Csajos nap Šibenikben

Új év - új utazások! 😊 Ma délután Dariával, Ninával és Christinával ellátogattunk Šibenikbe, amelyet Zadartól csupán 1 órás buszút választ el. Maga a város januárban csendes; csak feleannyian lakják, mint Zadart, ezért tökéletes célpont lehet azoknak, akik kicsit ki akarnak szabadulni a pezsgő életből.

A buszállomás nincs messze a tengertől, az út rögtön parti éttermek sorához vezet. Még csak kora délután volt, amikor odaértünk, de már akkor sokan sétáltak vagy ültek ki kávézni a napsütésbe. Elmentünk a hajdani karácsonyi vásár mellett is, ami már zárva volt. Mára négy napipontot terveztünk: megnézni a Szent Jakab-katedrálist, két erődöt, és visszaindulás előtt beülni az egyik étterembe.

A kis utcák rengetegében odafelé nem tévedtünk el, mert minden kanyar ki volt táblázva, merre kell menni. Csakúgy, mint Dubrovnikban, itt is sokat kellett lépcsőzni, mert a város nagyrésze dombra épült.

A Szent Jakab-katedrálist, a Šibeniki egyházmegye székesegyházát a 15. században építették és ma már az UNESCO világörökség részeként tartják számon. A belépés ingyenes volt, viszont itt is érvényesek voltak az általános illemszabályok: fényképezni például nem volt szabad bent.

Šibenikben négy erőd is található: a Szent Mihály-erőd, a Szent Miklós-erőd, a Szent János-erőd és a Barone-erőd. Mi ezek közül kettőt néztünk meg. A két belépőt egyszerre vettük, így csak 25 kn-t fizettünk.

Először a Szent Mihály-erődbe mentünk, amely a legközelebb van a városközponthoz. A falai közt található egy nyári színpad és lelátó is, ahol különböző rendezvényeket szoktak tartani. A látótér felett pedig körbe lehet sétálni és élvezni a panorámát.

Az erőd földszintjén múzeum működik, valamint két kamra, amelyek falai úgy vannak megvilágítva, mintha a padló helyett víz lenne a lábunk alatt és az tükröződne vissza. Még vizet imitáló hangokat, csöpögést is lehet hallani odabent.

Ezután elindultunk felfelé a dombon, a Barone-erődhöz. Errefelé nem jelezték táblák az útvonalat (vagy lehet, hogy csak mi mentünk másfelé), de nem volt nehéz odatalálni. Felmászni viszont már más tészta volt... meredek út vitt fel az erődhöz, amelyen ráadásul autók is száguldoztak. Nem nagyon érdekelt senkit a 30-as tábla, sőt, annyira magára haragított valakit, hogy meg is vandalizálták szegényt 😂

A Barone-erőd magasabban van a Szent Mihály-erődnél és nincs annyira bent a központban, ezért jobban rá lehet látni a városra.

Ekkorra a nap már lefelé vette az irányt, nekünk pedig eszünkbe jutott, hogy ideérkezés óta nem ettünk semmit. Az az egy darab csokibonbon, amit véletlenül találtam a táskámban, nem ért fel egy vacsorával. Még több, mint két óránk volt a busz indulásáig, ezért farkaséhesen becéloztuk magunknak a parti éttermeket. No, lefelé menet kicsit eltévedtünk és nem ott értünk ki, ahol akartunk. Miután visszajutottunk az első erődhöz, onnan már az életmentő táblákat követtük, és a csapat tagjainak éhenhalása nélkül sikerült leértünk a partra.

Kezdődhetett a keresgélés, hogy melyik étterembe üljünk be. Mindegyiknek az ajtajában volt egy étlap, így össze tudtuk hasonlítani őket, mielőtt bemegyünk. Végül a "More" éttermet választottuk, és nagyon jól tettük. Alig ültünk le, jött is a pincérnő, akiért már megérte odamenni.

Meg is rendeltem a pizzámat horvátul, de kicsit sem számítottam rá, hogy a hölgy egyszercsak meg fog szólalni magyarul, hogy "Te magyar vagy, igaz?". Utánam, a többiek közül még két lányról találta ki, honnan jöttek (megjegyzem, a harmadikról is majdnem). Mi meg csak ott álltunk meglepettségünkben, nem értettük, hogyan jött rá, amikor a lányokkal csak angolul beszéltünk egymás közt. Azt mondta, hogy az akcentusunk alapján - 40 éve dolgozik ott, azóta sok ember megfordult már az étteremben. De ha ez nem lenne elég, mind a négyünkkel elbeszélgetett kicsit a saját nyelvünkön, a rendelésünk leadása után meg átment a mögöttünk lévő asztalhoz, ott oroszul elegyedett szóba a vendégekkel.

Lengyel, német, angol, magyar, francia, horvát, orosz... hány nyelven tud ez a hölgy? És ha ezeken mind társalogni tud, akkor csak gondoljunk bele, mégis hány másikat ért meg hallás alapján!

Ez az étterem maradandó élményt nyújtott nekem, és közben még a naplementét is láttuk 😊

Vacsora után még mindig volt egy óránk a busz indulásáig, egy kávézóba is beültünk teázni. Itt a tea felszolgálási módja volt érdekes: a forró víz teáskannákban jött, amelyeknek az alsó része üres volt; az volt a bögre.

A mai nap is felejthetetlen volt számomra, remélem, más helyekre is fogunk még menni a csapattal. Már kilátásba helyeztünk egy kirándulást a Krka Nemzeti Parkba, amely Šibenik egyik büszkesége. De a következő bejegyzésem még nem erről fog szólni, hanem egy utazásról Horvátország legnagyobb, legrégibb és leglátogatottabb nemzeti parkjába.

Szeretettel Šibenikből:

-Rita

2022.01.08.

(posztolva: 2022.01.31.)