közgazdaság - egyszerűen

A gazdaság alapvetései

Valószínűleg ez az írás meglehetősen töredezett lesz, hiszen alapvetésből is van vagy ezer,.

Szokásom szerint egyszerűen próbálok fogalmazni, h az esetleges diploma nélküli olvasó is megértse. Igen én nekik szeretnék írni, szeretnék, tehát nem tudom hányan olvassák majd el, sejtésem szerint nagyon kevesen. de itt jön a remény, és az h az ilyes fajta írások létrehozása nálam belső késztetés.

Szóval a diploma nélkülieknek, de itt lehet egy elméleti szakadás.

mert vannak írások, amelyek csak ügyesen összefoglalják, h mi a jelenlegi álláspont. És a jelenlegi helyzetet is (a múltat is) a jelenlegi álláspont szerint mutatják be. A jövővel pedig keveset foglalkoznak de az is a jelenlegi álláspont szerint taglalják. Szóval kevés önálló, új, reformáló gondolatot , viszont a meglevőt akár korrekt, jól összegezve közölhetik. A lényeg h eme a közlések írások, tanítások fajtája: a jelenlegi fősodor szerinti álláspontok szerinti. Ilyen az írások közlések, tanulmányok tanítások 98%-a Hozzátéve, h sok szempontból ezen ismeretek ismerői (a döntő többség) jobban jár. de erre még visszatérek.

Valamint van a másik fajta közlés tanítás, írás, tanulmány, ahova én is tartozok: a jelenlegi fősodor szerinti álláspontok reformja. Ez 2%.

Ez egy egész más kiindulás.

Komoly tévedésk hibák lehetnek, sokkal okosabban jobban lehetne csinálni, stb.

Ennek is két fajtája van a hosszabb körülményesebb: mi a jelenlegi álláspont szerinti, az miért téves hibás, ebből eredően milyennek kellene lenni. milyen a jó.

A másik fajta, amikor az első részt elhagyjuk, csak azt taglalja az író, milyennek kellene lenni, milyen a jó.

Mért járnak jobban az első tanulók, akik a „ jelenlegi fősodor szerinti álláspont” ismereteit sajátítják el? és miért rosszabbul.

Térjünk rá végre a gazdaságra.

A tv be levő vita.

Az én véleményem a gazdaságról nekem pedig az, stb..

A jövő embere valószínűleg elborzad vagy nagyot nevet.

statisztikai adatok. 10-20-30

na de itt ellenmondok magamnak

mert az igaz hogy azt viszonylag könnyen meg lehet állapítani, h gazdasás, 1,s 2. vagy 3-s alá osztályzatot érdemel, de azt már nehéz, h 3, 4, v. 5 osztályzatot érdemel Ugyanis ott már nemcsak

A gazdaság tudomány fogalma, az árutermelés, az elosztás, a fogyasztás tudománya.

Néhány egyszerű alapelv:

A torta nagyságának (a termelés) fő tényezői:

(A torta minősége ill. hasznossága fontosabb mint a torta nagysága.)

De a torta nagysága is fontos:

Tényezők:

Innováció (ötletek újítások megbecsülése, korszerű oktatás, tudomány, kutatás, stb.)

Helyes ágazati és szakember arányok.

Munkaszervezés

Munkakedv

A torta igazságos jó felosztása, főleg a munkakedvre hat vissza. Ahogy a békés demokratikus igazságos társadalom is. A szabályozott pozitív verseny jó hatással van, a harc rossz hatással.

Az állami gazdaság és magángazdaság helyes aránya.

Ha a tortát nem növeljük, vagy az csökken, akkor a felosztás csak a károk áttologatása.

A felosztásnál középtávon érvényesül a kár-áthárítási mechanizmus, ami felülírja hogy a kormányzati torta-felosztást.

A pénzügyi egyensúly, fontos tényező.

A pénzügyi egyensúlytalanság (infláció, pénzügyi hitelezési válság, stb.) csinált termelési válságot, csökkenést okoz. A termelő egységek megvannak, csak a csereeszköz, pl a munkások pénze nincs ott ahol kellene.

A pénzügyi egyensúlytalanság okai:

A rángatott torta-felosztás, ill rángatott pénzügyi politika (bérek rángatása, hitelek rángatása, stb.) A megcsúszott ide-oda faroló kamiont nehéz egyenesbe tartani.

A pénz elszakad a termeléstől, pl. fedezetlen pénzcsinálás miatt.

Gazdaság alapvetése (Kivaghy)

KIDOLGOZÁS ALATT

Majd folytatom, de a Google jól ki……… kérdezés nélkül megszünteti az oldalakat, írásokat, ezért rohamtempóban kénytelen vagyok félig kész írásokat közreadni.

Tartalom:

Az optimális gazdaság, az optimális rendszer.

A gazdaság lényege

Gazdaság és társadalom, rendszer

Gazdaság és oktatás, egészségügy, természetvédelem, igazságosság, más szükségletek.

Gazdaság és demokrácia, becsület, normál léptékű igazságos hierarchia.

Gazdaság alapvető elvei, igazságai.

(Nem szabad rángatni, a gazdaság az arányok művészete, stb.)

A gazdaság három fő része:

Állami gazdaság – magángazdaság – házi háztáji gazdaság.

Ennek aránya a legfontosabb arány (egyensúly)

Gazdasági rendszerek. A gazdasági irányítás.

Állam, adózás, újraelosztás.

Gazdaság és innováció.

Jóra és rosszra használt technika.

Az innováció szegmensei

A másik legfontosabb aránycsoport:

Az ágazatok aránya. A hasznos munka, hasznos termék, hasznos fogyasztás.

A hatékony termelés egyéb tényezői: oktatás, innováció, munkaszervezés, munkamotiváció, igazságos verseny.

Gazdaság és pénzügy

A legfontosabb gazdasági pénzügyi elvek, arányok egyensúlyok. (A termelés fogyasztást kíséri segíti szolgálja a pénz, a pénzmachináció spekuláció tilos, - a pénz nem lehet termelés, fogyasztás, vagyon stb. meghatározó.)

A hitelezés, - infláció – árak, bérek.

Eddig volt az optimális gazdaság, most jön a jelenlegi torz hiányos gazdaság.

A kapitalista torzulások, igazságtalanságok, a nagytőke probléma.

Jelenleg inflációgerjesztés folyik.

Tisztázzuk a kórós 3% feletti infláció lényegét: ilyen-olyan egyensúlytalanságok miatt kialakul egy vagy több jelentős csoport, réteg viszonylag gyors aránytalan, a társadalom figyelmét felkeltő, jövedelem-emelkedése. Mire más csoportok rétegek is igényt tartanak és ki is harcolják a maguk jövedelememelkedését. És ez a jövedelememelkedés a dominóelv alapján végigmegy a gazdaság szereplői között. De a sor végén nem áll meg, mert újra és újra körbefordul. Az árak, jövedelmek egymást váltogatva emelkednek. Ha kialakul egy ilyen áramlás, a dominósor szereplői, úgy élik meg, h nem akarnak károsodni, lemaradni, - és jogosan élik meg így. Ez a hirtelen, fedezet nélkül befolyó, keresletet növelő jelentős pénz alakítja ki az inflációt, és minden további hektikus pénzbeöntés és egyéb egyensúlytalanság tovább gerjeszti (nem engedi lecsillapodni) az inflációt. Ha beindul a komolyabb infláció, akkor már a kisebb egyensúlytalanságok is gerjesztenek. Idővel mindehhez hozzáadódik az inflációs várakozás is, mint gerjesztő tényező.

A megállítás tehát egy teljen visszafogott minden hektikusságtól mentes, szinte zsugori gazdaságpolitika, és a bizalom visszaállítása.

Egyébként a gazdaság fűtése, ha egyenletes kiszámított, akkor nem okoz különösebb problémát. A helyes gazdaságpolitika az egyensúlyok művészete. Az infláció nem támogatja a gazdaságot, nem is a fejlődés velejárója, hanem elkerülhető, és akadályozza a gazdaság működését.

Csak úgy szólok h. már néhány éve, és jelenleg is infláció-gerjesztés folyik. Az infláció (általános 5% feletti áremelkedés) alapvetései.

1. Mindig elsősorban a szegényebb, becsületes alkalmazott dolgozó réteget sújtja, legerősebben. Kevesek, a spekuláns dúsgazdagok kaszálnak. Az áradó (kicsit-nagyon vágtató) infláció ártalmát semmi sem kompenzálja. A kis országok gazdasága, pénze e tekintetben is sérülékenyebb.

2. Az ártalmassága elsősorban direkt az árakon, a reáljövedelem csökkenésen keresztül hat. Másodsorban minden vagyon, főleg a pénzvagyon, megtakarítás elértéktelenedik. (Az árfolyamromlás is elértéktelenít.) De más vagyonok is elértéktelenednek rövidebb távon. A vevő mindenképpen ráfarag. Az eladó azért farag rá, mert a kapott elsőre soknak látszó pénz, másnapra már kevesebbet ér. Az infláció ártalmasságát azért becsülik le, mert a dolgozó, a nyugdíjas azt érzékeli, milyen sok lett a jövedelme, de annak csökkent vásárlóértékét már nem fogja kiszámolni, az egyéb vagyonérték csökkenését pedig még kevésbé számolja.

2. Az infláció olyan, mint egy áradó folyó. Amikor kicsit árad, még meg lehet fogni. Aztán olyan erősen kezd áradni, h. nem lehet megfogni, - most tartunk itt. Amikor pedig kitombolta magát szintén könnyebb megfogni.

3. Az infláció, a gazdasági, pénzügyi hibák immunreakciója, gyakran túlzott immunreakció. Az inflációt nem a lassú, fokozatos bér és áremelés gerjeszti. Gerjeszti hatássorrendben:

A felelőtlen költekező (termelési fedezet és megtérülés nélküli) állami gazdálkodás. Pl. stadionépítés.

Ezt biztosító hirtelen nagyarányú pénzöntés a gazdaságba.

A pénz árfolyamának lerontása, leromlása.

A hirtelen, nagyobb arányú bér és jövedelememelések.

A magas hitelezési szint, (állami, vállalati, fogyasztási), hiszen a jelenben mindez fedezetlen pénzöntés.

Itt jegyzem meg, h. az inflációgerjesztés mellett az ország eladósítása is zajlik.

Az áremelések csak mindennek a következményei.

Azonban az áremelés, az infláció már magát is gerjeszti. Egyre nagyobb és rángatott lesz az áremelkedés.

Ha megnézzük a F-O-s kormányzat, a pénzügyével és az MNB-vel együtt már évek óta gerjeszti az inflációt.

És még jelenleg is gerjeszti, ez a legnagyobb baj.

Ez olyan mintha gátépítés helyett, vizet öntenének a folyóba. Persze ebből a fidesznyikok nem sokat értenek, nekik akkor is minden rendben lesz, ha ezer lesz a kiló kenyér, feltéve h. O a vezér. Ezer a kiló kenyér? - nem is távoli, sajnos.

4. Az infláció megállítása: Egy módszert ismernek az alapkamat emelést, ami kevés és kétséges. Gyakran nem hat, máskor pedig növeli az inflációt, azzal, h. a növelt kamathoz igazodik a pénz, árak, jövedelmek, stb. értéke.

A jó módszer, a gerjesztők leállítása, sőt negatívba való átbillentése, de csak fokozatosan. A gazdaságba minden rángatás előbb-utóbb megbosszulja magát.

Tehát az első lépések: A felelőtlen költekező gazdaság helyett nagyon spórolós, kiszámított költségvetés.

A jövedelememelések leállítása megfékezése. A leállítás mellett szükséges az igazságos, ésszerű átrendezés. Tehát az összérték nem változik, csak igazságosan ésszerűen átrendeződik. Ez mindenre érvényes. Mindent (pénzcsinálás, hitelezés, stb.) a csökkentés irányába kell terelni, ill. átrendezni, kivéve a hasznos termelést, azt növelni kell. Ha kell, hatósági árak illetve szabályozott áremelések.

Az igazi megoldás egy hasznosan termelékeny gazdaság, de ahhoz kormányváltás esetén, a legjobb esetben is tíz év kell. Tudni kell, már el van baltázva minden, csak kárenyhítés történhet.

A manipuláció-tudomány – a negatív bázisok kijelölése.

Figyelve a F-O-s rezsim uralkodási módszereit egyre több leágazását, szeletét fedezhetjük fel a manipuláció-tudománynak. A F-O-s rezsim negatív bázisai: Kommunizmus, Gyurcsány és Gyurcsány éra, liberális rendszer, Brüsszel, Soros, migráció – talán ezek a legfontosabbak. A negatív bázis a gyűlölködés stabil kiindulása és egyben célja is. Azok hozzák létre, akik nem az építkezésre alapítják a politikájuk, hanem a harcra, mint pl. a jelen rezsim. Nem tudnak, nem akarnak építkezni, ezért a harc, a rombolás, a lealázás ad számukra egyfajta torz célt, és legitimitást. A negatív bázis egy olyan borzalom (hely, idő, rendszer, emberek vezetése) amire bármikor hivatkozni lehet. Ez a festett ördög szálláshelye, ahova nem szabad visszakerülni, minden áron el kell kerülni. A negatív bázisok valamelyikébe minden „ellenséget” be lehet suvasztani. A negatív bázis elkerülése mindent igazol. Pl. infláció van, növekszik a szegénység, oké, de ha az ellenzék fog kormányozni, akkor ennél ezerszer rosszabbak történnek. A negatív bázis olyan borzalmas, hogy időtlen. Akár száz évvel ezelőtti is lehet a negatív bázis történése, nem számít, mert ez egy ördögi időtlen veszély. Természetesen a „negatív bázis” – többszörösen óriási baromság - de csak az értelmes emberek számára. A buták, a félbuták, a gyűlölködők, a diktatúra mentségére ürügyet keresők számára nem az.

(Sokan több okból jól érzik magukat a diktatúrában, és mivel maguk előtt is szégyellik, ezért az elfogadására ürügyet keresnek. Ilyen ürügy lehet a borzalmas negatív bázis. Diktatúrában jól érzik magukat pl.: akik szolgalelkűek, akik nem szeretnek önállóan dönteni. Akik a normális, tehetséget, szorgalmat, hasznosságot néző rendszerben nem,- de a szolgálást jutalmazó rendszerben tudnak érvényesülni, egyáltalán tényezők, lenni. És a csalók szélhámosok? Ők is szépen be tudnak illeszkedni az igazságtalan rendszerbe. A rasszisták szintén.)

Visszatérve, egy buta, stb. embernek az sem lesz gyanús, sem ellenszenves, h. elég sok negatív bázis van és ezek állandóan váltakoznak, sőt gyakran ellentmondanak egymásnak. Pl. kommunizmus volt az előző heti ellenség, liberális rendszer a jelenlegi, miközben ezek lényegében egymás ellentétei. Értelmes ember már itt észrevenné a csalást. Mondjuk értelmes ember azt is látja, h. a világ nem szélsőségesen rosszból, jóból áll, illetve h. hosszabb távon a rossz is javulhat, a jó pedig elromolhat. Értelmes embernek az is feltűnik, hogy gyűlölködéssel, harccal nem lehet építeni, csak rombolni. Ismétlem; az értelmes embernek. Mindenesetre a negatív bázis, ami tulajdonképpen egyfajta ellenségkép, a manipulátorok számára az egyik nagyszerű eszköze annak, h. tönkretegyék a világot.

Az általános értelemben vett fasizálódás egyik jellemzője. h. a felső vezetés biztatására, emberek nem a bizonyítható ártás, károkozás szerint ítélkeznek, hanem a szerint, h. őket szubjektíve mi zavarja. Ha pl. zavarja a másik ideológiája, bőrszíne, stb. akkor azt provokációnak tekintheti és a provokáltnak „joga” van odaütni. Konkrétan ezt mondta O vezér, amikor a letérdelő külföldi labdarúgók kifütyülőit, megdobálóit megvédte: a mi kultúránktól messze áll, ezért provokáció, a provokált pedig akárhogy is reagálhat. Vagy amikor a melegeket-szidalmazókat megvédte. Vagy amikor a nyaraló migráns gyerekeket elüldöző falusiakat megvédte. Ez nem egyszerűen autoriter nézet, viselkedés - ez, akárhogy is nézzük; az általános értelemben vett fasizmus jellemzője, fasiszta nézet és viselkedés. Veszélyesebb, mint a rasszizmus, mert nem jelöl ki konkrét gyűlölni való dolgot, rasszt, éppen azt lehet gyűlölni, akit a felső vezetés megjelöl. Ahogy terjed ez a nézet úgy nő az agresszivitás: nem tetszik, tehát bumm a fejbe. Ha pedig az ilyen nézet bekerül a jogba (márpedig nálunk bekerült, részben a jogba, részben a jogalkalmazásba), akkor a jogállamisággal is komoly problémák vannak.

Néhány a F-O-s rezsim által előszeretettel használt manipulációs trükk.

Ezek általában a manipulációs trükkök banális otromba fajtájából valók, nem véletlenül, hiszen a célközönségük sem éppen társdalom-tudomány professzorok.

Tudjuk, h. a F-O-s rezsim meglehetősen professzionista manipulátor csapatot alkalmaz (habony-frankenstein banda), akik nyíltan bevallották, h. pl. a Soros-ellenségképet ők találták ki, illetve szinte adta magát.

A bevált, ismert alapvető manipulációt természetesen ők is használják. A nagy manipulációs trükköket, úgy mint: arányeltolás, eltúlzás, elhallgatás, ismétlés, ellenségkép, nacionalizmusra építés, frázis-kommunikáció, stb.

Szóval ezeket orrba-szájba használják.

Most itt olyan konkrét, negyed-igazságot tartalmazó manipulációkkal, mint „Soros hálózat, migráns-borzalom, hanyatló nyugat, Brüsszel ellenség, stb.” - szóval ezekkel itt nem foglalkozom. Azzal a kb. 1200 komolyabb hamisságra épülő aljassággal sem foglalkozom, amit számításaim szerint 11 év alatt a F-O-s rezsim létrehozott, elkövetett. A kis-közepes hazugságok száma pedig tízezres nagyságrendű, de ezekkel sem foglalkozom itt. Akkor mivel?

Az alábbi általuk gyakran használt bugyuta, otromba, banális manipulációs trükkökkel:

1. A saját maguknak való ellentmondás. vagyis az egyik napon ezt állítja, rá két napra, két hétre, két hónapra, pedig annak az ellentétét.

2. A kifordított (bagoly mondja verébnek) pofátlan kijelentések. Ennek lényege, h. azzal vádoljuk a másikat, amiben mi vagyunk a sárosak. Pl.: X országban gyenge a médiaszabadság. Miközben, nálunk rossz, és náluk jobb. Vagy: az ellenzék akadályozza az oltást. Miközben lényegében, áttételesen a F-O-s rezsim akadályozza.

3. Az őket igazoló kivételek általánossá tétele. Ez is egy alap trükk. Pl. dehogy kezeltük rosszul a járványt, mert ha nem azt, hanem amazt a statisztikát nézzük, akkor……

4. Az összemosás. Amikor kis hibát egy kategóriába hozzák a nagy hibával. Pl. valaki kétségesen elcsal 20 milliót, a másik 200 milliárdot, - mire: ez is lop meg az is lop. Nyilvánvalóan bűnöket, hibákat, erényeket súlyozni kell, egyébként nagyon téves megítélés jön létre. Sajnos e manipulációra nemcsak F-O-s rezsim hajlamos, de a magyarok többsége.

5. A visszamutogatás.

„Talán hiba volt, de mi volt 20 évvel ezelőtt.” Ez három okból is ostobaság. Először is miért mentség valakik számára, h. sokkal korábban valakik szintén elrontották, ill. hagyták elromlani? Akik meg is bűnhődtek érte, hiszen leváltották őket. Már 11 éve megoldhatták volna. Ezek szerint akkor maradjon örökké megoldatlan, mert régebben nem oldották meg, Stb..

6. A nyilvánvalóan hazug ígérgetés: pl. pár éven belül utolérjük Ausztriát.

Igaz ez még mindig jobb, mint a nyilvánvaló hazugság: már le is hagytuk Ausztriát. A pimaszabb fajtája, mikor rövid időn belül kiderül, h. hazugság volt. Pl. O úr, csak a járvánnyal kapcsolatban legalább tíz olyan ígéretet tett ami nem teljesült.

7. A nyilvánvaló hazugságok igazolása: ők mindig hazudnak.

Pl.: az ellenzék oltás-ellenes.

Mire az ellenzék: kijelentjük, h. nem vagyunk oltásellenesek. Mindenki menjen, oltassa be magát.

Mire: nem lehet neki hinni, mert ők mindig hazudnak.

És itt jön általában egy visszamutogatás és a kivétel általánosítása. 17 évvel ezelőtt is hazudtak, mert ……

8. A hazugságokat, legyenek azok rágalmazók, vagy a hazugon undorítóan öndicsérők, mindig más szájába adják. Pl. az Origo szerint…., - vagy X, Y szerint….., stb..

Ez egyrészt jogi védettséget ad. Másrészt az ostobák számára azt sugallja, h sok okos ember, média, stb. velük ért egyet.

9. A dupla beijesztés, és szimpla kibaltázás. A lényege, h. nagyon beijesztenek, majd ha annak a fele valósul meg, már annak is örülnek.

10. Saját magukat a néppel azonosítják.

Pl.: Aki minket (kormányt, a főnököt, stb.) kritizálja, az magyar népet gyalázza. Megint csak többszörös valótlanság. Egyrészt a kritika nem gyalázkodás. Van építő kritika is. Másrészt nyilvánvalóan itt a nép felé irányul a kritika, hanem a vezetés felé, éppen a nép érdekében. Ugyanis gyakran a népet éppen a saját gazember manipuláló vezetésétől kell megvédeni.

Szóval ezekkel banális bugyuta trükkökkel nem véletlenül él gyakran a F-O-s rezsim, ugyanis akiknek szól azok beveszik. Vagyis akkor elképzelhetjük hogy ez a pár millió ember milyen szinten állhat. Persze vannak köztük a haszonlesők, akik tudják h hazugság, de segítenek a hazugságok terjesztésébe. És vannak olyanok is akinek tulajdonképpen ez az uram-bátyám típusú, félig maffia típusú, autoriter rendszer tetszik. Köztük sokan vannak, aki lényegében a szolga szerepben érzik jól maguk

A szülő joga.

Most, h. kb. ezredszer hallom ezt a szamárságot: „a szülő kizárólagos joga a szexuális nevelés”, - kénytelen vagyok reagálni.

1. A gyerekekre ható, szexualitással kapcsolatos ingerek, közlések 84%-a társadalomból (utcáról, gyerektársaktól, médiából, netről, stb.) ered. Mintegy 8%-a az iskolából (sajnos ez nagyon kevés), - és csak 8%-a jön a szülőtől.

A 84% társadalomból jövő hatást nem lehet megakadályozni és törvényileg sem lehet szabályozni. A médiát némileg, de az is kétséges, és jószerivel értelmetlen. A lényeg, hogy egyszerűen nem tud olyan helyzet létrejönni, h kizárólag a szülő neveljen. Sőt az is ritkán fordul elő, h. a szülő a legjelentősebb nevelő.

2. Valóban, a szülőknek többet kellene foglalkozni, a szexuális felvilágosítással, - feltéve, ha művelt, tájékozott szülőkről van szó. De mi van, ha szülő is tájékozatlan, és ostobaságokra tanítja a gyerekét? Vagy egyáltalán nem neveli? Vagy mi van, ha szülő leszidja, megalázza a gyerekét, mert az meleg vonásokat mutat? Mi van, ha maga a szülő is obszcén, perverz szexualitásra nevel?

Szóval ez a kizárólag szülői hatáskör,- rossz ötlet.

3. Az értelmes iskolai szexuális felvilágosítást nemhogy csökkenteni, de éppen, hogy növelni kellene. Mert az iskolai oktatás keretén belül van a legnagyobb garancia arra, h. helyes és kellő mennyiségű felvilágosítást kapjanak a gyerekek. Illetve, hogy a társadalomból és egyéb helyekről jövő badarságokat a helyére tegyék.

Jelenleg is rengeteg, tájékozatlan, ügyetlen, vagy éppen a hazugságok miatt csalódott fiatallal találkozhatunk, tehát az ésszerű helyes iskolai oktatást bővíteni kellene.

A jó oktatás, a témakör minden szegmensét, részét oktatja, csak helyes megvilágításban. A legbugyutább nézet, amely szerint: a negatív, rossz dolgokat hallgassuk el a gyerekek elől, mert akkor nem tanulják meg. Ezt az ostoba nézetet hangoztatja jelenleg kormány azzal, h. szerinte az iskolában a meleg problémákról, a nem-változtatásról és ki tudja miről, szó se essen. Egyrészt ostobaság, mert mint szó volt róla, 84%-ban a társadalomból jönnek a szexualitással kapcsolatos hatások, ingerek, közlések. Tehát ezekkel a témákkal, problémákkal mindenképpen találkozik a gyerek, a fiatal. Másfelől ezek a témák, helyes, a probléma minden szegmensét áttekintő megvilágításban nem tekinthetők negatívnak. Egyes, állítólagosan cikis problémák elhallgatása viszont visszafele sül el. A szőnyeg alá sepert szemét el kezd rohadni.

Összességében a kormány álláspontja: ostobaság.

Az ellenzék két csapdahelyzete: a lerobbant ország.

Valamint, a „hatalomitisz” betegség.

Bár az utóbbiról már beszéltem, pl. a Demokrácia Kézikönyve c. könyvemben, de azért az aktualitása miatt újra szólni kell róla.

Sok emberbe bujkál, sőt az emberek fele hajlamos rá, de az elkapás (a kísértés) elsősorban attól függ, h mekkora hatalomról van szó. Lehet h. aki a legfelső (országosan a felső ötezer, az ellenzék vezetőit is beleértve) helyzetig jutott az eleve hajlamosabb rá, de a lényeg az h. a legfelső uralkodói státusz (király, miniszterelnök, stb.) az egy hatalmas lökés, mármint a betegség elkapásának irányába.

A történelem során teljesen normális hercegek bolondultak meg, amikor megjelent előttük a királlyá válás lehetősége. Vagy még inkább, mikor felmerül a meglevő királyság elvesztése. De ez minden vezetőre igaz, a maiakra is. Az is igaz, nem egyformán. Talán speciális pszichológiai vizsgálattal meg lehetne állapítani, de ilyesmitől jelenleg nagyon messze vagyunk. Kisebb-nagyobb jelekből azért az értő, figyelő sejtheti, de ez is bizonytalan.

Ezért alapjaiban rossz a képviseleti-parlamenti demokrácia. Mert mit is okoz ez a betegség? Ez a mánia, ez a függés?

Először is a betegséget maga a beteg sem érzékeli, illetve nagyon jól tudja rejtegetni. Sokszor tudat alatt is rejti, hiszen a mai világban a hatalom egyik kizáró oka e betegség nyilvánvaló megjelenése. Tehát kénytelen a világnak és legtöbbször magának is hazudni. Annál is inkább, mert az egész, teljesen normálisan indul.

Kezdet: én csak használni akarok másoknak, a népemnek és biztosan használok is, hiszen az elgondolásaim jók.

Ez még elfogadható lenne, de itt nagyon nehéz megállni, és általában nem is állnak meg a vezetők, a betegség innen indul el, innen terjed, burjánzik, amíg megfertőzi az egész lelket. Általában ez irányba torzul a beteg vezető gondolkodása: Vezetésem hasznos népnek, van hozzá tehetségem, szeretem csinálni, akkor én vagyok a legalkalmasabb, jelenleg legalábbis. Elvileg lehetne nálam alkalmasabb, de momentán nincs. A nép érdekében szinte mindent megtehetek. De legfontosabb, h megőrizzem, sőt ha lehet, növeljem a hatalmam, hiszen ez a legfontosabb feltétele, h. használjak a népemnek. Minden és mindenki, aki veszélyes lehet hatalmamra, az a nép ellensége, el kell tüntetni. Ezek közé tartozik a nép azon része is, amelyik ellenséges velem. Sokszor a nép sem érti meg mi neki a jó. A néppel is meg kell értetni, bármilyen eszközzel, h én vagyok a megfelelő vezető. Az engedelmes szófogadó népet tudom, leginkább a számára kedvező irányba terelni. Tehát a nép a saját érdekében általában legyen engedelmes szófogadó, ez pedig akkor jön létre, ha……….. És ekkor persze e vezető gondolkodása és ténykedése átfordult a diktatúra irányába.

A nép hozzáállása a hatalomitisz betegséghez.

Először is az emberek jelentős részébe be van kódolva, szinte genetikusan, de kulturálisan mindenképp: a nagyfokú, a kelleténél erősebb tekintélytisztelet. Talán még falkatársadalomból ered: mindenképpen követni kell az aktuális vezetést.

Másfelől a hatalomitisz betegség léte, elfogadása, sőt gerjesztése be van kódolva a rendszerbe és a társadalomba is. A rendszerbe úgy, h. pl. a pártrendszer úgy van kialakítva h egy állandó hatalmi harccsatározás történjen, kavarogjon. Tehát nem szabályozott építő verseny (amibe a hasznos a jobb kerül az első helyre), hanem egy harc. Vagyis aki erőszakosabb aljasabb eszközöket vet be, az nyer. A társadalom a közvélemény pedig manapság mindezt elfogadja, sőt…. Például egy szerényebb (kevésbé hatalomvágyó) vezetőaspiránst sokan tehetetlen, muja, a vezetésre alkalmatlan embernek tartanak. Ugyanakkor a közvélemény maga sem tudja mit akar. Hol az a baj, h. valaki szerényebb nem elég harcos, de amikor az illető a közvélemény nyomására kicsit keményebb akar lenni, akkor már hataloméhes erőszakos önző alak lesz.

Tehát az első baj, hogy a nép elvár egyfajta hatalmi ambíciót, agresszivitást a vezetőtől miközben a jó vezető, szerény népet szolgáló, bölcs, egyben hasznos ember.

A második baj, h eme elvárásban is hektikus, szeszélyes a nép, egyik percben kevesli ezt a hatalmi ambíciót, másikban sokallja, - Szóval az emberek sem tudják, mit akarnak. Szubjektív szempontok szerint ide-oda változtatják a véleményüket.

Két csapdahelyzetet említettem a címben. A két alapvető csapdahelyzeten kívül, kishazánkban van még vagy tíz.

Az egyiket kifejtettem, a hatalomitisz betegség, vagyis a vezetés hatalomszempontú ténykedése, vagyis marakodás, ill. elvtelen szövetségek, diktatúra felé kanyarodás. A csapdahelyzet ott van, h a hatalomitisz betegség minden vezetőt sikerrel fertőzhet meg, az újakat is. Ha pedig ez megtörténik, akkor a demokratikus vezetőváltás elment a levesbe. Arra viszont jó esély van, h. az új demokratikus vezetők ellenállóbak a betegséggel szemben. Mert a F-O-s rezsim vezetői abszolút fogékonyak voltak, vannak a hatalomitisz betegségre.

Az másik, csapdahelyzet a lerobbant ország. Ezt nem fejtettem ki, de nyilvánvaló egy minden tekintetben (gazdaságában, pénzügyében, intézmény rendszerében, demokrácia szintjében, egészségében oktatásában, és nem utolsó sorban tömegpszichológiai szempontból lerobbant országban szinte borítékolható az új vezetés bukása.

Erre jön rá a fidesznyikok áskálódása.

És sajnos van még egy amit kihagytam: a hatalomból kimaradó „de nagyon okos” sértődött emberek áskálódását. Szintén egy csapda.

Nem sorolom tovább a csapdákat, kevés a remény.

Befejezésül valahogy ide illik: Az igazság, a jó ösvénye keskeny, a hamisság, a rossz útja széles.

Sőt úgy kell elképzelni, hogy mivel keskeny ez az ösvény könnyű, lelépni, elveszíteni és eltévedni a rossz hamis erdejébe. De mivel ez túl negatív lenne, tegyük hozzá, nem mindegy h milyen mélyen téved valaki el, az erdőbe, mely egy idő után már a gonoszság erdeje. Valamint az sem mindegy h valaki az igazság jóság ösvénye felé tart, vagy éppen ellenkező irányba.

Csak úgy szólok, hogy ez megint egy elbaltázott fordított intézkedés, mely inflációnövelő, és nem inflációcsökkentő.

A cégek, szállítók magasabb üzemanyagárai nyilvánvalóan beépülnek az árakba. Pont fordítva, a lakosságnak kellett volna magasabb árat megállapítani (differenciáltan, de erre még visszatérek) , ezzel csökkenteni a fogyasztást, a cégek árait pedig békén kellett volna hagyni. Rövid távon ez a butáknak tetsző intézkedés, de hosszabb távon mindenkinek szívás, azonban a buták úgyis azt hiszik szívatónak, akit O vezér az agyukba sugároz. Egy jó példa arra, h. nem a háborús infláció sújtja a magyarokat, hanem a töketlen kormányzás.

A háborús gazdasági válság azért is féligazság, (alapvetően blöff), mert az EU-ban is van válság csak nálunk kétszer nagyobb. Amely fokozott válság sok éves elrontott gazdasági és pénzügyi politikájának következménye. Az innováció és verseny nélküli, másfelől bérmunkára épülő gazdaságpolitika találkozott a forintrontó, inflációnövelő, pénzügyi politikával, mindezt tetézte a megújuló energiát hanyagoló, ellenben az orosz energiát preferáló energiapolitikával. Ja és ne felejtsük el, a gazdaság és a társadalom két alapsziklájának, az oktatás és az egészségügy elhanyagolását. Mindez és az ezerszámra hozott átgondolatlan intézkedések vezettek a dupla nagyságú gazdasági válsághoz.

A háborús válság ugyanolyan blöff, mint a Gy. kormány azon állítása, h. a magyar gazdasági válságot a gazdasági világválság okozta. Igen, felerészben valóban, de csak felerészben. A nagy különbség, h Gy. kormányt meg is büntette a magyar nép, ezeket pedig kábán követi. Ráadásul ez sokkal komolyabb válság, mint az akkori.

Van itt három törvényszerűség amit érdemes tudni:

1. A gazdaságra is igaz, sokkal könnyebb megelőzni a bajt, mint a már megcsúszott kamiont egyenesbe kormányozni.

2. Ha csökken a nemzet tortája, pénze, akkor nincs olyan elosztás, h. ne csökkenjen az adófizetők pénze.

Vagyis tologathatjuk ide-oda a kár kifizetését, végső soron azt a kisemberek, adófizetők sokasága fizeti ki.

3. Válságban fokozottan indul be az áthárítási lánc, ami azt jelenti h. az erősebb szereplők előbb-utóbb a gyengékre nyomják a kárt, és legalul a szegény képzetlen emberek ill. a rászorulók és a nyugdíjasok állnak. Vagyis pl. az adóemelések át lesznek hárítva. Vagy, tovább csökken a gazdaság, aminek kára szintén alul csapódik le.

De ebben a szituba, válságban mit lehet tenni? Szerintem ez a „vezetés” alkalmatlan, de inkább így teszem fel a kérdést: bárki kerül is a volánhoz mit kellene tenni?

Az első lépcső, mindenképpen az öngerjesztő inflációs spirálból való kimászás. A beindult infláció sajnos egy olyan örvény amit szinte minden továbbgerjeszt (a jövedelememelések, adócsökkentések, adóemelések, részleges árstop, stb.), még az egyébként szükséges jó intézkedések is, és csak nagyon kevés dolog képes csökkenteni. Plusz, ilyenkor nagyon könnyen borulnak más egyensúlyok is, pl. az ágazatok aránya.

Két javaslat. Pl. valamilyen módon valahogy szankcionálni kellene az évi 10%-nál magasabb áremeléseket. Ennél fontosabb, h. úgy kell csökkenteni a jövedelmeket (fogyasztást, keresletet), hogy az igazságosságot növeljük, és a nyomorgók számát ne sokasítsuk. Én például elképzelhetőnek tartok a szegénység mértékében adott névre szóló 20%-s vásárlási kedvezményt, alapvető élelmiszerre, gyógyszerre, utazásra, benzinre, szóval a létszükségletekre.

Viszont ez a kormány mindezen intézkedésekre, ill. a válság kezelésére alkalmatlan, már azért is, mert nemzetközi szinten nem bíznak bennük.

A közgazdaságtan négy nagy problémaköre, egyszerűen.

1. Hogyan lehet a „tortát” (a javakat, szükségleteket, árukat, szolgáltatásokat) hatékonyan előállítani, megtermelni?

2. Hogyan lehet a tortát igazságosan elosztani?

3. A pénz, hogyan tudja mindezt szolgálni (és nem akadályozni)?

4. Talán a legfontosabb: egyáltalán mi az a torta?

(Mert ugyebár a fekáliából készült torta, nem torta)

A négy problémakör összefügg, mert pl. az igazságos elosztás segíti a hatékony termelést.

Minden problémakörben megjelenik az állami gazdálkodás, a magángazdálkodás,

a piacgazdaság, stb. problémaköre.

Mind a négy problémakörről könyveket lehet írni, de most csak megelégszem néhány mondattal.

Akármelyik problémakörben levő hibák kihatnak a többi területre, a teljes gazdaságnak ártanak.

És persze gazdaság, a politikai, társadalmi rendszerrel is összefügg. Egyáltalán azzal a kérdéssel, hogyan lehet „boldog” társadalmat kialakítani.

Az első problémakörbe tartozik: munkamegosztás, munkaszervezés, az innováció, a technikai fejlődés, az oktatás, stb.

A második problémakörbe tartozik a tisztesség, a becsületes gazdaság, a monopolhelyzet, a szabályozott verseny, a pénzügyi spekulációk, és általában az elosztási elvek.

A harmadik problémakörbe tartozik az alapvető pénz-egyensúlyi szabályok betartása, de ez csak akkor sikerül, ha a pénzügyi spekulációkat minimalizálják.

És talán korunkban a legfontosabb, a negyedik: mi a hasznos termelés-fogyasztás? Korábban ez nem volt komoly kérdés, de korunkban ez lett az első számú. Első számú lett, mert most állt elő az a helyzet, hogy már akkora a termelési kapacitás, hogy annak rosszasága képes az embert is, valamint a természetet is tönkretenni. Korábban mikor kisebb volt termelési kapacitás, amikor csak az átlagos szükségletek felét, kétharmadát tudták előállítani nem számított, ha annak egy része haszontalan termelés-fogyasztás. Korunkban, mikor óriásira nőtt az aktuális termelési kapacitás, már más a helyzet, a klímaválság pedig teljesen átalakította a probléma rangsort. A GDP kora, „mindegy mit, csak sokat termeljünk, fogyasszunk” kora lejárt. Az lett az első számú gazdasági szempont, hogy környezetkímélő, természetkímélő, klímakímélő termelés, fogyasztás legyen. Ezután jön, hogy a termelés, fogyasztás testet-lelket építő legyen.

Az első számú szempont, tehát a "klíma", e szerint kell nagyon pontosan átgondolni, megtervezni minden termelést, fogyasztást. Nagyon pontosan ki kell számítani, hogy minek mekkora a természetromboló hatása, és e szerint kell az állami gazdaságot és piacgazdaságot is terelni, korlátozni. Nem szabad felületesen kezelni, mert könnyű tévedésekbe esni. Én magam is tévedtem, amikor például a sportolást, utazást természetkímélő fogyasztásoknak gondoltam. Rá kellett jönnöm, minden, ami utazással közlekedéssel, szállítással jár az sajnos környezetterhelő. Ez csak egy példa a sok közül.

A lényeg, h. a tudománynak e vizsgálatokra kell koncentrálni.

A gazdaságban is váltásra van szükség.

A magyar gazdaság (stadionok, közmunka, autógyártás, stb.) igazi helyzete.

A Fidesz rezsim által preferált néhány gazdasági tevékenység vázlatos hasznosság-elemzése. Hasznos, vagyis, mennyre javítja, fejleszti testi-lelki egészséget, kíméli a környezetet, mennyire innovatív, valamint hosszabb távon mennyire térül meg a befektetett pénz, munka.

Mérjük a hasznosságot egy 10-es skálán. Valamint egyszerűsítsünk: amennyiben öt feletti a hasznosság, - hasznos, amennyiben öt alatti, - haszontalan. Az öt határeset.

Ez egy nagyon leegyszerűsített „elemzés”, mondhatjuk: józan polgári észből jövő gondolatsor.

Az innovációs érték kulcsszavai: ötlet, újítás, tervezés, hozzáadott értéktöbblet (nem bérmunka).

A környezetkímélés kulcsszavai: energia és anyagfelhasználás. Természetrombolás,környezetszennyezés - gyártás közbeni, - használat alatti, ill. használat utáni, mint hulladék. A pontos érték tehát meglehetősen bonyolultan számolható, azonban, a saccolás nem annyira vészes.

Például, bármilyen meglepő, a jó (korszerű, demokratikus, stb.) oktatás, a jó egészségügy, 9-10 innovációs értéket érdemel, környezetkímélő osztályzata is 9,-10, testet-lelket építő értéke 9,-10, és tulajdonképpen hosszabb távon, mivel ez állítja elő a jó munkaerőt, pénzügyileg is 9,-10.

De a rövid távú pénzügyi megtérülése 0,-1,-2, ezért a mai elbutult közgazdaságba nem számít hasznos gazdasági tevékenységnek.

Például egy hazai tervezésű, hazai gyártású (hazai gépekkel) elektromos busz, innovációs értéke 8, környezetkímélő értéke 7 lenne. Ez tehát a viszonyítás, de hozzá kell tenni, ha az említett busznak csak 3-as lenne a pénzügyi megtérülése, mondjuk nulla-szaldós, akkor is hasznos tevékenység lenne.

A közmunka hasznossága: Lényegében településtakarítás, nem teljesen értéktelen. Testet-lelket építő érték 5, környezetkímélés 7, viszont az innovációs érték 1, pénzügyileg hasonlóan gyenge 2, - átlag: kb. 4, - ez akkor összességében enyhén haszontalan. (Akkor lenne hasznos, ha valahogy komolyan, jelentősen összekötnék a jó oktatással.)

A stadionok hasznossága: Itt hosszan lehetne elemezgetni, mert nemcsak megépíteni kell, de fenntartani is. A lényeg, hogy végső soron a kihasználtságtól függ a hasznossága. Ha kihasznált (békés sportolás, sport és kulturális rendezvények) egy stadion, akkor olyan nagy a testet-lelket építő értéke, hogy minden mást kompenzál.

Mivel a magyarországi stadionok közepesen, erősen kihasználatlanok, ezért építésük, fenntartásuk, létük gazdaságilag haszontalan, összesített érték, kb. 3.

(Utólag jöttem rá, hogy bizonyos sportesemények a mai formájukban sok utazást igényelnek, pl. a nézőktől, tehát egyáltalán nem környezetkímélők.)

Az autógyártás hasznossága: Természetesen a külföldi autók gyártásáról van szó. Ami lényegében, külföldi tervezésű, irányítású, külföldi gépekkel. A magyarok jószerivel csak a bérmunkás-szakmunkás dolgozókat adják.

Így az innovációs értéke, magyar szempontból 2.

Itt azért ki kell térni a túlmisztifikált „hazai beszállítókra”.

Szerény véleményem szerint ezek a beszállítók, szintén, külföldi tervezésű alkatrészt állítanak elő, külföldi gépekkel, magyar bérmunkával. Tehát a jobban hangzó nevük és a statisztikai besorolásuk miatt tűnnek, hűha, de gazdaságosnak. Ezek tulajdonképpen, döntően a nagy autógyár kihelyezett részlegei, tehát egy kalap alá vehetjük őket.

Visszatérve az innovációs érték tehát 2. A környezetkímélő érték 3. Sokan talán itt felszisszennek, pedig ez az igazság. Ha tisztán elektromos meghajtásúak lennének (eleve személyautók) akkor érnék el, az 5., közepes szintet. De nálunk nem azt gyártanak. A testet-lelket építő érték, kb. 4. Pénzügyi megtérülés, 5 közepes, szintén meglepő lehet. De miért is? Látszólag ez a magyar gazdaság motorja, viszi az exportot, növeli a GDP-t, korszerű gyártás, stb. Hiszen a sok-sok ezer drága autót sok-sok milliárd euróért eladjuk. Csakhogy e haszonnak csak a töredéke jut kis-hazánkba. Először is az óriási adókedvezmények miatt alig adóznak. Másrészt a profit, haszon döntő részét a külföldi tulajdonosok, menedzsment, stb., így-úgy, de főleg hatalmas jövedelmek formájában kiviszi az országból. Vannak más kiviteli trükkök is. Tehát jószerivel annyi haszon marad nálunk amennyi a bérmunkás-szakmunkás dolgozók nem túl magas fizetése, vagyis néhány tízezer ember megél ebből a munkából.

Az autógyártás átlagos haszna: kb. 3, esetleg 4, tehát összességében haszontalan.

Az építőipar, valamint a turizmus, vendéglátás, kb. átlagosan ötös hasznosságú, de nem mindegy, h. igazi versenyben kis-középvállalkozások, vagy "kormány-preferált" nagyvállalkozások csinálják. Nálunk a kisebb értékű utóbbi, nagyobb arányú, mint a nagyobb értékű előbbi.

A piac mindent eldönt - mondás, csak félig igaz. Így hangzik helyesebben: az igazságos versenybe terelt, "szabályozott" piac, piacgazdaság sok mindent eldönt, de a jól működő, népérdekű állam nélkülözhetetlen.

A végkövetkeztetés, hogy a leginkább hasznos gazdasági tevékenység (mivel hazai gyártású elektromos busz, és ehhez hasonlók nincsenek) a jó oktatás, jó egészségügy lenne. Lenne, mert sajnos ez sincs.

Miért ártalmas az egyszemélyes uralom.

Ő O nagyvezér egy zseni, mindenhez ért, az ország örülhet, ha követheti a bölcsek-bölcsét (ez egyébként a diktatúrák jellemzője), - nemrégiben gazdasági gondolat-szikráit szórta szét. Abban egyébként igaza van, h. az általa agyontámogatott külföldi tőkések hatalmas kizsákmányolt pénzeket, (a pénz: munka energia, termék) visznek haza, otthon elköltik, otthon beruháznak, tehát a saját országukba szórják szét a magyarok pénzét, mi ráfaragunk, a külföldiek hasznosulnak. Ez csak úgy érné meg, ha a behozott pl. német innovációból a hazai gazdaságot innovatív gazdasággá alakítaná át. De Ő O éppen hogy bérmunkás országot csinál, tehát itt van az első bukta.

Abban nincs igaza, h mindezt összeköti az EU-val,- ha nem lennénk EU tagok, akkor is hasonló lenne a helyzet, - csak akkor még az EU-s támogatásoknak is lőnének.

Ő O viszont azt is kitalálta, akkor legyenek magyar nagytőkések, uccu, részrehajlón verseny nélkül támogassunk néhány magyar nagytőkést. De mi is történik; így verseny nélkül a magyar nagytőkés (oligarcha, stróman) zsákmányolja ki, a magyar munkást, és a felárazás által a népet is. Ha ez a nagytőkés még nálunk is költené el a pénzét, akkor is csak azt adná vissza, amit itt harácsolt össze. Ha nálunk költené el, de felét off-shore módszerrel szépen külföldre viszi. Ez a második, meg a harmadik bukta.

A negyedik bukta pedig a két legfontosabb társadalmi és egyben gazdasági feltétel, az oktatás és az egészségügy elhanyagolása.

Az ötödik bukta pedig a mérhetetlen pazarlás, most itt millió dolgot lehetne sorolni; dupla áron, rengeteg felesleges lélegeztető gép, külföldre osztogatott pénzek, várba költözés, üres stadionok, a vízfejű túlfizetett kormányzat, és még százával lehetne folytatni. Én egyébként nem is értem, egy ilyen kicsi gyenge gazdaság, hogy a fenébe bír el akkora pazarlást. Na ez tényleg egy kisebb gazdasági csoda, mármint, h. eddig még nem omlott össze a magyar gazdaság. De ezért, ne nagyon reménykedjünk, a válság jelei pl. az infláció, a forintromlás, növekvő szegényedés már itt van a sarkon.

Néhány zárógondolat.

Nem elég a pazarló termeléseket-fogyasztásokat meghatározni, a hasznos, követendő, támogatandó termeléseket-fogyasztásokat is meg kell határozni. Itt korunkban első helyre lépett a környezetszennyezési (klímavédelmi, természet-rombolási) szempont. A lelki és testi egészséget építő szempont pedig a második. Valakiknek, sokaknak, valamint a szakembereknek e szempontok szerint osztályozni kell a termeléseket fogyasztásokat. A környezetvédelmi osztályozást egy komplex vizsgálat (gyártás közben, használat közben, használat után) után pontosan kell megvalósítani. A testi egészség szempont szintén meghatározható objektív módón. A lelki egészség szempontja már egy kicsit nehezebb, de a közvetlen demokrácia módszereivel előre lehet lépni.

Ezek után az állam maga, illetve állam eszközeivel a magángazdaságot a kívánt irányba kell terelni.

Itt jönnek a következő fontos gazdasági tényezők:

Az állam és magángazdaság pontos arányos helyes megosztása. Illetve a magángazdaság állam általi pontos, arányos helyes irányítása. Vagyis, hogy megmaradjon a szabad verseny, de az szabályozva és irányítva legyen.

A verseny legyen tisztességes, igazságos, - valóban a jó és hasznos kapjon díjat, előnyt.

Itt elérkeztünk a következő nagy gazdasági tényezőhöz, a munkakedvihez, munkalehetőséghez.

De előtte térjünk vissza az innovációhoz, mert az szintén olyan fontos tényező, hogy nélküle nincs gazdasági fejlődés, csak jó esetben stagnálás, vagy leépülés.

Az innováció, a hozzáadott értéktöbblet, újítás. Továbbá, tudományos felfedezések, újító szellemiség, az ész használata, a felsőfokú modern szakismeret elterjedtsége, a korszerű tudomány alkalmazása. Kábé ezek a fogalmak tartoznak alá. Ahhoz viszont megint újító, kritikus szellemiségű (nem maradi, diktatórikus) és eszes emberek, vezetők kellenek h. ezt a gyakorlatban is megvalósítsák. Vagyis nagyon fontos, hogy kik hogyan érvényesülnek, - egy diktatórikus rendszerben nem az ilyen emberek szoktak érvényesülni.

És akkor térjünk rá a munkakedvre, munkalehetőségre.

A képzés, oktatás pontosan arányaljon a korszerű termeléséhez. Ez is fontos, de talán még fontosabb hogy tisztességes igazságos (arányos) jövedelemelosztás legyen. Illetve általában egy tisztességes, igazságos, demokratikus, jogkövető gazdaság működjön, de ez csak egy tisztességes, igazságos, demokratikus jogkövető, igazságos hierarchiájú rendszerben tud kialakulni. Bármennyire is furának tűnik, de ezek a tényezők rendkívül jelentős gazdasági tényezők.

A pénznek pedig az a feladata, h. lehetőleg zökkenőmentesen kiszolgáljon, kvázi segítsen, egy jól működő termelést-fogyasztást.

A gazdasági fejlődés egyszerűen.

A kormány nagyon büszke a gazdasági fejlődésre, állandóan a GDP növekedéssel dicsekszik.

Szerintem is fontos a GDP, mondjuk nyolcadik a sorban.

A GDP növekedést egy sereg dolog megelőzi a gazdasági fejlődés szempontjából.

1. Mi lettünk az EU második legszegényebb és legkorruptabb országa.

2. Ha a visegrádi országok tíz éves gazdasági haladását nézzük, akkor Mo. az utolsók között van.

3. A GDP növekedésnél fontosabb, hogy hasznos, vagyis a testi, lelki, szellemi egészséget növelő, valamint a természetet védő termelés-fogyasztás legyen. (Ebben rosszul állunk)

4. Fontosabb, hogy igazságos szabályozott verseny, tisztességes korrupciómentes gazdaság működjön. Igazságos elosztással. (Ebben rosszul állunk)

5. Továbbá fontosabb, hogy gazdasági-pénzügyi arányok (infláció, alapkamat, forint-árfolyam, államnagyság, adóarányok, hitelarányok, minimálbér, stb.) pontosan a megfelelők legyenek. (Ebben rosszul állunk)

6. Továbbá fontosabb, hogy valóban kreatív, innovatív, (nem bérmunkás) gazdaság működjön. (Ebben rosszul állunk)

7. Továbbá, fontosabb az oktatás. Vagyis, hogy széles általános műveltségű, érdeklődő, kreatív, a korszerű tudományok alapjait ismerő, csapatmunkában is jó, alkotó fiatalok kerüljenek ki az iskolákból. (Ebben rosszul állunk)

Persze mindennek az előfeltétele egy olyan vezetés, kormány, amely képes jó döntéseket hozni. (Ebben rosszul állunk)

Ezután jön a GDP növekedés, melyet az előző állapothoz mérnek, tehát ha az alacsony (Mo. esetében alacsony), akkor a növekedés magasnak tűnik.

Ugyanakkor a fejlettebb jövőről, mint követendő irányról is el kell gondolkodni.

A közgazdaság-tudománynak fel kell tárnia a megfelelő, várható, korszerű, legfontosabb arányokat, azután el kell gondolkodnia hogy lehet a társadalmat, a gazdaságot békés eszközökkel a helyes arányok felé irányítani. A fontosabb arányok:

Úgy mint, pl.: szabadidő-munkaidő aránya. A szabadidő arányai: szórakozás, sport, kultúra, társadalmi tevékenység, stb.

Munka, (tevékenység) arányok: szellemi munka, - fizikai munka, - automatizált munka. Munkahelyi munka, - otthoni munka, - baráti, civil közösségben végzett munka, - társadalmi munka.

Fontos még a munkabérek, jövedelmek arányai (segédmunka, - szakmunka, - tervezői munka, - magasan kvalifikált munka, - fokozott felelősségű munka, stb.) feltételezve, hogy a fajtát, ill. a munka mennyiségét viszonylag igazságosan állapítják meg.

A túl nagy különbségek komoly problémákhoz vezetnek.

Ezeknél már csak a munka, tevékenység céljának (szükségletek) arányai fontosabbak, mint például: egészség, biztonság, természetvédelem, kultúra, művelődés, közlekedés, szórakozás, lakhatás, stb.

A fejlettebb jövő legfontosabb gazdasági, pénzügyi szabályai: A pénzzel nem szabad, machinálni, spekulálni.

A pénz célja, hogy kövesse, könnyítse a termelést-fogyasztást.

Minden elemzésnek, intézkedésnek a termelésből- fogyasztásból kell kiindulni, nem a pénzből.

Sem a gazdaságot, sem a pénzt nem szabad rángatni.

Tévedés, hogy az inflációt, árarányokat, a hitelarányokat, a kamatarányokat, stb. nem lehet államilag terelgetni, de bizonyos határon túl államilag, hatóságilag szabályozni szükséges.

Mindez a jövő fejlettebb gazdaságában így lesz, mert közgazdaságilag, nemzetgazdaságilag, világgazdaságilag hosszabb távon, a nép, a lakosság szempontjából ez az ésszerű, előnyős. Most azért nincs így, mert még mindig nyerészkedés, a spekuláció vezérli az embereket, a gazdaság, a pénzügy nagyhatalmú állami és államon kívüli vezetőit. Ezért tudományosnak látszó nyelvezetet, mindenféle látszat-tételt dolgoztak ki annak érdekében, hogy megmagyarázzák, a machináció, spekuláció, a nyerészkedés szükségességét.

A simlis jövedelemszerzés (mely a másik oldalon igazságtalanul károsít) minden formáját háttérbe kell szorítani, a határt a becsületesség felé kell tolni. Mert az nem járja, hogy egyes lopásokért, csalásokért börtön jár, más csalásokért nemhogy börtön, de szinte dicséret jár. Ilyen pl. a tőzsdei kereskedésre épülő gazdaság, beleértve egyes banki tevékenységeket, a félig hamis reklámokra épülő gazdaság, a pénzügyi gazdasági válságok mechanizmusa, a nagyvállalatok és a szuper-gazdag nagyfőnökök visszaélésre alkalmas helyzete, az állam-preferált magáncégek, legális korrupció és még lehetne sorolni. Pontosabban arról van szó, hogy amennyiben megengednek egyes simlis jövedelemszerzéseket, senki nem fogja elfogadni más simlis jövedelemszerzések tiltását. Tehát így, nem lehet igazságossá, becsületessé, egyben hatékonnyá tenni a gazdaságot.

Kérdés azonban, hogy a spekuláció, a nyerészkedés, a kapzsiság hajtóereje nélkül nem sorvadna el a gazdaság? Szerintem azért át lehetne „nevelni” az embereket az igazságos, szabályozott gazdasági verseny elfogadására.

A társadalmi politikai rendszer szorosan összefügg a gazdasággal:

Az irányítás miatt.

A problémák átszűrődése, egymásra hatása miatt.

A rossz közérzetben nincsenek határok. Pl. sok dolog miatt csökkenhet, a munkakedv, a munkaképesség, stb.

Valójában a jó gazdasághoz ugyanaz kell ami a jó társadalmi rendszerhez. Kell hozzá, demokrácia, mely a jó döntéshozást biztosítja. Kell hozzá tisztesség, tehát helyes erkölcs és jog, valamint igazságosság.

Azonban rövidebb távon, 2-10 év (régebben ókorban, középkorban hosszabb ideig is) egy diktatórikus, hódító rendszer is produkálhat, viszonylag fejlett technikát, viszonylag jó gazdaságot, legfeljebb az emberek felének jó életet. Ismétlem: csak egy darabig, rövidebb távon és legfeljebb csak az emberek felének. Ezt mindig egy hanyatlás követi, tehát összességében negatív. Ugyanakkor hosszabb távon is, eltérés lehet a technikai (gazdasági) fejlettség és társadalmi fejlettség (viszonylag békés igazságos demokratikus) között. Ennek az "ellentmondásnak" (viszonylag diktatórikus rendszer, viszonylag fejlett technika, gazdaság) több oka lehet, pl., hogy háborús termelést, legalábbis haszontalan termelést szolgál a "magasabb szintű" technika, gazdaság. De az biztos, a technikai, gazdasági fejlettség nem azonos az összesített társadalmi fejlettséggel.

Közgáz suli a kormánynak

Arra reagálva, h. gazdasági károk, veszteségek szétosztása miatt a kormány meg akarja adóztatni a nagy-cégeket, multikat.

(A saját NER oligarchákról nem szól a fáma, pedig éppen az ő plusz adóztatásuk lenne hatékony.)

Bármilyen baj, válság van, vagy a kormány próbálkozik adókkal, szankciókkal, árstoppal, az erősebb mindig áthárítja a gyengébbre a kárt.

A sorrend pedig a következő:

1. Igazi nagytőkés. (Mindig nyereség. Úgy van kitalálva a nemzetközi pénzügyi rendszer, h. a pénz felfelé folyik.)

2. Nagy-cégek, multik, nagybankok, stb. (Középtávon 0% veszteség, kár)

Áthárítás módjai: árdrágítás, munkabér-csökkentés, munkakörülmény romlás, minőségromlás. Vagy végső esetben megszüntetnek részlegeket, de ez is a kisembereket károsítja, pl. munkanélküliséggel.

3. Közepes cégek. (Középtávon, az összes kár 5%-a jut rájuk, átlagosan)

4. Képzett tehetséges szorgalmas munkavállalók. (Középtávon a kár 10%-a jut rájuk, átlagosan)

Ők mindig kapnak munkát, ha nem itthon, akkor külföldön. Ők a „máshová menésükkel” hárítják át a kárt.

5. Kis-cégek (Középtávon a kár 18%-a jut rájuk átlagosan)

6. Képzetlen munkavállalók (Középtávon a kár 22%-a jut rájuk átlagosan)

7. Nyugdíjasok, támogatásra szorulók, tanulatlan szegények, és azok gyerekei. (Középtávon a kár 50%-a jut rájuk átlagosan. )

Ebben a sorrendben történik az áthárítás, pontosabban a lefelé hárítás. Mindegy, hogy mekkora kár, veszteség éri a felül levőket, átlagosan képesek a kár nagyobb részét az alattuk levő szereplőkre hárítani. Minél lejjebb van a sorban, annál nagyobb kár hárul rá. Az összes kár fele, két éven belül, a legalsó, 7. sorban levők nyakába zúdul. Mert ők már nem tudják lefelé hárítani, mivel alattuk nincs senki. Ráadásul, egy ilyen Orbán-Fidesz féle kormány lesza… e réteg a nyomorát. De inflációs időszakban, melynek beindulása szintén kormányzati hiba, minden pénz-kompenzáció, béremelés, fokozza az inflációt, amelynek kára szintén a felsorolt sorrendben csapódik le.

Visszatérve a nagy-cégekre, multikra, bankokra, eleve kisebb adókedvezményt kellett volna adni nekik, most inflációs időszakban már késő bánat.