Ostorfarkúak  Thelyphonida

A terrarisztikában megtalálható pókszabásúak közül a legjobban perem kerületre sodródott rend az ostorfarkúak ( Thelyphonida). Ennek 2 oka van, igazából nagyon ritkán kaphatóak és alig van elérhető hiteles adat róluk. Nos most megpróbálok némi általános információval satírozgatni eme fehér folton. 

A rendnek 15 genusa és kb 120 faja ismeretes, a fajok száma nem pontos, mert mint említettem igen kevés a hozzáférhető anyag.  

Számomra eme rend képviselői olyanok mintha átmenet lenne a skorpiók és ostorlábúak között. Rendelkeznek " ollókkal és farokkal" , szemeik is a skorpióéhoz hasonlatosak. Viszont csak 3 pár járólábuk van, az első pár náluk is tapogatólábbá alakult mivel látásuk igen gyenge. Az pedipalp függelékei raptorálisan mozognak, ugyanúgy mint az ostorlábúaknak, ennek vadászat során nagyobb hasznát veszik mint az ollóként mozgó lábfejeknek, hisz utóbbiak nagyon kis mértékben nyílnak csak még a legnagyobb fajok esetében is. A zsákmányt az elülső függelékek trochantereinek (a "lábak" második szegmense) belső oldalán lévő speciális fogak között zúzzák össze. 

Érzékelőszőrök tekintetében is hasonlóak a fent említett két rendhez. 

A farkuk leginkább önvédelmi célokra szolgál, ecetsav és kaprisav elegyét tudják vele kilőni a utótest hasi oldal végén lévő 2 db mirigyből. Hatótávolsága maximum 80 cm, és átlagosan 19 spriccelésre alkalmas egyhuzamban. A ecetsav kizárólag nyálkahártya irritációra alkalmas, bőrön keresztül hatástalan. Sok vadbefogott egyednél hiányzik a farokrész, ami valójában nem befolyásolja az állat egészségét, élet hosszát. Viszont a tapogató lábak nélkül az élete megpecsételődött, sem tájékozódni, sem vadászni nem képes igazán és rengeteg érzéke elveszik vagy súlyosan sérül. 

Méretük 35-85 mm között van, de a fajok többsége 50 mm testhosszt nem haladja meg. Itt a pedipalp és a farok nem számít bele a méretbe. 

A fajok túlnyomó többsége trópusi és szubtrópusi területeken találhatók, kivéve Európát és Ausztráliát . Afrikából is csak egyetlen faj ismeretes, de több országban honos. Általában pedipalpjukkal ásnak odúkat, korhadó fák, sziklák és más természetes törmelék alá is befurakodhatnak. A párás, sötét helyeket kedvelik, és kerülik a fényt. Egyes Mastigoproctus fajok a szárazabb területeken találhatóak, beleértve Arizonát és Új-Mexikót. Viszont itt a parásabb esős évszakban aktívak igazán. 

Ragadozó életmódot élnek és éjjel vadásznak. Mindenféle rovarokat, ezerlábúakat vagy szárazföldi egylábúakat fogyasztanak. Van feljegyzés férgek és meztelen csigák fogyasztásáról ami igen ritka, nagyobb Mastigoproctus fajok időnként kis gerinceseket zsákmányolhat . 

Ivari kétalakúság nincs, ivar meghatarozás a genitáliák alapján lehetséges. 

A párzási rituáléjuk a skorpiókéhoz hasonlatos, udvarlás, tánc stb. Ez a folyamat átlagosan 13 órát vesz igénybe és sötétben történik. Azért vesz igénybe ennyi mert a nőstények sokáig vonakodnak a párzástól. Sokszor megesik , hogy a nőstény megszakitja a rituálét s ott is hagyja a hímet. 

Ha sikeres a tánc a hím a spermatartókat a földre helyezi és megpróbálja a nőstényt ráhúzni/ tolni. Egyes nemzetségekben a hím a pedipalpját használja, hogy a spermatofort a nőstény testébe nyomja. 

Néhány hónap elteltével a nőstény nagy odút ás, és magára zárja azt. 40-50 tojást extrudálnak egy hártyás tenyészzsákban, amely megőrzi a nedvességet, és a nemi szervhez és az anya ventrális opisthosoma ötödik szegmenséhez kötődik . ( mint a ostorlábúaknál) 

A nőstény nem hajlandó enni, és felfelé ívelő ívben tartja az utótestét, hogy a petezsák a következő néhány hónapban ne érje a talajt. Poszembrió ( instar 1) korig tartózkodnak a zsákban. 

A felszakadt petezsákból kibújó fehér apróságok az anyjuk hátára másznak és első vedlésükig ott is maradnak. Majd elhagyják az anyjukat és az üreget is. 

4 év alatt lesznek ivarérettek és ez 4-5 vedléssel érik el. Adulást követően maximum 4 évet élnek. 

Nekem eddig 3 fajhoz volt szerencsém, amiből 2 fajnak jelenleg is folyik a tenyésztése. 

Thelyphonus sp Malájzia

Thelyphonus sp. Borneo

Typopletis sp. Thaiföld

A lap alján a videóban kicsit bővebb információkhoz juthattok a terráriumi tartásukat illetően.

Typopletis sp. Thaiföld

Ez a faj látványosan nagyobb mint a két előző Thelyphonus faj, és nyugodtabb is. Nálam nagyon jól ettek, s mások is hasonló élményekről számoltak be. 

Ezzel a fajjal most kisérletezek 2. alkalommal, Az előző körben a petezsákig jutottam, Napok voltak hátra a feltételezett felszakadásig, s mind két nőstény eldobta végül. Amit egyébként fel is ettek. Volt szerencsém látni a kis fehér golyókat a doboz alján, nem voltak kifejlődve. Ebből arra következtettem nem volt elég meleg nekik. Szóval jelenleg újra pároztattam őket, és várok...