Egy szivárvány unikornis ... hát nem is tudom ... na jó, de ez nem egy akármilyen unikornis ... Igeeeen!!! Hatalmas kíváncsi szemekkel és fülekkel, szivárvány színű hajjal és mindig szárnyaló fantáziával. Ha nem béka lennék, tényleg így néznék ki unikornisként : )

Kalandos tanulmányok: Szakmai tanulmányaimat Budapesten a Wesley János Lelkészképző főiskola világi szociális munkás szakán kezdtem. Kiváló tanáraimtól értékes és egész későbbi életemet meghatározó tudást kaptam az értékekről, közösségi szerveződésről és arról, hogy mit jelent a civil kurázsi. Szakmai tudásom alapjait is itt sajátítottam el. 1998-ban az iskola szétesett, a tanárok többsége elhagyta az intézményt és én is távoztam. Tanulmányaimat a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola általános szociális munkás szakán folytattam, majd végül a kar beolvadását követően a diplomámat az ELTE állította ki. 2005-ben Család-és kisebbségcentrikus mediátori végzettséget is szereztem. 

Dolgoztam alacsony küszöbű hajléktalan ellátásban (közfürdőben, éjjeli menedékhelyen) és családok átmeneti otthonában is.  Szakmai fejlődésem szempontjából az egyik legmeghatározóbb hely a Dzsumbuj Help közösségfejlesztő központ volt. Ebben a budapesti gettóban tanultam meg, hogy semmi sem lehetetlen, ha a hit, a szakmai tudás, és a "józan paraszti ész", támogatással párosul, akkor valódi segítséget tudunk nyújtani. A mai napig büszke vagyok arra a komplex programra, amit megterveztünk, megvalósítottunk. A másik meghatározó munkahelyem a Terézvárosi Családsegítő Szolgálat Családok Átmeneti Otthona volt. A különleges személyiséggel, kiemelkedő tudással rendelkező kollegák között töltött éveknek, a szakmai szabadságnak hatalmas szerepe volt abban, hogy a kreativitásom kiteljesedhetett. Folyamatosan keresem azóta is az új lehetőségeket, figyelem az új módszereket, bátran elhagyom a járt utat, és igyekszem az információkat, ismereteket integrálni, hogy minden ügyfelem magas szintű szolgáltatásban részesülhessen, legyen szó társasjáték csoportról, tréningről vagy család konzultációról.

Kalandos élet: Szociális munkásnak lenni nem könnyű. Naponta találkozni a kiszolgáltatottsággal, a kilátástalansággal, a szenvedéssel nem vidám dolog. Nincsenek csillogó szemek, sokszor hála sem, talán néha egy-egy köszönöm. Miért csinálja mégis az ember ... azt nem tudom. Azt mondják, az életben mindenkinek jár legalább egy esély. Én kaptam többet is és éltem mindegyikkel. A főiskolai felvételin megkérdezték, hogy miért a szociális munkás szakot választottam, én pedig azt válaszoltam, hogy azért, mert utálom az embereket és szeretném tudni, hogy miért : )

Nem csak tanult, hanem tapasztalati szakembernek is tartom magam, mert az elém kerülő traumák, szinte mindegyikét én magam is átéltem. Nem tankönyvekből, hanem saját tapasztalatból tudom, hogy mit jelent a gödör legmélyén egyedül nézni a sötétséget. Én azért dolgozok minden nap szociális munkás szívvel, mert mindenkinek jár legalább egy esély.

Az őszinteség mellett a legfontosabb értéknek a kreativitást és a bátorságot tartom. Szembe nézni a félelmekkel, a nehézségekkel, az örömökkel, önmagammal, néha elhagyni a járt utat, kiteljesedni az alkotásban, hatalmas kíváncsi szemekkel és fülekkel, szivárvány színű hajjal, mindig szárnyaló fantáziával ... pontosan ilyen béka vagyok : )