Erasmus Zadarban - összegzés

Az Erasmusról a közösségi médiaportáloknak köszönhetően az egyetemi tanulmányaim megkezdése előtt hallottam, ám részletesebben oktatóim jóvoltából ismerkedtem meg a programmal. Emlékszem, már az legelső félévem kezdetén csupa jót meséltek róla és bátorítottak, hogy én is vágjak bele, hiszen (félig) nyelvszakosként egy külföldön töltött szemeszter hihetetlenül hasznos és pótolhatatlan nyelvi és kulturális tapasztalatokkal szolgálhat. Így már előévesként biztos voltam benne, hogy pályázni fogok Erasmus+ ösztöndíjra. Ezt szerettem volna minél előbb megtenni, ezért a második évem őszi szemeszterében szerettem volna utazni. A tájékoztató nap után nem sokkal viszont jött a mindannyiunk életét kerekestül felfordító világjárvány, így jobbnak láttam, ha megvárom, mire jobbra fordulnak a dolgok. A második évemben kezdtem úgy érezni, hogy sürget az idő. Igaz, osztatlan tanárszakosként 5 éves a képzésem, de belegondoltam, hogy ha szakosodás után vágnék bele a programba (és csúszás nélkül akarok lediplomázni), akkor a tanítási gyakorlatok és óralátogatások miatt komplikáltabb lenne kiutaznom. Tehát maradt a harmadik év, amelynek az őszi szemeszterére sikeresem benyújtottam a pályázatomat.

A programtól a horvát nyelvi kompetenciáim fejlődését vártam, valamint, hogy megtanuljak hatékonyan kommunikálni más nemzetiségű emberekkel. Ez alatt nem a közösen használt nyelv, az angol megtanulását értem, hanem hogy megismerjem és elfogadjam mások nézeteit és szokásait, amelyek sok esetben teljesen eltérnek az én otthonról hozott szokásaimmal.

A célország az én esetemben nem volt kérdéses, horvát szakosként mindenképp Horvátországba akartam menni. Zadart azért választottam, mert gyerekkori szerelmem és a környéke is annyira rabul ejtő, hogy mindig is szerettem volna egy hétnél tovább ott maradni.

A helyi egyetem egyike a legrégebben alapított horvát egyetemeknek, Horvátország egész területéről érkeznek ide hallgatók. Az egyetem nem karokra van bontva, hanem 29 intézetre, amelyek közül minden Erasmusosnak választania kell egyet, ahol az ECTS pontjainak minimum 50%-át fogja teljesíteni. Én a Kroatisztika Intézetet választottam. A tanulmányaimat horvát nyelven folytattam, összesen 3 tárgyat vettem fel: Szöveg lektorálása és korrektúrázása – Lektura i korektura teksta; Gyermek- és ifjúsági irodalom – Dječja književnost i književnost za mlade; Horvát irodalom a 20. században – Hrvatska književnost 20. stoljeća. Ezek mellett a PTE-n is felvettem további 7 tárgyat (közülük 5-öt kedvezményes tantervvel), amelyekből hazaérkezésem után fogok levizsgázni. A beszámolómban a Zadarban felvett tárgyaimról szeretnék bővebben beszélni. Kezdetben mind a három kurzust élőben hallgattam, majd ahogy a járványhelyzet december végén rosszabbodni kezdett, a Szöveglektorálás kurzust januártól online hallgattam. A másik két tárgy 1-1 kivétellel mindig élőben volt megtartva, aminek örültem, mert nekem így sokkal könnyebb követnem az órát, mint képernyőn keresztül.

Online órán a kikapcsolt kamera és mikrofon mögött az ember hajlamos nem odafigyelni és unatkozni, élőben viszont az oktató azonnal lépni tud és felpezsdíti az órát, ha észreveszi az egyre több a semmibe révedő tekintetet. No ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy az órák unalmasak lettek volna, mind a három előadó kitett magáért és még a száraznak ígérkező előadások is érdekesek voltak. Mindegyikükön érezni lehetett, hogy lelkesednek a saját tárgyuk iránt és hogy szeretnek tanítani. Mindannyian segítőkészek voltak, az első előadáson elmondott követelményekhez tartották magukat. Mindegyikükkel kapcsolatba tudtam lépni emailen keresztül, egy kivételével, de végül kiderült, hogy ő nem az egyetemi email fiókját használja. Ez nekem annyiban okozott nehézséget, hogy személyes és online kommunikáció hiányában nem kerültem be időben a Teams csoportba és nem tudtam részt venni az utolsó néhány órán, de szerencsére a vizsga napjára ez a probléma is megoldódott.

Az órák követésével nem volt problémám, órai- és csoportos munkánál engem is bevontak a feladatba. A többi kroatisztikás hallgatóval kezdetben kicsit nehézkes volt kapcsolatba lépnem, ennek ellenére mindegyikük megértő és türelmes volt velem, ha valami hirtelen nem jutott eszembe horvátul. A vizsgáimat már a vizsgaidőszak első hetében sikeresen teljesítettem, amely nem januárban kezdődött, mint Magyarországon, hanem februárban, az októberben kezdődő tanévhez hasonlóan egy hónappal később vette kezdetét.

Tanévkezdés előtt kissé aggódtam, hogy mi lesz, ha egyedül leszek Erasmusos kroatisztikán, de a Gyermekirodalmon kívül mindkét órámon voltak cserediákok. Ők voltak az egyedüli Erasmusosok, akikkel nem angolul beszélgettem, hanem horvátul. Furcsa érzés volt, hiszen annak ellenére, hogy mind különböző országokból jöttünk, mégis ugyanazt a nyelv és kultúra kötött össze minket. Legjobban ahhoz tudom hasonlítani, amikor magyarként az ember kimegy külföldre és összefut egy harmadik országból származó, de magyar nemzetiségű illetővel.

Most, hogy szóba hoztam a nyelveket, eszembe jutott az Erasmusra készülők egyik potenciális félelme: „mi lesz, ha nyelvi problémába ütközöm?” Jogos a kérdés, hiszen amikor az ember egy olyan környezetben él, ahol mindenki az ő anyanyelvén beszél, akkor nem is gondol bele, hogyan fogja kifejezni szavakkal a gondolatait. Külföldön viszont kicsi az esélye, hogy magyarul tudjunk kommunikálni, helyi nyelvismeret hiányában pedig néha hiába tudunk megszólalni valamelyik világnyelven, korántsem biztos, hogy a társalgópartnerünk is megérti azt. Zadarban viszont nem kell ettől tartanunk, a dübörgő turizmus miatt a helyiek nagy hányada beszél vagy ért angolul, tehát ha valaki nem is tud horvátul, szinte bármit el tud intézni. Ha mégis nyelvi akadályba ütköznénk, a fiatalabb generáció magas szinten beszél nyelveken, tőlük kérhetünk segítséget.

Problémáim szerencsére a mindennapi életben sem adódtak, mert mindent horvátul tudtam intézni. Azt vettem észre, hogy a helyiek nagyon megörülnek, ha valaki beszéli a nyelvüket, de nyitottak és befogadóak azok felé is, akik más nyelven közelítenek feléjük. A zadariakat nehéz kihozni a sodrukból; mint ahogy azt már számtalan cserediák megírta helyettem, a „pomalo” és a „polako” szavacskák (magyarul lassan, nemsokára) döntő módon határozzák meg az itt élők mindennapjait. Nincs szükségük idegeskedésre és folytonos rohanásra, egy kávé vagy egy kis beszélgetés a barátokkal mindig belefér az időbe. Itt az idő is máshogy telik, nehéz akárhonnan is elkésni (kivéve persze a hajóról és a távolsági buszról, azok pontosan indulnak – saját tapasztalat). Ha valaki szeretne kicsit kiszakadni a sürgő-forgó mindennapokból, nagyon ajánlom, hogy Zadart válassza Erasmus-célpontként.

Zadar tengerparti város, feleannyian lakják, mint Pécset, viszont jelentősnek számít a környéken, így nagyszámú funkcióval rendelkezik. A helyiek ügyelnek a tisztaságra, az utcák tiszták, kevés a szemét a tengerben. Sokan használnak elektromos rollert vagy biciklit az autó helyett. Többféleképpen is el lehet ide utazni, Zágrábbal és a többi nagyobb várossal sűrű buszmenetrend köti össze. A város az autópályától nem messze található, és még saját reptere is van. A környező szigetekre rendszeresen indul hajó, mind a városi, mind a Gaženica nevű kikötőből. Odafelé Zágrábig autóval utaztam, majd onnan Flixbussal mentem tovább. Összesen 8 órát voltam úton, amelyből a busz ára 5000 Ft volt.

Miután kiderült, hogy nem kaptam helyet a kollégiumban, a szállásomra egy Facebook csoportban leltem rá. A többi Erasmusoshoz hasonlóan kiírtam egy rövid bemutatkozást, amely alá még aznap több ajánlatot kaptam. Zadarban nem olcsó a lakhatás, a távolságok pedig hatalmasak tudnak lenni, így a legfőbb szempontjaim közé tartozott például az, hogy a hely ne kerüljön egy kisebb vagyonba és hogy közel legyen a központhoz, ahol az egyetem is van. A Lazy Monkey Hostel & Apartments az összes kritériumomnak tökéletesen megfelelt. A három kiadó apartmanjuk közül még kettő volt szabad, egy studio- és egy egyszobás apartman. Én a studio-t választottam, amely 260 euróba került havonta. Nagyon örültem, hogy az árban már alapból benne volt a rezsi, így soha nem kellett fagyoskodnom vagy hideg vízben fürdenem. A másik két szobát is Erasmusosok vették ki, akikkel egy jól felszerelt konyhán és egy hatalmas udvaron is osztoztunk. Ezen kívül volt egy nagy közös teraszunk, és két szoba fel volt szerelve privát terasszal. A csendes környékkel nagyon meg voltam elégedve, a tengerhez közel voltam, a központtól meg nem is messze és nem is túl közel. A szobánk mellé felejthetetlen házigazdáim, Tiha és Chris jóvoltából ingyenes biciklihasználatot is kaptunk.

Az egyetemre legtöbbször gyalog mentem, ami egy 40 perces sétát jelentett, de az apartmanom előtt közvetlenül található buszmegállóban a helyi tömegközlekedéssel is tudtam utazni. Az egyetemen kapott igazolással 20 kunáért egész tanévre szóló bérletet válthattunk ki, amely nagyban megkönnyítette a közlekedést.

Zadarban az Erasmusosokat egy percre sem hagyják magukra, a helyi ESN rengeteg programot szervezett nekünk, amelyeket a közös WhatsApp csoportban hirdettek meg. Voltak közöttük társasági programok, például nemzetközi vacsora, a „Pszicho-mozi” filmestek és a zadari kutyamenhelyen való önkénteskedés, valamint kirándulások. Zadar elhelyezkedése előnyös, hiszen az ország akármelyik pontjába el lehet innét jutni, de nem kell túl messzire menni egy jó kiránduláshoz. Megannyi nemzeti park és sziget található a közelben, mint például a Paklenica Nemzeti Park, Plitvicei Tavak Nemzeti Park, Kornati Nemzeti Park, Krka Nemzeti Park, amelyekbe mind szerveztek utazást. Mi is javasolhattunk programokat, illetve szavazhattunk olyan érdekes események megtartásáról, mint a karaoke-est, közös műkorcsolyázás stb. Dalmácia városait privátban utaztam be az új barátaimmal, hiszen így mi dönthettük el, mit nézünk meg és meddig maradunk. Ez csupán annyiból állt, hogy megvettük online a buszjegyünket, foglaltunk szállást Airbnb-n és máris belevetettük magunkat az új kalandba. A legemlékezetesebb kirándulásokon Dubrovnikba, Splitve és Šibenikbe mentünk, de jártam Biogradban és Pagon is. Jó döntés volt az őszi félévben jönni, hiszen a nyáron turistáktól hemzsegő utcákon, látványosságoknál szinte egyedül voltunk és soha nem kellett tolongani a tömegben. Az idő olykor szeles és esős tud lenni, de nem hideg, és nekem ez sokkal jobban megfelel, mint a nyári forróság.

A tavaszi félévben biztos több szórakozóhely tart nyitva, de most is sok hely közül lehetett választani. A járványügyi korlátozások miatt ezek csak éjfélig tartottak nyitva.

Az ESN jóvoltából Zadarban a Buddy-rendszer is működik, amelyre én is jelentkeztem. Ez arról szól, hogy a jelentkező cserediákok kapnak maguk mellé egy helyi hallgatót, aki mentorálhatja őket és akihez mindig segítségért lehet fordulni. Emellett nagyobb biztonságérzetet ad, ha már előre ismerünk valakit az érkezés előtt. A buddynkon kívül a helyi koordinátorhoz is mindig bizalommal fordulhatunk.

Az apartman bérleti díján kívül nem kellett mást fizetnem, csak a mindennapi megélhetési költségeket. Hetente kb. 350-400 kunát (~18-19.000 Ft) költöttem el boltban. A közelben található Intersparba jártam legtöbbet, hiszen az ottani árak hasonlítottak a legjobban a magyar árakhoz. Ebédet nem mindig kellett főznöm, az egyetem mellett található menzán minden nap számos ebédből és vacsorából lehet választani, amelyek diákigazolvánnyal kimondottan olcsók. Az én esetemben egy ebéd ára 6-10 kuna között mozgott, ami 300-500 Ft, de 15 kunánál soha nem kellett többet fizetnem. A kiadós adagok pedig legtöbbször még egy étkezésemet fedezték.

Számomra az Erasmus olyan pótolhatatlan élményt nyújtott, amelyre egyáltalán nem számítottam, mielőtt belevágtam volna. Mindig is szerettem volna, ha a horvát mellett az angol nyelvtudásom is fejlődne, a négy és fél hónap végére úgy érzem, sokkal magabiztosabban beszélek angolul. Természetemnél fogva nagyon szigorú jellem vagyok magammal szemben, de Zadarnak hála megtanultam, hogy néha én is megpihenhetek, és teljesen oké, ha időről időre lazábbra veszem a dolgot, amikor azon kapom magam, hogy túlgondolok valamit. A horvát és az Erasmusos barátaim pedig rávezettek arra, hogy a jövő helyett elkezdjek a mának élni és hogy arra a pillanatra fókuszáljak, ami most történik.

Az ösztöndíjprogramot mindenkinek ajánlom, mert ez egy nagyszerű lehetőség, hogy jobban megismerjük magunkat és határainkat. Én egy percig sem bántam meg, hogy jelentkeztem és tudom magamról, hogy később nagyon sajnáltam volna, ha kihagyom. Azoknak, akik netán azért nem adták még le a pályázatukat, mert attól tartanak, hogy társaság nélkül maradnának külföldön, annyit szeretnék mondani, hogy fél éve én is ebben a cipőben jártam. De ahogy kiértem, rájöttem, hogy bizony még a legtársaságibbnak tűnő cserediákok is félnek ettől. Ilyenkor segíthet, ha 100%-ig önmagunkat adjuk, hiszen így azokat az embereket fogjuk bevonzani, akik hozzánk hasonlóak, és így születnek a legszebb barátságok. Soha ne akarjunk másnak tűnni, mert azzal ahelyett, hogy fejlődnénk, meghazudtoljuk magunkat. Az Erasmus legértékesebb leckéje számomra éppen ez: merjünk önmagunk lenni, hiszen így találhatunk rá a valódi értékeinkre.

Szeretettel Pécsről:

-Rita