17 éves voltam mikor egy este csengettek. Édesapám vadász ismerősei voltak akik a Tiszai árvízből mentettek ki néhány napos vadmalacokat és mivel már hallották, hogy állatokat gondozok így hoztak egyet viseljem gondját. Melegítettem tejet, cumisüvegből szépen megitta, majd a garázsba lefektettem aludni. Másnap reggel első dolgom a kismalachoz vezetett. Kipihente magát jól volt! Kapott újra tejet, majd a garázsban csináltam neki helyet, vittem be szalmát amire feküdhet.
Pár nap alatt megszelídült és az udvaron jött utánam mint egy kiskutya. Elneveztem Jampinak, nemsokára hallgatott is rá. Reggeltől estig az udvaron volt, csak éjszakára zártam csak be. Felástam a veteményes kertet és tanítottam túrni. Mikor találtam gilisztát, betemettem földel, majd ökölbe szorított kézzel „túrtam” a földet. Mikor Ő is csinálta utánam és megtalálta, röfögéssel jelezte örömét. Lassan megtanult túrni, keresgélni.
Mivel nagyon szelíd volt, elhatároztam kiviszem magammal az erdőbe. Volt egy Trabantom, betettem az első ülésre majd kimentünk az erdőbe. Ott is szaladt utánam, soha nem ment messzebb 20-30 méternél. Én gombát kerestem, Ő pedig mindent. Néha elkapta előlem is a gombát. Annyira jól sikerült ez a túra, hogy hamarosan több követte, majd a kis jampi már magától szaladt a Trabanthoz és várta nyissam az ajtót és ugrott be.
Egy alkalommal kint voltunk az erdőben és mentünk haza, ilyenkor már Jampi futott előre a kocsihoz. Akkor hallom egy női hang felkiált : - Jaj itt egy vaddisznó!! Nézd Lajos! ( mondta a férjének a hölgy) itt egy vaddisznó!!
Erre a férj: -Dehogy van itt vaddisznó!
-De, de nézd ott!..
Férj: - Azt a k.. tényleg ott egy vaddisznó!
Ekkor értem ki én is a tisztásra a bokrok közül. Köszöntem majd kinyitottam a Trabant ajtaját, Jampi beugrott, beszálltam majd elindultunk. A visszapillantóban láttam a házaspár mozdulatlanul nézte mi is volt ez most. Kijön a bokrok közül egy vadmalac, majd egy fiú és elmennek.
Jampi jól érezte magát és szépen növekedett. Eljött az idő mikor már túl nagy lett és játékból is fellökött. Sajnos nem maradhatott tovább! Találtam neki helyet a falu széli TSZ tanyán ahol befogadták. Ott legnagyobb örömömre összeállt egy birkával és egy vizslával, majd így hármasban járták a környéket. A helyi vadászok tudták Ő a szelíd vaddisznó és nem bántották. Sokszor 2-3 km-re a tanyától látták őket. Aztán a következő párzási időszakban eltűnt, elment a többi vaddisznóval.
Boldog voltam, hogy sikerült egy vadmalacot megmentenem, felnevelnem ami végre visszatért az övéi közé.
2019.08.14
Gál Zoltán
