Házasságról - Papp Miklós

A közös családi élmények istenélmények is – Papp Miklós

A görögkatolikus morálteológus hat sarokpontban sűrítette össze a házassággal kapcsolatos leglényegesebb gondolatait, melyeket ikonokkal kötött össze. Hangsúlyozta: ezeket a színes ikonokat a házaspároknak mindig szem előtt kellene tartaniuk, követniük kellene azokat.

A teológia szerint ki mint gondolkozik, úgy is él. Az életvezetés és a gondolatvilág szorosan összefügg. Görögkatolikus sajátosság, ahogyan az ikonokhoz viszonyulunk: nem egyszerűen képnek tartjuk, hanem festett teológiának. Az ikon a hitet ábrázolja, ezért jó a szemünk elé tenni, szemlélni, s engedni, hogy a gondolatvilágunkat, életstílusunkat az ikonok alakítsák. Az ikonokból mindig az Isten szól, és viszontválaszra hív. Az ikonok döntésre késztetnek, élőben kísérik a házasságokat – mutatott rá Papp Miklós.

A legelső ikon a Szentháromság ikonja. Minden családban ki kellene tenni. A legutóbbi püspöki szinódus megfogalmazta, hogy a Szentháromság, a legfőbb lét, családias vonásokkal mutatkozik be, Atya és Fiú. Aki a családot jól éli meg, az sokat megért a Szentháromság életéből, és fordítva, aki a Szentháromságot sokat szemléli, az tud jól házaséletet élni. Papp Miklós felidézte, hogy amikor Andrej Rubljov a Szentháromság ikonját festette, két évig böjtölt. Úgy ábrázolta az Atya, a Fiú és a Szentlélek egylényegűségét, hogy negyedikként a családok is odaülhetnek az asztalhoz. A házasság lényege, hogy a Szentháromság meghív önmagához, abba a szeretetbe, ami a Szentháromságon belül van. A házasság nem emberi, pszichológiai vállalkozás, hanem teológiai. Az ikont Isten is festi, az ecsetet nemcsak a művész, hanem a Szentlélek is fogja. Ez azért fontos, mert ha azt mondom, hogy a házasság a Szentháromság ikonja, akkor hiszem azt, hogy a házasságot Istennel együtt éljük meg. A jó házasság isteni mű.

A Szentháromság után az első sarokpontja a házasságunknak Krisztus nagycsütörtöki töprengése. Az az ikon, amely azt ábrázolja, hogy Krisztus a kereszt előtt hosszasan, egész éjszaka töpreng, „Atyám, hogy csináljuk együtt?” Itt az a fontos, hogy a jó házassághoz fejben erősnek kell lenni. Ugyanúgy, ahogy Krisztus Urunk is az volt. Gondoljunk csak a csodálatos példabeszédeire, a válaszaira, amikor tőrbe akarják csalni, vagy arra, hogy órákon keresztül tudott koncentráltan beszélni. Nagypéntek már csak következmény, a döntés nagycsütörtök éjjelén történt. Krisztus fejben erős volt. A házaspárokra mindez úgy vonatkozik, hogy buta, igénytelen, parázna, bűnös gondolatokkal nem lehet jó házasságot élni. Ehhez fejben kell erősnek lenni. A pozitív gondolatokat erősíteni kell, a negatívakkal pedig meg kell küzdeni. Tervezni is tudni kell a házasságokban, a különböző szakaszoknak megfelelően: ifjú házasok vagyunk, megszülettek a gyerekeink, még kicsik, már kamaszodnak, kirepülnek lassan. Mindezt tudnunk kell fejben. Ha jön egy krízis a házasságunkban, az nem a házasság végét jelzi, hanem azt, hogy vége van egy szakasznak, és egy új kezdődik, másféle életfeladatokkal. Nagyon fontos az is, hogy olvassuk rendszeresen a Szentírást, a teológiai könyveket, mert jó gondolatok nem teremnek meg maguktól a fejünkben.

A harmadik ikon a kommunikáció ikonja. A karácsonyi születés ikonja azt jelenti, hogy Krisztus Urunk velünk szóba áll. A szeretet-Isten beszélget velünk. Amikor a házastársunkkal, a gyerekeinkkel egy jót beszélgetünk, az a karácsony. A kommunikáció tanulható, a házastársammal köteles vagyok beszélgetni, ez alól nincs kibúvó. A legértékesebb beszélgetések az önközlések. Isten is ezt teszi, a Szentháromság önmagát nyilatkoztatja ki nekünk, azt, hogy mi az Ő lényege. A házasságban a legértékesebb önközlések azok, amikor kimondjuk őszintén, hogy mi van bennünk. Rendkívül fontos a konfliktuskezelés is, mert viták nélkül egyetlen házasságot sem lehet megúszni. A lényeg, hogy a vitatkozás ne fajuljon veszekedéssé, ami bűn. A vita viszont szükséges. A kommunikációhoz tartozik a szexualitás, tág értelemben, minden szinten, amibe beletartozik az is, ha megérintem, megsimogatom a másikat. Ha egy házaspár fejben és testben is eltávolodik egymástól, akkor léphet be a harmadik. Ez a szeretetéhség következménye.

A negyedik ikon az emmauszi tanítványok ikonja. „Lángolt a szívünk, amikor Krisztussal találkoztunk.” Vagyis a házasságban rendkívül fontos az élmény. Lényeges, hogy a házastársak időről időre szervezzenek maguknak közös programot, csak kettesben. Elmenni vacsorázni, operába, wellness hétvégére. Ez nem pénz, hanem kultúra kérdése. Papp Miklós egyúttal figyelmeztetett: ha jót akarsz a gyerekeidnek, akkor először a házastársadat szeresd. A közös családi élmények istenélmények is, öröm van bennük, a házastársak megerősödnek a Szentháromság felé vezető úton.

Az ötödik ikon a hajó ikonja. Ez az eszkatológiai feszültséget akarja érzékeltetni – ez annak megélése, hogy már velünk van Krisztus, de még minden nem teljesedett be. Úton vagyunk. Mivel Krisztus velünk van, már most örülhetünk a létnek, ezek az ünnepek, családi élmények, nyaralások. A „még nem” pedig arra figyelmeztet minket, hogy ne merüljünk bele az örömeinkbe, ne feledkezzünk el arról, hogy zarándoklények vagyunk, úton a tökéletesség felé. Itt nagyon fontos, hogy cölibátusban élő emberekkel, papokkal, szerzetesekkel, szerzetesnővérekkel beszélgessenek a házaspárok. Ez a két életforma kiegészíti egymást.

Az utolsó ikon a kánai menyegző ikonja. Krisztus Urunk megtisztelte a házaspárt, bement a házasságukba. És milyen jó, hogy ez az ifjú pár ajtót-ablakot nyitott Krisztusnak, aki borrá változtatta a vizet. Bőségesen, mert Krisztus Urunk nem kicsinyes, hanem nagyvonalú. Ebben az a fontos, hogy a házastársak nyissanak ajtót-ablakot a kopogtató Krisztusnak, ahogy azt a kánai pár tette, hogy az Úr jelen legyen az életükben. Ez a családi spiritualitás. Ebbe beletartoznak a közös családi részvételek a szentmiséken, szentségekhez járulások, zarándoklatok. Ugyanilyen fontos a lakások megszentelése, legyenek a falakon keresztek, ikonok, kegyképek.

Papp Miklós végül azt ajánlotta a megjelenteknek, hogy öt-hat évente olvassák újra a könyvét, mert ilyen időközönként változik a házas életstílusunk, önmagunk, a gyerekeink, a világ miatt, és akkor újra kell gondolnunk a konfliktuskezelést, a testi gyengédséget, a családi élményeket.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Krízisek és megküzdési lehetőségek a házasságban – Papp Miklós

Papp Miklós előadásában hangsúlyozta, hogy a házasság – éppúgy, mint mindkét házasfél élete – szakaszokra osztható, és számos válás éppen egy-egy életszakaszváltáshoz kapcsolódik. Pedig e krízishelyzetekre nem a válás a megfelelő válasz, hanem a türelem, ami a következő életszakaszba való átlépéshez, az új helyzet „megtanulásához” szükséges.

Az előadó – Erik H. Erikson fejlődéspszichológus meglátásai nyomán – kifejtette: a házas kapcsolat különféle szakaszainak jellemzője a kezdeti „zöld állapot”, az új helyzettel való ismerkedés, a tanulás; ezt követi a stabilitás fázisa, majd következik a viták, a feszültség időszaka, ami már azt jelzi, hogy kinőttük az adott stádiumot, egy következő életszakaszba lépünk. Tudnunk kell, hol tartunk éppen, milyen életszakasz vár ránk, és mit kell magunk mögött hagynunk; s ha éppen kinőttünk egy szakaszból, akkor a tanulási időhöz türelem kell, nem kell kapkodni – mondta Papp Miklós. Mindehhez hozzátette, hogy

a házastársi hűség nem merülhet ki a „nem csalom meg” statikus (jogi) magatartásban, a „dinamikus hűség” ennél több, és ez utóbbi személyre szabott mivoltát Istentől kell kiimádkozni, megtudni.

Az előadó ezt követően a házasság (párkapcsolat) életszakaszait részletezte. Az első szakasz az udvarlás ideje, ami szeretettel és bizonytalansággal telített. A házasságkötéshez vezető döntés meghozataláig „három igent” kell kimondani – szögezte le Papp Miklós. – Akkor lehet oltár elé állni, ha a párkapcsolatban már nemcsak a vonzódás (erósz) jelenik meg, hanem ott van a baráti szál is (fília): a másik ember társ „fejben is”, a pár tud miről beszélgetni, értékrendjük összeegyeztethető, hasonló a belső hitük, meggyőződésük, illetve kapcsolatuknak Isten is örül. Ez utóbbi szent szeretet (agapé) magába foglalja azt, hogy a „párommal fejlődni fogunk a cél, az üdvösség felé, és a gyerekeinket is az üdvösség felé szeretnénk vezetni”. Ezzel kapcsolatban az előadó megjegyezte: „Az agapé ajándék: amit imádsággal döntesz el, abban Isten segít!”

Fontos, hogy a házassági döntés őszinte legyen, tudjunk azonosulni vele, adjuk bele magunkat, így a később bekövetkező krízishelyzetekben nem vetünk majd könnyedén véget az egésznek, inkább hajlunk arra, hogy esélyt adjunk a kapcsolatunknak. A döntés tényéről szólva Papp Miklós rámutatott arra, hogy napjaink ideálja a kedves, agresszió nélküli, jóságos, békülékeny férfi; nem ismerjük már a „kemény szeretet” gesztusait, amely döntések meghozatalára biztat, képes „kilökni” a gyermeket a fészekből, hagyja hibázni, mindezt azért, hogy később megállja a helyét az életben. Mindezek hiánya azt eredményezi, hogy manapság sok fiatal nehezen tud dönteni.

A házas kapcsolat második fontos szakasza a házaspárrá válás. E folyamatban bánat is van, és sok öröm is. Súrlódások, hibák, csúnya veszekedések. Ezek elviseléséhez nyugalomra van szükségünk. Elsősorban tudnunk kell, hogy mindkét fél adott családi örökséggel (szokások), kultúrával lép be a kapcsolatba, például máshogy oldanak meg konfliktusokat. Tudnunk kell azt is, hogy a nevelés során éppen ez a kultúra az egyik legtöbb, amit a gyermekünknek adhatunk: a közös ima, a családi ünnepek, a konfliktusmegoldások kultúrája. A házasság első időszakában két szokásrendszer küzd egymással. Érdemes a pozitívumokat kiszemezgetni, és a rossz szokásokat elhagyni. E szakasz fontos feladata az önismereti munka. Mindez oda vezet, hogy képesek leszünk egymással együtt élni, olykor nagyon egymásra találunk, de megvan az önállóságunk is.

A harmadik szakasz az első gyermek születéséhez kötődik. Lélektani váltás ez, új szerepbe kerülnek a házasfelek. A nő anyává válik, nagyon fontos lesz a számára a biztonság; kevesebb idő jut egymásra, elkezdődnek a nevelési viták, amelyek eltartanak majd a nyugdíjaskorig, s ez így normális: a gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges az elfogadó (nőies) és a sürgető (férfias) szeretet is, s e kettő másként van meg a férfiban, mint a nőben. A házasság során kialakulnak az alrendszerek: a pár szüleinek és a gyerekeknek is megvan a maguk szerepe. A szülők tanácsát érdemes meghallgatni, de a pároknak a saját döntésüket kell meghozniuk. Az apósnak, anyósnak nem könnyű háttérben maradni. Alapszabály, hogy minden szülő a saját gyermekét rendszabályozza, ne a másikét, és ne a másikat.

A negyedik szakasz, amikor a gyermek iskolába kerül. Földrengésszerű a változás, az anya visszamegy dolgozni, előtérbe lép a logisztika, szalad a háztartás, sok feleség panaszkodik ilyenkor, hogy magára hagyják. Papp Miklós kiemelte: ebben az életszakaszban fontos a gyermek moralitásának fejlesztése, rá kell mutatni az értékekre, etika nélkül ugyanis nem lesz boldog a gyerek. Az előadó azt is hangsúlyozta, hogy a legtöbb, amit a szülők adhatnak: a testvér – támogató, segítőtárs az élet nehézségeiben. Az etikát nem lehet beleverni vagy beleordítani a gyerekbe, azt saját magának kell beépítenie a szívébe, a lelkiismeretébe.

A következő (ötödik) szakasz a „serdülő a családban”. A kamaszok (12 és 24 éves kor között) keresik a határokat, de zokon veszik, ha találkoznak azokkal. Az irányító nevelés azt jelenti, hogy nem hagyjuk őket magukra. Alakuló identitásukat segíti, ha jó kortárs csoport felé irányítjuk őket (ebben az egyházi iskola szerepe jelentős). A serdülő leválik a szülőről, de segíthetünk neki abban, hogy egyúttal ne váljon le Istenről is.

A hatodik szakaszban a gyerekek kirepülnek, kiürül a ház, a pár új szerepek elé néz. Tanulás, munka, új kiteljesedés kezdődik, ez a „király”-korszak. 40 és a 60 éves kor között bekövetkezhet az életközépi válság: ez megingást idézhet elő a magánéletben, nehéz ilyenkor „normálisnak” maradni, de ebben az új életszakaszban sem kell kapkodni, menekülni. Carl Gustav Jung szerint ez a szakasz a mélyülés, a spiritualitás ideje, a komoly problémák világa; az ember kikerülhetetlenül találkozik Istennel.

A hetedik az időskor életszakasza. A nyugdíjas lét elfogadása a nőknek könnyebben megy, a férfiak számára megoldás lehet a rendszeres életmód, a napi menetrend kialakítása. Ez a nagyszülői szerep elsajátításának ideje, de a halálra való konkrét készülésé is.

Papp Miklós előadása végén hangsúlyozta: az életszakaszokba való átmenetet segíti a jövőbe vetett bizalom (Isten ajándékot készít számunkra a következő létszakaszban is) és a türelem (ha van is megingás, be fog állni az egyensúly).

Az előadó így összegzett: a jó házasság titka az, hogy rendre megvizsgáljuk, az erósz (testi gyöngédség), a fília (együttlét – beszélgetés, közös olvasás) és az agapé (közös spiritualitás) közül melyik áll éppen a leggyengébb lábakon házas kapcsolatunkban, mert arra kell „rátenni egy lapáttal”. Tehát, ha érzékeljük a krízist, nem kell azonnal elválni, nyugalom, jó dolog tanulni, fog az menni! – biztatott Papp Miklós.

Körössy László/Magyar Kurír