Rovarpókok / Solifugae

A rovarpókoké egy igen ősi, viszont nagyon keveset vizsgált rend, a napokban adtak közre törzsfejlődési dokumentációt, ami DNS vizsgálatokon nyugszik. Ez nagy áttörés mind a rend történetében, mind más ízeltlábú rendek kapcsán, hisz az új vizsgálati módszer új kapukat nyitott meg.

Valamivel több, mint 1100 fajuk ismert, amik 12 családban oszlanak meg. Plusz 1 család az egyetlen paleofajnak a Protosolpuga carbonaria (Protosolpugidae család).

Ammotrechidae, Ceromidae, Daesiidae, Eremobatidae, Galeodidae, Gylippidae, Hexisopodidae, Karschiidae, Melanoblossiidae, Mummuciidae, Rhagodidae, Solpugidae

A családok, további alcsaládokra és genuszokra oszlana, amit nem szeretnék itt levezetni. Viszont jó hír, hogy van erre egy remek oldal, fotókkal és érdekes adatokkal. Ajánlom figyelmetekbe a https://www.inaturalist.org/taxa/47824-Solifugae tüzetesebb átvizsgálását. 

A fajok zöme Délkelet-Ázsiában, Afrikában és Észak-Amerikában terjedt el. Méretük 20-70 mm között változik. Morfológiájuk elég változatos. 

Amíg a legtöbb pókszabású lesben álló vadász, a rovarpókok nem. Ők keresnek zsákmányt és futnak is utána, meglepő sebességre képesek egyes fajok. Nem válogatnak a prédák között, amit meg tudnak fogni azt eszik. Bár vannak kifejezett ételspecialista genuszok, akik termeszekkel, hangyákkal, egyes bogár fajokkal táplálkoznak.  A vadászat során nagy segítségükre van a pedipalpjuk hegyén elhelyezkedő szívószerv. 

Egyes fajokról ismert, hogy nappal is vadásznak, de alapjáraton ilyenkor odúkban maradnak vagy épp, ha úgy éri őket a nappal, gyors menedéket keresnek kövek alatt. Az elnevezésük is ebből fakad, ami annyit tesz, hogy "aki menekül a nap elől". 

Életciklusukról és szaporodásukról alig tudunk valamit, pár fajt leszámítva semmilyen adatunk nincs arról, hány vedléssel érik el az ivarérett kort és ez mennyi időbe telik. A szaporodási viselkedést is mindössze néhány faj esetén dokumentálták, ami lesarkítva megfelel a többi pókszabásúénak. A metódus más és elég bizarr látvány, talán az ostorfarkúak párzása áll a legközelebb hozzá. 

Nagyon nem mennék bele a tudományos részekbe, mint testfelépítés, érzékelőszőrök, látás, étkezés, stb. Egyrészt, mert igen kevés az információ, másrészt nem mindenkit érdekel. Ha mégis, akkor szíves megismerésre hagyok itt pár angol nyelvű PDF-et a témában.

https://citeseerx.ist.psu.edu/document?repid=rep1&type=pdf&doi=e44999ab3cb0f7a75a5de50c49ac5e281938d171

https://digitalcommons.unl.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1039&context=bioscihebets

https://vdoc.pub/documents/the-biology-of-camel-spiders-arachnida-solifugae-5hng3vrdk920

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6939912/

https://britishspiders.org.uk/system/files/library/040201.pdf

Rovarpókok a terrarisztikában

Időről-időre kaphatóak rovarpókok, mind import, bármelyik faj is legyen és leginkább Egyiptomból jönnek. Nálam eddig három faj volt, Galeodes granti, Galeodes sp. és egy Paragaleodes faj scalaris vagy sericeus, mert utóbbi vonatkozásában csak ez a kettő él Egyiptomban. Szomorúan konstatáltam, hogy nincs fotóm róluk, vagyis mindössze egy, amit borítóképnek beraktam és azt sem én csináltam, hanem kaptam akkor, mielőtt hozták őket.

Tartástechnológiájuk mondhatni egyszerű, de nem is annyira. Egy magasabb, felül nyitós terrárium vagy doboz ajánlott. Talajnak ásható homok vagy löszös agyagos talaj ajánlott, csontszárazon tartva. A különféle sivatagi homok néven árult színes vackok nem igazán alkalmasak nekik. Hasznos lehet egy parafakérget lefektetni a talajra, az alatt fog elkezdeni ásni az állat. Meleg igénye nagy, nappal akár 40-45 C is lehet, amit javaslok lámpával megoldani (nap szimuláció). Alulról fűtőkábellel vagy infralappal semmiképpen se, mert minél melegebb van, annál lejjebb ás és ugye..., el fog hullani. Az ásó tevékenység miatt magas tároló ajánlatos, a fűtés okán pedig széles.  A lámpát úgy kell a doboz főlé helyezni, hogy csak az egyik felét világítsuk/fűtsük vele.  A páratartalom nappal 20% körüli kell legyen, és ez a nehéz, hiszen hazánkban az átlag páratartalom egy lakásban 50-60% között van. Ergo, vizet nem tehetsz a tárolóba nappalra, igen, jól sejted. Az itató edényt csak éjjelre helyezheted a tárolóba, reggel ki kell venni, majd utána lámpát kapcsolni. Célszerű a fűtést időzítővel kapcsoltatni, napi 8-10 órát nyugodtan mehet. Szóval, reggel melegszik a lakás..., 9 felé bekapcsol a lámpa, majd 20 óra felé kikapcsol és fokozatosan lehűl a levegő, 21 órakor már vizes tál mehet bele. A baj akkor kezdődik, ha szeleburdi állatunk esetleg felborította a vizes edényt és elázott a talaj..., merthogy amikor kapcsol a lámpa, elszabadul a pára. Na, pont ezért kell lapos, relatív nagy itató, hogy egy kő is beleférjen, amitől nem képes azt egyszerűen felborítani.

Nekem egy másik fűtés technológia is bejött, de az csak akkor jó, ha több állat is van, amelyik ilyen száraz klímát igényel. 

Mint fent olvastátok, éjjeli állatok, nap közben sosem fogod látni őket jószerivel, tapasztalataim szerint életmódjuk is az ostorfarkúakéhoz hasonlatos. Vannak aktív, zabálós hónapok, s passzív, vermelős hónapok. Az aktív hónapokban adj neki enni, amíg csak elfogadja, tudni illik, az ő emésztésük sokkal gyorsabb, mint az a pókszabásúak többi rendjénél megszokott. Valószínűleg a nagy meleg miatt alakult ez így.

Ha vagy olyan szerencsés, hogy a kiásott üregébe belátsz, mert az üveg mellett van, akkor láthatod vedleni is talán. Ez azért említésre méltó, mert náluk a vedlési időszak teljesen inaktív. Hetekig, akár 1-2 hónapig sem mozdul meg az állat, s amikor éppen vedlik, akkor pedig úgy néz ki, mintha előtte a markodba zártad volna és jól rászorítanál. Aztán 1 hétig is lehet ebben a groteszk pózban, majd újra csak van, mint egy szobor , 2-3 hétig is. Szóval, nem ő lesz a szoba dísze, de mérhetetlenül érdekes része lehet a gyűjteményednek. 

Szerintem nem ördöngösség életben tartani, viszont a tenyésztése komoly kihívás, már csak azért is, mert többnyire nőstény egyedek érkeznek Európába. Az elmúlt 20 évben 1 sikeres alomról tudok, ami Németországban volt, bár nem is követem a dolgokat annyira, mint az ostorlábúaknál.