A klasszicista bútorok a 18. század második felében és a 19. század elején virágzó, az ókori görög és római művészetet felelevenítő klasszicizmus stílusjegyeit hordozzák. A barokk és rokokó mozgalmas, íves formáival szemben a klasszicista stílus a tisztaságra, az egyenes vonalakra, a szimmetriára és a mértéktartó díszítésre helyezi a hangsúlyt.

Formák és vonalak: A bútorok szerkezete egyszerű, geometrikus formákra épül, hangsúlyosak a derékszögek és az egyenes vonalak. Kerülik a túlzott bonyolultságot.

Anyaghasználat: Előszeretettel használtak értékes fafajokat, például diófát, mahagónit vagy tölgyet. Gyakori volt a fafurnér alkalmazása is.

Díszítés: A díszítés visszafogottabb, mint a korábbi stílusokban. Jellemzőek az ókori motívumok, mint a girlandok, rozetták, oszlopfők (például korinthoszi oszlopok), vagy mitológiai alakok, valamint a finom faragások és az aranyozás vagy ezüstözés. A berakásos (intarziás) díszítés is népszerű volt.

Szimmetria: A bútorok kialakítása és díszítése szigorú szimmetriát követ, ami nyugalmat és harmóniát sugároz.

Funkcionalitás: A formatervezés a funkcionalitást is figyelembe veszi, a bútorok kényelmesek és praktikusak.

Jellemző bútortípusok

A klasszicizmus korában számos bútortípus vált népszerűvé vagy nyert új formát:

Komódok: Egyenes vonalú, gyakran 3-4 fiókos darabok, melyeket néha féloszlopokkal díszítettek az éleken.

Székek és fotelek: Karcsúbb, könnyedebb kialakításúak, egyenes lábakkal, gyakran ovális vagy pajzs alakú háttámlával (főleg az angol stílusban).

Íróasztalok: Stabil, elegáns megjelenésű asztalok, gyakran fiókokkal és rejtett rekeszekkel.

Szekreterek és smizettek: Praktikus, felnyitható írólappal rendelkező szekrénykék, illetve kis fiókos szekrények.

Főbb irányzatok és mesterek

A klasszicista stílusnak több nemzeti változata alakult ki:

Angol klasszicizmus: Olyan neves tervezők fémjelzik, mint Robert Adam, George Hepplewhite és Thomas Sheraton. Bútoraik rendkívül finoman kidolgozottak, elegánsak és könnyedek voltak, gyakran diófából készültek.

Francia klasszicizmus (Louis XVI és Empire): A francia forradalom és Napóleon idején élte virágkorát. Az Empire (empír) stílus még szigorúbb, monumentálisabb, egyiptomi és római motívumokkal (pl. szfinxek, babérkoszorúk) díszített, gyakran mahagóni alapú bútorokat jelent.

Biedermeier: A klasszicizmus későbbi, polgáribb, német-osztrák változata a 19. század első felében. A hangsúly a kényelmen, a tartósságon és a meleg otthonosságon van, a díszítés minimális, a faanyag (jellemzően diófa, cseresznyefa) természetes szépségét emeli ki.