Mint a legtöbb kisgyerek, én is szerettem minden állatot ami mozgott. Ahogy múltak az évek, a barátaimat inkább a játék autók érdekelték, én meg ott maradtam az állatokkal. Hazavittem minden állatot amit találtam. Volt otthon sündisznónk, hazavittem egyet. Persze este kiszökött a dobozból és a szüleim hálószobájában, a szekrény mögött fészkelte be magát. Két nap volt mire befogtam! Mivel a süni éjszakai állat és éjjel járkált, a szüleim nem voltak boldogok. Ugyanezt megcsináltam aranyhörcsögökkel ( azok befogása egy hétig tartott), utána már nem vihettem be több állatot a lakásba.

Valahogy a madarak érdekeltek a legjobban! Etettem őket a kertben, néztem ahogy ide–oda repkednek. Már nem is emlékszem, hogy mi volt az első madaram! Mivel az egészséges madarakat nem tudtam megfogni, „be kellett érnem a sérült, beteg madarakkal”. Gondoztam őket, nevelgettem, majd mikor felépültek elengedtem. Neveltem cinkét, különböző énekes madarakat, szedtem nekik a szöcskét és etettem őket, majd amikor felnőttek elengedtem.

Lassan a környéken elment a hírem, hogy madarakat gondozok. Így került hozzám vörös vércse, egerészölyv, fácán stb. Gondoztam őket és amikor láttam jól vannak, felépültek a sérüléseikből, szabadon engedtem őket. Ma már a természetvédelmi hivatal egy vaskos csekkel és bírósági üggyel „hálálná meg” hogy védett madarakat gondoztam, de szerencsére akkor még nem volt így.

Jártam az erdőt amikor csak tudtam! Édesapám vadász volt, sokszor mentem ki vele, hogy lássam az állatokat. Megtanultam hangtalanul menni az erdőben, mozdulatlanul állni percekig , figyelni a szél irányra stb. Talán 10 éves lehettem amikor édesapámmal vadászni voltunk, hallottuk ahogy a vaddisznó konda előttünk van. Az erdőben egy V alakú útelágazás volt, a disznók közte voltak! Apám nagyon halkan a fülembe súgta, hogy menjek én jobbra az úton, Ő pedig majd a bal oldali úton és a vaddisznók tőlem megriadva felé mennek. Sötét este volt, életemben akkor féltem először és utoljára erdőben! Olyan csendben mentem, hogy a vaddisznók apámat hallották meg és mind előttem szaladt át az úton.

Na de vissza a madarakhoz! Nagybátyámtól, Tamástól megkaptam a „bibliát”, az "Európa madarai" című könyvet. Iskola után csak azt olvastam! Bejelöltem a könyvben milyen madarakat láttam már és elkezdtem gyűjteni az újabb trófeákat. Kimentem a tópartra a nádasba az erdőbe és kerestem az újabb madarakat. Szépen gyűltek a jelek a könyvben. Közben továbbra is nevelgettem a sérült madarakat, amiket a környékbeli falvakból hoztak hozzám és boldog voltam amikor felépültek és elengedhettem Őket. Így kezdődött!

2019.08.13

Gál Zoltán