Dubrovnik III. - Kajakóma

A naplemente után visszabarangoltunk Dubrovnik óvárosába, mert már igencsak ideje volt valamit enni. Most jött el az a pillanat, hogy többé nem a kifejezetten olcsó helyeket kerestük, hiszen az ember egyszer jár csak Dubrovnikban, nemde? Így jutottunk el a "Dolce vita" cukrászdába, ahol nem csak Dubrovnik, de egész Horvátország legjobb palacsintáját árulják.

A cukrászda nincs messze a Straduntól, kellemes hely és kültéren is lehet ülni. A menüt lapozgatva megakadt a szemem a nugátkrémes palacsintán, amely extra finom volt. Nem is tudtam megenni mindkettőt, mert nem sajnálták belőle a tölteléket. Ezzel szemben a másik, vaníliakrémes-meggyes palacsinta nem volt annyira tömény, de az is finom volt. Ha választanom kéne a kettő közül, nem tudnék.

Minden illemtudó ember tudja, hogy desszert előtt illik valami "normálisat" is enni 😂, így palacsintázás előtt elmentünk a "Preša" fast food étterembe is. Az én sonkás szendvicsem extra nagy volt, nagyon ajánlom ezt a helyet!

Az első Dubrovnikról szóló bejegyzésemben már említettem, hogy hiába van még csak november közepe, már mindenhol teljes gázzal készülnek a karácsonyra és az újévre. A Szent Balázs templom elé már a város karácsonyfáját is felállították, amelyhez veszélyes volt közel menni a körülötte futkosó kisgyerekek miatt 🤭 Ráadásul a helyi színházban ma adták elő először a Diótörőt, amelyre a zágrábi színházban már november elején elfogyott az összes jegy.

A dupla palacsinta és gyorskaja után nem mentünk rögtön vissza a szállásunkra, mert az fél órányi emelkedőn való gyaloglásra volt a központtól, teli hassal pedig senkinek sincs kedve hegyet mászni. Az Óvárosba két kapun keresztül lehet bejutni, de még az utazás előtt valaki mesélt nekem titkos kijáratokról, amelyek olyan helyre vezetnek, ahonnan rá lehet látni a nyílt tengerre. Ebből viszont nem láttunk semmit, mert kint a vízen koromsötét volt; csak a hangját lehetett hallani, amely nagyon megnyugtató volt. Másnap vissza kellett mentünk, hogy megnézzük a kilátást is 😆

A következő reggel megvirradt a dubrovniki utazásunk harmadik és egyben utolsó napja. A buszunk 12.45-kor indult, addig viszont bőven volt még időnk szétnézni. Meglátogattuk a horvát dráma atyjának, Marin Držićnek a szobrát és a házat, ahol született. Nem tudom, hogy az ő szobrához is kapcsolódik-e olyan simogatós-szerencsehozós legenda, mint a spliti Grgur-püspök szobrához, de Držić úr térdei, kezei és különösen az orra erősen árulkodó jelek 😉

Dubrovnik a kroatisztikások számára maga a paradicsom - az irodalma a horvát irodalom elengedhetetlen része, hiszen egykor független egységet alkotott Raguzai Köztársaság néven. A város főleg a reneszánsz és a barokk korszakokban élte virágkorát, Marin Držić mellett sok-sok író és költő származik innen, akik verseik, drámáik modern stílusával sorra előzték meg korukat. Egyiküket ma még mindenképp meg akartam látogatni (pontosabban a sírját). Ivan Gundulić a kedvenc íróm a barokk korszakból, a sírja a Ferences-templomban található, ahová szintén elmentünk.

A buszállomás az Óvárostól elég messze, 4 kilométerre van, de nem akartunk olyan sokat gyalogolni, ezért uberrel mentünk. Ez ugyanolyan, mint a taxi, még mobilos app is létezik hozzá; csak meg kell adni a kiindulási helyet és a célpontot, és már jön is értünk a járgány 😀. Még azt érkező autó adatait, tartózkodási helyét és a sofőr értékelését is lehet látni.

8 - 10 perc alatt odaértünk a buszállomásra és rögtön fel is szállhattunk a buszra.

Visszaúton is át kellett szállnunk Splitben, csak most több időnk volt várni a csatlakozásra. Pont elég ahhoz, hogy elfussunk egy gyors vacsorára a kedvenc éttermünkbe, a "Vaš kutakba". Már több, mint egy éve nem ettem sültkrumplit, de most nagyon jól esett.

Amikor valaki egy új városba látogat, nehéz lehet választani a sok étterem közül (nekünk legalábbis nehéz volt). Ilyenkor érdemes nem csak a Google és a Tripadvisor értékeléseit nézegetni, hanem kis időráfordítással keresgélhetünk helyi fórumokon vagy blogokon is. Itt biztos, hogy nincsenek hamis értékelések, és olyan gyöngyszemekre is rá lehet bukkanni, amelyeket a Google megevett. A "Vaš kutakra" is egy fórumon találtam rá.

Ez a bejegyzés kicsit elment gasztró-kategóriába, de az éttermeket, amelyeket megneveztem, csak ajánlani tudom. Remélem, hogy kicsit tudtam segíteni azoknak, akik elveszettnek érzik magukat Dubrovnik színes étterem-kínálatában.

Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen az utazáson, egyetlen percében sem csalódtam. Dubrovnik maga egy életre kelt mesevilág, tele érdekesnél érdekesebb látnivalókkal és programokkal. Turisztikailag kiemelkedő a város, itt aztán mindent lehet csinálni, amit az ember megkíván. Ha valaki hosszabb időre marad itt, elmehet a környező szigetekre is. Léteznek privát hajótúrák, amelyekkel olyan titkos helyekre lehet eljutni, ahová turistacsoporttal vagy egyénileg esélytelen. Ezek biztosan lenyűgözőek lehetnek!

Szeretettel Dubrovnikból:

-Rita

2021.11.20.

(posztolva: 2022.01.29.)