogy megértéssel tudjunk önmagunkhoz állni, ezt pedig át tudjuk ültetni a hétköznapokba is.

Ezért amikor kizárjuk a matracon a zajokat, elengedünk mindent és saját magunkra figyelünk, észrevehetjük, hogy a környezetünknek nincs minősége, nem lehet jó vagy rossz, mert ahogy mi azt látjuk, érzékeljük, tapasztaljuk, az fogja számunkra jóvá, rosszá, vagy semlegessé tenni a történéseket.

Nem minden ellenünk van, és nem is minden értünk.

Nyújtás közben a fizikai testünkkel gyakorolhatjuk, milyen az elengedés. Az is teljesen normális, ha egyik nap könnyebben, másik nap nehezebben megy.

Ilyenkor tökéletesen tudjuk gyakorolni a "fejben dől el" elvet, mert amikor erőfeszítéseket teszünk, sok mindenre képes a fizikai test, viszont a nyújtást semmiképpen sem tudjuk erőlködve végrehajtani, muszáj az elengedés.

Mit segít még az elengedés?

A meditációt, amikor semmi és senki sem rossz vagy jó, hanem egy egység, ahol egyedül a saját valóddal tudsz létezni, és értékelni tudod a puszta létezést ebben az egységben, akár a gondolataiddal együtt.

Ezért nem tudom elégszer hangsúlyozni azt, hogy ahhoz, hogy valaki kipróbáljon egy jóga órát, nem kell hajlékonynak lenni, mert az emberek nagy része nem hajlékony felnőtt korára pusztán genetikailag, ez csak gyakorlás, türelem és az elengedés képessége.

Nem hiába nem úgy fejezzük ki magunkat a jógában, hogy "jógázok", hanem "gyakorlok". Mindenki kezdi valahol, és a gyakorlásnak sosincs vége.