Plitvice, a smaragd- tavak birodalma

Már nagyon vártam, mikor fogják az Erasmus-csoportban meghirdetni a Plitvicei Tavak Nemzeti Parkba való kirándulást, múlt hétvégén végre megcsörrent a telefon az utazással kapcsolatos részletekkel. Kár, hogy ilyen későre szervezték az utat, a többség sajnos nem tudott eljönni a vizsgaidőszakra való készülés miatt, az én barátaim közül is csak néhányan csatlakoztak be.

Amikor átértünk a hegyeken át vezető autópálya alagútjának másik felére, felujjongott a lelkem a fehér táj láttán. Valamelyik éjszaka Zadarban is szállingózott a hó, de amint leért a földre, rögtön elolvadt. Szeretek visszaemlékezni arra, amikor kiskoromban fehér volt a karácsony, de most már annyira átfordult az időjárás, hogy március 15-ödikén szokott fél méteres hó esni. Ezért mindig örülök annak, ha akkor havazik, amikor épp ideje van - télen! Azt hittem, hogy a fehér tájról idén teljesen le kell mondanom a késői Magyarországra való hazaérkezés miatt, de most kellemesen csalódtam.

A hegyeken való átkelés után egész úton havas volt a táj, kezdetben csak foltokban, később már összefüggő takaróban. A két órás út után kikászálódtunk a minibuszból és ez a látvány fogadott minket:

Régi álmom vált valóra azzal, hogy télen jöhettem el a Plitvicei-tavakhoz. Eddig csak interneten láttam róluk havas képeket, de élőben is pont olyan volt, mint egy igazi tündérmese! Előző alkalommal ősszel jártam itt, össze sem lehet hasonlítani a két évszakot - akkor a park tele volt meleg színekkel, az utat sárga falevelek borították, most pedig az aszfalton jégpáncél van és a nagyobb tavakon és vízeséseken kívül minden meg van fagyva. Mintha nem is ugyanazon a helyen járnék!

A Plitvicei Tavak Nemzeti Park Horvátország legnagyobb, legrégibb és leglátogatottabb nemzeti parkja. 16-nál is több tó található a területén, amelyek kevesebb, mint 1%-át teszik ki a teljes park területének, nem elképesztő? Több útvonalon is túrázhatunk, a leghosszabb valahol 20 km körül van. Télen viszont nem járhatjuk be a teljes útvonalat - a felső tavak fagyás miatt le vannak zárva, mint most is. Ma egész nap -1 és 0 fok között volt a hőmérséklet, sétálás nélkül biztos megfagytam volna!

Valami hihetetlen, milyen smaragdzöldek ezek a tavak! Télen ez különösen látványos, hiszen a hamuszínű sziklákon kívül ilyenkor a növények színe is tompa, a zöld szinte kiugrik a környezetéből.

Télen itt is kevesebb a turista, nem kellett attól félni, hogy a sok szembejövő, fényképező ember belelök a vízbe. Most szabadon mozoghattunk, nem kellett egymás nyakába másznunk. Ajánlott volt viszont a lábunk elé nézni. A képen is látható fautat szinte mindenhol ráfagyott hó- és jégréteg fedte; ahol ilyen volt, nem is mertem elővenni a telefonomat, hogy fényképezzek. Mi lesz, ha leejtem és beleesik a vízbe? Egyedül a park medvéi tudnának utána ugrani, hogy kihalásszák nekem, azt viszont én nem élném túl 😂

Viccet félretéve, ma nem volt szerencsés sima talpú tornacipőben jönni. A lépcsőkön volt a legveszélyesebb a jég, kész csoda, hogy a kirándulás ideje alatt senki sem vágódott hanyatt. Az utak le voltak szórva hamuval és kavicsokkal, de az sem segített túl sokat. Sorban haladtunk, és amikor fel mertem nézni, mindig láttam, hogy az előttem haladó minden második-harmadik lépésnél megcsúszik. Nézelődni sem nagyon mert senki, fél óra gyaloglás után már jojózott a szemem az út folytonos fixírozásától. Egyszer mégis megcsúsztam és rosszul léptem, aminek köszönhetően meg is húztam a talpamat. Másnap vettem csak észre, hogy fáj és nem tudok rálépni, egy hétig alig tudtam járni.

A nemzeti park legfőbb látványossága a Nagy vízesés (horvátul Veliki slap), amely 78 méteres magasságával Horvátország legmagasabb vízesése. Szerencsére ma nem volt teljesen befagyva.

Egyébként a nemzeti park megközelítése Zadarból a téli időszakban nem egyszerű. Nyáron több járat is indul napközben és akár egy nap alatt is meg lehet fordulni, de szezonon kívül naponta csak két busz megy és mindkettő este érkezik meg Plitvicére. Ráadásul ezek télen a hosszabb, 3 órás útvonalon közlekednek. Ha ennek ellenére valaki mégis privátban szeretne utazni Zadarból, választhatja az esti buszt, de akkor ott kell aludnia a park valamelyik hotelében vagy egy apartmanban.

A túravezetőnk úgy tervezte, hogy az út egy részét hajón tesszük meg. A képen is látható hatalmas tavon bizonyos időközönként indul hajó, amely átviszi a látogatókat a tó másik oldalára. Siettünk, hogy elérjük az egyiket a mögöttünk haladó, 40 fős csoport előtt, de hiába, az induló hajó már tele volt, amire odaértünk. Senki sem akart egy órát várni a hidegben, amikor ennyi idő alatt gyalog is odaérünk! Állítólag kint a tavon még hidegebb volt és a szél is fújt, legalább megúsztuk a fázást. Nem tartottunk ebédszünetet sem (pedig szerettünk volna), én is menet közben tömtem magamba a pékségben vett ebédemet.

A 3 kilométer hosszú séta ellenére is majdnem a hajóval egyidőben értünk a kikötőhöz. Az útvonal nem volt fával kirakva, sima erdei ösvényen haladtunk. Nem sokan jártak ma arra, a friss hó még ropogott a lábunk alatt. Ezzel a plusz sétával egyben ma összesen 6 km-t túráztunk.

Elhaladtunk egy másik kikötő mellett is, ahol a vízfelszín majdnem teljesen be volt fagyva. Elképesztő, itt még a jégnek is zöldes színe van, amikor megfagy a víz!

Innentől már csak a dombon kellett felküzdenünk magunkat. A túravezető mondta, hogy fent vár minket a "vonat", amely visszavisz minket a park bejáratához. Hittünk is neki, csak akkor jött a csodálkozás, amikor az emlegetett vonatot a földesút szélén vártuk, sínek meg sehol! És akkor a kanyar mögül előkerült a járgány, teljes nevén "panoráma vonat". Ez a megnevezés mindaddig rejtély volt számomra, amíg el nem kezdtem írni ezt a bejegyzést és rá nem kerestem a Google képkeresőjében. Most nem voltak hozzácsatolva plusz kocsik, csak az eleje jött és mindenkinek be kellett tömörülni abba az egy kis fülkébe 🤭. Beteszek róla egy képet szemléltetés gyanánt, és hogy bizonyítsam, nem a zadari erasmusosok az egyedüliek, akiknek a jármű első kocsija láttán nem a vonat szó jut az eszükbe.

Miután leszálltunk, csak 10 percet kellett volna sétálnunk, hogy visszaérjünk a kijárathoz, de szerintem fél óránál is tovább tartott, mert innen fentről nagyon szép volt a kilátás. Több helyen is megálltunk fényképezkedni, hol magunkat, hol pedig a tavakat. Nekem erről a túlvilági látványról az jutott eszembe, hogy biztosan egy óriás vájta a sziklákba a mélyedéseket, és addig ásott, amíg bele nem ütközött a föld alatt rejtőző smaragd-alapkőzetbe. Annyira hihetetlenül szép, hogy akár az én koncepcióm is igaz lehetne! 😉

A parkból kiérve leültünk kávézni. Az elején még mindenki beszélgetett, de hamar csend lett, mert fáradtak voltunk és jól esett a meleg kávé.

A mai volt az utolsó kirándulásunk együtt az erasmusosokkal. Rossz belegondolni, hogy néhányukat talán most látom utoljára. Nemsokára az az időszak is eljön, amikor mind búcsút intünk egymásnak és itthagyjuk ezt a mesés helyet. Ha egyszer el is felejtjük a részleteket, mint például a mai kirándulást, szerintem az Erasmus mindenkire volt akkora hatással, hogy emlékezzünk az együtt jól eltöltött időre.

Szeretettel Zadarból:

-Rita

2022.01.22.

(posztolva: 2022.01.31.)