Kivaghy; a jövő

A hat kis könyvecske, témájában rendesen eltér egymástól, éppen ezért kiegészítik egymást. A hat részre szeletelt világ, egy-egy szeletének, további szeleteiről van szó. Szelet abban az értelemben, hogy keresztmetszetben azért ad egyfajta, szinte teljes áttekintést, legalábbis a rétegek többé-kevésbé kirajzolódnak.

Miért íródtak meg ezek a könyvek?

Azért amiért minden közlés megszületik: én tudok valami olyasmit, ami remélhetőleg a hasznodra lesz. Főleg, ha te ember, szerintem elég nagy bajban vagy, vagyis erősen rászorulsz a segítségre. Persze, ha te ember bajban vagy, akkor én is, mint ember bajban vagyok, össze vagyunk kapcsolva. Ami még nagyobb baj: gyerekeink, unokáink feltehetően nálunk is nagyobb bajba kerülnek.

Jó lenne, ha a hasznosság mellett szórakoztatna is, bár ezzel kapcsolatban lehetnek kétségek.

De ne amolyan gatyaletolós szórakoztatás legyen, amelyből a bunkóság a gyűlölködés, a handabandázás sem hiányzik.

Szóval mi nem hagytunk fel ama elképzelésünkkel, hogy a kulturált szórakoztatáson kívül, illetve azzal együtt, szükség lenne, valami magvas mondanivalóra is.

Magvas, lényegi, hasznos, de nem elvont, nem tudományoskodó, nem a „felsőbbrendűeknek szánt”, ellenben az egyszerű ember számára érthető, mondanivalóra van szükség. Talán ezt sikerült is összehozni, legalábbis erre törekedtünk.

De itt megint felmerül a kérdés: ha sikerült is az egyszerűség, érthetőség és a tudás (remélhetőleg nem okoskodás) középútján lépdelni, akkor több embert értünk el? Ugyanis manapság az arany középút, már nem a „széles tömegeket” jelenti, hanem egy szűk réteget. Az emberek egy része a ködös célú értelmiségi okoskodás irányába, a másik része a szintén céltalan tartalmatlanság, felületes szórakozás irányába tolódott el. Persze közben mindkét szélső oldalon, dúl a szintén értelmetlen szakbarbarizmus.

Mi a közös, ebben hat könyvben?

Az elmondottakon kívül, leginkább, a jövőbe tekintés. Pontosabban, hogyan lehetne az ember, emberiség számára szebb, jobb, élhetőbb jövőt létrehozni. Azonban, ha valaki a társadalom jövőjén gondolkodik, akkor a múlton, a jelenen, a közeljövőn is el kell gondolkodnia. A szebb, jobb, élhetőbb jövőt csak úgy lehet felvázolni, ha a múlt, a jelen alapvető problémái is megjelennek, a könyvek ezt a feltételt is teljesítik.

Be kell vallani, mindegyik könyvükben, még a kisregényekben is, van egy kis társadalomtudományos okoskodás, demokrácia-oktatás. „Be kell vallani”, mert manapság ez már inkább taszító, kedv-elvonó információ - sajnos. „Mentségünkre szóljon”, hogy ezzel együtt megpróbáltunk izgalmas, olvasható könyveket írni.

Sőt reményeink szerint, ezek összefoglaló jellegű könyvek.

Még a bronzkori kölyökcsapat története is úgy lett megírva, hogy részben a jövőről szól.

Manapság stagnáló, regresszív, sőt bizonyos értelemben hanyatló korszakot élünk. Voltak, vannak ilyen történelmi korok, ilyenkor az embereket nem érdekli a jövő, tisztelet a kivételeknek. Fantáziájuk, lelkesedésük sem elég ahhoz, hogy szebb, jobb, élhetőbb jövőt elképzeljenek. Ez a kijelentés talán ebben a látszólag, fantasztikus technikában bővelkedő világban, meglepő lehet.

A részletesebb vizsgálat azonban rávilágít: bizonyos technikai ágak fejlődésén kívül, nincs valójában haladás, főleg társadalmi, kulturális vonatkozásban tapasztalható stagnálás, pangás, tályogosodás. Az ilyen korszakokban a sodródás, hánykolódás, a céltalan sürgölődés, a hanyatlás nem jelent igazi haladást, ezért helyesebb, ha stagnálásról, pangásról beszélünk.

Mint mondtam, az ilyen korszakokban, az ilyen könyvek, a fejlődésen, a jövőn gondolkodó elmélkedések, nem igazán népszerűek. Ilyenkor az emberek szépen egyenletesen haladnak, de nem előre, inkább visszafelé, ha nem is a szakadékba, de a szenvedések völgyébe tolattyúzik, pöfög be a vonatuk. A normális krónikás azonban nem gondolkozhat el a megtérülésen, a hatékonyságon, neki akkor is meg kell tenni, a tennivalóját, meg kell írni, az írnivalóját, ha egy centivel sem tudja a helyes útra téríteni a hatalmas füstokádó, vaskolosszust. Legfeljebb reménykedik, hogy azért egy-két centivel mégis sikerült a helyes út felé téríteni az emberiség hatalmas tehetetlenül sodródó szerelvényét.

A könyvek címei:

A MANIPULÁCIÓ TUDOMÁNYA – Szatirikus társadalmi elmélkedés, képzeletbeli tankönyv.

HATALOM ÉS FIKCIÓ - Fantasztikus társadalmi kisregény

SZEXFÖLDI UTAZÁSOK – Erotikus fantasztikus társadalmi kisregény

Megoldás a szex és a demokrácia.

A FÖVÉNY UTCAI GYEREKEK CSAPATA – ifjúsági kisregény

Megoldás a demokrácia-oktatás

A DEMOKRÁCIA KÉZIKÖNYVE XXI. SZ. – Társadalmi-rendszer tanulmány

Társadalomtudomány közérthetően

Megoldás a demokrácia

HÁBORÚ BOLDOGSÁG TÁRSADALOM.

A II. VILÁGHÁBORÚ LÉNYEGE ELEMZÉSE - A TERMÉSZETES EMBERI GYENGESÉGEK