Versek

Óh, Te gyönyörű, ódon kis város Szentendre.

A Dunakanyar láncának legszebb gyöngyszeme.

Boldoggá tesz, hogy ide köt minden érzelmem.

Büszkévé, hogy itt fejlődhetett az értelmem.

Színpompás falaid közt vidáman tanultam.

A nehéz leckét is sokszor fejből fújtam.

Nem csak a tudás kulcsát adtad a kezembe.

A szereteted mélyen bevésted szívembe.

A művészet csodálatát belém nevelted,

Mert több nemzet stílusát jól összekeverted.

Ez adja szépséged, s az önzetlen képesség,

Hogy nálad otthonra lelhet minden kisebbség.

A város jó hozzám is, nem hagynám el soha,

Mert Ő sem volt velem gonosz vagy mostoha.

Hisz befogadtak engem, szerettek is talán

Bármit hoz számomra, ezután a magány.

Azt nem felejtem el, hogy itt nevelkedtem,

Még ha a betegségem száműzött is innen.

Köszönöm hát Neked, hogy gondos voltál hozzám,

Hisz számomra Te vagy az eltűnt fiatalság.

A Szentendre című vers menthető képként