Görbe tükör, milyen a loft stílus?

Régi ipari, mezőgazdasági gépek, alkatrészek nyernek új életet az *ipari stílusú bútorokban

Üdvözöljük a „posztapokaliptikus raktárépület” esztétikájában, ahol a luxus ott kezdődik, hogy úgy élünk, mintha egy 19. századi szövőgyár csődbe ment volna, és mi lennénk az illegális lakásfoglalók.

Az indusztriális stílus a belsőépítészet nagy bűvészmutatványa: hogyan adjunk el egy befejezetlennek tűnő, huzatos csarnokot háromszoros áron, mint egy barátságos otthont.

A Loft: Ahol a visszhang a legjobb lakótárs

A loft lényege a tér – pontosabban a feleslegesen sok tér. Egy igazi loftban nincsenek falak, mert a falak a „konvencionális polgárság” börtönei. Itt a hálószobád, a konyhád és a vécéd között csak a jóízlés (és néha egy rozsdás paraván) húzódik meg. Ha a lakótársad hagymát pirít a „konyhában”, a zakód a „gardróbban” még három napig hirdeti a menüt. De sebaj, legalább a belmagasság 6 méter, így kényelmesen elfér az egód, még ha a fűtésszámlád egy kisebb afrikai ország GDP-jével vetekszik is.

A Falak: A vakolat a gyengéké

Ha véletlenül kilátszik a tégla, az nem építési hiba, hanem művészet. Ha pedig mállik a vakolat, az „antikolt textúra”. Az indusztriális hívő szerint a beton nem hideg és rideg, hanem „őszinte”. Miért is akarnál tapétát vagy színeket, amikor a szürke ötven árnyalata közül választhatsz, és a falból merészen kiálló vízvezetékcsövek adják a szoba dinamikáját? Ezek a csövek természetesen matt feketére vannak festve, hogy mindenki lássa: ez szándékos, nem pedig a karbantartó hanyagsága.

A Loft bútor: Kínzóeszköz vagy design?

A bútorok kiválasztásakor két fő szempont van: legyen benne hideg fém és olyan fa, ami úgy néz ki, mintha egy vasúti talpfából vagy egy bontott raklapból faragták volna ki, szálkástul.

Az étkezőasztal: Egy kéttonnás öntöttvas gépalap, amire rácsavaroztak egy darab viharvert tölgyet. Ha véletlenül nekimész a térdeddel, a lábad törik el, nem az asztal mozdul meg.

A kanapé: Barna, „koptatott” bőr, ami már újonnan úgy néz ki, mintha egy dohánygyári pihenőben szolgált volna harminc évig. Kényelem? Az másodlagos. A lényeg, hogy úgy feszíts rajta, mint egy meg nem értett zseni egy steampunk regényből.

A világítás: Meztelen Edison-izzók, amik pont annyi fényt adnak, hogy ne ess át a padlón felejtett hegesztőmaszkon, de épp elég keveset ahhoz, hogy ne vedd észre a sarkokban gyűlő porcicákat. A lámpabúra szitokszó; helyette drótháló vagy egy rozsdás vödör dukál.

A kiegészítők: A MÉH-telep kincsei

Egy indusztriális lakás nem teljes egy hatalmas, funkciótlan fogaskerék nélkül a falon. Miért van ott? Senki sem tudja. Talán régen egy gőzgépet hajtott, most viszont azt hirdeti, hogy te „nyers” és „mechanikus” vagy. A polcokon ne könyvek legyenek, hanem régi írógépek (amiket senki nem használ) és fém targoncadobozok, amikben az ember a reményvesztett hétköznapjait tárolja.

Az indusztriális stílus tökéletes választás azoknak, akik szerint a kényelem túlértékelt, a melegség giccses, és akik mindig is egy gyártelepen akartak ébredni, de közben egy kézműves sört akarnak kortyolgatni a „nyers beton” pultjuk mellett.

képre kattint, nagyobb, hd felbontású kép