Manki kétszáz forintot adott a könyvtár előtt a krisnásnak, amikor odament hozzájuk egy hajléktalan. Tréningnadrág, kinyúlt zöld pulóver, egyértelműen nem az ő mérete. A krisnás hebegett. Azt mondta, ő szerzetes, nincs saját pénze. Manki nem mondott semmit. A környéken lévő hajléktalanoknak azért nem ad pénzt, mert nem akar haverkodni velük, hogy aztán visszaéljenek a helyzettel. Az egyik visszaélt. Évekkel ezelőtt a fejére tett egy fejhallgatót. Jó zene?

 Nem tudta, mi szól, igyekezett gyorsan leszedni a fejéről, otthon hajat mosott.

 A villamoson beleolvasott a kölcsönkötetekbe. Kettesével vette ki a könyveket, néha hármasával, ha félbehagyná valamelyiket, legyen pótlás azonnal. Sokszor félbehagyta. Nem félbe, még az elején. Néhány oldal után becsukta, untatta, sekélyes párbeszédek, közhelyek, a susogó szél a tengert fodrozta, meg az anyád picsáját.

 Útközben olvasott. Ment, és úgy. Egyszer fellökött egy biciklistát. A kurva anyádért olvasgatsz a járdán, te hülyegyerek. Laza megnyugtatta, neki volt elsőbbsége, a bicikli magasabb rendű jármű, vagyis, az már jármű, te meg gyalog voltál. Asztalos viszont azt mondta, hogy olvasás helyett útközben inkább Tinderezzen. Ő aztán betinderezett, gondolta Manki. Asztalos egy százhúsz kilós nőnek csinált gyereket. Ott ismerkedtek meg, a Tinderen.

 Manki is tinderezett. A Saját dalom opcióba betette MC Rentől a Bitch Made Nigga Killát.

A könyvtár előtt adott kétszáz forintot a krisnásnak, és elbeszélgettek pár percig. Látom, szeretsz olvasni, mutatott a Manki hóna alatt lévő könyvre. Fejetlen Napóleon, a negyvenedik oldalig olvasta. Nem regény volt, hanem közhelygyűjtemény. Levette a polcról. Ahogy Steve McQueen mondta A hét mesterlövészben, pillanatnyilag jó ötletnek látszott.

 Otthon letöltötte az ncore-ról A hét mesterlövészt, milyen régen láttam, és megnézte, valóban McQueen mondta-e. Laza már előre megnyugtatta, hogy jól emlékszik. Asztalos azt se tudta, miről beszél. Csak az új verziót ismerte, Denzel Washingonnal. Manki felhúzta a szemöldökét, mi az, hogy valaki nem vágja ezt a klasszikust. Te, azonnal nézd meg. Most nem lehet, a baba nézi a Bogyó és Babócát. Akkor utána. Utána már mi is alszunk.

A krisnás borotvált fejét nézte, meg azt a varkocsot, amit meghagyott a hajából. Azon tűnődött, vannak-e öreg krisnások. Laza azt mondta, ez a hindu Hitgyüli. Asztalos azt kérdezte, mi az a Hitgyüli. Tudod, a vidám vasárnapos fickó. Ülnek a nyuggerek, ő meg mondja, hogy jobbereké a mennyek országa. Ja, így megvan.

 Ad neki kétszáz forintot, a krisnás megköszöni. Adományért adományt, újság vagy Bhagavad Gíta. A Gítát nem adhatja oda kétszázért, de szép napot kíván.

 Manki a könyvtárban kiveszi a Mahábháratát, amiben benne van a Gíta is. Még a villamoson elkezdni. Ómagyarul van. Érzi, hogy nem fogja végigolvasni. A megállótól a lakásáig még két oldalt haladt. Kétnyelvű kiadvány, szellős sorok, szanszkrit és magyar. Mire hazaért, úgy gondolta, inkább tinderezni kellett volna.

Manki sosem olvasta el a krisnás újságokat. A receptet elolvasta. 4 közepes burgonya, 1/2 kg okra. De kár, okra pont nincs otthon.

 Kikerülte a krisnást, a Copy Guruba ment. Amíg sorba állt, megszólította egy bőrkabátos, segítse ki. Őszinte leszek, mondta, fűre kell. Aztán sietve hozzátette, ő nem drogos, hanem kábítószerélvező. Sajnos nem tudok, válaszolta Manki, és látványosan kinyitotta a Macskafókát. Szép történet Izland hómezőiről. Szép, mint egy Danielle Steel idézet. Manki a könyvtárba visszafelé vitte a könyvet. A villamoson hazáig tinderezett, fél Budapestet jobbra húzta, mégse történt semmi. Laza azt mondta, egyszer előfizetett Tinder Plusra, azzal lehet másik városban is csajozni, és elkezdett levelezni egy mozambiki lánnyal. Asztalos nem tudja, hol van Mozambik.

A krisnás helyett Unicef aktivista volt. Kék uniformis, nem lehet kikerülni. Eléugrott. Van két perced? Mennyit szánsz rá? Úgy van, hogy havonta két vagy háromezer. Bankkártyával fizetsz? Megadhatod a pin-kódot is. Manki megállt a Matrjoskánál. Orosz vegán. Biztos van olyan, úgy ahogy öreg krisnás is. A Szabó Ervin kapujához érve egy biciklis húzott el mellette. Mintha ugyanaz lett volna, akit fellökött pár hete. Rövidnadrágban tekerő vékony emberke.

 Manki a féligolvasott Punyovszkyt vitte vissza. Elnőklapjásodott iromány. Egy jó mondata sincsen. Helyette kivette Luísa Nguenha könyvét, Eső hajnalban. Mozambiki író, kíváncsi volt. Vajon Luísa is tinderezik? Vicces lenne, ha ő meccselt volna Lazával. Mozambikban is hallgatják MC Rent? Körbenézett. Mintha egy bicikli küllőjét hallotta volna lassan kattogni. Semmi.

 A másik könyv, amit a Punyovszkyval együtt vett ki, otthon volt. Néha olvasatlanul vitte vissza őket. Elég volt neki a tudat, hogy néhány napig az asztalán látta a köteteket. Mondta Lazának, miket vett ki, ő meg azt válaszolta, hogy ő mindent megvesz. Könyvhalmozó vagyok. Mindent, aminek tetszik a fülszövege. A borítója. Melyik fontosabb?

Várta a krisnást, hogy ott lesz, de nem volt ott. Lehet, megváltozott a koldulás helyszíne. Vagy megunta és abbahagyta. Miért, abba is bele lehet ám unni. Talán ezért nincsenek öreg krisnások. Félbehagyják a jóemberkedést. Manki nem tudott mit kezdeni a zsebében lévő kétszázassal. Lehet, odaadja az egyik unicefesnek, mint váltságdíjat. Elképzelte, ahogy pisztolyt nyomnak a fejéhez, itt írd alá, naponta ötezret fogsz fizetni, vagy kitapétázzuk a jobb agyfélteked a szegény afrikai kisgyerek képével.

 Szinte maga előtt látta a jelenetet, amikor egy pizzafutár végigszáguldott motorjával a járdán, egyenesen Manki felé. Félreugrott, kiabált utána. Miért engedik fel ezeket a járdára?

 Bement a Szabó Ervinbe, böngészett az F betűnél. Eszébe jutott, hogy F, mint félbehagyni. Erre mit mondana Laza? Továbbment a G-hez. Végignézett pár fülszöveget, tovább, H, I, J, az M-nél átvágott a művészeti albumok között, hogy az ábécé végére érjen. Ahogy a polcsor véget ért, jobbról valami suhant, és Manki olyan tockost kapott, meg kellett kapaszkodnia a Raffaello-életrajzban. Oldalra nézett. A biciklis volt, akit fellökött. Miért engedik be ezeket a könyvtárba?

 A bringás farolt, nézte Mankit. Bámulta, ahogy fogja a fejét, és röhögött. Egészen halk volt a röhögés, mert mégiscsak könyvtárban voltak. Manki tett egy lépést, nézte a bringást. A bajuszos, vézna emberkét. Olyan hetvenes évekbeli pornóbajusz. Manki lassan elindult, nézte, és amikor a biciklis nem mozdult, lerohant a földszintre, majd ki a könyvtár épületéből.

Már hetek óta nem volt ott a krisnás. Manki szinte el is felejtette. Belépett a Szabó Ervinbe, fején bukósisak.

 Laza azt mondta, most olvasta ki a Vad nyomozókat, és kurva jó volt. Bolaño kurva jó, így mondta. Ahogy Manki meglátta a könyvet, már tudta, hogy nem fogja elolvasni. Túl sok, túl részletes. Pedig érdekelte. Túl vaskos. Biztos, hogy annyira jó? Laza is tévedhet. Inkább az új Tamakeri novelláskötetet vette ki. Sosem szerette a novellákat, de az legalább rövid, nem gond, ha félbehagyja, ha átlapozza a leírást, hogy süt a nap, hogy görbül a fű. De egy könyv kevés lesz.

Vége.